Új Néplap, 2000. november (11. évfolyam, 256-280. szám)
2000-11-16 / 268. szám
6. OLDAL 2000. November 16., csütörtök Felújítás a művésztelepen Olyan lesz, mint száz évvel ezelőtt volt Szolnokról, félidőben Beszélgetés Szalay Ferenc polgármesterrel Annak idején hírül adtuk, hogy a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 40 millió forintot adott a Szolnoki Művésztelep felújításának folytatására. Szügyi Csongort, a polgármesteri hivatal főosztályvezetőjét arról kérdeztük, hogyan áll jelenleg a felújítás ügye, és mi várható a közeli jövőben. A főosztályvezető elmondta, hogy miután a közgyűlés döntött a felújítás utáni hasznosítás elveiről, meghirdették a pályázatot az építészek számára. A hasznosítás fontos elve, hogy a kialakítandó műtermeket csak meghatározott időre kaphatják meg a művészek, hogy minél többen dolgozzanak Szolnokon, fölpezsdítve így a város képző- művészeti életét. A pályázatot Álmosdi Árpád szolnoki építész nyerte, aki a nyár végére elkészítette a kiviteli terveket is. Ennek alapján októberben megkezdődött a közbeszerzési eljárás. November közepén a Közbeszerzési Értesítőben, majd a megyei és országos lapokban is megjelenik a felhívás a kivitelezők részére. A pályázatokat január elején bontják, és a közgyűlés a január Sorokban A bal oldali pavilon eredeti formájában születik újjá 26-i ülésen dönt arról, hogy ki kapja a megbízást. Szügyi Csongor megjegyezte, hogy az ár természetesen fontos, de nem az egyetlen tényező, ami alapján a közgyűlés meghozza a döntését. Egyéb szempontok, például a határidő, az esetleges késésért vállalt kötbér, a garancia ideje és a bemutatott referenciamunkák is fontos szerepet játszanak a döntésben. Február elején megkötik a szerződést a kivitelezővel, és amint az időjárás megengedi, megkezdődik az építés. A befejezés legkésőbbi határideje 2001. november 15. A tervek szerint a művésztelep felújításánál azt az elvet követik, hogy minél kevesebb beavatkozással szülessen újjá az épület. Sőt, a cél az eredeti állapot helyreállítása, azaz a háború utáni újjáépítéskor elvégzett változtatásokat is igyekeznek eltüntetni, hogy a pavilon a száz évvel ezelőtti formáját kapja vissza. A minisztérium 40 milliója természetesen nem elég a munka teljes elvégzésére, a különböze- tet az önkormányzat állja. A pavilon helyreállítását azonban csupán a munka egyik szakaszának tekintik. Egy későbbi időpontban sor kerül a parkban álló torony felújítására és a Zagyva gátjára tervezett sétány kialakítására is. LÁTOGATÁS JUZABAN. Október 31 és november 8 között hivatalos látogatást tett Japánban Szalay Ferenc polgármester és Szikszói Ferenc önkormányzati képviselő. Az utazás célja a Szolnok és Juza városa közötti barátsági szerződés megerősítése volt. A két város kapcsolata több mint 15 éves múltra tekint visz- sza. Az együttműködés kialakításában az évek során kiemelkedő szerepet játszott a Magyar- Japán Baráti Társaság szolnoki szervezete. NÉGY PÁLYÁZÓ. November 5-én lezárult a VMZK igazgatói posztjára kiírt pályázat határideje. Négy pályázó jelentkezett, a döntést a városi közgyűlés a december 14-i ülésen hozza meg. SZOLNOKI SZOBRÁSZ AZ EZREDVÉGBEN. Szabó László szolnoki szobrászművész munkáiról készült fotókkal jelent meg az Ezredvég című budapesti folyóirat novemberi száma. A tizenhat fotó mellett tanulmány méltatja Szabó László művészetét. Út az úttalanból Két hónap alatt harmincezer négyzetméter aszfalt Az árvíz az útépítők dolgát is megnehezítette. Tavasz - szal még úgy látszott, lehetetlen teljesíteni a penzumot, melyet az önkormányzat képviselői közútfejlesztés címén megszabtak. Ám ha az időjárás és a szerencse cserben is hagyta az útépítőket, a szakértelem nem. Az önkormányzat a közelmúltban hét évre szóló közútfejlesztési programot fogadott el. Az abban foglaltaknak megfelelően idén harminckét utcát kellet portalanítani — mondta érdeklődésünkre a polgármesteri hivatal főosztályvezetője. Kiss Lajos számára azonban az önkormányzati képviselők által kiszabott penzum tavasszal még tel- jesíthetetlennek tűnt. Úgy tetszett, az árvíz elmossa az útépítéseket is. Hiába szavazta meg a beruházáshoz szükséges 200 millió forintot az önkormányzat, hiába bíztak meg márciusban négy céget a szükséges tervek elkészítésével, az engedélyre csupán májusban került pecsét. A szakhatóságoknak ugyanis bőven adott elfoglaltságot az árvíz elleni védekezés. Kiss Lajos szerint azonban a megyei közlekedési felügyelet osztályvezetője, Kollár László segítőkészségének köszönhetően a nyár elején megjelenhetett a közbeszerzési pályázat. A beruházásra jelentkező hét vállalat közül végül is a Magyar Aszfalt nyerte el a megbízást. A kft. hétéves garanciát vállalva 140,5 millió forintért készítette el a közel harmincezer négyzetméternyi utat. A„beruházás műszaki ellenőre szerint minden rendbe zajlott — mondta Kiss Lajos. Ugyanakkor elismerte, tapasztaltak némi hiányosságot a csapadékvíz elvezetésében, az útpadkarendezésben, ám azokat a beruházó pótolta. Jövőre folytatódik az úthálózat-fejlesztési program, többek között a Szántó körút és a Várkonyi tér átépítésével. Nemrég múlt két éve, hogy a választások után megalakult Szolnok jelenlegi közgyűlése. Ebből az alkalomból arra kértük Szalay Ferenc polgármestert, hogy vonja meg a két év mérlegét.- Valóban, október 18-án mondhattuk, hogy két éve működik a jelenlegi grémium. És úgy gondolom, hogy azok a programok, amelyek a kampány során megjelentek, mint városfejlesztési tervek, a megvalósulás útján vannak.- Mely tervekre gondol?- Az alapgondolat az volt, hogy a város megtartó erejét mindenképpen növelni kell. Ehhez szükséges új munkahelyeket teremteni, a meglévőket fejleszteni, olyan lehetőségeket adni a fiataloknak, amelyek miatt érdemes Szolnokon maradni. A másik dolog, hogy a város, ahol élünk, egy kicsit lakhatóbb, kulturáltabb, tisztább legyen. Azt hiszem, ezen a téren szép eredményeket értünk el, hiszen a közterületek gondozottak, a parkjainkra, mint például a Verseghy, és az Eötvös téri park, büszkék lehetünk. Mindez kettős célt szolgál: az itt élők jobban érezzék magukat, az idelátogatók pedig a városról pozitív képet alkossanak.- A város megtartó erejének növeléséhez azonban, mint mondta, munkahelyek is szükségesek.- Fejlődtünk a munkahelyeket tekintve is. Bár először inkább visszaesés következett be, az elmúlt két évben mintegy hatszáz munkahely megszűnt, ám újak keletkeztek és még keletkeznek. A munkahelyek megszűnéséről pedig a város nem tehetett. A Le Brelier cég beruházása nyomán háromszáz munkahelyre van kilátás, az Interspar felépülésével mintegy százötvennel lesz több a városban, de úgy gondolom, a Cora áruház is két-háromszázra tudna garanciát vállalni. Mindent megteszünk a beruházások ösztönzéséért. Például egymilliárd forintnál nagyobb összegű beruházás esetén öt évig nem kell helyi iparűzési adót fizetni, az adó kedvezménye 500 millió és egymilliárd forint között 70,100- 500 millió között pedig 50 százalék. És nem lehet megfeledkezni a helyi cégekről, hiszen a papírgyár, a Mezőgép a Derula cég egyaránt jelentős fejlesztéseket valósított meg. A hírverés azonban önmagában nem elég, megfelelő infrastruktúrával rendelkező földterületet, telephelyet kell biztosítani. Ezért igen fontos, hogy elinduljon és megvalósuljon az ipari park mintegy 1,3 milliárd forintos fejlesztése, amelyről a közgyűlés nemrég döntött. Ezzel kapcsolatban lehetne megemlíteni a BMW-' cég nevét is. Ez a német cég nyilván oda megy, ahol a legmegfelelőbb infrastruktúrával ellátott telephelyet találja. Az azért biztató, hogy egészen addig Szolnok is a jelöltek között volt, amíg a versenytársak autópályát nem tudtak fölmutatni.- A város gazdálkodásában milyen folyamatok zajlottak le az eltelt két évben?- A közgyűlés elhatározta, hogy csökkenti a hitelállományt, másik célként megvalósítja az intézményhálózat racionális működését, harmadsorban pedig útfejlesztési programot hagyott jóvá, amely arról szólt, hogy a város 193 burkolatlan útját hét év alatt burkolt úttá változtatja. Mindhárom területen előrehaladtunk, ha lassabban is, mint ahogy szeretnénk. A hitelállomány nem nőtt, az intézményhálózat átszervezése megtörtént. Ez utóbbi nyomán a megtakarítás mintegy kétszáz- millió forint, amely jelentős részben visszakerült az intézményekhez. Ráadásul épületek szabadultak föl. Mindezek mellett az oktatás színvonala nem romlott, ugyanolyan jó, mint korábban volt.- Az utóbbi évek árvizei és a vízszennyezések hogyan hatottak a városra?- Egyebek mellett ezeknek volt olyan hozadéka is, hogy a várost rengetegen megismerték az országban, szerte a világban, s erre megpróbáltunk egy stratégiát felépíteni programokkal, rendezvényekkel, fórumokkal, amelyekkel a negatív reklámot pozitív irányba fordítjuk. Ennek megvan az eredménye, hiszen Szolnok egyre inkább eredményeivel kelti hírét a művészet, a kultúra, a sport világában. Ezek a katasztrófák ugyanakkor fölrázták a várost. Korábban a lokálpatriotizmus nem égett magas hőfokon, az árvíz elleni sikeres védekezés azonban növelte az összetartást.- Milyennek ítéli meg a közgyűlés munkáját? Hogyan dolgoznak együtt a különböző, egymással vetélkedő pártok?- Fontos elhatározás volt már a kampány idején, hogy a városi közgyűlés munkájából tó kell iktatni a nagypolitikát, éppen a várospolitika érdekében. A nagypolitika legyen jelen a pártok, a frakciók szintjén. A két frakció tartotta magát az elvhez, hogy a bizottságokban megvitatott és szakmailag jóváhagyott előterjesztéseket a közgyűlés ülésén politikai szempontok alapján nem bombázzák. Ehhez az is kellett, hogy fölvállaltuk: az ellenzék adja a bizottsági elnökök zömét, nyolcból hatot. Ugyanakkor a stratégiai jellegű bizottságokban a polgári koalíció többségben van. A bizottságok ellenzéki elnökei és a polgári oldal létszámtöbblete kiegyenlítik egymást. Ennek jó hatása látszik a közgyűlés munkájában. Tőlünk a lakosság azt várja, hogy békében dolgozzunk a város érdekében.- Milyennek ítéli Szolnok nemzetközi kapcsolatait?- Jelentős mértékben bővültek. A kapcsolatok az oktatás, a kultúra és a sport mellett egyre inkább gazdasági területekre is kiterjednek. Bár nem jelent még meg olyan befektető, akit közvetlenül a testvérvárosok delegáltak volna Szolnokra, egyre több tárgyaláson vagyunk túl.- Milyenek ma a megye és a város kapcsolatai? Tudjuk, hogy korábban voltak viták a két fél között.- A megye és a város kapcsolatai nagyon fontosak. Ma Jász-Nagykun-Szolnok megye és Szolnok egységes egész. A városnak vannak kötelezettségei a megyével szemben, segítenie kell súlyával, tekintélyével politikai erejével a községekben, a kistérségekben élőket. Ez megnyilvánul fejlesztési kérdések eldöntésénél, lobbierőben, minden olyan fórumon, ahol a megyének egységesen kell föllépnie. A régiók kialakulása kapcsán egy egységesen föllépő megye tudja képviselni a saját érdekeit, egy széthúzó megye pedig nem. A közös gondolkodásban még van tennivaló, de jó irányba haladunk. Ami a közvetlen kapcsolatokat illeti: a VMZK ügyét megoldottuk, a sporthivatal elhelyezését is, most úgy látszik, hogy az értelmi fogyatékosok otthona a megye által adott épületben a jelenleginél is jobb ellátást tud biztosítani a rászorultaknak. A város természetes okból fölvállalja, hogy intézményeit a megye lakossága is használja, például a középfokú oktatásban a diákok majdnem fele vidéki. A normatív támogatást mi egészítjük ki jelentős pénzekkel. Nem azt mondom, hogy nem esne jól, ha a kistelepülések besegítenének, de tudom, hogy mindenkinek nehéz a helyzete. Nekünk se könnyű, de azért ezt vállaljuk. A színház, a zenekarok, az énekkarok, a tánckarok is mind ellátnak megyei feladatot is. És a sportot is említhetem, hiszen például a kosárlabda nemcsak a város, de a megye számára is fontos. Ebben a két évben több mint hétmilliárd forinthoz jutott Szolnok városa állami támogatásból. Ezt a csatornaberuházásra, a felszíni vízmű fejlesztésére, a szennyvíztisztítóra fordítottuk, de ha a Hetényi kórház új műtőblokkjára gondolunk, az sem kis tétel. A bérlakáspályázatból is jelentős összeghez jutott a város. Mindez azt bizonyítja számomra, hogy ha egy kormány, egy megye és egy város együtt tud gondolkodni, akkor komoly esély van a fejlődésre. „Az idei év a csúcsok csúcsa volt” A kimagasló teljesítmény és a megbízhatóság napjainkban talán nagyobb jelentőséggel bír, mint eddig bármikor. Az ezért járó elismerés értékét azonban sok minden befolyásolhatja. Nem utolsó sorban annak fogadtatása. Márpedig ha ebből a szempontból ítéljük meg a történteket, akkor De- mecs Istvánná, a szolnoki önkormányzat bizottsági munkatársa a közelmúltban rendkívüli értékkel lett gazdagabb.- Életében milyen állomások vezettek a városházán betöltött munkaköréig?- Tanulmányaim befejezése után hosszú időt töltöttem el a vízügyi igazgatóság munkatársaként, de alapító tagja voltam a Ti- szamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalatnak is. Kilenc éve kerültem az önkormányzathoz úgy, hogy az első pályázatomat elutasították és csak második „nekifutásra” vettek fel.- Itt milyen feladatot lát el?- Bizottsági munkatársként dolgozom, ami azt jelenti, hogy legfontosabb feladataim közé tartozik a városfejlesztési és környezetvédelmi, a szociális és foglalkoztatási, valamint a vagyongazdálkodási bizottságok üléseinek előkészítése, megszervezése, illetve a jegyzőkönyvek vezetése. Ezen kívül kollégáimmal együtt a választások adminisztrációs munkáiból is kivesszük a részünket.- A három bizottság mindegyikben otthonosan kell mozognia?- Úgy gondolom, igen, hiszen az előterjesztések lényegét nekem is értenem kell. Persze ehhez időre és sok-sok türelemre volt szükség, no meg nem utolsó sorban olyan remek tanítómesterre, mint amilyennek az én esetemben Tóth Lász- lóné bizonyult. Az ő útmutatásainak és a munkatársaim közreműködésének köszönhetően úgy érzem: mára munkám talán legnehezebb elemét: a „szinkronizálást” is elsajátítottam, azaz képes vagyok a képviselők írása és stílusa ismeretében az első látásra olvashatatlannak tűnő szövegekből is követhető gondolatsort formálni.- Szereti a munkáját?- Annak idején azért határoztam el, hogy gyors- és gépíró-bizonyítványt szerzek, mert az Név: Demecs Istvánné Születési idő: 1953. november 3. Születési hely: Szolnok Végzettsége: érettségi, gyors- és gépíró szakmunkásvizsga Családi állapota: férjezett, egy 27 esztendős leány édesanyja előző munkahelyemen gyakran rácsodálkoztam, milyen gyorsan járnak a gépíró kolléganő ujjai, a gyorsírásban pedig a betűk titokzatossága vonzott. Szerencsére ma, ennyi év után is megtalálom még ezt a szépséget a munkámban.- Feletteseinek elismerését is az e téren nyújtott teljesítményével érdemelte ki?- Úgy érzem, nem kizárólag. Itt tudják rólam, hogy mindenről van véleményem. Ráadásul a főnökeimnek is elmondom, ha valamivel nem értek egyet. Ámbár az is igaz: ha meg tudnak győzni az ellenkezőjéről, szó nélkül fejet hajtok. Mérhetetlenül jólesett, hogy amikor az ünnepségen átvettem az oklevelet, az aljegyző úr azt hangsúlyozta: ha vitába szálltam vele, az idő sokszor engem igazolt. Úgy érzem elfogadtak, szeretnek ezért. — Váratlanul érte a kitüntetés?- Hazudnék, ha azt állítanám, nem vettem észre, hogy valami készül körülöttem, de igazán akkor fogtam gyanút, amikor nem engedtek szabadságra a köztisztviselők napján. Az ünnepség és a kollégák őszinte öröme emlékezetesen megható volt. Hiába, mégiscsak életem első hivatalos elismerése ez, amelyet egyébként még jó néhány önkormányzati dolgozó megérdemelne.- A munkatársain kívül részese más is az ön sikerének? — A családom, elsősorban a férjem. A bizottsági ülések előtt a városházán több feladatot kell megoldanom, mint amennyi nyolc órába belefér, ám ő megérti, ha nem várja otthon meleg vacsora. A páromon kívül a sorsnak is sokat köszönhetek, miután ez az év számomra a csúcsok csúcsa volt. Annyi öröm ért egyszerre, hogy titkon attól félek, ennél már csak rosszabb jöhet. Nyáron először láthattam a családommal a tengert, és a kitüntetésemmel re- utlingeni jutalomút is járt. A legnagyobb boldogságot azonban mégis akkor éreztem, amikor megtudtam: jövő tavasszal nagymama leszek... BUGÁNY JÁNODS
