Új Néplap, 2000. december (11. évfolyam, 281-304. szám)
2000-12-20 / 297. szám
6. OLDAL ÉRDEKE S S É G E K 2000. December 20.,' szerda A karácsony hagyományai Az ember egyik legrégebbi hagyománya a karácsony. A természet változásainak megfigyelése, különösen a nyári és a téli napforduló időszaka vált rendkívülivé az ősi kultúrákban. Az ókori rómaiak az új évet vidám ünnepeken, a szatumáliákon (Saturnus az idő és a termékenység istene) köszöntötték, amelyekhez az ajándékozás szokása is hozzátartozott. A fagyöngy, a fagyai, a különféle örökzöldek már ekkor e különleges időszak díszei, szimbolikus jelentőségű növényei voltak. A perzsa eredetű Mithrászt, a Legyőzhetetlen Nap istenét a római katonák keleten járva ismerhették meg. Kultuszához a december 25-e körüli napforduló, a Legyőzhetetlen születésnapja kapcsolódott. Kétezer esztendeje az új év ünneplése, az újjászületés, a természet megújulásának közeledte miatt érzett öröm összekapcsolódik Isten fiának: a názáreti Jézusnak születésével. A gyermek Megváltó születésének ünneplése a legősibb emberi érzelemre: a gyermekeink iránti szeretette épül. A karácsony szó, a magyar szavak egy részéhez hasonlóan szláv eredetű. Őse az ószláv krocsun szó, amely lépcsőt, átlépőt jelent, és egyértelműen utal az átlépésre az új időszakba, a téli napfordulóra. (A latinban a Calendae - Januariae — volt a neve az újév napjának.) Az angol Christmas elnevezés egyházi eredetű, hiszen Krisztus nevére utal, hasonlóan az egyházi német nyelvben használt Weih- nacht-hoz, amelynek jelentése: Szent éj. A latin eredetű nyelvekben megjelenő Noéi (francia), Natalé (olasz), Navidad (spanyol) a latin Natalis-ból ered, ami pedig születésnapot jelent. Az ünnepkör kezdete az advent, eljövetelt, várakozást jelent az Úrra, és négy ünnepi vasárnapot fog át. A hívő katolikus embereknek a karácsonyi ünnep legszebb része az éjféli mise, amelyet december 24- ről 25-re virradó éjszaka mutatnak be a templomokban. (Rómában az 5. század elején vezette be az akkori pápa.) Jézus megkeresztelésének és a vizek megszentelésének napja, január 6-a az ünnepkör vége. (Érdekes, hogy például Spanyolországban ezt a napot a háromkirályok napjának nevezik, és nagyobb ünnep, mint maga a karácsony, értelemszerűen az ajándékot is ők - a három király - hozzák.) A karácsony, a szeretet bensőséges ünnepe elképzelhetetlen karácsonyfa állítása nélkül, pedig e szokás egészen új keletű. A hagyomány szerint Luther Márton, a reformáció nagy alakja állított először karácsonyfát gyermekeinek. Valószínűleg ismerte a régi germán hiedelmet, amely szerint a téli napforduló idején csatangoló gonosz szellemek elől védelmet csak akkor kapnak, ha az örökzöld fa alá húzódnak. A karácsonyfa (életfa) valójában jelkép, szimbólum, Jézus születésének tiszteletére állítják, és a téli éjszaka csillagainak mintájára gyertyákat gyújtanak ágain. Az első adat a gyümölcsökkel és édességekkel díszített karácsonyfa-állításról egy strasbourgi polgár jegyzetében található, amely 1605-ből származik. 1737-ben egy Wittenbergben készült könyvben írnak először az új szokásról. A német, protestáns eredetű hagyományról így ír báró Podma- niczky Frigyes, e hagyomány hazai meghonosítója 1825-ben: „Hat órakor háromszoros csengetés hirdette a mi karácsonyfáink megérkeztét. Ekkor megnyílt atyánk nappali terme, s mi, gyermekek - öten voltunk - egy, a szoba közepén elhelyezett nagy asztalon mindegyikünk külön megtalálta a karácsonyfáját s az á körül csoportosított különféle ajándékokat. Még most is előttem lebeg e szeretetteljes kép, az apának komoly, áhítatos magatartása, az anyának jóságos tekintete, a repeső öröm a gyermek- arcokon, melyeknek pírján megtört a viaszgyertyák halvány fénye.” Csak a 19. század második felében, a bécsi udvar példája nyomán terjed el az akkori Magyarországon. Először a nemesi családok ünnepelnek a díszes karácsonyfa körül, majd a módosabb polgár- és gazdagabb parasztcsaládok is átveszik ezt a szokást. A parasztság körében csak a 20. században, az 1950-es években lett általános. (A nagyvilágban még azokban az országokban is elterjedt a déli féltekén, ahol a nyár közepén ünnepük a karácsonyt.) A karácsonyfa díszei is jelképeket hordanak: a gyertyák a téli napfordulókor megszülető fényt, a fény hozóját, a megszülető Jézust jelképezik. A termések, mint az alma (a paradicsomi fa termése), és a dió — Jesse fájának gyümölcse - is az ő személyéhez köthetők. A fa tetejére tűzött csillag a háromkirályoknak utat mutató betlehemi csillag szimbóluma. Mindezeket üvegdíszek is pótolhatják. Napjainkban újra terjed a termésekkel díszített faállítás szokása. A karácsonyhoz kapcsolódó étkezési szokásaink — sok mozzanatukban - jelképes értelmet is hordoznak. Az elmaradhatatlan karácsonyi halétel - a rántott hal fogyasztása - bécsi eredetű. (A hal gyors mozgásával - szimbolikusan - a családnak az új esztendőben történő előrehaladására utal. A népi hagyományokban a halpikkely a gazdagságot, a pénzt jelképezi stb.) Szilézia vidékéről származik a diós és mákos bejgli, amely eredetileg zsidó ünnepi étel volt. Régen szárnyas egyáltalán nem kerülhetett az asztalra, mert úgy tartották, a tyúk hátrakapar, és ez rossz jel az új év kezdetekor. Az utánzás úgy látszik, erőteljesebbnek bizonyul, hiszen a pulyka - amerikai eredetű hálaadási étel — napjainkban kezd elterjedni. Kísérletezőknek ajánljuk Milyen újdonság kerüljön a karácsonyi asztalra? Sok családban kialakult hagyománya van a karácsonyi menünek: borleves vagy halászlé, rántott hal, másutt pulykasült kerül az asztalra. Ám vannak olyan családok is, ahol szívesen próbálják ki az újdonságokat. A kísérletező kedvűek számára állítottuk össze ajánlatunkat. Töltött liba Hozzávalók: 1 konyhakész liba (kb. 5 kg), 5 dl húsleves, só, bors, majoránna. A fügés töltelékhez: 10 dkg aszalt füge, 1 kg jonatánalma, 1 dl száraz fehérbor, 10 dkg zsemlemorzsa, 10 dkg mazsola, 2 cl rum, késhegynyi őröd fahéj. A libát belül sóval, borssal, majoránnával bedörzsöljük. Hasüregét fügés töltelékkel megtöltjük, a nyílásokat zsineggel összevarrjuk. A bőrét besózzuk, több helyütt megszurkáljuk, majd a libát a mellrésszel lefelé nagy, peremes tepsibe fektetjük. Leöntjük a levessel, és 220 fokos sütőben fél órát sütjük. A hőmérsékletet 160 fokra csökkentjük és a lével gyakran locsolgatva, kb. 3 órát sütjük. Főtt burgonyával, almás vörös káposztával körítjük, narancskarikákkal díszítve tálaljuk. Fügés töltelék A megmosott mazsolát rumba, az apróra vágott fügét borba áztatjuk. A meghámozott almát kis kockákra vágjuk. A zsemlemorzsát őrölt fahéjjal ízesítjük, majd összekeverjük a boros fügével és a rumos mazsolával. Almás vörös káposzta Hozzávalók: 1 fej vörös káposzta (kb. 1 kg), 2 nagy jonatán alma, 1 nagy fej hagyma, 1 narancs, 1 evőkanál cukor, 2 evőkanál olaj, só, őrölt köménymag A megtisztított káposztát vékony csíkokra vágjuk vagy lereszeljük. Megforrósított olajon üvegesre pároljuk a kockára vágott hagymát. Hozzáadjuk a káposztát. Sóval, őrölt köménnyel ízesítjük és félpuhára pároljuk. Meghintjük a cukorral, meglocsoljuk a narancs levével, és hozzáadjuk a meghámozott, durvára reszelt almát. Fedő alatt 20-30 percig pároljuk. Almás babonák Az alma ugyan a világ minden részében kedvelt gyümölcs, de egyes tájakon, különleges szerepe van Mikuláskor és a karácsonyi ünnepek idején. Az alma egyike azoknak az ajándékoknak, amelyeket a Mikulás a jó gyerekeknek hoz — együtt a dióval és a mandulával. Néhány héttel k őbb azután karácsonyi alma lesz a Mikulás-almából: keresztszülők ajándékozzák keresztgyermeküknek. A ragyogó fényesre letisztított alma pedig gyakran a karácsonyfára kerül díszként. „A tudás tiltott gyümölcséhez”, amelynek elfogyasztása az első emberpár kiűzetéséhez vezetett a Paradicsomból, egész sor babona fűződik. Újév előtt betekintést enged a jövőbe. Aki megpróbálja, hogy héjának sérülése nélkül hámozzon meg egy almát és sikerül neki, arra szerencse vár az új esztendőben. Ha ellenben egy alma felvágásakor a magokat is kettévágjuk, ez rossz előjel. Ami a szívügyeket illeti, sok helyen azt tanácsolják a lányoknak, hogy karácsony napján házuk ajtaja előtt, egy bizonyos utcasarkon vagy a templomajtó előtt fogyasszanak el egy almát. Az a férfi azután, aki ezalatt először kerül útjába, legalább potenciális férjjelöltnek tekinthető. Egy karácsonykor - leginkább kora reggel - elfogyasztott alma bárkinek hasznára lehet, ameny- nyiben az elkövetkező egész éven át megvédi őt a betegségektől. Azt tartja továbbá a néphit, hogy az ennek az almának magvából kisarjadó almafa - minden nemesítés nélkül - jó gyümölcsöt fog hozni. Sok helyen szokásba jött, hogy almákból jászolt készítenek karácsonykor, és elhelyezik benne a kis Jézus viaszfiguráját. Téli lélekmelegítő a forró almabor és a fűszerrel ízesített almapuncs. Napjainkban ugyanúgy felmelegíti az átfázott karácsonyi vásárlókat, sétálókat és téli sportolókat, mint hajdanában az éjjeliőröket, kocsisokat és erdei munkásokat. A nagyi vagy inkább a dédi otthonában pedig karácsonykor ott illatozott a tűzhelyen a cukorral és vaníliával ízesített alma, mielőtt ínyenc falatként feltálalták volna. ■ A betlehemi jel A három királyok - Gáspár, Menyhért, Boldizsár — elindultak, hogy rátaláljanak a zsidók új királyára, mert látták a csillagjelet az égen. Mint annyi más bibliai történet, ez sem nélkülözi a valóságalapot. Mintegy kétezer évvel ezelőtt ugyanis még a gyakorlott csillagjósokat is megtréfálta a „betlehemi csillag” furcsasága. Az időszámítás előtti első évtizedben a Szaturnusz és a Jupiter különös táncát figyelték meg: a Kr. előtti 7. évben hét hónap leforgása alatt háromszor is találkozott a pályájuk. A következő évben a Jupitert kétszer is eltakarta a Hold. Minthogy a Jupiter a királyok égiteste, ezért a babiloni asztronómu- sok arra következtettek, hogy a Jupiter újjászületésével együtt új király is született. Mark Kidger brit csillagász kínai feljegyzésekben találta meg a bizonyítékot. A Sas csillagképében feltűnt ugyanis a Kr. e. 5. év márciusában egy szupernóva, és hetven napon át világított az égbolton - a Hajnalcsillag helyén. Eszerint Jézus az említett év áprilisának 15. és 27. között születhetett. Michael Molnár, a New Jersey-i egyetem kutatója hasonló következtetésre jutott. Ő március 20-ra és április 17-re teszi a Jupiter kétszeres elsöté- tedését. Máté evangéliuma alátámasztja az asztronómusok kutatását. Az áll ugyanis a Szentírásban, hogy a bölcseket útba igazító csillag rövid időre eltűnt az égboltról, majd ismét fölragyogott. Molnár biztos benne, hogy a Jupiter második elsöté- tülése idején pillantotta meg Jézus a napvilágot. Ki hozza az ajándékot? Csodaszép, titokzatos időt élnek át ezekben a hetekben a kisgyermekek. Miközben az óvodákban és az iskolák alsó tagozatos osztályaiban közösen készítik a karácsonyi dekorációkat, s otthon már megkezdődtek az előkészületek a nagy sütés-főzésre, a picik már fogalmazzák ákombákom levelüket a Jézuskának, mit szeretnének látni a fa alatt az ünnep estéjén. Hogy valóban a Jézuska hozza-e az ajándékot, ebben a kérdésben mind több gyerek mind fiatalabb korban bizonytalanodik el. Mert mást hall a társaitól, mint amit a szülei próbálnak bizonygatni neki. Mivel nem akar nevetségessé válni, sok szülő nem tudja, mit is válaszoljón, amikor a gyerek nyíltan felteszi a kérdést. Pszichológusok az alábbi lehetőségeket ajánlják: Ha azt látjuk a kicsin, hogy csupán bizonytalan, akkor általában elég, ha sejtelmesen mosoly- gunk, ha nevetve megrándítjuk a vállunkat. Egy rövid hatásszünet után azt válaszolhatjuk, hogy „Hidd el, én magam se tudom pontosan, ki hozza az ajándékot, így hát csakis a Jézuska lehet!” Ezzel a kegyes füllentéssel m!ég legalább egy évig megőrizhetjük a szép illúziót. Ha nyilvánvalóan látszik, hogy a gyereket már felvilágosították, s úgysem lesz vevő a mesénkre, akkor legalább tápláljuk az ünnephez fűződő szép érzelmeket. Mondjuk el, hogy a karácsony Jézus születésének állít emléket. Immár kétezer éves szép szokás, hogy ezen a napon az emberek megajándékozzák szeretteiket. És ezek az ajándékok azért válnak különösen értékessé, mert titokban tartják őket egészen az ajándékozás pillanatáig. Ha mindezt meg tudjuk értetni gyermekünkkel, akkor megőrizhetjük a karácsony bensőséges titokzatosságát. Fontos azonban a varázslatos hangulathoz, hogy az ünnepi készülődés maradjon ugyanolyan hangulatú, mint a Jé- zuskás időkben. A Jézuska hozza? kérdésében akkor kerülünk a legnehezebb - gyakorlatilag megoldhatatlan - helyzetbe, ha a kicsit az idősebb testvér világosítja fel. Az ilyen szituáció ellen kizárólag megelőzéssel védekezhetünk. Ha a nagyobbak már tudják azt, amitől a kisebbeket még szeretnénk megóvni, akkor a legjobban tesszük, ha jó előre szövetséget kötünk velük, s megkérjük, ne rontsák el a húguk vagy az öccsük örömét. Ha okosan beszélünk velük, számíthatunk a közreműködésükre, hiszen azzal, hogy beavattuk a titokba, ők is felnőtté válnak, tehát hozzánk hasonlóan ők is annak fognak örülni, hogy a kicsi még hisz az egyik legszebb csodában. Vigyázzunk a gyertyákkal! Évente sok-sok család tapasztalja a saját kárán, hogy a meghitt karácsonyi hangulat milyen gyorsan képes átcsapni lángokba, kétségbeesésbe és félelembe. Épp ezért lehetőleg használjunk elektromos világítást a karácsonyfánkon, így a gyermekek és háziállatok is gondtalanul közelíthetnek a fához. Baj csak akkor van, ha az égőket vékony, rosszul szigetelt drót köti össze, ilyet ne használjunk. Aki végképp nem akar lemondani a viaszgyertyáról, az ügyeljen rá, hogy a gyertyákat szorosan erősítse az ágakhoz, és soha ne hagyja a fát felügyelet nélkül, ha már egyszer meggyújtotta rajta a gyertyákat. A fadíszek és függönyök mindig kellő távolságra legyenek a karácsonyfától. Különös figyelmet érdemelnek a fa elszáradt ágai. Veszélyesek a csillagszórók, mivel szikrákat szórnak szét. Végül pedig: legyen mindig a közelben oltóeszköz. Karácsonyfatűz esetén ugyanis a kezünk ügyében lévő tűzoltó palack vagy legalább egy vödör víz megóvhat a legrosszabbtól. Kockázattal jár, az a szokás is, hogy röviddel a karácsonyfa leszedése előtt még egyszer meggyújtjuk a gyertyákat. A fenyőfa teljesen kiszárad ugyanis, ha hetekig áll fűtött szobában. Vásároljuk tehát a fát röviddel az ünnep előtt, és felállításáig tartsuk lehetőleg a szabadban. MESÉS VASÚT 2000. Az egyik szöuli szállodában mesés kisvas- utat állítottak fel karácsonyra a gyerekek nagy örömére. ____________________________________________________________________FOTÓ, EUROPBESS/KPA
