Új Néplap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-12 / 10. szám

2001. Január 12., péntek KISÚJSZÁLLÁSON JÁRTUNK 7. OLDAL Nem kell ázni-fázni A város egyik legszebb és legújabb ékessége az új buszállomás a főtér szom­szédságában. Mert a koráb­bi megálló az egyik oldalon csillaggarázsos volt, de a másik oldalon álló összefir­kált, bemocskolt helyiség sem tartozott a település ékességei közé. Ami a várakozóknak talán a leg­fontosabb, az ilyenkor meleg vá­róterem reggel öttől este hétig nyitva. Naponta általában há­Az itt megfordulóknak a ki- lencven-egynéhány százalékával nincsen baj, hiszen mindenki örül a modem, fűtött várónak, kulturált várakozási lehetőség­nek. Ugyanakkor a teljességhez hozzátartozik, hogy a WC-t már nem egyszer tönkretették. Vala­milyen ferde hajlamú gyűjtőnek vásott a foga az ülőkére, mert azt kétszer is ellopta. Sőt, a vízcsap is nagyon megnyerhette a tetszé­sét, mivel leszerelte. Ráadásul sö­tét lehetett az otthonában, hiszen a villanyégőt is kicsavarta, elvitte. Bognár Gyula állásfőnök és Oros Zsolt forgalmi szolgálattevő munkában romezer embert szállít az itt megálló, innen induló, mintegy száztíz járat. Azután, aki eltévedt vagy tájékoztatást kér, az infor­mációs reggel hattól délután né­gyig fogadja a hozzáfordulókat. Mindezeken túl van egy büfé is, és nem hiányzik az újságospavi­lon sem a napi- és hetilapokkal. Miután ezen kártevések ismét­lődtek, a főnökség úgy döntött: fizetős lesz a mellékhelyiség, és az ajtó csak pénzbedobás után nyílik. Hátha akkor jobban meg­gondolja az a néhány WC-szarka, hogy szerelőtudományát itt csil­logtassa, bizonyítsa. Tűzoltók a víz ellen A telefonügyelet éjjel-nappali: Barabás János ügyeletes munkában Az elmúlt évben a kisúji lánglovagokat százhet­ven esetben riasztották. Sajnos ezenkívül adó­dott tizennyolc olyan hívás is, ami vaklármának bizonyult. Nem csak helyből, de Kenderesről, Fegyvemekről és Ecsegfalváról is hívták ily mó­don őket - csak úgy viccből, tréfából. Mindez rengeteg időkiesést, pluszbenzint jelentett, nem beszélve arról, ha ugyanabban az időpontban valóságos tűz lett volna, bizonyára később jut­nak oda. Pedig a műszaki mentőn kívül rendel­keznek két tartályos tűzoltókocsival, illetve egy mágas nyomású berendezéssel ellátott járművel is. A Tisza áradása meg a belvíz miatt több mint ötven, mélyebben fekvő lakásból kellett szivaty­tyúzniuk a vizet, volt, ahonnan többször is. Rá­adásul Nagykörűben is segítettek a folyó megfé­kezésében a kisúji tűzoltók, mintegy három hé- üg. A négyes út közelsége, ottléte magyarázza, hogy műszaki mentésekhez is riasztották őket. A vörös kakas is pusztított, bár az esetek ki­lencven százalékában avartűzhöz vonultak. Azért előfordult lakástűz és a lakáshoz tartozó épülettűz, amelyeket oltaniuk kellett. Főhivatású tűzoltó Kisújszálláson hét dolgo­zik, ez a létszám veszély esetén kiegészül tíz önkéntessel is. Ez a tizenhét személy látja el négy település — Kisújszállás, Kenderes, Fegy­vernek, Ecsegfalva — tűz- és műszaki mentését. Nehéz időszak Nehéz időszak várja a Tisza II. Termelőszövetkezetet. Az egyik: nem tudtak átalakulni részvény- társasággá, azért maradtak szö­vetkezet. A másik: külsőüzlet- rész-tulajdonosuk van vagy 1350 személy, az üzletrészük értéke mintegy 300 millió forint. Ebből következik, hogy az idén június végéig ennek az összegnek a har­madát kellene kifizetni. Erre most sem pénzügyileg, sem vagyonilag nincs lehetőség. Igaz, ezekben az esetekben az állam kényszerhitelt ad, amelyet viszont 2002. június 30-ig vissza kellene fizetni. Ez most megoldhatatlannak tűnik. Ami a 2000. esztendőt illeti, veszteséges volt, de akadtak elő­relépések. így például csökkent az adósságállomány, mintegy hetvenmillióval. Azután a szö­vetkezetben létesült két kft. Az egyikben harminc embert foglal­koztatnak, de ugyanannyit fog­nak a másikban is. így elmond­ható, hogy a szövetkezetben és a két kft.-ben összesen nyolcvan ember dolgozik. Igaz, bő egy év­vel ezelőtt még 240-en voltak. Tény az is, hogy sokat törlesztet­tek a korábbi adósságállomány­ból, de még így is maradt 350 millió. Szóval nem könnyű a lec­ke, a helyzet. Olykor az ember­nek az az érzése, hogy sodródik, sodródunk az árral - mondotta Prokai István elnök. ■ Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotó: Bugány János Inkább százszor adni Farkas László egy híján het­ven lesz. Kereskedőként, boltvezetőként le­húzott 42 szép és kemény évet a szakmában. Három gyerek édesap­ja: két lányé, egy fiúé. A lányokat messze vitték férjhez, a fiuk viszont Kisújon lakik. Azóta már hat unoka is tarto­zik a családhoz. Laci jól van, és hathavonta ala­pos orvosi vizsgálat vár rá. Nem másért, mert eddig 81-szeres véradó. Úgy kezdődött az egész, hogy ő még három évig katonáskodott. Ott egy esetben gyorsan kellett vért adni, és ekkor esett át a tűz­keresztségen. Elhatározta, ha él és egészséges lesz, rendszeresen ad vért. Már csak azért is, ha ezt elmulasztja, sokszor, sűrűn vér­zik az orra.- Ha megnősülsz, majd nem fo­lyik az orrod vére! - biztatgatták kacsintva az öregek. De bizony csak eleredt az a frá­nya tüsszögő, így aztán járt vér­adásra. Kezdetben Szolnokra, és akkor még fizettek érte. Az­óta annyit változott a helyzet, hogy Mező­túrról jöttek ki leven­ni a vért. És ő ezeken megjelent, évente kétszer, háromszor, ritkán négyszer adott vért. Összesen nyolc­vanegyszer. Szeretné folytat­ni, bár ahogyan hal­lotta, most már Szol­nokról járnak ki. Ka­pott eddig szakajtónyi kitünte­tést, oklevelet. Legújabban bo­roskészletet. Szó ami szó, szük­ség lehet rá, mert vérvétel után nem árt egy kis jó, házi bor. Kö­vetkezőleg január 17-én lesz újabb véradás a városban. El­megy, hadd nőjön tovább a szám, hiszen régóta vallja, inkább száz­szor adjon, mint egyszer is kap­jon. És ugye a száznak még egy híján húsz a híja... ■ Az osztály zöme tovább tanul A Móricz Zsigmond nevét viselő középiskolában a 12. b. közgazdasági tagozatos. Harminchármán vannak, és közöttük óriási a nőtöbblet, lévén mindössze hat srác. Hogy honnan érkeztek? Helyből, Karcagról, Török- szentmiklósról, Martfűről, Ecsegfalváról, Kunhegyes­ről, Tiszaszentimréről, Ti- szaroffról. A legjobb tanuló Tóth Linda. Va­lamikor alsóbb osztályban egy­szer csak kitűnő lett, és mit ad az ég, azon a szinten tartósan meg­ragadt. Utána Fótos Tünde követ­kezik 4,8 körüli átlaggal. A har­mincháromból huszonhármán főiskolára, egyetemre készülnek. A közgére, a pénzügyi, tanárkép­ző főiskolákra, rendőrtisztnek. Énekesük is van Csaba Klára sze­mélyében, míg Szabó Emese már kilenc éve csellózik. Ökrös Erika és Főző Adrienn pedig pályázaton nyertek egy háromhetes angliai utat. Aki pedig mindenki fölött el­A 12. b.-ben gőzerővel készülnek az érettségire néz, Szabó Endre, mivel 203 cen- angol keringőt táncoltak, olyan akadályozzák őket, hogy most a tire nőtt már, de aligha ez marad remekül, hogy ezt bemutatják zord, téli időben is tizenhármán a magassági csúcsa. majd máshol is. szerelmesek. Még igazi osztály­Még azt is elmondták, hogy la- Mindent összegezve: gőzerő- szerelem is kialakult az egyik punk kilenc helyre jár ebben az vei készülnek az érettségire, illet- hölgy és úr között, osztályban. Azután szalagavatón ve a felvételire. Ezen tények nem ___________________________1 Regényt lehetne írni arról a küsz­ködésről, szenvedésről, temérdek munkáról, a ritka boldog pillana­tokról, amelyben a most nyolc- vankettediket taposó, eredetileg tiszabői Házi Imréné Kovács Mári­ának része volt. A ma is teljes szellemi frissességben élő nyugdíjasnak egy korábbi agyvérzés kö­vetkeztében a lába rakoncátlankodik. Olyannyira, hogy ha haladni akar, jó szolgálatot tesz a járókeret. Tiszabőn nőtt fel, járt iskolába, meg Kunhegyesen polgáriba. Mária néni párja kovács volt, afféle mindenhez értő ezer­mester. Ő meg beosztotta a forintokat, nevelte a gyerekeket, hiszen öt lányuk született. Haladtak a mindennapokban az életben is, és már három cséplőgépük, három traktoruk meg darálójuk volt. Ezért aztán 1950-ben máról holnapra ku- lákoknak nyilvánították őket, és minden mozgatható vagyonuktól, gépüktől órák alatt megszabadították a családot. Annyi­ra, hogy még a létrát is elvitték. A párját ugyan bevették ezek után a té- eszbe, de rá egy évre kidobták, mond­Még a létrájukat is elvitték ván: osztályellenség. A víz­ügynél helyezkedett el, hi­szen a családnak enni kel­lett adni, taníttatni őket. Bi­zony ezekben az időkben a feleségnek is kijutott. Arat­tak tizedére, ő markot sze­dett, kapáltak harmadá­ban, mikor milyen kétkezi munkára volt szükség a te­lepülésen. Olykor oda-vis- sza tíz kilométert kellett kutyagolni, de vállalták, mert a szükség nagy úr. Egy tehén tartotta el őket, Mária néni havi háromez­ret árult a tejből. Sajnos ezt a gyötrődést a párja bírta kevésbé, aki 1969-ben meghalt. Miköz­ben még az apróbb gyere­kek tanultak. Mivel a lá­nyok elkerültek Tiszabő­ről, ő is elköltözött Kenderesre, az egyik lányáékhoz 1983-ban. Pontosabban fo­galmazva nem hozzá, mert a házuk kü­lön volt: igaz, nem messzire egymástól. Tavaly megint költözött, mert a kende- resi „gyerekek” eljutottak oda, bizony már nekik is segíteni kell. Ezért 2000. decem­ber 2-től kisúji lakos. Gyula unokájánál ta­lált otthont. Négy tyúkja még volt, azt is vitte magával. Egyébként köszöni, jól van. Az ebédet hordják neki, és sajnos a gyógy­szer is belekerül vagy tízezerbe. Menni, haladni lassan tud, ezért inkább olvas. Könyveket, regényeket, újságokat. Olykor elgondolkozik az életén, amelyben bőven akad derű is, ború is. Azért büntették őket, mert dolgoztak, vitték valamire. Mi­korra felnevelték, szárnyukra bocsátották a gyerekeket és túltették magukat sok igazságtalanságon, a párja meghalt. Ő pe­dig megöregedett. Hogy meglesz-e a száz év, arra azt mondja: ha menni tudna, nem bánná. De így, bicegve... aligha. Különben is csak az élet eleje, a születés a biztos, a vége kiszámíthatatlan. Egy tény, lesz még tiszabői: ha meghal, a párja mellett, kinn a temetőben. Farkas László most nyolcvan- 1 egyszeres véradó, de szeretne eljutni százig

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom