Új Néplap, 2000. december (11. évfolyam, 281-304. szám)
2000-12-12 / 290. szám
I 2000. December 12., kedd MOZ A I K 9. OLDAL Ki volt Tutanhamon apja? III. Amenhotep vagy fia, az egyis- tenhívő Ehnaton volt-e Tutanha- mon apja? Japán és egyiptomi kutatók a fáraó DNS-mintáját hívják segítségül, hogy pontot tegyenek a származástani vita végére. A tokiói Vaszeda egyetem, valamint a nagojai egyetem régészei és orvosai a kairói Ain Samsz egyetem kutatóival együttműködve ma vesznek haj-, csont- és körömmintát Tutanhamon múmiájából, amelyet a Luxor melletti Királyok völgyében őriznek. A származástani vita lényege, hogy Tutenha- mon (XVIII. dinasztia) III. Amenhotep fia volt-e vagy IV. Amenho- tepet, ismertebb nevén Ehnatont (III. Amenhotep fiát) tisztelhette-e apjaként, aki bevezette a Napkorong (Aton) tiszteletén alapuló monoteista vallást, és evégett változtatta a nevét is Ehnatonra. III. Amenhotep múmiáját, amelyet a kairói nemzeti múzeumban őriznek, szintén DNS-vizsgálatnak vetik alá - közölte az egyiptomi legfelsőbb régészed tanács. A szakemberek többsége úgy vélekedik, hogy Tutanhamon Ehnaton fia. Tutanhamon a történészek szerint Kr.e. 1354-ben született, kilencévesen került a trónra, és tizennyolc éves korában halt meg nem túl jelentős uralkodói emléket hagyva maga után. Hírnevét annak köszönheti, hogy a brit Howard Carter 1922-ben megtalálta sírját, amely ritka kivételként megmenekült a sírrablók garázdálkodásától. Érintetlen sírja révén ő lett az egyik legismertebb az egyiptomi fáraók közül. A DNS-teszt magyarázatot adhat a fáraó igen korai halálára is. Német és holland régészek szerint Tutanhamon korai halálát a kövérsége miatti komplikációk okozták. Egy egyiptomi szakértő Zahi Hav- vasz szerint azonban hadseregének parancsnoka, Horemheb gyilkolta meg, aki az első katonai rezsimet hozta létre a Nílus völgyében. A japán kutatók amerikai, francia, német és brit vetélytársa- kat utasítottak maguk mögé, mert csak ők egyedül tudták garantálni, hogy az egész vizsgálatot Egyiptomban bonyolítják le. A japán kutatócsoport szállítja a DNS- vizsgálathoz szükséges felszerelést 700 ezer egyiptomi font, közel 200 ezer amerikai dollár értékben. A sírt ma bezárják a turisták előtt, hogy a szükséges mintavételt elvégezhessék ________________■ A LEGSZEBB FRANCIA LÁNY. A képen Sonia Rolland, a tavalyi Miss France 2000 szépségverseny győztese helyezi a koronát az idén legszebbnek találtatott francia hölgy, Elodie Gossuin fejére. A Miss France 2001 szépségverseny döntőjét Monacóban rendezték. ______________________________________________________________FOTÓ, EUROPM1S/1P* Nehéz élet, nehéz táska — Tessék mondani, akkor most ezután könnyebb lesz a táskám? — kérdezte egy cserfes kislány, miután megmérték 6 és fél kilós iskolatáskáját. — Meg tetszik nézni, hogy belevágódik a pántja a váltamba még a dzsekin keresztül is? — folytatta. — Nem, sajnos nem lesz könnyebb — mondta a mérleg kezelője. — Akkor meg minek mérik? — kontrázott a lányka. A férfi gondolkodott egy kicsit, aztán így válaszolt: — Azért, hogy felfigyeljenek arra, milyen nehéz a táskátok. Tessék mondani, felfigyelt már valaki?! Szolnok Bizonyára emlékeznek még rá olvasóink, amikor nemrégiben hírt adtunk róla, hogy a gyermekek jogainak világnapján a megyeszékhely több általános iskolája előtt mérleggel megmérték a gyerekek testsúlyát és a vállukon, kezükben, hátukon cipelt iskolatáskák súlyát. A mérési eredmények gyorsan elkészültek, mi viszont kíváncsiak voltunk arra, hogy fogadták az akciót a gyerekek és felnőttek, s egyáltalán mi a véleményük a gyermekek jogairól. Azt tapasztaltuk, érzékeny területet érintettünk. A megkérdezettek közül ugyanis mindössze egy orvosnő és egy 17 éves diáklány vállalta a véleményét névvel együtt. Először. Később megkértek, mégse írjuk ki a nevüket, a főnök illetve az édesanya határozott utasítására. Tényleg ennyire darázsfészek ez a téma? S ha igen, miért? AJti azt gondolja, a cikk végére megtudja a választ, ne reménykedjen. Mi sem tudjuk, legfeljebb sejtjük... A mérési eredmények: A mérlegre 232 tanuló állt rá. A legkönnyebb tanuló 19 kiló volt, a legnehezebb 67. A legkisebb súlyú táska 3 kilót nyomott, a legnagyobb pedig 10-et. A 20-30 kilós gyerekek átlagosan testsúlyuk majdnem 20 százalékát (5,06 kg) hordják a hátukon. A 30-40 kilogrammos testsúlyú kisdiákok átlagosan 5,49 kilogrammot cipelnek iskolatáska gyanánt, ami testsúlyuk 16 százaléka. A szomorú rekorder az a 22 kilós kisgyermek, aki a mérés pillanatában épp 7 kilogrammos táskát viselt. Vagyis testsúlya 31,8 százalékát pakolták a hátára. Olyan, mintha egy 80 kilós felnőtt 25 és fél kilós táskával járkálna. Fontos hangsúlyozni, hogy a fenti adatok csupán az iskolatáskára vonatkoznak! Az általános iskolások jelentős része emellett alkalmanként tisztasági csomagot, uzsonnás táskát innivalóval, tornazsákot edzőcipővel, vastag szabadidőruhával, váltócipőt, az éppen aktuális gyűjtőmunka kellékeit, a különórák felszereléseit is magukkal hordják! Sok gyerek a hátán és mindkét kezében táskával egyensúlyozgat az év háromnegyed részében. A gyerekek és a szülők jelentős része is szívesen működött közre a táskamérési akcióban. Elmondták, hogy maguk is nagyon nehéznek érzik a táskát, de nem hagyhatnak otthon semmit, mert a hiányzó könyvet, füzetet leginkább tantárgyi elégtelennel honorálják. Kivétel nélkül minden diák meg tudta jelölni azt az egy-két napot is, amikor az átlagosnál jobban megpakolt táskát kell vinnie. A gyermekek jogainak világnapjáról eddig még nem hallottak. Segítséget csak a felnőttektől remélhetnek, bár tudják, nekik is nagyon sok problémájuk van. Arra a kérdésre pedig, hogy ezután könnyebb lesz-e a táska, sajnos azt kellett válaszolni: egy darabig még biztosan nem... Az alábbiakban a véleményeket gyűjtöttük össze. Gyermekorvos: - A gyerekek irdatlan terheket cipelnek fizikailag és lelkileg is. A nehéz táskák hatása a gerincen, a lábfejen, az ízületeken mutatkozik meg leghamarabb. A mostanitól sokkal több gyereknek kellene gyógytestnevelésre járni, és még többnek pszichológushoz, mert egyes tanárok valósággal megnyomorítják lelkileg a diákokat. A szülőknek javaslom a fogorvos mellett az ortopéd-, a szemészorvos, a pszichológus és a beszédtanár felkeresését is. Higgyék el, megéri. Diák: - Úgy nevelnek a szüleim, hogy vannak kötelezettségeim, amit teljesíteni kell, ugyanakkor jogaim is, amivel élhetek. Ezekről nem is mondok le. Ha kell, harcolok. A mai negyvenesek megrekedtek a régmúltban, és nem értik, hogy mi már tényleg Európába tartunk. Védőnő: — Soha életemben ennyi elkényeztetett, öntudatos gyereket nem láttam még, akik csak a jogaikkal vannak tisztában, a kötelesség, tisztelet szavakat pedig egyszerűen nem ismerik. Nem lovat kellene adni alájuk, hanem móresre tanítani őket, különben tönkremegy az ország, mert nem lesz, aki dolgozzon. Szülő: - Sajnos tudjuk, hogy a gyerekek nagyon nehéz helyzetben vannak. De hát a világ is ilyen. A szerencsés kevesek kivételével kevés embernek megy jól. Ezért tudomásul kell venni, hogy nehéz a táska, sok a lecke, rossz a menzai kaja. Egyszerűen nincs más választás. Generációk nőttek fel ettől rosszabb körülmények között. Gyermek: — Nekem nem kell táskát cipelnem, mert autóval hoznak, de nagyon sajnálom azokat a társaimat, akik busszal, vagy gyalog járnak. Sok minden nem jó nekünk, de anyukám azt mondta, örüljek, hogy nekem jobb mint másnak, és különben is a tanárnak mindig igaza van. Tanár: — Sajnálom a mai gyerekeket. Kiszolgáltatottak, védtelenek. A nehéz táska a legkisebb baj. A családmodell hiányát, a kábítószer és a bűnözés terjedését sokkal nagyobb problémának látom. A pedagógusok élete is nagyon nehéz, nem lehet többet elvárni tőlük. Szülő: - Tarthatatlan, amit ma egy-egy iskola vagy tanár megenged magának. Igenis figyelembe kellene venni, hogy már egy évtizede rendszerváltás történt, s azóta már nem az egyenem- berképzés a fő cél. És a jogokat is kicsit igazságosabban oszthatnák el. Juthat(na) a gyerekeknek, meg a szülőknek is, nemcsak a mindenható tanerőnek. Tanító: — Az én osztályomban úgy lesz minden, ahogy én jónak látom. A tankönyveket nem úri hóbortból választom ki. Ha a régi ábécéskönyvből tanítanánk, akkor meg azon lennének a kedves szülők felháborodva. Egyébként joga van mindenkinek szabadon iskolát választani a kriti- zálás meg az akciózás helyett. _____________j. zs. I nzulininjekció helyett Kanadai tudósok génterápia se-, gítségével akarják elérni, hogy a cukorbetegek ne szoruljanak inzulininjekcióra. Sikerült egerek belének bizonyos sejtjeit úgy megváltoztatniuk, hogy azok átvegyék az elpusztult inzulintermelő sejtek szerepét. Ezeknek az úgynevezett K-sejteknek „előfutárai” az emberi bélben is kialakulnak. Ezért olymódon akarják genetikailag megváltoztatni ezeket a sejteket, hogy mindenkor pontosan olyan mennyiségben termeljenek hormont, amilyen mennyiségre az emberi testnek szüksége van ahhoz, hogy alkalmazkodjék a vér- cukorszint napi ingadozásaihoz. Az egereken ezt már sikerült elérniük. Az úgynevezett K- sejtek amúgy is mérik a vércu- korszintet az egészséges szervezetben. Normális körülmények között előállítják azt a hormont (GIP), amely serkenti a hasnyálmirigy inzulintermelését, amikor a vércukorszint étkezés után emelkedik. ■ Dinó Pakisztánban Tudósok felfedezték az első dinoszauruszkövületeket Pakisztánban, és remélik, hogy a 70 millió évesre tehető maradványok segítenek megfejteni a dinoszauruszok kihalásának okát. Geológusok akkor találtak rá a késő krétakorból - a dinoszauruszok kihalását közvetlenül megelőző időszakból — származó megkövült lábakra és hátcsigolyákra, amikor térképészeti munkákat végeztek Pakisztán tikkadt Beludzsisztán tartományában; Barhan vidékén. A kutatók összesen 102 csontot találtak. A felfedezés új lehetőségeket tár fel a dinoszauruszpopulációk elterjedésének kutatásában, de segíthet megmagyarázni azt is, hogy miért ért véget hirtelen a 65-72 millió évre visszanyúló krétakor és a dinoszauruszok világa. Ezt egyre inkább bolygónk légkörének azzal a katasztrofális lehűlésével magyarázzák, amelyet egy meteorbecsapódás felverte por okozhatott. A maradványok új információkkal szolgálhatnak a tengerszint ingadozásáról és a leülepedésben végbement változásokról is, ily módon esetleg új olaj- és gázmezők felfedezéséhez hozzásegítve Pakisztánt. ■ JÁSZBERÉNY Vásárhelyi László a magyar néptáncmozgalom egyik legnagyobb alakja. Hatodik évtizede szünet nélkül azon fáradozik, hogy a magyar tánckultúra hagyományait megőrizzük. A napokban Jászberényben látogatott, hogy személyesen is üdvözölje a néptáncos vezetőket évi továbbképzésükön. Ekkor kértük fel egy beszélgetésre.- Lad bácsi, mióta foglalkozik a néptánckultúrával?- „Nem régen kezdtem”, 1941 Mikulásán táncoltam először!- Összeszámolta már valaha, hogy hány néptáncos nemzedék nevelkedett fel ezalatt?- Nagyon sok. Hosszú ideig tanítottam, s mostanság egymás után ünnepük ötvenedik évfordulójukat az „együtteseim”. Illene elmenni mindegyik ünnepségre, hiszen ott voltam a bölcsőjüknél, sokat segítettem nekik, mikor a Népművelési Intézetnél dolgoztam. Hosszú időn keresztül egyedül kellett kézben tartanom, segítenem, támogatnom a táncmozgalom egészét.- Melyik tevékenységét emelné ki, amely a mozgalom fejlődését szolgálhatta?- Talán az egyik legfontosabb munkám, az a hazai fesztiválA tánc anyanyelv, melyből költemények születhetnek... rendszer kialakítása. Lényege, hogy a különböző szinten álló csoportok mindegyikének legyen meg a maga fóruma, ahol bemutathatja tudását a kisebb találkozóktól kezdve egészen az országos fesztiválokig. Elszórtan voltak nemzetközi találkozók, de ez mostanra már „elszabadult”. A legkisebb település is nemzetközi fesztivált szervez. Nagyon fontos volt még a minősítési rendszer létrehozása, illetve a nemzetközi kapcsolat- rendszer megalapozása. A Nemzetközi Folklórfesztivál Szövetség magyar tagjaként munkálkodtam hosszú éveken át, illetve elnökségi tagként a koordináló munkában is részt vehettem.- 1941 telén, a Mikulás-ünnepségen mi voll az a dolog, ami azután egy életen át a néptánchoz láncolta? — Egy jezsuita konviktusban tanultam. Szomszédságában volt a jezsuita rendház, melyben a KÁLÓT Népfőiskola működött. Egyszer beállított egy 16 éves parasztgyerek, feszes nadrágban, csizmában kezében furulya, hóna alatt Petőfi- és Ady-kötetek. ízes magyarsággal megszólalt: Hát' én leszek itt a kultúrtitkár. Lami Pistával egy életre szóló barátságot kötöttem. Paraszt költő volt, de versei helyesírását én javítottam, cserébe ő táncolni tanított. Később beajánlott a KÁLÓT érdi központjába, ahol Molnár István művésztanár — később érdemes, majd kiamatőr együttesébe jelentkeztem, a Csokonai Együttesbe. Az ott tanultakat pedig Cegléden - ahol szüleim éltek — tanítottam a néptánccsoportban. Amikor a Csokonai Együttes feloszlott, akkor is Molnár István után mentem, az ő csoportjaiban táncoltam. Mielőtt megkaphattam volna a katonai behívót, a Honvéd Együttesbe jelentkeztem táncolni, fel is vettek „operetthuszárnak”, Szabó Iván nagyon szerette a táncomat. Később ismét Molnár István mellett, már a SZOT Művész Együttesben táncoltam tovább profiként...- Gyűjteni mikor kezdte a táncokat?- Folyamatosan gyűjtöttem, először a Népművészeti Intézetben, azután a Néprajzi Intézetben. Amikor kezdtem, Muharai Elemér volt a néprajzi osztály veváló művész - vett a szárnyai zetője. Sok helyen jártam, példá- alá. Az életre szóló elkötelezett- ul Sármelléken, Nagyecseden, séget a népi kultúra iránt tőle Jászárokszálláson — ott Faragó kaptam. Háború után is az ő János, és felesége And néni volt a Vásárhelyi László Született: 1925. szeptember 4. Budapest Iskoláit Nyíregyházán, Cegléden, Szatmárnémetiben végezte. Repülőnek készült, agráregyetemet végzett Budapesten, majd táncos lett. Magas állami kitüntetések, elismerések birtokosa, a jelenlegin kívül az összes kormány részesítette valamilyen elismerésben. segítségemre. A gyűjtés már az ötvenes évek elejétől megindult. Szinte mindegyikhez fűződik egy kellemes emlék, egy megindító történet. A legemlékezetesebbek közé tartozott egy sármelléki gyűjtőút, ahol társaimmal „A halálra táncoltatott lány” balladáját sikerült felelevenítenünk. Egy hetvenéves öreg kanász ember volt az elindítója a dolognak aki emlékezett néhány versszakra. Azután innen is, onnan is előjöttek a strófák.- Az elmúlt jó néhány évtized munkája termékeny talajra hullt, hisz él, virul a néptáncmozgalom az egész országban!- Az ötvenes évek elején kezdett munkánk mostanra virágzott ki. Az együttesvezetők egyre többet tanultak, a koreográfusok egyre színvonalasabb produkciókat készítettek. Martin György, és a Pesovár testvérek gyűjtései nyomán egyre több eredeti anyagot lehetett feldolgozni. Ez alapozta meg a néptáncmozgalmon belül a 60-as években lezajlott forradalmat. A „flaszter” néptáncból az autentikus felé fordultak az együttesek. Ennek a fordulatnak volt a vezér egyénisége Tímár Sándor. Pillanatnyilag egy dolgot hiányolok. Annak idején volt egy generáció, amelyik ezzel az anyanyelvvel - mert annak tartom a táncot - költői gondolatokat tudott elmondani, kifejezni. A paraszttáncokból készült költői művekre egész Európa felfigyelt, s a magyar iskolának nevezték ezt az irányzatot. Mostanság az „elprofizálódott” világban ezek a törekvések elhalványultak. Az utódgeneráció pedig még nem annyira művelt, hogy kellő érzékenységgel, és művészeti tudással nyúljon az eredeti anyaghoz. Nagy kár ez, mert óriási szükség volna rá. A paraszttánc szórakoztató, s jó látni a színpadon, de ahogy a népdalhoz Kodály és Bartók is egy kicsit „hozzápiszkáltak”, s más szférába helyezték, úgy annak idején a fiatal koreográfusok is ráléptek erre az útra. Sajnálom, hogy ez egyelőre még nem teljesedett ki. Talán ez üzenet is lehet a ma dolgozó koreográfusoknak! Fontos, hogy napjainkban főiskolai szinten is oktatják a néptáncot, sőt - s ez talán még nagyobb eredmény - már az általános iskolai tananyagban is szerepel. A hatalmas gyermektábor biztosítja a néptáncmozgalom jövőjét. BANKA CSABA
