Új Néplap, 2000. december (11. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-05 / 284. szám

2000. December 5., kedd R I P 0 R T 7. OLDAI. Hamis bor és feljelentések Egy eseménydús nap a borkommandósok társasagában Két vámos és egy rendőrtiszt alkot egy csapatot, őket nevezik borkommandónak Riport Kazalnyi feljelentés, illegá­lis pálinkafőző. Földbe ásott batárnyi tartályok, tanya a világ végén, kecskék, ku­tyák, holdbéli táj. Százezer liter, forrásban lévő hamis bortól bűzlik a környék. Muslincák és fura tekintetű emberek. Mintavétel, búvár- szivattyú, tartálykocsi. Mindez a borkommandó legutóbbi munkájának né­hány kivillanó jelzője. A megtalált tiltott lőre miatti várható bírság nem keve­sebb, mint háromszázmillió forint. Kiskosztüm vagy farmer? - kér­deztem a dél-alföldi vámparancs­nokság sajtósától, mikor megbe­széltük a közös „munkanapot” a borkommandóval. Húzzon csak bakancsot, meg valami egyszerű gúnyát, hisz nem biztos, hogy mindenütt le akar majd ülni - kaptam a legésszerűbb utasítást. Kora reggel Soltvadkerten be­szálltam a terepjáróba. A három kocsiban ülő hatósági személy úti célul korábban Soltszentimrét tűzte ki. Két vámos és egy rendőr­tiszt alkot egy csapatot, őket ne­vezik borkommandónak. Az em­ber ezt úgy képzelné, hogy min­denhová berontanak, mindent felforgatnak - mert ugye kom­mandó -, s aztán dolguk végezté­vel köszönés nélkül távoznak. Ez azonban egyáltalán nem így van. Fél Soltszentimrét feljelentette egy nagyon ráérős valaki. Ezért tucatnyi címet végig kellett ellen­őrizniük a borkommandósoknak. Mert a feljelentés információér­tékkel bír. — Minden olyan helyet, amiről a borkommandót információval látják el arról, hogy esetleg jöve- dékitörvény-sértő cselekedetet hajtanak végre, meg kell vizsgál­ni. Kimenni, megnézni, jegyző­könyvet írni. Legyen ez borhami­sítás, cigaretta vagy bármi, ami a fogalomkörbe a törvény meghatá­rozása szerint beletartozik - me­séli útközben a velünk lévő Óno­di Attila rendőr főhadnagy. - Ne­künk nemcsak az írásban, gyak­ran névtelenül érkezett bejelenté­seket kell személyesen végigvizs­gálni. Akadnak olyanok is, akik csak betelefonálnak, s az alapján készült jegyzőkönyv szerint me­gyünk ki a helyszínre. Néha az sejlik fel bennem, hogy ehhez ha­sonló módszerek voltak divato­sak a Rákosi-rendszerben. Már­mint a feljelentgetések - tette hozzá a rendőrtiszt. Közben megérkeztünk az első címhez. Senki sem volt otthon. A másodikon sem. Aztán utánunk jött egy hölgy kocsival. Mondták neki a szomszédok, hogy már kétszer keresték a fináncok. El­mentünk hozzá, a sajtó ellen sem volt kifogása, csak kérte, a nevét ne írjuk le. Mindent végigmuta­tott: pince, pincekönyv, hasonlók, egyszóval rendben. A borkom­mandó tagjai végig udvariasan tárgyaltak a hölggyel — szó se ró­la, ha nem hallom saját fülem­mel, tán el sem hiszem, hogy ilyen is van.- Ha megtudnánk végre, hogy kinek van ennyi ideje feljelentge­téseket írni, bizony volna néhány szavam hozzá. De olyan is lenne, aki beverné az orrát, ezt is tudom, hallottam olyanoktól, akiket szin­tén feljelentett. Nem érzem én ezt zaklatásnak, mert mindenünk rendben van, csak tudja, a falu mindjárt a szájára veszi azt, aki­nél megjelennek a fináncok. Ne­kem ez nem hiányzik - mondja az asszony, amíg a vámosok meg­írják a jegyzőkönyvet. Soltszentimrén nem találtunk tehát egyetlen borhamisítót sem. Közben Tázlár felé kellett ven­nünk az útirányt, az utasítás sze­rint egy bizonyos kilométerkőnél balra, majd aztán jobbra, innen­től fogalmam sem volt, hol az er­dő eleje és a vége. Akár egy poros kígyó, úgy kanyargott előttünk a homokos földút. Egy tanyánál megállva eszméletlen cefreszagot hozott felénk a szél. Mivel senki sem volt otthon, csak a pálinkafő­ző készülékek, ezt a „tételt” hagyták későbbre a borkomman­dósok, illetve azok a szegedi kol­légáik, akik időközben Tázláron csatlakoztak hozzánk. A szom­széd tanya kietlen udvaráról két hatalmas kutya rohant felénk.- Nem bántanak a kutyák, jámbor jószágok - hallatszott már messziről. Egy asszony jött felénk, fogta volna a jószágokat, de azok csak a fogukat vicsorítot­ták.- Azt mondja meg asszonyom, hogy van-e itt a tanyán elásva tar­tály, olyan, amiben hamis bort er­jesztenek? - kérdezte a tulajdo­nostól Vörös Lász­ló, aki a szegedi vámparancsnokság jövedéki osztály ve­zetőjeként vett részt az akcióban. Jobb, ha ön mond­ja meg, mert ha mi találjuk meg, az ba­josabb — nyomaté­kosította a kérést. Az asszony ki­sebb szabódás után megmutatta a tartály helyét, ami gondosan földdel és avarral volt leta­karva. Egy az ud­varon, egy az ólak mögött, egy pedig kissé távolabb. A feltárásukkor irdat­lan bűzt eresztet­tek ki a fortyogó lő­rék. A muslincák meg úgy köröztek a fejünk felett, mintha mi lennénk számukra a legcso­dálatosabb teremtmények. A mintavételezés után az asszony elmesélte, hogy a tartályokat elég rég ásták le. Zavaros előadásából az is kiderült, hogy havonta tíz­ezer forintot kapott a tartályok megtöréséért. *- Jöttek ezek többször is, hoz­tak törkölyt, azt mondták ez azért nem hamis bor, mert törkölyből van. Én nem értek ilyen úri dol­gokhoz, mint a bor, nem is tudom mi az, hogy forr vagy nem, a fenét se érdekelt, hogy mit csinál a lőre éppen. Nem is ismertem azokat, akik idejöttek a borért. Egyszer az egyik a telefonján valami Tibivel beszélt és nagyon a Dusánt emle­gette. De, hogy azok kik, a nyava­lya tudja. Kevés a nyugdíjam, jól jött havonta az a tízezres. Az asszony vagyoni helyzetét akkor épp nem voltak hivatottak a vámosok firtatni. Majd a bíróság dönti el a vagyonelkobzás vagy a bírság mértékét - tudtam meg Vö­rös Lászlótól. Időközben megérke­zett a tartálykocsi is, ami elszállí­totta a lőrét. A szennyvíztelepen végzi a sorsát, de valakinek ki kell majd fizetnie a szállítás, a tárolás és megsemmisítés díját is. Az effaj­ta alkoholos folyadék jövedéki bír­sága literenként háromezer forint. A százezer liter után nem nehéz kiszámolni, hogy háromszázmil­lió (!) forint bírságot szabhatnak ki a törvény alapján. De ki fizeti ezt ki? Lesz-e gazdája a tartályoknak és a bennük lévő cefrének? Egyelő­re nem tudni. Az eljárás megindul, a nyomozóknak bőven lesz dol­guk. A hatósági tanúk csakis azt ír­ták alá: a vizsgálat során semmi­lyen szabálysértés, törés, zúzás és hasonló erőszakoskodás nem tör­tént. Eltekintve a két kecskétől. Amik a mintavétel anyagát egy la­za bakugrással felborították, s tör­ték ripityára. Az egész procedúra kezdődhetett elölről... Soltvadkerten visszaszállok a saját kocsimba. Sietnem kell, ez nagy cikk lesz, nincs vesztegetni- való időm... El ne felejtsem, kö­szönetét kell mondanom a vám- és pénzügyőrség néhány dolgo­zójának: Banyevác Miloje alezre­desnek, Vörös László jövedéki osztályvezetőnek, Erki János törzsőrmesternek, Técsi Gyula őr­mesternek és Ónodi Attila rendőr főhadnagynak. BERKI ERIKA i mi Imii in—i ^ —■ -—.— _____ £____ __ ; Vajon lesz-e gazdája a tartályoknak és a bennük lévő lőrének? VÉLEMÉNY GOMBKÖTŐ GÁBOR Nem okoz gondot, hogy megvegyen egy Picasso-képet Hol a gazdagság mostanában? Természetesen Amerikában. A riporter: Frei Tamás az utóbbi je­lentkezésekor a gazdagok világába repített el bennünket. Ügy ámultunk, mintha egy idegen bolygón járnánk matematikaórán. Csillagászati számok röpködtek a levegőben. Műnk Péter úrnak - akinél elsőként vendégeskedtünk - 65 millió négyzetméter­nyi irodabirodalom van a birtokában, és ezért évente egymilli- árd dollárt kasszíroz. Forintban ez az összeg kimondhatatlanul sok, de elég lenne egy pazarlóan gazdálkodó magyar minisztéri­um számára a vidék fel­virágoztatására. Emel­lett persze óriási üzlet- központjai is vannak, az övé, például a buda­pesti WestEnd City Center. Műnk úr igazi magyar, így jó szívéről is híres. Szívkór­házat építtetett százhúsz millió dollárért, és ő a névadó. A szívé­vel valóban nincs baj, és igazán büszkék lehetünk rá, hogy a mi hazánk fia. Aztán ki gondolta volna, hogy a felfoghatatlan nagyságú va­gyonnal rendelkező Soros György öccse még nálánál is gazda­gabb. Kilencven országban száz tengeri kikötőt épített cége, és a világ nyersanyag-kereskedelmének negyven százalékát itt bo­nyolítják le. Szerényen és csendesen él New York-i palotájában, ahol a cselédség rejtett hátsó folyosókon közlekedik. Picasso és Chagall képei veszik körül - egyenként tízmillió dollárt is meg­érnek, persze nem eladók. Gyűjti a magyar avantgárd festők munkáit is. Csók István festménye csupán nosztalgiából lóg a falon. Budapesti látkép. Tudja, hogy nem igazán értékes, de ha­zájára emlékezteti. Nem szívesen közlekedik óriás Lincolnjával a zsúfolt világvárosban, ezért ideje nagy részét egy tengerparti villájában tölti, New Canaanban - egy hathektáros kicsi éden- kertben. Felesége azt mondja, tulajdonképpen mindenük meg­van. Nem okoz gondot, hogy megvegyen néhány pár cipőt, vagy akár egy Picasso-képet, ha megtetszik neki. Ám gond, hogy amióta a Concorde gépek nem közlekednek Amerika és Európa között, órákig kell zötykölődniük saját repülőgépükön, míg el­jutnak Párizsba... Nekik is vannak hát gondjaik. Nem szabad irigykednünk a nagyvilágba szakadt, avagy itthon élő gazdagjainkra. Magyaror­szágon például mindössze tíz olyan hazánkfiáról tudunk, akik­nek tízmilliárd fölött van a vagyona. Többségünk bérből és fize­tésből, nyugdíjból él, és ne keseredjünk el, ha ebből nem na­gyon jut egy-egy Picassóra, legyen elég a pénzünk kenyérre, tej­re, húsra... De hát tetszettek volna kivándorolni Amerikába... Szolnokiak véleménye a XXI. század első éveiről Szociológiai kutatás Napjainkban sokat beszé­lünk arról, Szolnoknak javí­tani kell a város megtartó erejét. Mint arról már koráb­ban beszámoltuk, az MTA RKK ATI Szolnoki Társada­lomkutató Osztálya befejez­te a megyeszékhely városré­szeinek felmérését. Szarnák Tibor szociológust arról kér­deztük, hogy miként ítélik meg a megyeszékhely lakói városuk és szűkebb lakókör­zetük jövőjét. — Azt gondoljuk, hogy a városhoz való kötődésben szerepe lehet an­nak is, hogy milyennek ítélik az itt élők a város jövőjét. Összességé­ben azt mondhatjuk, hogy a kö­vetkező 10 évben inkább kedve­zőbbnek látják Szolnok jövőjét, mint nem kedvezőnek- Milyen különbségeket ta­pasztaltak városrészenkénti — A Széchenyi-lakótelepen élők többsége bizakodó: a kérde­zettek kétharmada Szolnokról, több mint fele a Széchenyi-lakóte- lepről véli azt, hogy a következő évtizedben inkább fejlődni fog. Az itt élők a keleti országrész megye- székhelyeihez képest is inkább kedvezőbbnek látják a város jövő­jét, mint nem kedvezőnek. A kér­dezettek 40 százaléka szerint Szolnok fejlődése és helyzete jobb lesz, 31 százalékuk szerint hason­ló, mint más megyeszékhelyeké a régióban. A szuburbanizációs övezetek­ben a város jövőjének megítélése is inkább , pozitív, de egyik lakó­körzetben sem erőteljesen biza­kodó. A város jövőjének megítélé­se inkább pozitív a belső városma­got alkotó területeken. Ez a biza­kodás kisebb mértékű, ha a város megítélése a már említett másik dimenzióhoz kapcsolódik, bár a keleti országrész megyeszékhe­lyeihez képest is inkább kedve­zőbbnek látják a város jövőjét.- Voltak-e különbségek telepü­lésrészenként a szűkebb lakókör­zet és a város jövőjének megítélé­sében1- Igen. A település egészének jövőképét a válaszadók jobbnak tartják, mint a szűkebb környeze­tét. Ez alól egyetlen kivétel a bel­város. Az ott lakók — összefüg­gésben talán a belváros fejlesztési kérdéseknél jelentkező helyzeti előnye miatt is - jobbnak vélik le­hetőségeiket a város egészénél. A megyeszékhely egyéb település- részein (különösen a Széchenyi- lakótelepen és a Déli Ipartelepen) pesszimistábbnak ítélték saját la­kókörnyezetük következő évti­zedét, mint a város egészének fel­tételezett fejlődési útját. Minden forintnak súlya van! 1 forint = 2,05 gramm VAJON MENNYIT JELENT 615 KG MEGTAKARÍT AS ?* :'a tökéletes megoldás a következő oldalon.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom