Új Néplap, 2000. november (11. évfolyam, 256-280. szám)
2000-11-25 / 276. szám
2000. November 25., szombat TÜKÖR 5. OLDAL MEGYEI Nézőpont ■ ha a MÁV és a Protestálunk! Az esztendő végét mi sem jelzi jobban, minthogy szaporodnak a sztrájkfelhívások, demonstrációk, tiltakozó nagygyűlések. így van ez már lassan egy évtizede. Hiszen alig múlt el esztendő, hogy a szeretet ünnepének közeledtével ne bénította volna meg az országot egy- egy vasutassztrájk, ne vonultak volna utcára valamelyik szakma vagy réteg képviselői. Idén szakszervezetek is betartják a korábban kötött megállapodást - talán nem állnak le a vonatok. Ám mégsem ígérkeznek csöndesebbnek az esztendő utolsó hetei. Legalábbis ezt sejtetik az elmúlt egy-két hét történései: több ezres szakszervezeti maggyűlés Budapesten, az egészségügyben dolgozók demonstrációjának előkészületei, postások tiltakozó felvonulása. Meg kell hagyni, sok esetben érthető a munkavállalók tiltakozása. Elég csak a statisztikai adatokat szemügyre vennünk, hiszen a 10,4 százalékos infláció mellett a közigazgatásban, ok- ............ ......................................................... tatásban dolgozók keresete nyolc százalékkal emelkedett. A verseny- szféra egyes területein sem jobb a helyzet, például a mezőgazdaságban csökkentek a reálkeresetek, és az iparban is legfeljebb szinten maradtak. A z érdekképviseletek kilátásba helyezett demonstrációi - hatásukat vizsgálva - nem többek pótcselekvésnél, a szűk szakmai érdekcsoporton kívüliek idegeinek borzolásán. Mindezt nem csak az elmúlt esztendők tapasztalatai mondatják. (Igazi eredményeket talán a csak vasutasok tudtak kiharcolni.) De azért is, mert az idei akcióik elkésettnek tűnnek. Az Ország- gyűlés már elfogadta a jövő évi adótörvényeket, és a költségvetés általános vitáját is lezárta. így ha a kormányban még hajlandóság lenne a változtatásra, akkor sem volna arra mód. Igaz, valószínűleg az egy-két hónappal korábbi erődemonstrációkkal sem érhettek volna el sokkal több eredményt az érdekképviseletek. Határozott fellépésükre ugyanis már akkor szükség lett volna, amikor megkezdődött a társadalmi párbeszéd rendszerváltás után kiépült rendszerének felszámolása. Mára ugyanis az országos munkaügyi tanács utolsó döntési jogosítványa, a minimálbér megállapítása is a kormány kezébe került. Ez pedig nem csak az állam súlyának növekedése miatt jelent gondot. A szakszervezetek pozícióinak gyengülése ugyanis a versenyszférában, így a multinacionális cégek alkalmazottainak védelmében való fellépés lehetőségét is szűkíti. A folyamatok megfordításához a szakszervezeti konföderációk összefogására lenne szükség. Ehhez viszont elengedhetetlen lenne, hogy az érdekképviseletek élén egymással néha ideológiai vitákat folytató pártpolitikusok helyett igazi szakszervezeti vezetők álljanak. Akkor talán egyszer az esztendő vége valódi békét, nyugalmat hozhatna. Sajnos, egyelőre még messze vagyunk a közélet adventjétől. Megerősítették a gátat Tiszabura A tavaszi nagy árvíz idején közel 200 ezer homokzsák mentette meg a falut az özönvíztől. A mindenkori legmagasabb vízszintjét ekkor 47 centivel túllépő Tisza olyan erővel támadott, hogy a pusztataskonyi, úgynevezett le- dencesi területen megrepesztette a gátat. Ha a folyó nem dönt újabb rekordokat, ez a veszély már vélhetően nem fenyeget, hiszen a napokban befejeződött a tiszaburai és a pusztataskonyi gátszakasz megerősítése. Gál Zsigmondi polgármester elmondta, hogy az úgynevezett gátdomborítás révén több mint 7 kilométeres szakaszon nemcsak 15 centiméterrel emelkedett, de erősebbé is vált a védőgát. A töltést a kritikus ledencesi zónában teljesen újjáépítették a Kötivízig által foglalkoztatott munkások. _______AZ OLVASÓÉ A SZÓ M érgezésveszély! Amikor elolvastam a november 9-i lapszámban a Kész átverés címmel közölt esetet a téli tárolásra szánt háromzsáknyi krumpliról, még arra gondoltam, csak a véletlen játéka lehetett, hisz a szóban forgó eledel, mint tárolásra alkalmas élelmiszer, évszázadokon át nem okozott fejfá-t a háziasszonyoknak. Meg ebként is: a kereskedő jól fel- fagött érdeke is az, hogy tisztességét és kuncsaftjait megtartva, minőségi árut adjon el. Még az is megfordult a fejemben^ velem ilyen nem fordulhat elő. így, utólag, beismerem, nagyon naiv voltam. Engem is sikerült rászedni. Meg vagyok győződve arról, mi ketten nem ugyanarról a helyről vásároltuk a több zsáknyi burgonyát, mégsem lesz egyikünknek sem tele a pincéje. Kétszemélyes háztartásomhoz úgy számoltuk, négy zsák krumpli fedezi a téli szükségletünket. Nagy üggyel-bajjal haza is szállítottuk. Az átválogatásnál azonban kiderült, hogy az a négy legfeljebb csak kettő, mert a fele romlott, sérült, hibás: nem tárolható. Mivel nem megy olyan jól, mentve, ami menthető, azóta krumplit eszünk. Egy főzelékhez kettőnknek négy kilót kell meghámoznom, hogy összejöjjön az ebédre való. Egyelőre naponta egyszer ülünk a nagy tál mellé, de hamarosan krumplit eszünk krumplival, merthogy folyamatosan romlik. Eleddig a krumplikúra okozta mérgezési tünetek nem jelentkeztek, csak a méregtől kaptunk kiütést, mert a negyvenforintos kilónkénti ár ilyenformán kicsit sok! OLÁH PÉTERNÉ Egyszer majdnem agyonlőtték Kamionoskértt harminc ország útjait koptatta Szolnok A most hetvenegyediket taposó Dalkó Benő 1976 és 1989 között járta Mercedes kamionjával a világot. Harminc országba jutott el, a legelső útja 1976 végén Teheránba vezetett, a legutolsó 1989 decemberében Hollandiába. Közben azért történt vele egy és más, ebből csemegéztünk a Hungarocami- on egyik volt pilótájával. Kutyaszorítóba egyszer került Libanon és Szíria határán, az úgynevezett bádogvárosban. Megállt a kocsival, mert itt nagyon olcsón lehetett mindent bevásárolni, főleg cigarettát. Közben történt egy incidens, ő beült a volán mögé, és látta, balra szalad egy ember. Távolabb leállították a járművét, összetévesztették a menekülővel. Azt hitték, ő az, akit keresnek. Egy szír tiszt felhúzta, kibiztosította, ráfogta a pisztolyát. Tiltakozott, mutatta, hová rohant az illető, ők j futva utána, és a kamiontól 150 J méterre egy mélyedésben tényleg ott lapult. Á tiszt kettőt lőtt mellé a homokba, mire a keresett felemelte a kezét. A hadnagy intett neki, mehet vissza, de se bocsánat, se elnézés, ő meg örült, hogy ép bőrrel megúszta. A legjobb pihenőhelyek, utak, legkulturáltabb parkolók Németországban, Svájcban, Hollandiában és a skandináv államokban voltak. Tapasztalta, sok svéd azért utazott Finnországba, mert a kompon olcsó volt a whisky. Jól berúgtak, mire odaértek, aztán kijózanodtak. Este vissza ugyanez a menetrend, és mire kikötöttek, újra egyenesen jártak, legfeljebb a fejük, gyomruk fájt. A legszebb nők szerinte Oroszországban és Lengyelországban élnek: kék szeműek, szőkék, barátságosak, nyúlánkok. Azt hinné az ember, a legrosz- szabb utak Ivánéknál fordulnak elő, de nem. Inkább Törökországban, mert ott nagyok a hőmérséklet-különbségek. Plusz 40 foktól mínusz 36-ig, és nem volt megfelelő alap. Hiába raktak rá bitument, betont, olyan gödrös lett, mint a lövészárok. A nyolcvanas évek végére aztán már ott is csodálatos autóutak fénylettek. Baksist Törökországban sokszor kellett adni. Ha meghallotta a rendőröktől a kontroll szót, elő- A kamionomat sose rabolták el, de egyszer majdnem lelőttek - mondja a szolnoki Dalkó Benő. húzott két doboz márkás cigarettát, és mehetett tovább. Egyszer furcsa élményben volt részük. Ankarától 450 kilométerre, Szíván városánál megállították őket a rendőrök. Elhangzott a kontroll, és mivel hárman voltak, átnyújtottak nekik három doboz cigarettát. Elvették, és mutatták, zárják le a kamiont, jöjjenek velük a rendőrőrsre. Megijedtek, mit akarnak kettőjüktől, mert akkor ketten vezették a kamiont. Legnagyobb meglepetésükre asztalitenisz-ütőt adtak nekik, és elkezdődött a nem hivatalos magyar-török pingpongmeccs. Mindenki játszott mindenkivel, majd megköszönték a meccseket, és mehettek. Rengetegszer megtette a Da- maszkusz-Bagdad közti 800 kilométeres távolságot. Többször került olyan egy-két órás homokviharba, amikor le kellett állni, az üvegeket, az ablakokat ütközésig húzni, mert egy métert sem lehetett látni. Egyszer Bagdadban egy parkolóban pihentek. Egy csövön jött a víz, abból főztek, mosakodtak. Egyre vékonyabban csordogált, ezért felmentek a lapos tetőre, mert ott volt a tartály. Kiderült, a lefolyót egy döglött macska oszlásnak indult teteme torlaszolta el. És ők ezt a vizet itták, ebből főztek! Aznap valahogy ettől kezdve senki nem volt éhes, szomjas. , A földkerekség egyik legszebb városának Teheránt tartja. Iránban a világon mindent lehetett kapni a sah idején. A forradalom után változott a helyzet. Sok kereskedő, katonatiszt elmenekült, másokat megöltek, a boltokból eltűntek bizonyos cikkek. Szeszt tilos volt árulni, és a vámosok mindenhová benéztek, van-e mondjuk dugi whisky vagy konyak. És ha ilyesmit találtak, márkaezreket kellett fizetni. Ez csak pár adalék Dalkó Benő élményeiből. A többiről esetleg máskor, mert még maradt belőlük néhány hasonló írásba való ... D. SZABÓ MIKLÓS „Három napig szaporodik az emberen a piszok, utána már kopik. ” (Kamionosbölcsesség a sivatagban.) Döbbenet, sajnálat és értetlenség Nagyon sokan csak a híradásokból értesültek a községben történt csecsemőgyilkosságról. Voltak olyanok is, akik a helyszínre érkező munkatársunktól tudták meg, hogy mi is történt itt. Véleményéhez azonban a megkérdezettek egyike sem kívánta a nevét adni, de azért a legtöbben elmondták, ami a szívüket, lelkűket nyomja. A véleménycsokor kulcsszavai: döbbenet, sajnálat, értetlenség. Tiszaderzs Döbbenet, mert errefelé még a legöregebb matuzsálemek sem emlékeznek hasonló tragédiára. Sajnálatomért egy rendes családnál történt az eset. Értetlenség, mert a der- zsiek nem találnak magyarázatot arra, hogy miképpen lehetett eltitkolni ezt a terhességet a szülők s a tanárok előtt. Különösen úgy, hogy a tettét tagadó 16 éves leányanya egy közeli város szakiskolájában ápolói, gondozói, egészségügyi és gyermeknevelési ismereteket is tanult. A községháza előtt dolgozó munkások szemérmesen elhatárolódnak attól, hogy olvasóinkkal is megosszák véleményüket. Annyit azért megtudok, hogy nagyon sajnálják a családot, amely szegénységben, de tisztességre kívánta nevelni mind az öt gyerekét. Piroska néni, a 67 éves nyugdíjas az utcán szán rám pár percet.- Jól ismerem a kislány családját. Az édesanya szigorral vigyázta gyerekeit. Talán ez is lehetett a baj. A kislány, aki nem volt kicsapongó, vélhetően ezért is félhetett. Mindenesetre ez nem lehet magyarázat a szörnyűségre. Számomra is érthetetlen, hogy miképpen is lehetett titokban tartani ezt a terhességet. Hogy nem vette észre az anyja, miért nem tűnt fel a tanároknak, barátoknak, ismerősöknek. Ma már egy 16 éves lány sem lehet annyira tudatlan, hogy hagyja a dolgokat idáig fajulni. Félelem, fel- világosítatlanság vagy a bizalom hiánya? Nem is tudom, mi lehet az igazi indíték! Ezzel együtt sajnálom a családot, mert ők a maguk módján tisztességesen, rendesen éltek, s már azt is hallottam, hogy fel is nevelték volna a szerencsétlenül járt csecsemőt. Piroska néni utcai társa nem adott engedélyt okfejtése nyilvánossá tételéhez, de gondolom, inkognitója azért annyit megenged, hogy a véleményét összegezhessük: Akkor, amikor törvényeink óvnak minden életet, amikor a kórházak előtt inkubátorok otthont adnak a nemkívánatos bébiknek, elítélendő ez a tett. Még akkor is, ha a kislány valóban tudatlan volt. Ha félelem nélküli és legfőképp bizalmasabb lett volna a kapcsolata szüleivel, tanáraival, akkor nem ez lett volna a megoldás! A szomszédos vendéglátóegységben dolgozó 47 éves anyuka eléggé kritikusan fogalmaz: — Ettől talán nincs is elítélhetőbb cselekedet. Én két gyereket szültem. Édesanyaként mondom, hogy erre nem lehet mentség sem a félelem, sem a tudatlanság, sem a kilátástalanság. Áldozat az ártatlan csecsemő, de a leányanya is! Nagyon sajnálom a családot, mert küszködve, de rendésen, botrányok nélkül próbáltak élni. Szokták mondani, hogy a falusi közélet egyik „legőszintébb színtere” az italkimérés. Ez jut az eszembe, amikor a főút melletti kocsmába betérek, és bátorkodom mindenkinek feltenni a kérdést: mit szólnak a csecsemőgyilkossághoz? Petőfi óta köztudott, hogy a kocsma bezzeg hangos - most sincs ez másképp! Néhány indulatos kirohanás nem mentes az előítéletektől sem. F. József, aki egyébként a helyi képviselő-testület tagja, félrehív beszélgetni.- Ez a kislány nem szédelgett, nem csavargód, hiszen eléggé szigorú pórázon is tartotta az apja. Ismerem jól, mefra család apósomékkal átellenben lakik. Én azt mondom, hogy ennek az esetnek elsősorban nevelési, neveltetési okai vannak, mert ezek a szerencsétlen gyerekek mindketten áldozatok. Az ártatlan csecsemő és az édesanyja is! Az utóbbi azért, mert vagy félt, vagy nem volt eléggé felvilágosult ahhoz, hogy bajához bizalmas segítséget kérjen. Az anyjától, tanáraitól... Más már 13-14 évesen megszüli a gyereket, ő meg valamiféle félelem miatt ezt az utat választotta. Megdöbbentő, különösen azért, mert egy viszonylag tisztességes, rendes családnak kell átélnie ezt a fájdalmat. Kemencés szoba A falusi turizmus hívei közül sokan ismerik a kunhegyesi Geszti Jánosáét, aki mindig újdonságokkal igyekszik továbbfejleszteni a családi vállalkozást. A vendégfogadók igazi falusi környezetet alakítottak ki. Összegyűjtötték a különböző népi és paraszti eszközöket, használati tárgyakat, melyekből egy kiállítást rendeztek be. Nemrég bővítették a vállalkozást egy újabb házzal, melynek szobájába búbos kemencét (képünkön) is építettek. FOTÓ: MÉSZÁROS Az érdekképviseletek kilátásba helyezett demonstrációi nem többek pótcselekvésnél
