Új Néplap, 2000. október (11. évfolyam, 231-255. szám)
2000-10-30 / 254. szám
■■■ 2000. Október 30., hétfő MEGYEI KÖRKÉP 3. OLDAL Sorokban KÜLÖNSZÁM. A Galériában látható nagy sikerű kiállításra utaló „Ezer év a Tisza mentén” elnevezéssel millenniumi kü- lönszámként jelent meg a Jászkunság idei 3. száma. Rövid ismertetést közöl a Tisza valamennyi mellékfolyójáról, felsorolja a partján lévő községeket a forrástól a torkolatig. A terjedelem nagyobbik részét e települések adattárának ismertetése foglalja el. A szinte Tisza-lexikon- nak is használható Jászkunságszámot sok érdekes fotó színesíti. MEGSZÉPÜL. A karcagi ön- kormányzat városgondnoksága pályázatot nyújtott be a Gazdasági Minisztériumhoz a turisztikai szempontból vonzó városkép kialakítása kategóriában. Az elnyert félmillió forintból már elvégezték az aradi vértanúk emlékműve mellett a parkosítást, a napokban pedig a Horváth Ferenc úti ortodox templom környékét kezdték csinosítani. ÚJ JÁTSZÓTÉR. Túrkeve egyik városrészének lakói nemrégiben azzal a kéréssel fordultak a képviselő-testülethez, hogy a Széchenyi utca kiszélesedett területén játszóteret alakítanának ki. A lakók vállalták a terület folyamatos gondozását, amihez az önkormányzat is hozzájárul majd. EGÉSZSÉGNEVELÉS. No vember egészségnevelési hónap. Ebből az alkalomból vetélkedőt tartanak a tiszapüspöki általános iskolában. A vetélkedő szakmai segítője a védőnő és a háziorvos. Ebben a hónapban vers- és prózamondó verseny is lesz az iskolában. Éhbérért dolgozó romák (Folytatás az 1. oldalról) Az FVM miniszteri főtanácsosa, Balogh Gyula üdvözlő szavaiban az összefogás fontosságát emelte ki. Bejelentette: országos cigáíiy vállalkozói szervezetet hoznak létre, ezzel is erősítve az összetartozást. Lapunk érdeklődésére kifejtette, hogy a megalakuló szervezet egyik fő feladata az érdekvédelem lesz. Az abban részt vevő roma vállalkozók közvetlenül szeretnének állami beruházások pályázatain indulni, hogy a kivitelezői munkához alkalmazandó, nehéz fizikai munkát végző cigány társaiknak ne éhbérét kelljen dolgozni. Hozzátette: hazánkban a romákon kívül gyakorlatilag már senki nem hajlandó elvégezni a csatornaásást, az építőiparban is jelentős a cigány munkavállalók aránya, de megtalálhatjuk őket a cementgyárakban, bányákban egészségkárosító körülmények között dolgozva. Szeretnék elérni, hogy ezek az emberek munkájukért ne olyan bért kapjanak, ami még alamizsnának is kevés volna. A délutáni kulturális program után este cigánybállal zárult a herényi romanap, ahol nem csak a helyi cigányság, de a környező települések kisebbségi szervezeteinek, hagyományőrző csoportjainak képviselői is jelen voltak. B. CS. PALÓC EST. A szolnoki Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Szakközép- és Szakiskola technikus tanulói hagyományos palóc estet rendeztek pénteken iskolájukban. A vendégek a műsor mellett ízelítőt kaptak a magyar gasztronómia kincsestárából is. ________________________________________fotó! cs. i. N yolcszor volt elvonókúrán Gubancos, kemény emberi sorsok tanúja mostanság a festői környezetbe épült Orczy-kastély. A létesítményegyüttes ma a Kastély Otthon nevet viseli. Százhatan dolgoznak itt, és igyekeznek pótolni a pótolhatatlant. Otthon helyett otthont nyújtani a kétszázhúsz rászorulónak. Kinek néhány évre, kinek élete végéig. Hogy ki miért került ide? írásunkban erre keressük a válaszokat. Újszász Lukovics Sándor 49 éves, szolnoki. Autófényező és mázoló az eredeti szakmája. Nős volt nyolc évig, egy gyerekük is született. — Ószintén szólva közénk állt a pia. Szobafestőként kerestem a kenyerem, és köztudomású, ez olyan szakma, hogy kívánja az ember az italt. Szóval foglalkozási ártalom az alkohol. Mindenütt kínáltak, én meg nem utasítottam vissza. — Mi lett a vége? — Leszázalékoltak, elváltam, és akár hiszi, akár nem, nyolcszor az elvonót is megjártam. A családom nem tartja velem a kapcsolatot. Két éve kerültem ide, és azóta egy cseppet sem iszom. Ketten lakunk egy szobában, a nyugdíjam mellett még dolgozom. — A célja? — Végre megállni a lábamon. Ha kikerülök, szeretnék itt venni egy kis házat, és még sokáig, nagyon sokáig dolgozni. Megalapítottunk egy alkoholellenes klubot, összesen tizennégyen vagyunk, és engem választottak elnöknek. — Hobbi?- A festés, de nem a falakra, hanem vászonra, papírra. Azután az irodalmi körben is tevékenyke- dek, szóval lefoglalom magam. — Nősülés? — Az sincs kizárva, mert az ember mellé kell valaki, aki hozzátartozik. Az alkoholizálás, az ivás nem kíméli a másik nemet sem. Borika valamikor itt dolgozott hosszú évekig. Férjhez ment, lányai születtek, és már öt unoka is van. Nem sikerült a házassága, elvált. Pestre ment dolgozni az egészségügybe. — Ótt lett egy élettársi kapcsolatom, vele sokkal boldogabb voltam, mint a férjemmel. Sajnos ő meghalt. Elveszítettem a lábam alól a talajt, második kapcsolatom fejeződött be. Először keveset ittam, majd egyre többet.- Elvonó?- Oda nem vittek be, de pár hetet töltöttem a pszichiátrián. Arra voltam kíváncsi, mi a kórképem, mit állapítottak meg az orvosok. Nem volt nehéz megtudni ennyi italozás után. 1995. nyara óta lakom itt, azóta nem iszom. Dolgozok is, segítek, amit tudok, ezért pénzt is kapok.- A család?- Tartom velük a kapcsolatot, szükségem van rájuk.- Újra férjhez menne?- Nehéz már ebben a korban, főleg úgy, hogy ennyi mindenen keresztül mentem. Itt megvan mindenem, szeretnek, tisztelnek, az alkoholt messze ívben elkerülöm.- Akkor minden megvan az életében? Rám néz, ingatja a fejét.- Sajnos, valami nagyon hiányzik.- Micsoda?- Az állandó család. Egy nő, én is azt vallom, azért is születik, hogy gondoskodjon környezetéről. Gyerekeiről, párjáról. Mosson, főzzön, süssön nekik, és érezze, hogy kell, szükség van a törődésére, a munkájára. Kis szünetet tart, majd így folytatja:- Mert mi nők szívesen, és sokszor feláldozzuk magunkat a környezetünkért. Én is így vagyok vele, még nyugdíjasán is. Ha újra kezdhetném, a poharat soha nem venném fel. Mert a rendszeres ivás az égvilágon semmilyen problémát nem old meg. Esetleg átmenetileg, de ha oda a bódulat, kezdődik, sőt minden folytatódik tovább. A gondokat mindig józan fővel kell orvosolni, ellenkező esetben csak elodázza a megoldást. De mire erre az ember rájön, elmennek az évek... D. SZABÓ MIKLÓS Mentőöv az erdőgazdáknak Az árvízkárok enyhítésére együttesen 37 milliót kaptak Erdőgazdálkodás Mint arról korábban beszámoltunk, a nagy tavaszi árvíz, a hosszan tartó vízborítás nem kímélte a fákat sem, félezer hektárnyi hullámtéri erdő szenvedett jelentős károkat. E miatt több erdőgazdálkodó szinte az ellehetetlenülés szélére sodródott. A kormány azonban mentőövet dobott az érintetteknek. Czeglédi Istvántól, az Erdészeti Szolgálat címzetes főtanácsosától megtudtuk, a beadott pályázatokat az erdőfelügyelőség a legrövidebb időn belül felülvizsgálta, és minden szakmailag indokolt pályázatot támogatásra ajánlott az erdészeti szakbizottság felé. Az árvíz visszahúzódása után az erdősítések műszaki szemléjén — augusztusban és szeptemberben — az erdőtulajdonosokkal, erdőgazdálkodókkal közösen megtörtént az erdőrészlet szintű, pontos kárfelmérés, illetve a kár felszámolásához szükséges mun kák meghatározása. Ezt követően megszületett a döntés a pályázatok elbírálásáról. A szaktárca a megye erdőgazdái kodóinak összesen 37 millió forint kárenyhítési támogatást ítélt meg 490 hektárnyi erdősítés helyreállításához. így még az idei őszi ültetési szezonban mód nyílik az erdők visszapótlására, a károk felszámolására. A vissza nem térítendő támogatást az adóhatóságtól lehet igényelni október 31-ig az erdőfelügyelőség által kiadott és minden érintett erdőgazdának elküldött igazolás alapján. A kipusztult erdősítéseket meg kell ismételni, pótolni kell a hiányzó csemetéket, helyre kell állítani az árvíz előtti állapotot. A munkák elvégzését az erdőfelügyelőség ellenőrizni fogja. A december 31-ig fel nem használt vagy más célra igénybe vett támogatást kamatostól kell visszafizetni. l. z. VÉLEMÉNY ____________TELIK! JÓZSEF_____________________ A persely Gyermekoromban sokáig a legféltettebb kincsem egy persely volt. Bár alig volt nagyobb, mint két összeragasztott családigyufás-doboz, mégis igazi különlegességnek számított. Tökéletes másolata volt az igazi trezoroknak. Tartalmát — mint a valódi páncélszekrényekét - számzár védte az illetéktelenektől. Három aprócska tárcsán kellett beállítani a megfelelő kombinációt ahhoz, hogy a csillagkerekes zárat elfordítva kitárhassuk a kicsinyke ajtót. A számsorra máig emlékszem: 2-7-3. Ezek kiforgatására azonban csak akkor volt szükség, ha valami eget rengető dolog miatt hozzá kellett nyúlni az apránként sokasodó forintjaimhoz. Egy-egy boltba szalajtásom után megmaradt ...... 10, 20, 50 filléreket,. A spórolt pénzemen vásárolt Íobb,nf,p°kon 1’2,5 ^ ^ , fonntokat ugyanis a KCLtOTlCL, gombfocicsapat CS tetején lévő aprócska kisautó más volt, mint a többi, nyíláson beleszórtam. Olykor-olykor mégis ki kellett nyitni a páncélszekrény ajtaját. A papírpénzt ugyanis nem lehetett átgyömöszölni a persely nyílásán. Már pedig, ha Szegedről hozzánk látogatott a nagypapa, akkor húszassal, ötvenessel, sőt néha még egy százassal is hozzájárult vagyonom gyarapodásához. Ilyenkor még gondosabban ellenőriztem, jól bezáródott-e a mini páncélszekrény ajtaja. Bármennyire is tetszett a különleges persely, azt mégsem láthatta mindenki. A kíváncsi szemek, no és a tolvajok elől, mint az igazi trezorokat, könyvek takarták el. Micsoda véletlen, éppen a kedvenc íróm, Verne Gyula regényei óvták a perselyt. A kis trezor belsejében lapuló forintokról pedig - magamat bankárnak álmodva — pontos kimutatást vezettem. Egy üzenőfüzetben rögzítettem napra pontosan, mikor mennyivel nőtt vagy éppen csökkent forintjaim száma. A vagyonom leginkább a vakáció előtti napokban csappant meg. Pontosabban akkor, mikor az osztályfőnöknél beváltottam a jobb osztályzatokért kapott 5-10 forintokból vásárolt iskola-taka- rékbélyegeket. (Különböző színű és értékű bélyegeket akkoriban olyan szorgalmasan gyűjtöttük és ragasztottuk, mint a mai iskolások a Dragon Ball vagy a Pokémon matricákat.) A nyári szünet elején ugyanis, ahogy a két kassza - az iskolai és az otthoni - egyesült, siettem Sarudi bácsihoz. Az ő trafikjában mindent lehetett kapni. Műanyag katonát műanyag ágyúkkal, repülőt és gomb- focicsapatot (természetesen műanyagból), matricát és matchbo- xot. Bár ezekből otthon is volt bőven, mégis a nyár elején vásárolt katona, gombfocicsapat és kisautó más volt, mint a többi. Úgy éreztem, megdolgoztam értük, hiszen ötöst kaptam történelemből, és ha nem volt kedvem, akkor is lementem a boltba. Ma már persze nincsenek meg se a játékok, se a mini páncél- szekrény. Néhány hónapja mégis eszembe jutott a különleges persely. A fiam úgy döntött, elég nagy már ahhoz, hogy megkezdje „önálló életét”, és saját zsebpénzre tegyen szert. Körbejártam a várost egy tetszetős persely után kutatva. Kicsiny trezort kerestem volna, ám hiába. Találtam viszont egy aprócska pénzes ládát. Pont, mint az igazi, bár alig nagyobb két, összeragasztott családi- gyufás-doboznál. A fedelét, hogy illetéktelenek fel e nyithassák, lakat zárja le. Kinyitni persze nem kell mindig. A tetején lévő kicsiny nyíláson könnyen beleszórhatók a 10,20, 50 forintok, sőt a papírpénz is beleügyeskedhető. A fiam pedig azóta boldogan szalad a szomszédos boltba tejért, kenyérért. AZ OLVASÓÉ A SZÓ Két lábon és két keréken Évek óta napirenden van, s egyre nyomatékosabban kérik a kerékpárosok: jelöltessék ki számukra is hely a közlekedés frontján. S a „front”-ot akár szó szerint is érthetjük, hiszen az életüket kockáztatják azok, akik a drótszamarakkal kimerészkednek a közutakra. A legtöbb autós szemében ugyanis nem közlekedési partner a kerékpáros, erőfölényéből eredően nála a tekintélyelv érvényesül, s ha csak teheti, él is az erőfölénnyel. A biciklis pedig nem tehet mást, mint tudomásul veszi, s megpróbál vigyázni magára! A települések belső útjain a bátortalanabb bicajosok biztonsági okokból - főleg a gyermek- és ifjúkornak - a járdát választják, amivel viszont a gyalogosok haragját vívják ki. A többség persze megértő, elnéző, alkalmazkodik a kényszerű helyzethez, belátja, hogy a közút veszélyes üzem. Csakhogy: a már emlegetett tekintélyelv itt is érvényesül, csak más szereposztásban. Ebben a szituációban a biciklis az erősebb. A sokat tudó járgányokon több tíz kilométeres sebességgel cikáznak a srácok a járókelők között. Egy-egy hajmeresztő manőver láttán az ütő is megáll - ahogy mondani szokták. Jó, ha mindenki épségben megúsz- sza. Mert a baj a járdán is megeshet. Egy „találkozás”, egy rossz ütközés ugyanúgy végzetes lehet bármelyikük számára, mint kinn az úttesten. A kerékpárutak ideje még nem jött el, hosszabb távon kell berendezkednie gyalogosnak és biciklisnek a közös útra. De megosztani jó szívvel csak akkor érdemes, ha tiszteljük a másikat, figyelünk rá, alkalmazkodunk hozzá. SZAMOSI LAJOS, SZOLNOK vet adni. Kezdhet rajta gondolkodni Sokan szeretnek az uj autónak-----» QUALITÉ '96 S ZOLNOK, Verseghy út 3. T.: 56/524-090 quaiite96@mail.datanet.hu QUALITÉ '97 Kft. KUNSZENTMÁRTON, Erdő tér 30. T.: 56/560-201 quaiite@maii.datanet.hu Még sohasem volt Ilyen könnyű Peugeot-t vásárolni* ♦Az ajánlat a 306. 406,806, Expert és egyes Boxer modellekre érvényes.
