Új Néplap, 2000. november (11. évfolyam, 256-280. szám)
2000-11-08 / 261. szám
4. OLDAL S Z 0 L N O K MOZAIK 2000. November 8., szerda ISHH Szebb, lakhatóbb várost szeretnének Az itt élők is legyenek aktívabbak Szebb, egészségesebb, lakhatóbb várost szeretne a Szolnoki Városvédők és Városszépítők Egyesülete. Azt is el akarják érni, hogy az itt lakókat jobban érdekelje a város helyzete. Az egyesület létrejöttét Vass György kezdeményezte. A külföldet is megjárt szakembert több példa ösztönözte arra, hogy civil szervezetet hozzanak létre. — Ha az ember összehasonlítja Szolnokot más megyeszékhellyel, látja, hogy mások milyen szépen fejlődnek, és szeretnénk mi is a példájukat követni. Amikor elkészült a Kossuth tér látványterve, és nem értettünk vele egyet, azt is kifogásoltuk, hogy a lakosság véleménye nem érvényesül. A mindennapok azt igazolják, hogy kell egy civil szervezet, amely az itt élők véleményét tolmácsolja az önkormányzatnak. Az egyesület a városlakók magatartásán is változtatni akar: - Szeretnénk erősíteni a lokálpatriotizmust, elérni, hogy az itt élőket érdekelje a város helyzete, hogy mi történik Szolnokon, még akkor is, ha az nem közvetlenül abban az utcában történik, ahol az illető lakik. Az egyesület fennállásának rövid ideje alatt sikerült jó néhány eredményt is elérni. Több mint 700 aláírást gyűjtöttek például azért, hogy a Baross útról ne legyenek kitiltva a kerékpárosok. Fásítási akciót szerveztek a Széchenyi-városrész mellett. Ma már meghívják az egyesületet a városfejlesztési bizottság ülésére, ahol véleményezési joguk van. Az Externet Kft. révén ingyenes weblapjuk van az interneten (www. externet. hu/vaveszj. A 14 éve működő jászberényi városvédőkkel is felvették a kapcsolatot. Ez megerősítette az egyesületet abban, hogy a hagyományőrzés és -teremtés is fontos a tevékenységükben. Vass György röviden így foglalja össze céljaikat: - Azért alakultunk, hogy összefogjuk azokat az embereket, akik tenni akarnak valamit Szolnokért, akik el akarják érni, hogy szebb, lakhatóbb, egészségesebb városban éljünk. P.É. Az oldalt szerkesztette: Bistey András Több esély a munkaerőpiacon Regionális kollégiumi központ lesz Szolnok? A felnőttoktatás, a továbbképzés lehetőségeinek bővítése az Európai Unióhoz való csatlakozásunk egyik feltétele. A Roma esély program alapján működő szolnoki Hegedűs T.J András Szakiskola, Középiskola és Kollégiumban az esti-levelező tagozaton immár a második évfolyam oktatása kezdődött meg. A szaktárca vezetője, Pokomi Zoltán pedig nemrég regionális kollégiumi központként nevezte meg a megyeszékhelyet. Javulnak-e ezzel a felnőtt fejjel iskolapadba ülni szándékozók esélyei? — kérdeztük Csilléi Bélát, az intézmény igazgatóját.- Az oktatási miniszter az országos tanévnyitón Szolnokot jelölte meg egyik regionális kollégiumi központként. Az Országos Cigány Ön- kormányzat elnöke is többször beszélt ennek lehetőségéről a Hegedűs T. András szakiskola kapcsán. Mennyire felkészült erre egy néhány esztendős múltra visszatekintő tanintézet?- Iskolánk annak idején hatvan gyermekkel indult, most 240 nappalis és 180 esti-levelező tagozatos fiatal jár hozzánk. Ez számunkra kettős kihívást jelent: egyrészt valószínűleg jó az iskola pedagógiai programja, amelyet tovább kell fejlesztenünk, másrészt létezik az a feszítő társadalmi probléma, amelyre eddig nem sikerült igazi megoldást találni, nevezetesen, hogy miként lehet a szegény sorsú cigány és nem cigány embereknek, fiataloknak és idősebbeknek lehetőséget, esélyt adni a boldogulásra. A Roma esély erre kínál megoldást.-Ezt az oktatási intézményt sokan a cigányok iskolájaként tartják számon. Mennyire igaz ez a felnőttképzésre? Kik jelentkeznek a esti-levelező tagozatra?- Évek óta az iskolánkban tanulók fele cigány. Szolnokiak és vidékiek, romák és nem romák egyaránt járnak hozzánk. Esti-levelező képzésre'- majdnem ugyanaz az arány, mint a nappali tagozaton — nagyon sok olyan cigány ember is jelentkezett, aki felismerte: ahhoz, hogy a munkaerőpiacon helyt tudjon állni, kevés a nyolc osztály, sőt a szakmunkás-bizonyítvány is. Szükséges, hogy érettségit szerezzenek. Csakhogy ez eddig nem állt módjukban, hiszen az iskolák többsége meglehetősen magas tandíjat kér a tanulni vágyó fiatal vagy középkorú emberektől. A tandíjfélétől mi sem tudunk eltekinteni, bár mi azt az iskola alapítványának adott támogatásnak tekintjük. Ám ez a pénz éppen csak az esti-levelező oktatás minimális költségeit fedezi, hasznunk egy fillérnyi sincs. Tudomásul kell venni, hogy akik hozzánk járnak, azoknak nem a tanulási képességükkel van baj, hanem egyszerűen nincsenek olyan anyagi helyzetben, hogy megengedhessék maguknak a komoly tandíjat. Az esti-levelezős képzéssel az utolsó esélyt adjuk meg nekik az érettségire. Ezért is örülök, hogy a szaktárca és az Országos Cigány Önkormányzat is modellnek tekinti a programot, hiszen ezzel egyfajta missziót teljesítünk. Olyannyira, hogy nem csak a közveüen környezetünkből, hanem a régióból, sőt messzebbről is érkeznek hozzánk tanulók.- Tagadhatatlan, az oktatási intézmények között létezik egyfajta verseny. Ebben lemarad, aki nem tud fejlődni. Csakhogy a fejlesztésekhez pénz kell. Honnan lesz erre forrás, ha éppen csak a képzés költségeit futja a tandíj?- Valójában támogatást csak a Phare- tól remélhetünk, amire minden esélyünk megvan, hiszen az Oktatási Minisztérium döntése és a cigány önkormányzat elvi támogatása bizonyos garancia erre. Pályázatot nyújtunk be a felnőttképzésnek, erre a formájára is. Meggyőződésem, hogy Szolnok, a megye és végső soron az egész ország, sőt az Európai Uniónak is érdeke hogy munkaerőpiacon felkészült, érettségizett emberek jelenjenek meg, akik nem segélyből, hanem saját két kezük munkájából próbálnak megélni. Ezzel kapcsolatos a kollégiumbővítés is. A kormány egyjk határozata értelmében intézetünk lesz a regionális kollégiumi központ. Ez nem csak a középiskola nappali tagozatos diákjainak elhelyezésére nyújtana lehetőséget, hanem a dolgozók iskolájában az ifjúsági csoportban itt tanulóknak, vagy éppen messziről ideutazó, esti-levelező tagozaton érettségit szerezni szándékozóknak. A kollégiumi központ a határon túlról érkező középiskolás diákok magyarországi tanulását is segíthetné. Ehhez vezető első lépésként együttműködési megállapodást kötöttünk a nagyenyedi középiskolával. ______ ___ ___ T. J. C SEH FESTŐ KIÁLLÍTÁSA. Igor Holas cseh festőművésznek, az Adrianus Nemzetközi Alkotóközösség tagjának nyílt kiállítása a napokban Szolnokon, a Tiszai Takarék Galériában. A tárlat a hónap végéig tekinthető meg._____________________________________________________ fotó, bugány j. É rzékeli-e a megyeszékhely fejlődését? Az elmúlt időszakban több magas rangú politikus járt Szolnokon, akik egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat fogalmaztak meg arról, vajon a város valóban elindult-e a fejlődés útján. Lapunk ezúttal a megyeszékhely néhány polgárának véleményét is megkérdezte a témával kapcsolatban. Keresztes Mária, 55 esztendős vízügyi mérnök: — Több mint harminc éve élek ebben a városban, így van viszonyítási alapom. Az utóbbi időben úgy tapasztalom, meglehetősen ellentmondásos Szolnok fejlődése. A belvárost látványosan elárasztották az üzletek, ám az árukínálat bővülésének áldásos hatása mellett ennek is vannak árnyoldalai. A külterületek viszont szinte minden szempontból lemaradtak. Nagy Attila, 33 éves raktáros: — A megyeszékhely fejlődését — belvárosi lakos lévén — szinte csak a forgalom zajának növekedéséből érzékelem. Egyébként viszont Szolnok a keleti országrész elmaradottságát tükröző, szürke panelváros maradt, amelyen a szépítésére irányuló próbálkozások is keveset segítenek. Sinka Lajosné, 72 esztendős nyugdíjas: - Véleményem szerint Szolnok sokat fejlődött az elmúlt évtizedben. Elég, ha szétnézünk magunk körül, máris szemünkbe ötlenek az új épületek, bankok, üzletek. Egyszóval én úgy érzem, jó irányba haladunk, és érződbe a város vezetőinek jó szándéka. Kiss János, 46 éves autószerelő: - Azt hiszem, az elmúlt két-há- rom évben sokat szépült a megyeszékhely, és ez annak köszönhető, hogy az önkormányzat törődik a város jövőjével. Ráadásul ez minden téren érvényes. Én jelenleg munkanélküli vagyok, ám ettől függetlenül saját tapasztalataim alapján állíthatom: ma már a munkahelyteremtésre is odafigyelnek. Bíró Andrea, 21 esztendős főiskolai hallgató: - Több szempontból is érzékelhető a fejlődés Szolnokon. Egyrészt idén már valóban megyeszékhelyhez méltó programok, szórakozási lehetőségek közül válogathattam, és szemmel láthatóan elkezdett élni a város. Másrészt egy ideje a kereskedelmi ellátottságra sem lehet panasz. így a jövőben talán csak egyetlen komoly lemaradását kellene sürgősen behoznia a megyeszékhelynek, és ez a munkahelyteremtés. BUGÁNY JÁNOS Múltlapozgató A kötet címlapja Ezzel a címmel jelent meg a napokban Kardos Tamás fotóművész és Varga Ferenc reprezentatív albuma, eddig a legteljesebb gyűjtemény a Szolnok régi arcait felidéző fotókból. Kardos Tamást nem először ihlették meg a régi szolnoki fotók, képeslapok. Ezekkel díszített naptárai immár második évben jelentek meg az idén, most azonban minden eddiginél teljesebb gyűjteményt tartalmazó reprezentatív könyvvel jelentkezett. A Múltla- pozgatóban ugyanis a képek dominálnak, Varga Ferenc magyarázó szövege az idézetekkel együtt szükséges, hasznos, de kellő szerénységgel a háttérben marad, abban segíti a nézőt-olvasót, hogy ne vesszen el a képek tengerében. Szolnok több mint száz éve éled újjá ebben a könyvben, megmutatva a város fejlődését, gyarapodását, a sikeres és az elhibázott modernizálási törekvéseket. A könyv két szerkesztője szerencsés megoldást választott a kötet felépítéséhez is: nem vesznek el a részletekben, kiválasztják azokat a legjellemzőbb, és talán legtöbbet változó részeket, amelyekkel lényegében az egész várost jellemzik, például a Tiszát, a Szabadság teret és környékét, a Kossuth teret, a Ságvá- ri körutat, a Szapáry utat, a Szigligeti Színházat és a Tisza Szállót, a Baross utat, a 'vasútállomást, sőt a vasútállomásokat, majd a könyvet egy szolnoki mozaikkal fejezik be, amely a fotók mellett térképekkel hirdetésekkel, pecsétekkel is idézi a régi Szolnok hangulatát. Kft. bérli a tanműhelyt Az érdekeltek szerint ez mindenkinek jó A tanév eleje óta a Manuál 3000 Oktatásszervező, Tanácsadó és Szolgáltató Kft. bérli a szolnoki Építészeti, Faipari és Környezetgazdálkodási Szakközépiskola tanműhelyeit, s biztosítja a szakképzést a tanulóknak. Erről az új kezdeményezésről beszélgettünk Barta Istvánnal, a Manuál 3000 egyik tulajdonosával, Ben- csik Zsolttal, a szakközép- iskola gazdasági igazgató- helyettesével és Szekeres Jánossal, a gyakorlati oktatás vezetőjével. A szolnoki önkormányzat mint tulajdonos lehetővé tette, hogy a gyakorlati képzés magánkézbe kerüljön, de ezzel a lehetőséggel eddig csak a nevezett szakközép- iskola élt. A cél az volt, hogy a gyakorlati munka legyen változatos, hozzon hasznot, és ne térjen el az oktatás követelményeitől. A kft. bérli a műhelyeket, a vagyon az önkormányzaté maradt. A változás nyomán megnőttek az anyagi lehetőségek. Amíg a képzést az iskola biztosította, tanulónként hatvanezer forint volt a normatíva, ez egy 10-15 fős csoport esetén legföljebb egy oktató évi fizetését fedezi. Ehhez már csupán az önkormányzat hozzájárulása jött, ami az energia- és a közműdíjakat fedezte. Az anyagok, szerszámok és egyebek költségeit az iskolának kellett fedeznie. Ilyen körülmények között előre látható volt, hogy a gyakorlati oktatás előbb- utóbb elsorvad, csökkent volna a színvonala. Ha viszont az oktatást gazdasági társaság, jelen esetben kft. végzi, akkor a szakképzési alapból visszaigényelheti a képzés költségeit (az oktatók bérét, a tanulók munkaruhájának, pénzbeli juttatásának, étkezésének, biztosításának, valamint szerszámainak költségeit). Ha a kft. ezt főtevékenységként végzi, az állam további támogatásokat ad, így a gyakorlati oktatás nagyjából nullszaldós eredménnyel történik, beleszámítva a tanulók termelő tevékenységéből származó, egyébként arányaiban nem a legfontosabb bevételt is. Arra a kérdésre, hogy miért jó ez a rendszer, a megkérdezettek elmondták, hogy az államnak azért, mert a tanulók nem „isko- laszagú” gyakorlati oktatásban vesznek részt, az önkormányzatnak és az iskolának azért, mert kiadások helyett többmilliós bérleti díjat hoz, a tanulóknak, mert olyan juttatásokat kapnak (munkaruha, némi pénz), amelyekben más iskolákba járó társaik nem részesülnek. De miért jó ez egy profitorientált gazdasági társaságnak? Barta István erre a kérdésre elmondta, hogy a Manuál 3000 csak részlegesen profitorientált, nem törekszik mindenáron kiugró nyereségre. Létrehozói, akik az alaptőkét maguk adták össze, azt a célt tűzték ki, hogy biztosítsák az oktatás színvonalát, megőrizzék az eddig kialakított, jól működő rendszert, és nem utolsó sorban megtartsák az oktatók munkahelyeit. Ők ugyanis a tanév elejétől a kft. alkalmazottai. Előbb-utóbb úgyis meg kellett volna tenni ezt a lépést, de egy külső cég valószínűleg leépítéssel kezdte volna a tevékenységét, és korántsem biztos, hogy valamennyi, most meglévő juttatást megadta volna. Egy teljes mértékben profitra dolgozó vállalkozó jobban igénybe vette volna a tanulók munkáját, ami az oktatás sokszínűségének rovására mehetett volna. Ilyen jellegű rossz tapasztalataik már voltak, amikor „kölcsönadtak” egy csoportot külső cégnek, és az egyetlen munkát végeztetett a tanulókkal heteken keresztül. Most csak a faipari területen 130-140 féle munkával ismerkednek meg a tanulók. Azt pedig, hogy a tanulók munkájára van igény, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 4-5 hónapra megvannak a megrendeléseik. A tanulók ugyan lassabban dolgoznak, mint a gyakorlott mesterek, de oktatóik felügyelete mellett jó minőségű munkát végeznek, és ezt értékelik a megrendelők. B. A. 1
