Új Néplap, 2000. december (11. évfolyam, 281-304. szám)
2000-12-30 / 304. szám
HI 2000. December 30., szombat MEGYEI KÖRKÉP 5. OLDAL ____________________NÉZŐPONT Rövid század - hosszú század A „századvégi hangulat” kifejezés valami hanyatlóra, dekadensre utal a 18. század utolsó néhány évtizede óta. Hogy most így van-e, azt csak egy-két évtized múlva tudjuk meg. Egyelőre azt is vitatják, hogy mikor kezdődött és mikor ér(t) véget a 20. század. Persze nem az időszámítás, hanem az emberek életérzése szerint. Vannak, akik (nem ok nélkül), azt mondják, hogy 1914-ben kezdődött, mert addig az élet úgy folytatódott, ahogy az előző században éltek az emberek, és nagyjából befejeződött 1989-90-ben, a világ egypólusúvá válásával. Hogy tíz éve véget ért valami, az biztos, csak az nem ......................... ..................... biztos, hogy valami , , .. új kezdődött-e, „...a század tömegesen vagy visszatértünk teremtette az abszurditásokat... ” egy még régebbi világba. Ha elfogadjuk, hogy a 20. század csak körülbelül 75 évig tartott, az már önmagában is abszurditás, de a század tömegesen teremtette az abszurditásokat, eggyel több vagy kevesebb, már igazán nem számít. A 19. században a szabadságharc volt az egyetlen olyan esemény, amely emberek nagy csoportjai számára közvetlenül egzisztenciális veszélyt hozott. Aki azt túlélte, vagy előtte, esetleg utána élt, annak az élete meglehetősen csendes mederben folyt, legalábbis a történelem nem nagyon szólt bele az életébe. Ezzel szemben a rövid 20. században világháborúk, megszállások, forradalmak és ellenforradalmak váltották egymást. Ebben a században nem volt olyan eszme, amely rövidebb-hosszabb időre ne vált volna uralkodóvá Magyarországon. És mindegyik igyekezett megszabadulni az ellenfeleitől, többnyire kevésbé humánus eszközökkel. Aki azt át- és túlélte, annak bizonyára hosszúnak tűnt a század. Ám nemcsak a háborúk, a zűrzavar százada volt ez, hanem a tudományé és a technikáé is. A tudomány soha nem alakította még át úgy az emberek életét, mint ebben a században. És egyúttal leszámolt egy szép illúzióval is, azzal, amiben a 19. század embere még hitt, hogy a tudomány és a technika fejlődése automatikusan elhoz egy szebb, élhetőbb világot az emberiség számára. Mert amennyit javított a tudomány, az ember annyit rontott is, sokszor ugyanazzal a fölfedezéssel. Bebizonyosodott, hogy a jobb világot nem a technika, hanem az ember fejlődésétől várhatjuk. Ezzel a tapasztalattal gazdagabban vágunk neki a harmadik évezrednek, a 21. századnak. Hogy a tapasztalatot tudjuk-e hasznosítani, az, ahogy mondani szokták: a jövő zenéje. Évbúcsúztató sült állával Felszolgálják az ízletes étket FOTÓ: SÁRKÖZI JÁSZJÁKÓHALMA A helyi Horváth Péter Honismereti Szakkör évzáró találkozóján hagyomány már, hogy egy jellemző népi étel elkészítésével és elfogyasztásával intenek búcsút az óévnek. Ebben az évben a disznóvágást néhány nappal követő étek volt a fő fogás. Nevezetesen sült álla, tepsis krumplival. Sok mindent el lehet mondani az eledelről, azt viszont nem, hogy a reformkonyha „reprezentánsa” volna. A disznó állcsontjától el nem választott zsíros húst felvágják, s gyakorlatílag tepertővé sütik, köretként a hús mellé kariká- zott és megsütött krumpli szolgál, „leöblíteni” házi borral ajánlatos. A honismereti szakkör tagjai idén a millennium évében Székesfehérváron tettek kétnapos kirándulást, de az év folyamán egy- egy napra ellátogattak Orosházára és Miskolcra is. Jelenleg ötven tagot számlál a kör, a szerda délután megejtett találkozóval a 37. évét zárta. ■ Tanétterem-avatás Kunhegyesen a Mezőgazdasági és Ipari Szakmunkásképző Intézetben az élethez igazítják a képzést. A korábbi hagyományos mezőgazdasági és ipari szakmákon kívül már másféle szakmákat is oktatnak, így képeznek szakácsokat, felszolgálókat is. Tavaly pályázaton nyertek 3,5 milliót, amelyből tankonyhát alakítottak ki. Kétezerben pedig a megyei szakképzési bizottságtól 6,5 milliót kaptak, amelyből mutatós tanétterem készült. Itt tanulják a leendő szakácsok, pincérek a szakma fogásait, ahol rendezvényeket, ünnepi ebédeket is tartanak, hiszen egyszerre 96 személy ebédelhet. A létesítményt a minap adták át. Az évszázad tanúja — Nyolc hónaposak voltunk, mikor az ikertestvérem meghalt. Szerintem a jó isten azt rendelte, hogy az ő életét is le kell élnem, azért értem meg ennyi évet — mondja özv. Kis Istvánná, Besenyi Ilonka néni, aki 1899. december 23-án született. Az idős asszony tanúja volt az egész XX. századnak. A dolgos hétköznapjait olykor-olykor „meglátogatta” a történelem. JÁSZBERÉNY Csak néhány adalék kell ahhoz, hogy meglássuk, milyen távoli is az a 101 évvel ezelőtti december. Ilonka néni születése után még néhány hónapig élt Munkácsy Mihály, s Ferenc József több mint másfél évtizedig volt Magyarország királya. Amikor tótört az I. világháború, még tinédzser, amikor aláírták a trianoni diktátumot, már a 21. évében járó fiatal nő volt. Családos asszonyként érte meg, hogy a németek lerohanták Lengyelországot, az 1956-os forradalom idején pedig már nyugdíjaskorú volt.- A ’14-es háború alatt a testvéreimmel arattunk, mert apánk a háborúban volt, az olasz fronton harcolt. Nagyon emlékezetes volt, mikor onnan hazaérkezett, mert testvéreimmel együtt kaptunk egy doboz kockacukrot. Nagyon vártuk apánkat a háborúból haza.- Mire emlékszik vissza szívesen abból az időből?- Sokat játszottunk a tanyánk környékén, őriztük a libákat, a malacokat - felelte. Későbbi férjével a húszas évek végén ismerkedtek meg, az esküvőt 1932-ben tartották. Házasságukból egy fiú született. Haszonbérben dolgoztak a földeken, úgy öthat hold lehetett, amit a család megművelt. Tanyájukban minden megvolt, ami egy parasztember gazdaságához kell, háziállatok sokasága vette körül Kiséket. Volt ott nyúl, liba, tyúk, malac, tehén. Egyedül a ló hiányzott, de azt azért nem vettek egyetlen olyan sok katasztrófa, mint manapság, nem volt. A front után orosz katonákat szállásoltak el házukban. Jó néhány hétig kellett „vendégül látni” őket. De aztán annak a világnak is vége szakadt, évtizedek teltek, egyre több ismerősét, rokonát kísérték ki a temetőbe. Ilonka néni viszont mindvégig jó egészségben volt.- Hogyan tudott ilyen jó egészségben maradni?- Szeszt nem ittam soha, csak egy- egy kicsit, ha családi ünnep volt, vagy disznóvágás. Sokat dolgoztunk, neveltük a jószágokat, csináltuk, amit a földön kellett.- Hogyan telnek a napjai mostanában?- Mostanság már csak imádkozom, meg unatkozom legtöbbször.- Szokott néha még rádiót hallgatni?- Szoktam, a kedvencem a Szabó család. Nem sok rész van, amit elmulasztottam eddig. Aztán halljuk, hogy Ilonka néni rendszeresen hallgatja a híreket is. Sok minden nem tetszik neki abból, ahogyan a világban folynak a dolgok manapság. Nagy a drágaság, a fiatalok sem olyanok már, mint régen, sőt az időjárásra sem lehet ráismerni. Családjával rengeteget dolgoztak, a ház mindig rendben volt. Mesélik, Ilonka néni a mai napig körbe jár a portájukon, s ha valami véletlenül nincs elvégezve, azt rögtön szóvá is teszi. A munka mindig sok volt, de mindennek megadták a módját, s nyugalomban éltek. Igaz, a napkelte már a földeken érte őket, de ebéd után mindig volt idő egy kis pihenésre, azután napnyugtáig megint lehetett dolgozni. A munka lételeme maradt az idős néninek. A disznóvágásokon néhány éve még aktívan segédkezett. Mint látjuk, a hosszú élethez nem kell más, mint sok munkával és kevés idegeskedéssel végigélni azt. BANKA CSABA vásárban sem, mert férjét még legény korában megrúgta egy amúgy jámbor patás.- Amikor összegyűlt a pénzünk, akkor megvettük ezt a házat, ahol ma is lakom - mondta Ilonka néni.- Akkoriban is nehéz volt összegyűjteni a házra valót?- Nehéz bizony, de most sokkal nehezebb. Akkor még csak nyolcezer forint volt Ilonka néni végigélte a századot FOTÓ: SÁRKÖZI ez a ház a kerttel, mindennel együtt, ma meg milliókat kell összerakni. A nagy munkanélküliségben nehéz ezt összeszedni.- Akkoriban nem volt munkanélküliség errefelé?- Nem bizony. „Csinálhatta” a földet mindenki, amennyit bírt, annyit vállalt. Akkoriban még az időjárás is más volt, mint mostanában. Igaz, volt, hogy a tanyát körbevette a víz, és felvizesedtek a falak, de Télen-nyáron „gyümölcs” Vidám évezred-búcsúztatók Az évezred utolsó szilveszterét szinte mindenki vidáman szeretné eltölteni. Megyénk vendéglátóhelyei felkészülten várják a szórakozni vágyókat. Néhány helyen arról érdeklődtünk, vajon mekkora az igény a programok iránt. A szolnoki Tisza Szállóban a hagyományokhoz híven színvonalas szilveszteri bállal várják az I érdeklődőket. Az est folyamán fellép D. Nagy Lajos, a Bikini együttes frontembere is. Lipócz- ki János ügyvezető igazgató azonban arról számolt be, hogy az érdeklődés egyelőre elmarad a várttól, illetve a tavalyitól. Korlátozott számban tehát még lehet asztalt foglalni a Tiszában. A megyeszékhely másik nagy szállójában, a Pelikán Hotelben szintén nagyszabású rendezvénnyel búcsúztatják a 2000-es évet. Harsányi Gábor szórakoztatja a telt házas közönséget, vélhetően nagy sikerrel, hiszen már december közepén elfogytak a jegyek szilveszterre. A szajoli Godó panzió december 31-i, évezred-búcsúztató rendezvényére közel sem jelentkeztek még annyian, mint tavaly, érdeklődők azonban szép számmal akadnak, így vasárnapig minden bizonnyal lefoglalják majd az összes asztalt. Az ott szilveszterezőket énekes-táncos műsor szórakoztatja, éjfélkor pedig a vendégek minden bizonnyal nagy örömére tűzijátékkal köszöntik az új évezredet. Egyre több önkormányzat várja közös koccintásra a települések főterén az ott élőket, ünneplőket. így szilveszter éjjelén a szolnoki Kossuth téren is - hasonlóan a tavalyi évhez — várhatóan több ezren gyűlnek ösz- sze, hogy együtt lépjenek át az új évezredbe. szs Amikor a 92 éves, jászsági Nagy Istvánt beküldték Szolnokra egy rutinvizsgálatra, a doktor úr álmélko- dott a leleten.- Pista bácsi, magánál majdnem minden megfelelő. Ez nem semmi, felül a kilencvenen!- így kell élni, ahogy én. Télen gyümölcs, nyáron gyümölcs.- Valóban egészséges, de a téli gyümölcsöt honnan veszi, hogyan fogyasztja?- Ugyan már, doktor úr, dehogy. Pohárból, háromcentesből. Reggel egy kupica, este is egy, nem több, oszt a vasat is megeszem... Mindez azért jutott eszembe, mert hovatovább letelik a pálinkafőzés szezonja. Legalábbis erre az évre, hogy jövő tavasszal azokkal folytatódjék, akik valami miatt nem főzették ki az idei cefréjüket. A pálinkafőzéshez a negyvenéves Gajdos Mihály és a barátja, Simon Károly sokat ért. Miska erre tette fel az életét, szavaival élve olyannyira, hogy még nem ért rá megnősülni. Állítja, a jó pálinkához jó gyümölcs szükséges, nem olyan vicek-vacak. Régebben fahordókba gyűjtötték, a tetejét letapasztották, most a 120 literes műanyaghordó a sláger.- A pálinkafőzde rangját az adja, hogy kik és hányán főzetik ki ott a cefrét. Hozzám, az én főz- démbe évente hatszáznál többen járnak Szolnokról, Tiszasülyről, Berényből, Ladányból, Alsó- szentgyörgyről, Boldogházáról, Apátiból, még ki tudja honnan - sorolja Gajdos úr. A szezon júliusban az eperrel kezdődik, ezt ajánlatos gyorsan kifőzni, nem szereti, ha sokáig áll. Naponta egy-hat embernek főzik ki itt a cefrét, a mennyiségétől függően. Az üstházak négy és fél, illetve öt és fél hektósak, és itt a keverés, összeöntés ismeretlen. Akkor is, ha nincs tele az üst, így mindenki abból az anyagból viszi haza a pálinkáját, amit hozott. A barackot, szilvát, cseresznyét jó kimagozni, mert a csonthéj ciánt tartalmaz. Hogy mi minden fő itt? Eper, szilva, sárgabarack (az idén nem volt), körte, vegyes, birsalma, törköly. Cukrot is szoktak belerakni, mert több a pálinka, ugyanakkor, ha sok a cukor, kaparós az ital, és ezt rögtön megérzi, aki ért hozzá. Be kell jelentkezni: tisztázni, kire, mikor kerül sor. Egy hordónyi cefrével, ami 120 liter, már lehet jönni. Jó tűzifát is szükséges hozni, hektónként harminc kilót, ezzel tüzelnek. Várakozás, főzés közben megéhezik az ember, ezért egy kis ennivaló nem árt. Egy üst főzése három óra, míg a további finomítás újabb kettő, szóval nagyjából öt órát vesz igénybe. Száz liter cefréből általában hat-tíz liter pálinka lesz, a fok 40- től 55-ig terjedhet. Egyébként itt is mindent adminisztrálnak. Főzés közben sokfelé kell ügyelni: a szeszfokra, a hűtésre, a hűtővízre. A pálinkának van elő-, közép- és utópárlata. Az elő- és utópárlat nem jó, ami közte van, az a főzés lényege. Ahol jártunk, egy liter pálinka főzéséért 380 forintot kell fizetni. Aki főzetett, illik megkínálni az utána következőket. Nagy tételben eladni, túladni rajta nem szabad. A literenkénti ára ezernél kezdődik, de a jó pálinka ezerkettőt, ezerhármat is kóstál. Valkó Gyula éppen akkor végzett a főzetéssel.- Birsalma. Hagytam egy kicsit, ízlelgessék egészséggel, de mivel friss főzés, még nyers.- Eladja?- Birsalmapálinkát tilos, az a legfinomabb. Egyébként is elkopik az a családban. Simon Károly, aki rendőrtiszt, arról nevezetes, hogy otthon van neki éltévé vagy tizenhatféle jobbnál jobb pálinkája. Inni nem iszik, ugyanakkor állítják, kevesen akadnak, akik jobban értenek a pálinkafőzéshez, pálinkákhoz. Ez a hobbija. Főzetett már szilvát, barackot, birsalmát, vadkörtét is.- Ha nem kóstolja, miképpen ellenőrzi?- Az illatáról. Tény és való, ha bármely egyetemen lenne pálinkafőző, kezelő tanszék, ott Simon úr könnyen professzor lehetne. Mondja, fahordóban a legjobb tárolni, de az üvegballon is megteszi, a műanyag viszont nem ajánlott. Azután jól be kell dugni, ne párologjon. Még egy eredeti, volt jász kapitány is megjelent, Talált József személyében.- Az idén szilvát főzettem, lett egy kicsi. Szeretem az ide járó baráti közösséget, és én is közéjük tartozom. Évente párszor összejövünk, afféle zsúrra, ide a tanyára. Enni, majd keveset kortyolgatni. Most kinn a ház előtt a bográcsban marhalábszárpörkölt puliul, én vagyok a főszakács. Délután hármat mutatott az óra, mire a pörkölt már az asztalon pompázott. Felséges finomra sikeredett, puha is volt, csípett is, ahogy a jó pörkölthöz illik. Kosz- tos is adódott: akadt köztük vállalkozó, rendőrtiszt, eljött az egyik jászladányi ismerősük, Ottó, még a plébános úr is. Bölcs ember lévén nem ő vezetett, így nyugodtan ízlelgethette a gyümölcs kiforrott, főzött levét a háromcentes pohárból. Egyébként arrafelé az él az emberek között, hogy a jóféle kisüstiből egy kupica egészség, két kupica merészség, több kupica részegség. Kérem, lehet válogatni, ha már valaki szájához emelte a kis poharat, hogy hányadiknál áll meg. Az elsőnél, vagy tovább lép. Feltéve, ha később még lépni tud egyáltalán ... D. SZABÓ MIKLÓS
