Új Néplap, 2000. december (11. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-01 / 281. szám

2000. December 1., péntek SZOLNOK MOZAIK 7. OLDAL 1 wi Évente egy megyével több A szolnoki „Aranyszáj" verseny diadalútja Tíz éve egyszerű városi és városkörnyéki rendezvény­ként született meg Szolno­kon az általános iskolák al­só tagozatosainak „Arany­száj” szép beszéd, szép ol­vasás versenye. Azóta nem csupán megyeivé bővült, de további hat alföldi megye bekapcsolódásával regioná­lissá vált, és a legjobb úton van, hogy országossá vál­jék. Mint a verseny ötletgazdája és azóta minden évben megrende- zője, Heller Ivánné, a Széchenyi Gimnázium és Általános Iskola pedagógusa elmondta, a kezde­ményezés az egykori Zöld Iskolá­ból indult, s a „Széchenyi” mint jogutód viszi tovább, amit ott el­kezdtek. Először csak olvasásban verse­nyeztek a 3. és 4. osztályosok, majd szabadon választott szöveg elmondásával gazdagodott a program. A kétféle produkcióval szerzett pontokat összeadják, így jön ki a végeredmény. A cél nem a művészi átélés, nem a szavaló­és prózamondó versenyeknek te­remtettek konkurenciát, itt szép tiszta beszéddel és értő olvasás­sal lehet nyerni. Szükség volt ilyen versenyre, ezt az is bizonyítja, hogy tavaly­előtt öt, tavaly hat, az idén pedig hét megye kisdiákjai próbáltak szerencsét. Ma már a két alföldi régió me­gyéin kívül Hevesből is érkeztek gyerekek, sőt legközelebb már dunántúli megyék részvétele is várható. A siker másik záloga a verseny megkérdőjelezhetetlen tisztasá­ga. A gyerekek sorszámmal sze­repelnek, csak az eredményhir­detéskor derül ki, hogy melyikük nyert. A zsűrikben zömmel nem az iskola pedagógusai vannak je­len, a kötelezően elolvasandó szöveget pedig közvetlenül a ver­seny előtt választják ki a zsűri­tagok. A sikeren felbuzdulva több megyében is megrendezik a me­gyei fordulót, így várhatóan to­vább emelkedik a színvonal és a verseny rangja. „Követtem a férjemet Magyarországra” A Szolnoki Főiskolán hosz- szú évek óta működnek olasz lektorok. Idén ősztől Laura Marozio tanítja a diá­koknak Dante, Tasso, Moravia nyelvét. — Csak októberben érkeztem Ma­gyarországra. A férjem néhány évre ide jött dolgozni, egyedül maradtam Olaszországban, és el­határoztam, hogy köve­tem.- Mit dolgozott Olaszországban?- Tanítottam tizen­négy éven át egy líce­umban, azután váltot­tam, két éven át más munkahe­lyem volt, azután döntöttem úgy, hogy követem a férjemet.- Ű itt dolgozik, Szolnokon?- Igen, a Derula cégnél.- Ilyen rövid idő alatt milyen benyomásokat szerzett Magyaror­szágról és Szolnokról?- Nyáron megnéztem a várost és a főiskolát. A benyomások kedvezőek voltak. Tetszett a főis­kola szervezete, tetszettek az eszközök, amelyeket a diákok a nyelvtanulásra használhatnak. Később a kollégákról is igen jó véleményt alakíthattam ki. Ami pedig a várost illeti... nem turisz­tikai központ, első látásra talán nem nyújt túl sokat, de nem kel­tett rossz benyomást bennem.- Melyik városból érkezett hoz­zánk?- Egy kisvárosból, kisebből, mint Szolnok, amely mintegy hatvan kilométerre van Torinó- tól, Casale Monferrato a neve.- Milyen tervekkel jött ide, il­letve vannak-e elképzelései?- Egyelőre nincsenek terveim sem rövid, sem hosszú távra. A férjem szerző­dése néhány évre szól, nem tudjuk, hogy mi lesz, ha lejár, mara­dunk még, vagy vissza­megyünk. Mindeneset­re most elégedett va­gyok azzal, hogy itt ta­níthatok, új környezet­ben új emberekkel ismerkedhe­tek meg. Egyéves szerződésem van, hogy azután mi lesz, arról még korai volna beszélni.- Első alkalommal van Ma­gyarországon? Hogyan tudott be­illeszkedni nyelvtudás nélkül?- Igen, először vagyok itt. Ha ismerném a nyelvet, biztosan könnyebb lenne, de így sem pa­naszkodom.- Ki végzi például a családi be­vásárlást?- Én járok bevásárolni. Sze­rencsére a nagy áruházakban nincs szükség nyelvtudásra, leve­szem a polcokról, ami kell, fize­tek a kasszánál, közben nem kell megszólalni. B. A. Falu a városban A Pletykafalu nevéhez méltóan olyan falusias, mintha nem is a megyeszékhely része volna Pontosabban Pletykaíalu a neve, de ugyan­úgy Szolnokhoz, a megyeszékhelyhez tarto­zik, mint a Széchenyi vagy Tallinn város­rész, esetleg Szandaszőlős. Sokan állítják: az ott lakó idős mamák szeretnek beszélget­ni, innen az elnevezés. Bár az utcán a leveleket sepregető 67 éves Barta Lászlónak erről más a véleménye.- Én inkább társalkodó falunak hívom, mert az ezekben a kertes házakban lakó emberek, szomszédok még sokszor beszélgetnek, szót váltanak, társalognak egymással.- Mióta lakik itt?- 1977-ben vettem a házat 300 ezerért, most 6 milliót biztosan megérne.- Nagy a nyugdíj?- Mind az enyém. Ketten lakunk itt a párom­mal, a család a maga kenyerén van. Gázszámlás jön, Laci bácsi útba igazítja.- Ha fizetni kell, az asszonyé, ha forintot ho­zott, átvehetem én is. Csengessen kettőt. Vida Imréné a Veder utcában már sorol.- Nagyon sokunknak itt is nehéz az élet. Hogy mást ne említsek, én 30 év munkaviszony után 26 ezer 500 forintot kapok. Egyebet se te­szünk, járjuk az olcsó helyeket.- Mi itt, a Pletykafaluban a legégetőbb prob­léma?- Nekem kettő is van: mivel az orvosság is sokba kerül, egyik a nyugdíj, ami bokáig sem elég. A másik: lassan minden út betonos, aszfal­tos, csak a miénk nem. Töltögetjük, töltögetjük, ki sóderrel, ki tégladarabokká, ki falevelekkel. Azután gyakori a csőtörés is, és az sem kelle­mes. Ráadásul rám nagy műtét vár Pesten, és én ahogy az ingyenes orvosi ellátást ismerem, nem lesz olcsó. Ecseki úr ételhordóval éppen az ebédért ipar­kodik, 1982 óta lakik itt.- Csendes, nyugodt hely, ahol még köszön­nek, beszélnek egymással a szomszédok. Az el­látás tűrhető, a buszjárat is megfelelő. Úgy lá­tom, kezd ez az utca is meg a környék is fiata­lodni. Az idősek kihalnak, fiatalok költöznek be, és átalakítják a házakat.- A közbiztonság?- Hallottuk, hogy néhány házba betörtek. Biztosan kilesték, vagy fülest kaptak, mikor nincs otthon senki. A viszonylag új ideköltözők egyike Csabai László. Igaz, annak is lehet már hat éve, de a többiekhez viszonyítva ez nem nagy idő. Elvált, egyedül lakik.- Jobban mondva van egy éber kutyám, azu­tán macskám is, csirkék az udvaron, meg papa­gájok odabenn. Szóval népes kosztos sereg vesz körbe. Naponta másfél óra az etetésük.- Ki főz?- Magam magamra.- A szomszédok?- Beszélő, jó viszonyban vagyok többel is. Kár, hogy ilyenkor dél körül a fiatalok dolgoz­nak.- Látom, jár a lapunk.- Öt után kelek, és már benn van a ládában. Ezzel indul a napom, hogy korán átolvasom. Kiss Istvánná nagy munkába fogott, amit mu­tatnak a kötélen száradó ruhák. Panaszkodik: harmincnégy év munkaviszony után tisztán 26 ezret kap kézhez.- Ki lehet jönni belőle?- Ki. Csak megélni nem. Eredetileg Tisza- sülyről kerültem ide, és 51 évesen azt számol­gattam, hogy megyek én nyugdíjba ennyi pénz­ből? Mert papíron a keresetem 34 ezer 800, de a többit elszedi az állam, és csak 26 ezer marad. Ennyire gondoskodnak rólunk, szegényekről. A sarkon a 11 éves Szabó Zolival és társával, az ötödikes Sléder Molnár Tamással diskurál- nak; akik két ok miatt szeretnek itt lakni. Az egyik, mert közel a suli, a másik: nem messze a gyep, ott focizni is lehet. Észrevesz bennünket egy bottal járó, erősen rövidlátó öreganyó, és odatipeg. Á jegyzetfüzetet valószínűleg számla­tömbnek nézhette.- Jaj, Géza, korán jött, én csak a jövő héten tudok fizetni, ha kapom a nyugdíjat.- Jó hírt hoztam, mama. Nem hívnak Gézá­nak, és fizetni sem kell, mert újságíró vagyok. Hálásan elporoszkált, holott én sem jót, sem rosszat nem vittem neki. Igaz, fizetni való szám­lát sem... ■ ___________________________________D. SZABÓ MIKLÓS E lesettek öröme A napokban nehéz körülmények között élő gyermekeket örven­deztetett meg „előmikulásnapi" műsorral és ajándékcsomaggal a Munkalehetőség a Jövőért Szolnok Kht. és az Éhező Gyer­mekekért Alapítvány. Az ese­mény a város több mint hétszáz hátrányos helyzetű óvodása és I általános iskolása számára \ adott értelmet a szónak: „ün- \ nép”. Olyan gyermekeknek okozott j egy órányi örömet, akik közül sokak csizmájába idén sem rejt majd csomagokat a Télapó. I Gyermekeknek, akiknek kará- \ csonykor nem jut ajándék, talán \ még a szeretet ünnepének meg- I hitt hangulatát sem ismerik. Szép és küzdelmes feladat. A szervezők azonban már az I előkészületek idején önzetlen se- I gítőtársakra találtak. A Városi ! Művelődési és Zenei Központ színháztermét adta „ajándékba ” az ajándékozóknak, a vöröske­reszt helyi csoportja és a dr. He- ! gedűs T. András szakiskola akti- •j vistái pedig idejüket és energiá- I jukat áldozták az esemény sike- \ réért. Aki látta, hogyan ostromolta meg több mint hétszáz nebuló a műsorukkal osztatlan sikert ara­tó zenészeket, aki figyelte az ajándékcsomagokat bontogató gyermekek önfeledt arcát, feled­hetetlen élménnyel lett gazda­gabb. Részese volt a legelesetteb­bek legőszintébb örömének. B. J. Sorokban GYERMEKVÉDELEM. 2000. január 1-jétől szeptember 30-ig 38 gyermeket érintően került sor Szolnokon ideiglenes hatá­lyú elhelyezésre. Tíz gyerme­ket harmadik személynél, 28- at gyermekotthonban helyez­tek el. PARLAGFŰ. Felmérések sze­rint Szolnokon az országos át­lagnál több, mintegy 14 ezer em­ber szenved parlagfű-érzékeny­ségben. Ez összhangban van az­zal , hogy az ÁNTSZ mérései alapján Szolnok, Kecskemét és Pécs a leginkább parlagfűtől szennyezett város. SZÜLETÉSSZÁM. A 90 es évek születésszám-csökkenése valószínűleg még Szolnokon sem érte el a mélypontot. Jelen­leg az újszülött korosztály lét­száma nagyjából a hetvenéve­sek korosztályának létszámával egyezik meg, pedig a férfiak át­lagéletkora 65,25 év, így nagy ré­szük nem is éri meg a 70 éves kort. 10-15 év múlva esedékes az ”50-es évek népes generációjá­nak nyugdíjba vonulása, így vár­hatóan tovább csökken az aktív korú népesség aránya. Szolnoki szobrok Bielsko Bialában A lengyelországi Bielsko Bialában szombaton meg­nyílt a Galéria Bielska BWA „quadrat” című kiállítása, amelyen a négy „visegrádi” országból összesen tizenkét művész mutatja be munkáit. A rendezők a Jász-Nagykun-Szol- nok Megyei Múzeumok Igazgató­ságát kérték föl a magyar anyag összeállítására. A kiállító magyar művészek között Márkus Péter és a Magyarországon élő svájci Hein­rich Schomo mellett van Pogány Gábor Beqő szolnoki szobrász is. Mint a rendezők elmondták, a kiállításon kezdetben lengyel, cseh és szlovák művészek vettek részt, csupán ebben az évben bő­vült Id a magyarokkal. Mint Malgorzata Kubica-Bils- ka, a galéria igazgatónője meg­nyitójában elmondta, a négy or­szág hiába van közel, alig ismer­jük egymást. Ez a kiállítás jó alka­lom a művészi törekvések megis­mertetése mellett a személyes kapcsolatok kialakítására is. A mostani kiállításnak Emlékezet­emlékezés a címe, ez azt is jelen­Az „Öngörgető", Pogány Gábor Benő alkotása ti, hogy a történelem folyamán szereztünk egymásról jó és rossz tapasztalatokat, de rajtunk mú­lik, hogy mire akarunk emlékez­ni, s ha megismerjük egymást, az a beidegződött előítéletek ellen hat. Dr. Kertész Róbert megyei mú­zeumigazgató bemutatta a népes nézőközönségnek a magyar mű­vészeket, majd ismét a galéria igazgatónője vette át a szót, meg­jegyezve, hogy amíg csak lengye­lek, csehek, szlovákok voltak je­len a kiállításon, nem kellett tol­mács. A magyarok megjelenése után kell, de csak a személyes kapcsolatokhoz, a művészet nyel­vén mindnyájan megértjük egy­mást. A négy ország művészeinek munkáit két nagy teremben lát­hatja a közönség, a magyarok a Malgorzata Kublca-Bilska, a galéria igazgatónője, mellette a kép előterében a magyar művé­szek: Márkus Péter, Pogány Gábor Benő, a magyar-svájci Heinrich Schorno és dr. Kertész Róbert megyei múzeumigazgató szlovák művészekkel közösen ál­lították ki alkotásaikat. Ez a kiállí­tás hagyományosabb része, a len- gyel-cseh bemutatón inkább ins­tallációkat láthatnak az érdeklő­dők. Az alkotásokat a tervek szerint Lengyelországból Csehországba, majd Szlovákiába viszik, végül jö­vő ősszel a szolnoki közönség is megismerkedhet vele.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom