Új Néplap, 2000. november (11. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-28 / 278. szám

flMH 2000. November 28,. kedd

7. OLDAL

Hírhozó

EMBERI JOGOK. A rendőrség és az emberi jogok címmel szervezett a közelmúltban szakmai konferenciát a ceglédi rendőrkapitányság. A tanácskozáson részt vettek a szolnoki Kisebbségi Jogvédő Egyesület munkatársai, dr. Pálfi Miklós ügyvéd és dr. Kerékgyártó T. István társadalomkutató is. A szervezők - gyakorlati tapasztalatokkal - a rendőri munkában az állampolgári és az emberi jogok biztosításának szükségességére próbáltak rávilágítani.

EGY NAP A KULTÚRÁÉRT. A

CÉSZ és a Jászberényi Cigány Kisebbségi Önkormányzat kulturális napot rendezett. A jászberényi ifjúsági ház színpadán vers- és prózamondók, zenekarok, folklór együttesek mutathatták meg országnak-világnak tehetségüket, tudásukat.

BEISKOLÁZOTT KÉPVISELŐK. Tovább folytatódott a Kisebbségi Jogvédő Egyesület konfliktuskezelő kurzusa. A Soros Alapítvány által támogatott képzés a cigány kisebbségi ön- kormányzatok képviselőinek, civil szervezetek vezetőinek konfliktuskezelő és -megelőző képességeinek fejlesztését tűzte célul.

SEGÍTSÉG A TANULÁSHOZ.

A Magyarországi Cigányokért Közalapítványnál a napokban bírálták el az egyetemen, főiskolán tanuló roma fiatalok ösztöndíjpályázatait, és döntöttek különböző külföldi képzések, tanulmányutak támogatásáról. Ugyanakkor a következő esztendőre gondolva, több pályázati kiírást is megvitatott a kuratórium. ■

A boldogulás ügynökei

Roma közösségfejlesztők lesznek

Ha az Észak-alföldi Régióban a munkanélküliségről beszélnek, első helyen szokták említeni az infrastruktúra, a működőtőke, és ebből következően a munkahelyek hiányát. Alig esik szó arról, hogy sokan még a meglévő — a nyugati országrészhez mérten valóban lényegesen szerényebb — lehetőségekkel sem élnek. Az okok összetettek, de minden bizonnyal szerepel köztük a tájékozatlanság is.

A megyei munkaügyi központ szakemberei évek óta tapasztalják, hogy a leghátrányosabb helyzetben lévő, aluliskolázott réteghez az alapvető információk sem jutnak el, mivel ők azok, akik a munkanélküli-nyilvántartásba vételt is elkerülik. A többféle szempontból is hátrányos helyzetű réteg jelentős hányadát alkotják a romák, akiknél az információ hiánya alacsony szintű érdekérvényesítő képességgel párosul. Ezen az alapvető gondon kíván enyhíteni az a most indított munkaerő-piaci program, melynek célja olyan cigány közösségfejlesztő aktivisták képzése, akik képesek lesznek a térségükben élőket bevonni a különböző képzési és foglalkozási programokba. A hat hónapos tanfolyam elvégzése után, kistérségenként két-két roma aktivista kap munkát a kisebbségi önkormányzatoknál úgy, hogy foglalkoztatásuk költségeit a megyei munkaügyi központ fedezi.

A Lungo Drom Oktatási és Továbbképzési Központjában elindult tanfolyam huszonöt hallgatójának fele szakmunkás-bizonyítvánnyal vagy érettségivel rendelkezik. Ők már többet szeretnének elérni a többségi társadalomban, mint amit szüleik. Csakhogy az út valóban hosszú, és mint a képzésben részt vevő húszesztendős Farkas Béla fogalmaz, előítéletektől sem mentes.

A mindkét oldalon meglévő bizalmatlanság leküzdése lesz a legnehezebb feladatuk - véli a ceglédi rendőrkapitányság bűnmegelőzési munkatársa, aki a tanfolyam oktatója is. Kökény Kálmán tapasztalatai szerint már maga a regisztráció kifejezés is félelmet, bizalmatlanságot kelt a romák nagy részénél. Többségük nem is tudja, hogy ez az alapfeltétele a különböző munkaerőpiaci szolgáltatások igénybevételének. Tennivalójuk tehát lesz rengeteg a tanfolyam elvégzőinek. Sikerrel pedig csak akkor járhatnak, ha a közösségfejlesztők élvezik azok bizalmát, akikért és akikkel együtt kell dolgoznunk.

Könnyebb a helyzet ott, ahol a helyi roma lakosság többé-kevésbé már közösséggé formálódott. Ilyen például Kunhegyes, ahol a most 24 éves Oravecz Istvánná már két éve a kisebbségi önkormányzat tagjaként szervezi a roma közösséget. Hozzá képest a jászfényszarui Radics Félix „öreg motorosnak” számít mint kisebbségi képviselő. Ettől a mostani képzéstől is újabb hasznosítható ismereteket vár. Mert ahogy, ő fogalmaz: „tudomásul kell vennünk, hogy nekünk helybe kell mennünk az információval. Ezt vállaltuk, ezért vagyunk itt”.

A tanfolyam elvégzőire előítéletektől sem mentes, hosszú út vár fotó, cs. i.

Roma vagy felzárkóztató osztályok?

Ma még tanulók, de a Jászapáti Cigány Kisebbségi Önkormányzatnál remélik, lesz, akiből tanár válik fotó, m. j.

Mára sikerült elérni, hogy a kisebbségi önkormányzat hivatalának ajtaján nem a segélyt remélve kopogtatnak az emberek, hanem hogy segítsünk nekik munkát találni — hangzott el a Jászapáti Cigány Kisebbségi Önkormányzat lakossági fórumán.

A kisebbségi képviselő-testületet vezető Farkas András örömmel számolt be az oktatásban elért eredményekről. Mégis a legtöbb felszólaló éppen az iskolát bírálta.

Jászapátiban és környékén is van munkalehetőség. Jászapáün például a közmunkások nyolcvan százaléka cigány származású. Ez jelzi az önkormányzattal kialakított jó kapcsolatot is - állította Farkas András. A kisebbségi ön- kormányzat elnöke óriási előrelépésként értékelte, hogy az 70-75 roma fiatal is olyan tanulmányi eredménnyel büszkélkedhet, hogy ösztöndíjban részesülhet. A

fórum résztvevői közül azonban mégis többen úgy vélték, Jászapátiban nincs minden rendben az oktatással. A felszólalók közül sokan állították, az általános iskolákban származásuk szerint elkülönítik a diákokat, külön „cigány- osztályokat” hoznak létre. A vádakat azonban mind a Szent István Általános Iskola, mind pedig a Vágó Pál Általános Iskola igazgatója visszautasította. Elmondták: azt, hogy ki jár eltérő tantervű osztályba, nem a gyermek származása, hanem a tanulási képességei döntik el. A fórumon elhangzott, hogy a városi önkormányzat jövőre a közterhek átvállalásával is segíteni kíván azokon az embereken, akik önhibájukon kívül kerültek nehéz anyagi helyzetbe. A támogatást egyéni elbírálás alapján, csak az arra valóban rászorulók kapnák meg.

____■

C

igányvilág gyermekszemmel

Kevesebb figyelem a kisebbségnek

A kisebbségekkel foglalkozó egész hazai központi közigazgatási rendszer alapvető reformra szorul - állította egy konferencián a kisebbségi ombudsman. Kaltenbach Jenő szerint az 1998-as választásokat követően negatív irányban változott a kisebbségek kormányzatí helyzete azzal, hogy ügyük a Miniszterelnöki Hivatalból egy kevésbé jelentős kormányzati pozícióban lévő minisztériumhoz került. A Kisebbségi és Etnikai Hivatal alkotmányos helyzete gyenge, vezetőjének pedig inkább „kiszolgáló”, mint „beleszóló” szerep jut. Az országgyűlési biztos a cigány tárcaközi bizottságról úgy vélekedett: ha egy problémát nem tudnak megoldani, rábízzák egy bizottságra. El kellene gondolkodni a kisebbségi közalapítványok teljes felszámolásáról. Utóbbiak 700 millió forintból gazdálkodnak, amiből fenntartásuk 70-100 millió forintot emészt fel. Az ombudsman bírálta a kisebbségi önkormányzati rendszert, amelyeknek szerinte sok esetben „megkérdőjelezhető” a választási tisztasága, alig van hatásköre, és maradékelven működik a finanszírozása. ■

Elbeszélők

TELEKI JÓZSEF

„Nem dolgoznak, mégis autóval járnak, és epreket szórnak el a kocsmában.” „Önmegtartóztatásra volna szükség, mert egyik nap segélyért állnak sorba, másik nap már óriási zacskó chipsszel megy iskolába a gyerek.” A fenti vélemények két nap eltéréssel, két ugyancsak különböző fórumon hangzottak el — talán mondani sem kellene - a cigányokról. Az elsőt egy főiskolai hallgató, a jövő gazdasági vezetője, míg a másodikat egy település mai irányítója, egy

polgármester hangoztatta.

Bár a két vélekedés megfogalmazója több száz kilométerre él egymástól, ám az általuk elmondottakból mégis ugyanaz a cigányságkép bontakozik ki: a romák dologkerülők, sőt ingyenélők, akik kisebbséghez tartozásukat túlhangsúlyozva segélyekért zörgetnek a hivatalok ajtaján, ám ha pénzhez jutnak, azt egyik napról a másikra elverik. Az egybe- csengés nem véletlen, hiszen ez az a kép, mely a többségi társadalomban talán leginkább él a romákról. Ezt a cseppet sem kedvező társadalmi beállítódást kellene megváltoztatni ahhoz, hogy a politikusok, roma és nem roma civilszervezet-vezetők által annyit szajkózott integráció valósággá váljon. Az áhított cél a fórumokon elhangzó véleményeket hallgatva meglehetősen messzinek tűnik. Még akkor is, ha az is eredménynek tekinthető, hogy a többség - sőt a fórumok tanulsága szerint kisebbség is - nyíltan meg meri fogalmazni fenntartásait. Baj ugyanis az, hogy a vélt vagy valós sérelmek hangoztatásán még nem sikerült túllépni. Párbeszéd helyett elbeszélnek egymás mellett a cigányok és nem cigányok. Márpedig ha megoldáskeresés helyett csak a problémákat ismételgetjük, azt sulykoljuk, ami elválaszt minket és nem ami összeköt, akkor nemhogy csökkenne, hanem inkább növekedni fog a társadalmat kettéosztó szakadék. Ez pedig senkinek sem jó.

„Segíts magadon!”

Egyiknek sikerül, a másiknak nem — szól egy régi sanzon. A dal, sajnos, megyénk kisebbségi önkormányzatai között még mindig sláger lehetne, hiszen vannak sikeres és számos problémával küszködő képviselő-testületek. Sorozatunkban — pont azért, hogy előbb-utóbb mindenki valóra válthassa elképzeléseit — arra próbálunk választ keresni: az önkormányzatok mit tekintenek sikernek, és mi kell(ene) hozzá.

Ha van sikeres kisebbségi önkormányzat, akkor az újszászi mindenképpen az. Az Országos Cigány Önkormányzatnál a harmadik legjobban működő szervezetként tartják számon, így nem csoda, ha a képviselő-testület vezetője, Rónavölgyi Sándor felsorolni sem tudja, mi mindent végeztek idén. De ami hirtelenjében eszébe jut, az is épp elég: támogattak iskolai, óvodai ünnepségeket, kirándulásokat, tanulmányi versenyeket, segítették a rászoruló családok gyermekeinek beiskolázását, a mozgáskorlátozottakat, sőt rendeztek pedagógusnapot, köszöntve a városban dolgozó tanárokat, óvónőket. A munkaügyi központtal kötött megállapodásnak köszönhetően beindult a szociális foglalkoztatás is, így több olyan ember jutott munkához, aki már hosszabb ideje jövedelem nélkül volt. Rónavölgyi Sándor mégis talán az oktatás terén elért eredményekre a legbüszkébb. A kisebbségi önkormányzat közreműködésével ugyanis gyakorlatilag megszűntek az igazolatlan hiányzások, a cigány származású gyermekek is rendszeresen járnak iskolába. Mindennek az eredménye is lassan megmutatkozik, hiszen míg két éve csupán egy cigány gimnazistát tartottak számon Ujszászon, addig ma már nyolcat, jövő szeptemberben pedig várhatóan újabb tizenkét fiatal lép az egyetem felé vezető útra. A felnőttoktatás is lendületet kapott, ebben a tanévben huszonhatan ültek iskolapadba.^

Rónavölgyi Sándor szerint a sikerekhez csupán egyetlen dolog kellett: az, hogy a kisebbségi képviselő-testület minden tagja megértse, a cigányság csak akkor várhatja el a többségi társadalom segítségét, ha megmutatja, mire képes önerőből. Ujszászon pont ezt tették, hiszen a cigányság képviselői tiszteletdíj nélkül végzik feladatukat. Nem is akárhogyan, hiszen munkájukkal kivívták a város vállalkozóinak és önkormányzatának bizalmát. Idén hatszázezer forintot kaptak a várostól, jövőre pedig egymilliót remélnek terveik valóra váltásához. Ez már csak azért is figyelemre méltó, mert programjaikra országos pályázatokon egyetlen fillért sem kaptak. Rónavölgyi Sándor így leginkább az Országos Cigány Önkormányzat támogatását hiányolja. Nem elsősorban pénzbeli, hanem szakmai segítséget várna. Úgy véli, az országos önkormányzatnál csak a választások közeledtével figyelnek a helyi képviselő- testületekre. Pedig szükség volna olyan országos fórumokra, ahol a településeken dolgozó romavezetők rendszeresen megbeszélhetnék gondjaikat, kicserélhetnék tapasztalataikat_______________■

Palacsinta — ez volt a címe annak az osztályújságnak, melyet a Tiszabőn 1992—

1996 között működött Frei- net-műhely diákjai írtak, rajzoltak, sokszorosítottak. Az írásokból, vagy ahogy a műhelyben nevezték, a szabad szövegekből — melyek azóta már könyvben is megjelentek — szemelgetünk. Hisszük, nem minden tanulság nélküli az, ahogyan a cigány gyerekek látták a világot.

Tanár bácsi azt mondta, hogy nemsokára jön a Télapó.... és egyszer csak kopogtak az ajtón, és ki jött be? A Télapó! Mondta, hogy legyünk csendben, mert egy papírról minden gyereknek elolvas egy verset, ami róla szól. Nagyon nyekegve olvasott. Mondta, hogy

azért olvasott olyan nyekegve, mert elvesztette a szemüvegét. Mi adtunk neki, és mindjárt jobban olvasott. Kiosztotta a csomagot, és elment a többiekhez. [Farkas Zoli)

Tegnapelőtt itt volt a Télapó, és úgy hívták, Imre István, a négy B. osztályfőnöke, és nem bánt. (Maga Erzsébet)

Amikor nem voltam iskolában, pénteken, jött a Mikulás. Andi és Erika jött hozzánk, és ők mondták. Kérdezték, miért nem voltál az iskolában? Én nem szóltam semmit, de aztán mondtam, hogy elmentek anyuék, és én vigyázok a kicsikre és a házra. Elmentem tárgyalásra, mert valaki felgyújtotta a házat, amit építettünk. Ideadták a csomagot és elmentek Andiék.... Volt benne banán, sütemény, egy toll, egy alma és egy szép verses ének. [Maga Edit)

Anyukám elment a kórházba és lehet hogy nem kapok semmit, apu ad valami csomagot. [Mága Gábor)

A Karácsony haza jön, a Karácsony már itt van. Már nem sokáig kell még aludni. Én Karácsonyra anyukának egy órát szeretnék adni, őtőle meg robotot szeretnék kapni. Az apukámnak egy szép harmonikát, tőle egy autót szeretnék. [Burai Feri)

Karácsonykor hozzánk jönnek a testvéreim és együtt díszítjük a karácsonyfát. Sokan hoznak ajándékot, nekem hozzák mindig a legjobbakat, nagy mikulást és azt is feltesszük a fára. Anyukám és Apukám hoz Márkát nekünk, ők meg három láda sört vesznek. Este nézzük a tévét, a vendégek isznak, mi is felbontjuk a Márkát. [Mága Anna)

A roma irodalom dicsérete

Szavalóverseny általános iskolásoknak

A megye településeiről nyolcvanöt, cigány származású általános iskolás gyűlt össze Tiszabőn, hogy összemérje vers- és prózamondó tudását.

A nem mindennapi vetélkedést — roma gyerekek, roma írók, költők műveit adták elő — immár második alkalommal rendezték meg.

Először tavaly adott otthont a cigány gyermekek szavalóversenyének a Tiszabői Általános Iskola. Az akkori rendezvény sikerén felbuzdulva döntötte el a tanintézet nevelőtestülete, hogy megpróbálnak hagyományt teremteni a megméretésből. Ennek jegyében

hirdették meg az idei erőpróbát. Nem is eredménytelenül, hiszen összesen nyolcvanöt diák jelentkezett a versenyre.

A nebulók négy korcsoportban mérték össze felkészültségüket, tehetségüket. A zsűri tagjai kicsiktől és nagyoktól egyaránt hallhattak roma költők verseit, cigány népmeséket, sőt eredetmondát is. A legtehetségesebbek és felkészítő tanáraik természetesen nem maradtak jutalom nélkül. Egy pályázaton nyert százezerforintos támogatásnak köszönhetően ugyan értékes könyvjutalommal térhettek haza, ám aki lemaradt a versengésben, vagy csak éppen nézőként figyelte a gyermekeket, a szép verseket hallgatva az is gazdagodhatott lélekben, és erőt meríthetett a tanulás (tanítás) hétköznapjaira.

. A verseny díjazottjai: 1-2. osztályosok: 1. helyezés Bugát Attila és Bugát Erzsébet (Tisza- bura). 2. Mányi Barbara (Tisza- bő). 3. Balogh Antal (Fegyvernek). 3-4. osztályosok: 1. Miklósi Gergő (Tiszabő), 2. Kanálos Nikoletta (Ujszász), 3. Fehér Gabriella (Tiszabura). Különdíj: Balogh Enikő (Fegyvernek) 5-6. osztályosok: 1. Duka Szabina (Újszász), 2. Mága Csaba (Tiszabő), 3. Túró Csilla (Tiszabura). Különdíj: Burai Péter (Tiszabő).

Párbeszéd, helyett elbeszélnek egymás mellett