Új Néplap, 2000. november (11. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-25 / 276. szám

2000. November 25., szombat TÜKÖR 5. OLDAL MEGYEI Nézőpont ■ ha a MÁV és a Protestálunk! Az esztendő végét mi sem jelzi jobban, mint­hogy szaporodnak a sztrájkfelhívások, de­monstrációk, tiltakozó nagygyűlések. így van ez már lassan egy évtizede. Hiszen alig múlt el esztendő, hogy a szeretet ünnepének közeled­tével ne bénította volna meg az országot egy- egy vasutassztrájk, ne vonultak volna utcára valamelyik szakma vagy réteg képviselői. Idén szakszervezetek is betartják a korábban kötött megállapodást - talán nem állnak le a vonatok. Ám mégsem ígérkeznek csönde­sebbnek az esztendő utolsó hetei. Legalábbis ezt sejtetik az el­múlt egy-két hét történései: több ezres szakszervezeti maggyű­lés Budapesten, az egészségügyben dolgozók demonstrációjá­nak előkészületei, postások tiltakozó felvonulása. Meg kell hagyni, sok esetben érthető a munkavállalók tilta­kozása. Elég csak a statisztikai adatokat szemügyre vennünk, hiszen a 10,4 százalékos infláció mellett a közigazgatásban, ok- ............ ......................................................... tatásban dolgo­zók keresete nyolc százalékkal emel­kedett. A verseny- szféra egyes terü­letein sem jobb a helyzet, például a mezőgazdaságban csökkentek a reálkeresetek, és az iparban is legfeljebb szinten maradtak. A z érdekképviseletek kilátásba helyezett demonstrációi - hatásukat vizsgálva - nem többek pótcselekvésnél, a szűk szakmai érdekcsoporton kívüliek idegeinek borzolásán. Mind­ezt nem csak az elmúlt esztendők tapasztalatai mondatják. (Igazi eredményeket talán a csak vasutasok tudtak kiharcolni.) De azért is, mert az idei akcióik elkésettnek tűnnek. Az Ország- gyűlés már elfogadta a jövő évi adótörvényeket, és a költségve­tés általános vitáját is lezárta. így ha a kormányban még hajlan­dóság lenne a változtatásra, akkor sem volna arra mód. Igaz, valószínűleg az egy-két hónappal korábbi erődemonst­rációkkal sem érhettek volna el sokkal több eredményt az ér­dekképviseletek. Határozott fellépésükre ugyanis már akkor szükség lett volna, amikor megkezdődött a társadalmi párbe­széd rendszerváltás után kiépült rendszerének felszámolása. Mára ugyanis az országos munkaügyi tanács utolsó döntési jo­gosítványa, a minimálbér megállapítása is a kormány kezébe került. Ez pedig nem csak az állam súlyának növekedése miatt jelent gondot. A szakszervezetek pozícióinak gyengülése ugyanis a versenyszférában, így a multinacionális cégek alkal­mazottainak védelmében való fellépés lehetőségét is szűkíti. A folyamatok megfordításához a szakszervezeti konföderáci­ók összefogására lenne szükség. Ehhez viszont elengedhetetlen lenne, hogy az érdekképviseletek élén egymással néha ideológi­ai vitákat folytató pártpolitikusok helyett igazi szakszervezeti vezetők álljanak. Akkor talán egyszer az esztendő vége valódi békét, nyugalmat hozhatna. Sajnos, egyelőre még messze vagyunk a közélet adventjétől. Megerősítették a gátat Tiszabura A tavaszi nagy árvíz idején közel 200 ezer homokzsák mentette meg a falut az özönvíztől. A min­denkori legmagasabb vízszintjét ekkor 47 centivel túllépő Tisza olyan erővel támadott, hogy a pusztataskonyi, úgynevezett le- dencesi területen megrepesztette a gátat. Ha a folyó nem dönt újabb rekordokat, ez a veszély már vélhetően nem fenyeget, hi­szen a napokban befejeződött a tiszaburai és a pusztataskonyi gátszakasz megerősítése. Gál Zsigmondi polgármester elmondta, hogy az úgynevezett gátdomborítás révén több mint 7 kilométeres szakaszon nemcsak 15 centiméterrel emelkedett, de erősebbé is vált a védőgát. A töl­tést a kritikus ledencesi zónában teljesen újjáépítették a Kötivízig által foglalkoztatott munkások. _______AZ OLVASÓÉ A SZÓ M érgezésveszély! Amikor elolvastam a november 9-i lapszámban a Kész átverés címmel közölt esetet a téli táro­lásra szánt háromzsáknyi krumpliról, még arra gondoltam, csak a véletlen játéka lehetett, hisz a szóban forgó eledel, mint tárolásra alkalmas élelmiszer, év­századokon át nem okozott fejfá­-t a háziasszonyoknak. Meg ebként is: a kereskedő jól fel- fagött érdeke is az, hogy tisztes­ségét és kuncsaftjait megtartva, minőségi árut adjon el. Még az is megfordult a fejemben^ velem ilyen nem fordulhat elő. így, utó­lag, beismerem, nagyon naiv vol­tam. Engem is sikerült rászedni. Meg vagyok győződve arról, mi ketten nem ugyanarról a helyről vásároltuk a több zsáknyi burgo­nyát, mégsem lesz egyikünknek sem tele a pincéje. Kétszemélyes háztartásomhoz úgy számoltuk, négy zsák krumpli fedezi a téli szükségle­tünket. Nagy üggyel-bajjal haza is szállítottuk. Az átválogatásnál azonban kiderült, hogy az a négy legfeljebb csak kettő, mert a fele romlott, sérült, hibás: nem tárol­ható. Mivel nem megy olyan jól, mentve, ami menthető, azóta krumplit eszünk. Egy főzelékhez kettőnknek négy kilót kell meg­hámoznom, hogy összejöjjön az ebédre való. Egyelőre naponta egyszer ülünk a nagy tál mellé, de hamarosan krumplit eszünk krumplival, merthogy folyamato­san romlik. Eleddig a krumplikú­ra okozta mérgezési tünetek nem jelentkeztek, csak a méregtől kaptunk kiütést, mert a negyven­forintos kilónkénti ár ilyenfor­mán kicsit sok! OLÁH PÉTERNÉ Egyszer majdnem agyonlőtték Kamionoskértt harminc ország útjait koptatta Szolnok A most hetvenegyediket ta­posó Dalkó Benő 1976 és 1989 között járta Mercedes kamionjával a világot. Har­minc országba jutott el, a legelső útja 1976 végén Te­heránba vezetett, a legutolsó 1989 decemberében Hollan­diába. Közben azért történt vele egy és más, ebből cse­megéztünk a Hungarocami- on egyik volt pilótájával. Kutyaszorítóba egyszer került Li­banon és Szíria határán, az úgy­nevezett bádogvárosban. Megállt a kocsival, mert itt nagyon olcsón lehetett mindent bevásárolni, fő­leg cigarettát. Közben történt egy incidens, ő beült a volán mögé, és látta, balra szalad egy ember. Tá­volabb leállítot­ták a járművét, összetévesztet­ték a menekü­lővel. Azt hit­ték, ő az, akit keresnek. Egy szír tiszt felhúzta, kibiztosította, ráfogta a pisztolyát. Tiltakozott, mutatta, hová rohant az illető, ők j futva utána, és a kamiontól 150 J méterre egy mélyedésben tényleg ott lapult. Á tiszt kettőt lőtt mellé a homokba, mire a keresett fel­emelte a kezét. A hadnagy intett neki, mehet vissza, de se bocsá­nat, se elnézés, ő meg örült, hogy ép bőrrel megúszta. A legjobb pihenőhelyek, utak, legkulturáltabb parkolók Német­országban, Svájcban, Hollandiá­ban és a skandináv államokban voltak. Tapasztalta, sok svéd azért utazott Finnországba, mert a kompon olcsó volt a whisky. Jól berúgtak, mire odaértek, aztán ki­józanodtak. Este vissza ugyanez a menetrend, és mire kikötöttek, újra egyenesen jártak, legfeljebb a fejük, gyomruk fájt. A legszebb nők szerinte Oroszországban és Lengyelországban élnek: kék sze­műek, szőkék, barátságosak, nyúlánkok. Azt hinné az ember, a legrosz- szabb utak Ivánéknál fordulnak elő, de nem. Inkább Törökország­ban, mert ott nagyok a hőmérsék­let-különbségek. Plusz 40 foktól mínusz 36-ig, és nem volt megfe­lelő alap. Hiába raktak rá bitu­ment, betont, olyan gödrös lett, mint a lövészárok. A nyolcvanas évek végére aztán már ott is cso­dálatos autóutak fénylettek. Baksist Törökországban sok­szor kellett adni. Ha meghallotta a rendőröktől a kontroll szót, elő­- A kamionomat sose rabolták el, de egy­szer majdnem lelőttek - mondja a szolnoki Dalkó Benő. húzott két doboz márkás cigaret­tát, és mehetett tovább. Egyszer furcsa élményben volt részük. Ankarától 450 kilométerre, Szí­ván városánál megállították őket a rendőrök. Elhangzott a kontroll, és mivel hárman voltak, átnyúj­tottak nekik három doboz cigaret­tát. Elvették, és mutatták, zárják le a kamiont, jöjjenek velük a rendőrőrsre. Megijedtek, mit akarnak kettőjüktől, mert akkor ketten vezették a kamiont. Legna­gyobb meglepetésükre asztalite­nisz-ütőt adtak nekik, és elkezdő­dött a nem hivatalos magyar-tö­rök pingpongmeccs. Mindenki játszott mindenkivel, majd meg­köszönték a meccseket, és mehet­tek. Rengetegszer megtette a Da- maszkusz-Bagdad közti 800 ki­lométeres távolságot. Többször került olyan egy-két órás homok­viharba, amikor le kellett állni, az üvegeket, az ablakokat ütközésig húzni, mert egy métert sem lehe­tett látni. Egyszer Bagdadban egy parkolóban pihentek. Egy csövön jött a víz, abból főztek, mosakod­tak. Egyre vékonyabban csordo­gált, ezért felmentek a lapos tető­re, mert ott volt a tartály. Kiderült, a lefolyót egy döglött macska osz­lásnak indult teteme torlaszolta el. És ők ezt a vizet itták, ebből főztek! Aznap valahogy ettől kezdve senki nem volt éhes, szomjas. , A földkerekség egyik legszebb városának Teheránt tartja. Irán­ban a világon mindent lehetett kapni a sah idején. A forradalom után változott a helyzet. Sok ke­reskedő, katonatiszt elmenekült, másokat megöltek, a boltokból el­tűntek bizonyos cikkek. Szeszt ti­los volt árulni, és a vámosok min­denhová benéztek, van-e mond­juk dugi whisky vagy konyak. És ha ilyesmit találtak, márkaezreket kellett fizetni. Ez csak pár adalék Dalkó Benő élményeiből. A többiről esetleg máskor, mert még maradt belőlük néhány hasonló írásba való ... D. SZABÓ MIKLÓS „Három napig szaporodik az emberen a piszok, utána már kopik. ” (Kamionosbölcsesség a sivatagban.) Döbbenet, sajnálat és értetlenség Nagyon sokan csak a híradásokból értesültek a községben történt csecse­mőgyilkosságról. Voltak olyanok is, akik a helyszínre érkező munka­társunktól tudták meg, hogy mi is történt itt. Véleményéhez azonban a megkérdezettek egyike sem kívánta a nevét adni, de azért a legtöb­ben elmondták, ami a szívüket, lelkű­ket nyomja. A véleménycsokor kulcsszavai: döbbenet, sajnálat, értet­lenség. Tiszaderzs Döbbenet, mert errefelé még a legöregebb matuzsálemek sem emlékeznek hasonló tragédiára. Sajnálatomért egy rendes család­nál történt az eset. Értetlenség, mert a der- zsiek nem találnak magyarázatot arra, hogy miképpen lehetett eltitkolni ezt a terhessé­get a szülők s a tanárok előtt. Különösen úgy, hogy a tettét tagadó 16 éves leányanya egy közeli város szakiskolájában ápolói, gondozói, egészségügyi és gyermeknevelési ismereteket is tanult. A községháza előtt dolgozó munkások szemérmesen elhatárolódnak attól, hogy ol­vasóinkkal is megosszák véleményüket. Annyit azért megtudok, hogy nagyon saj­nálják a családot, amely szegénységben, de tisztességre kívánta nevelni mind az öt gye­rekét. Piroska néni, a 67 éves nyugdíjas az ut­cán szán rám pár percet.- Jól ismerem a kislány családját. Az édesanya szigorral vigyázta gyerekeit. Talán ez is lehetett a baj. A kislány, aki nem volt kicsapongó, vélhetően ezért is félhetett. Mindenesetre ez nem lehet magyarázat a szörnyűségre. Számomra is érthetetlen, hogy miképpen is lehetett titokban tartani ezt a terhességet. Hogy nem vette észre az anyja, miért nem tűnt fel a tanároknak, ba­rátoknak, ismerősöknek. Ma már egy 16 éves lány sem lehet annyira tudatlan, hogy hagyja a dolgokat idáig fajulni. Félelem, fel- világosítatlanság vagy a bizalom hiánya? Nem is tudom, mi lehet az igazi indíték! Ezzel együtt sajnálom a családot, mert ők a maguk módján tisztességesen, rendesen él­tek, s már azt is hallottam, hogy fel is nevel­ték volna a szerencsétlenül járt csecsemőt. Piroska néni utcai társa nem adott enge­délyt okfejtése nyilvánossá tételéhez, de gondolom, inkognitója azért annyit megen­ged, hogy a véleményét összegezhessük: Akkor, amikor törvényeink óvnak minden életet, amikor a kórházak előtt inkubátorok otthont adnak a nemkívánatos bébiknek, el­ítélendő ez a tett. Még akkor is, ha a kislány valóban tudatlan volt. Ha félelem nélküli és legfőképp bizalmasabb lett volna a kapcso­lata szüleivel, tanáraival, akkor nem ez lett volna a megoldás! A szomszédos vendéglátóegységben dol­gozó 47 éves anyuka eléggé kritikusan fo­galmaz: — Ettől talán nincs is elítélhetőbb csele­kedet. Én két gyereket szültem. Édesanya­ként mondom, hogy erre nem lehet ment­ség sem a félelem, sem a tudatlanság, sem a kilátástalanság. Áldozat az ártatlan csecse­mő, de a leányanya is! Nagyon sajnálom a családot, mert küszködve, de rendésen, bot­rányok nélkül próbáltak élni. Szokták mondani, hogy a falusi közélet egyik „legőszintébb színtere” az italkimé­rés. Ez jut az eszembe, amikor a főút mel­letti kocsmába betérek, és bátorkodom min­denkinek feltenni a kérdést: mit szólnak a csecsemőgyilkossághoz? Petőfi óta köztu­dott, hogy a kocsma bezzeg hangos - most sincs ez másképp! Néhány indulatos kiro­hanás nem mentes az előítéletektől sem. F. József, aki egyébként a helyi képviselő-tes­tület tagja, félrehív beszélgetni.- Ez a kislány nem szédelgett, nem csa­vargód, hiszen eléggé szigorú pórázon is tartotta az apja. Ismerem jól, mefra család apósomékkal átellenben lakik. Én azt mon­dom, hogy ennek az esetnek elsősorban ne­velési, neveltetési okai vannak, mert ezek a szerencsétlen gyerekek mindketten áldoza­tok. Az ártatlan csecsemő és az édesanyja is! Az utóbbi azért, mert vagy félt, vagy nem volt eléggé felvilágosult ahhoz, hogy bajához bizalmas segítséget kérjen. Az any­jától, tanáraitól... Más már 13-14 évesen megszüli a gyereket, ő meg valamiféle féle­lem miatt ezt az utat választotta. Megdöb­bentő, különösen azért, mert egy viszony­lag tisztességes, rendes családnak kell átél­nie ezt a fájdalmat. Kemencés szoba A falusi turizmus hívei közül sokan ismerik a kunhegyesi Geszti Já­nosáét, aki mindig új­donságokkal igyekszik továbbfejleszteni a csa­ládi vállalkozást. A ven­dégfogadók igazi falusi környezetet alakítottak ki. Összegyűjtötték a különböző népi és pa­raszti eszközöket, hasz­nálati tárgyakat, me­lyekből egy kiállítást rendeztek be. Nemrég bővítették a vállalkozást egy újabb házzal, mely­nek szobájába búbos kemencét (képünkön) is építettek. FOTÓ: MÉSZÁROS Az érdekképviseletek kilátásba helyezett demonstrációi nem többek pótcselekvésnél

Next

/
Oldalképek
Tartalom