Új Néplap, 2000. december (11. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-14 / 292. szám

SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL Ez már egy más világ Szombaton a tévében közvetített Falco-Mol Szolnok kosárlabda- mérkőzést néztem (egyébként a helyi meccseket is, mivel az új bér­letárat nem tudtam megfizetni). A nagyon izgalmas, színvonalas meccs szünetében interjút adott Sitku Ernő, aki most „szolnoki” erő­csatár, korábban a Danone Honvéd egykori sztárja (talán így jobban ismerik). A szimpatikus, intelligens játékos elpanaszolta, hogy a szolnoki szurkolótábor milyen intoleránsán viselkedik, egy-egy hul­lámzó teljesítményt füttyel bírál, nem érzi sokszor a csapat segítője­ként őket. Én még emlékszem - és biztos vagyok benne, hogy a nyilatkozó játékos is amikor egy régi Olaj-Honvéd rang­adón szinte csak a szolno­ki szurkolótábor idegesí- tő-frenetikus biztatását le­hetett hallani, amikor „To- jás”-ék rekedtes hangja egyenként hangosabb volt, mint az egész Honvéd szurkolótáboré, amikor úgy emlegették ezt a tábort, mint a pályán lévő „hatodik embert”, s rettegte a kosár­világ. Csak hát, akkor még a szolnokiaknak volt kötődésük a csapat­hoz és a csapattagokhoz, s a játékosoknak is volt gyökerük ebben a városban, kinek rövidebb, kinek hosszabb - úgy, mint Sitku Ernő­nek és Orosz Benőnek Budapesthez. Ugye, mennyivel emberibb volt az a világ? Most viszont egy fogyasztói társadalomban, a piacgazda­ság profitorientált csapatában profi játékosok vannak, ahol a verseny már mást jelent. Hasonlattal élve rövid időre szerződött mutatványo­sok lépnek fel a cirkuszban, ahol a közönség (a fogyasztó) a pénzé­ért kiköveteli a sikert, és nem elnéző a botlással, a hullámzó teljesít­ménnyel szemben. Mikor hallottuk, hogy kifütyülték volna Tóth Zo- liékat? Talán szegény Taki érzi leginkább, hogyan vesznek el az em­beri értékek a szolnoki sportcsarnokból, hiszen ő még itt van a város­ban, a csapatban - s a szurkolótábornak, emlékül. Nagyon szeretjük őt! Téged is, Ernő, szeretünk, tisztelünk! Csak másképpen! SPORTBARÁTI TISZTELETTEL: MAGYARI ATTILA Fogyasztói társadalomban, a piacgazdaság profitorientált világában a néző a pénzéért profi játékot vár A szeretet adja magát „A szeretet az egyetlen, ami tékozlás útján növekszik. ” (Gabriel Marcel) ízlésesen és gazdagon terített asztal mellett bensőséges találko­zót rendeztek kilenc támogató­juk meghívásával a közelmúlt­ban a megyei gyermekotthon Debreceni úti lakotthonának ne­veltjei és nevelői. A családias lég­körű, kötetlen beszélgetés során mód nyílt arra is, hogy jobban megismerjék a támogatók az ott­honban nevelkedő gyermekek körülményeit, céljait, problémá­it, a gyerekek pedig személyesen fejezhették ki köszönetüket ven­dégeiknek azért a több éve tartó nagylelkű segítségért, amelynek élvezői lehetnek. N. M„ SZOLNOK A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró elő­zetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tar­tásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztő­ség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin 2000. December 14., csütörtök ||| A Beaties menedzsere Nemrégiben három kontinensen egyszerre jelent meg a Beatles-antológia. Eddig számtalan kötet látott napvilágot a zene­karról, de most először szólaltak meg az érintet­tek: „Már Tom, Dick, a nagybácsi és a tejesem­ber üt könyvet a Beatlesről, csak mi nem. Itt az ideje, hogy őszintén beszéljünk magunkról...” - nyilatkozta Sir Paul McCartney, aki rábeszélte Ringót és George-ot a visszaemlékezésre. Ki hinné, hogy a legendás fiúk sikertörténeté­hez megyénk is kötődik, mégpedig nem is akár­hogyan! A képen, amely 1917-ben készült, s raj­ta az abádszalóki izraelita elemi iskola diákjai vannak, világhírességek is láthatók: egyik (a fel­ső sorban balról a negyedik) a szolnoki születé­sű Laki Kálmán Kossuth-díjas biokémikus, aki mindig büszke volt abádszalóki gyökereire, a másik pedig Hartmann Móric - a felső sorban jobbról a harmadik -, aki a Beatles menedzsere volt, s aki oroszlánrészt vállalt abban, hogy 280 millió eladott lemezzel az együttes minden idők legsikeresebb zenekara legyen. DR. NEMES ANDRÁS Késő este — gyalogosan Pár héttel ezelőtt egy késő esti órában, munkából hazafelé, rab­lótámadás ért egy középkorú nőt a szolnoki Körösi út környékén. Rossz rágondolni, mi minden tör­ténhetett volna, ha a sértett törté­netesen még fiatal is, és a táma­dók nemcsak rabolni akarnak... Annak a valószínűsége, hogy hasonló támadás másokat is ér­het, nem kevés. Az eset hátterét vizsgálva az el­ső kérdés az, miért kényszerül egy nő (vagy férfi) arra, hogy a késő este gyalogosan közlekedjen, hi­szen nem faluban, hanem egy nagyvárosban, megyeszékhelyen él. A válasz igen egyszerű: a lakó­terület buszközlekedésének hiá­nyosságai miatt. A kérdéses idő­pontban ugyanis 40 percenként jár a busz, ráadásul erre a területre jön el a városközpontból legkoráb­ban - 21.30-kor — az utolsó járat. Ez annak ellenére így van, hogy mindenki tudja, a Körösi út és kör­nyéke a legendás Motor utca tő- szomszédságában van. Az is köz­tudott, hogy a városnak ez a része munkások lakta kerület, ahonnan sokan járnak délutános műszak­ba, de a munka végeztével már csak gyalogosan térhetnek haza a buszok korlátozottsága miatt. A kerületben élők lakossági fó­rumon jelezték már, hogy szük­ség van későbbi járatra is, sőt ja­vasolták az legutolsó 2-es járat Er- dérthez való betérését is, mint könnyen és olcsón megvalósítha­tó ötletet, de indokolt kérésükre eddig intézkedés nem történt, ho­lott valamennyiünk érdeke és biztonsága ezt megkívánja. ____________ÍRJ. BEMDÓ MIHÁLY, tZOUIOK P áratlan sikersorozat Befejeződött az évezred utolsó nyére október végéig kellett vár- A 14 csapatot felvonultató me- kispályás fociidénye Jászárok- niuk a csapatoknak és a szurko- zőnyben az Alkonyat Kommandó szálláson, aminek végeredmé- lóknak. csapata meggyőző, 19 pontos előnnyel, veretlenül végzett. A dobogó mások és harmadik helye nagy küzdelem­ben dőlt el a Főnbe ja­vára, bronzérmes lett az Anonymus. A baj­nokság mellett még négy kupasorozatban is tarolt az Alkonyat Kommandó, aminek „bizonyítékai”, a ser­legek, vitrinbe kerül­tek. ____________[AMATŐR FOTÓI M eggyanúsítva Mikulás napján, reggel 7 óra előtt néhány perccel történt az eset. Egy bájos, kedves, ifjú hölgy sietve érkezett az ABC-be, hogy munkaidőkezdés előtt pici kis Mikulásokkal lepje meg kol­léganőit. Körbejárta az üzletet, de sajnos, „kis termetű” Mikulás már nem volt, így a pénztáron keresztül, üres kosarát felmutat­va, távozni szeretett volna. Ám egy zord hang utánaszólt:- Az előbb még láttam egy kék színű spray-t a kosarában! A hang a pénztárosnőé volt, és nem elégedve meg a megle­petéstől szólni alig tudó ifjú hölgy válaszával - aki halkan közölte vele, ő csak kis Mikulást nézett, de nem talált -, rászólt, hogy legyen szíves a zsebeit, azután a táskáját is kipakolni. Az üzletben lévők nem kis meg­lepődéssel - vagy inkább meg­vetéssel - nézték a jelenetet. Persze a kék spray nem került elő. Bocsánatkérés pedig... á, dehogy hagyta volna el a pénz­tárosnő száját. A fiatal nő, sírás­sal küszködve, távozóban még hallotta a pénztáros újabb meg­jegyzését: „Akkor is nála láttam a kék spray-t!” Azért, mert demokráciában élünk, itt már mindent lehet nyíl­tan mondani a másikra!? Nos, az ifjú hölgy nem szándékozik élni (és legfőképpen visszaélni) ezzel a jogával, de az alkalmat megra­gadva szeretné az éppen akkor ott-tartózkodó vásárlókkal tudat­ni, hogy ő nem lopott, sem akkor, sem előtte, sem azóta. Egyéb­ként pedig márkahű egy kozme­tikai cikkeket forgalmazó cég termékeihez, amilyeneket ez az üzlet nem árusít! f. l., szolnok Tettenérés Szokásos hét végi piaci bevásárló körutamon arra lettem figyel­mes, hogy valaki nagyon kiabál: „Tessék visszatenni! Ne nézzen így rám, azonnal tegye vissza! Láttam hogy a szatyorba tette!” Körbenéztem, s megakadt a sze­mem egy kopott kabátba burko­lózó, törékeny, töpörödött öreg­asszonyon és egy elárusítón. A néninek földbe gyökerezett a lá­ba, állt tovább az árussal szem­ben szótlanul, talán azt várta, hogy valaki pártját fogja. Kis idő múlva az eladó, csen­desebb hangon, hozzátette: Kér­jen, akkor adok! Szívszorító jelenet volt. Halla­ni, 'ahogyan egyik ember képes a másikat megalázni, s látni a megalázódat. Ne értse félre senki, nem fo­gom pártját annak, aki lop, de más hangnemben is tudtul lehet ezt adni. Különösen, ha egyéb­ként mi magunk is hajiunk arra, hogy az éhezőn, a szegényen se- gítsünk... Nem? -ny­Közös a nyelvünk és történelmünk A kassai Magyar Tannyelvű Ipariskola és Kereskedelmi Aka­démia a felvidéki magyarság műszaki és kulturális életének egyik fellegvára volt a múltban és ma is. Magyarország első, nagy hagyományokkal rendelkező ipariskolája a közelmúlt­ban ünnepelte a magyar nyelvű oktatás újrakezdésének fél év­százados évfordulóját. E jeles ünnepségen részt vett Varga György, a Magyar Köztársaság kas­sai főkonzulja, Süli János, Kassa- Óváros polgármestere, A. Szabó László, a szlovák kormány nemze­tiségi főosztálynak igazgatója és más jeles személyiségek. A ren­dezvényre hivatalos volt Gúth Fe­renc, a szolnoki Gépipari Közleke­dési Szakközép- és Szakiskola Jendrassik Tagintézményének ve­zetője is, aki ünnepi beszédében azon iskolák őszinte nagyrabecsü­lését és elismerését tolmácsolta, amelyek Magyarországról hosz- szabb-rövidebb ideje baráti együtt­működést alakítottak ki a kassai is­kolával. A szolnoki gépipari csak­nem harminc éve baráti kapcsola­tot tart fenn a nagy múltú, 128 éves felvidéki intézménnyel. Az évek során kialakított igazgatósági és tantestületi cserelátogatások sok élményt és szakmai tapasztalatot jelentettek tanáraink számára. Több évtizede tartó barátságok szövődtek így. Sok élményt nyújt a mai napig a kialakított vendégta­nárság, cseretanárság intézménye. A kölcsönös diákcserék, osz­tálykirándulások több generáció­nak jelentettek életre szóló él­ményt, hiszen ily módon láthatták először a Magas Tátrát, Kraszna- horka várát, Betlért, Lőcsét, Sze- pesváralját és egyéb nevezetes he­lyeket. Ily módon ismerkedtek meg a határon túli magyarok ki­sebbségi sorsával is. A fél évszázad állandó kihíváso­kat jelentett az iskolának. Ezen idő alatt hat és félezer növendéket bo­csátott útjára, ahol ma is magas szintű oktató-nevelő munka fo­lyik. Iskolánk továbbra is szeretne együttműködni a kassai intéz­ménnyel, mert ez az együttműkö­dés jó egyrészt az ottani iskolának, másrészt segít a mi diákjaink ma­gyarságtudatának erősítésében és a közös történelmünk megismeré­sében. Örülök, hogy egy ideig a kassai iskola tanára lehettem. QERENYI MÁRIA A kassai iskola színjátszó csoportja, az Iparista Kis Színpad szereplői az évfordulóra az iskola történelmét dolgozták fel. A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom