Új Néplap, 2000. október (11. évfolyam, 231-255. szám)
2000-10-03 / 232. szám
8..OLDAL 2000. Október 3., kedd IMH Röviden TELEHÁZI KIÁLLÍTÁS. Az informatikától nem idegen a természetvédelem, a természet szépségeinek bemutatása. Erről tanúskodik az a kiállítás, mely a napokban nyílt meg a jászfelső- szentgyörgyiTeleházban. „Hajtai évszakok” címmel Faragó László fotókiállítását tekinthetik meg az érdeklődők. A kiállítást megnyitó Buschmann Ferenc, a Jász Múzeum munkatársa Jászberény és környéke lepkevilágából tartott bemutatót. A tárlat december 15- ig látható az intézményben. ÖNERŐBŐL KÉSZÜLT. Nem egészen egy hét alatt készült el Mezőtúron a Csokonai utca szilárd burkolata lakossági önerőből és nagyrészt pályázati segítséggel. KÖZÖS AKCIÓ. Az Országos Polgárőr Szövetség a rendőrséggel együttműködve bűnmegelőzési akciót indított. A szeptember végétől október végéig tartó programnak egyik fő eleme a gyerekek közlekedésbiztonsága, ugyanakkor fokozott figyelemben részesülnek a magúkra ha- gyott hétvégi házak is. ■ Csodazenész a színpadon Néha Elvis Presleyt idézte mozgásával az előadó A zene világnapján, október 1-jén folytatódott a IV. őszi szolnoki művészeti hetek sorozata. A Szigligeti Színház telt házas közönsége az Ezüst Pelikán díjas Liszt Ferenc Kamarazenekar — hangversenymester Rolla János — és Horatio Franco mexikói blockflőteművész előadását hallgathatta meg. Koncert A koncert első fele a barokk jegyében telt el, Vivaldi szimfóniája és két concertója, valamint Sammartini concertója volt műsoron. A nyitó szimfónia remek volt mint mindig, a közönség nagyon szereti a barokk zenét ilyen virtuóz előadásban. Ezt követően lépett a színpadra, és játszotta a szólót három versenyműben Horatio Franco. Róla idáig semmit sem tudtunk, lemezeit is olyan kiadók adják ki, amelyek CD-n nem nagyon találhatók a magyar boltokban. Egyedül az nyújtott előre biztosítékot, hogy Rolla Jánosék mindig kiváló szólistákkal lépnek fel. Ebben most sem csalódtunk, hiszen a Hollandiában tanult fiatalember teljesen elbűvölte a hallgatóságot. Horatio Franco kiállása meghökkentően mai fiatalé - vastag talpú cipő, festett, zselézett haj, combban feszes nadrág, áttetsző, mélyen kigombolt ing, és néha Elvis Presleyre emlékeztető testmozgás - azonban játéka fantasztikus. Különösen a két sopranino blockflőtén előadott versenyműben varázsolta el a közönséget virtuozitásával. A Tengelice címűben pedig a névadó madarat utánzó szólórész perceiben visszafojtott lélegzettel csodáltuk. Vivaldi és Franco - ideális páros, akik nemcsak a komolyzenei rajongókat tudják lázba hozni, hanem a mai fiatalokat is. Természetes hát, hogy sokan kacérkodtak a helyszíni CD-vásárlás lehetőségével - bár csak kevesen éltek vele. Az este második felében Liszt Ferenc két magyar rapszódiájának Wolf Péter által készített átiratát hallhattuk, s közte egy nagy kedvencet, Weiner Leó Divertimentóját. Ezekben a Liszt Ferenc Kamarazenekar egy másik arcát mutatta meg, a romantikus zenélés mesteri fokát. Az eredeti zongoraművek vonószenekari átirata a liszti zsenialitás verbunkos ízű előadását teszi lehetővé, szinte reformkori hangulatot idézve. A zenei tréfák sorát vonultatták fel, a szerzők szándékaival összhangban, a ci- gányos előadási stílus, és más eszközök segítségével. A ráadásban pedig végletesen poentí- rozva ismételtek meg egy rapszódiatételt, a közönség nagy örömére. DENKE QEROELY II. nyeremény: 500 000 Ft. III-IV. nyeremény: 200 000-200 000 Ft. Vigasztalónak: 100 000 Ft. További információk a Kiskegyed 40-es számában! vagy az ára: 2 m Városlakók, akik tanyán élnek Szolnok Kevesen mondhatják el magukról, hogy noha közigazgatásilag a megyeszékhelyhez tartoznak, de tulajdonképpen tanyán élnek. Hét kilométerre a várostól. A személyvonat mindössze egy nagyot rohan, és máris fékeznie kell a legelső megállónál, az Abonyi úton. Végtelen kukoricatáblákat cirógat erre a szél. Jobbra egy tanyabokor, tfz-tizenkét házzal, balra egy épület, körbekerítve vastag drótkerítéssel. a rövid szakaszra is, hogy megszűnjön a tanyasi jelleg. Modla Ferenc, az egyik szomszéd váratlanul betoppant valamit intézni.- Eredetileg szolnoki vagyok, de itt építettem fel a műhelyemet, mert gazdálkodom. így a hét hat napját itt töltöm, egyet Szolnokon. Olykor vonattal jövök, mert az ingyen van, a benzin meg egyre drágább.- Flogy fizetett a föld?- Például a búza vegyesen. Az egyik tábla átlagon felül, a másik átlagnál kevesebbet adott. Pedig egy kilométerre lehettek egymástól, vagy annyira sem. Kép az Abonyi útról, valamikor a nyolcvanas évek végén. Azóta sem sokat változott itt az élet Bemenni nem ajánlatos, mert hat kuvasz és komondor rágja eszeveszetten a drótot. Híres az Oláhtanya, gazdája, egy vasutas bő ötven évig lakta a párjával. Nagy tisztességgel felnevelték a gyerekeket, majd nyolc és öt éve meghalt az öreg pár. A lányuk mesélte a többit.- Itt pihennek a kertben, amelyet annyira szerettek. Elhamvasztottuk őket, koporsót vettünk, beleraktuk poraikat; pár méterre a háztól, ahol éltek. Velünk vannak, naponta kimegyek hozzájuk, a síremlék is kész. Egyébként ebből a tanyából hárman járnak Szolnokra iskolába. Viktória a legkisebb, kilencéves, a Mátyás iskola padjait koptatja. Négyes, ötös tanuló. A gazdaasszony sürgött-for- gott, elfogyott a zsír, a szalonna, a hús. Másnap nagy kés várt a 280 kilós hízóra. Négyfelé kell osztani majd minden porcikáját. A gazdaasszony párja gazdálkodik, nem is akármilyen színvonalon. Korábban Szolnokon dolgoztak, 1992-ben költöztek ki ide, eladva a szandaszőlősi házat. Jó ivóvíz, villany van, de még telefon is. Kőhajításnyira a megálló, óránként jönnek-men- nek a vonatok. Túl a síneken több szép tanya sütteti magát egymás mellett az őszi napfényben. Az egyik közülük özvegy Bíró Jánosnéé.- Én voltam a beteg, jártam a kórházat, és tessék, a párom ment el tavaly novemberben — sírja el magát.- A nyugdíj mennyi?- Kevés. Ha nem lenne egy kis örökség, föld, nem ennék húst.- Jószág?- Főleg saját szükségletre, meg a családnak. Azért lesz egy eladó hízóm.- Flol laknak a gyerekek?- Boldogházán, kocsival nem hosszú az út, hétvégeken sűrűn leruccannak.- Mi hiányzik?- Egy olyan út, amelyiken télen is lehet autózni. Nem nagy távot kellene kővel leteríteni. Csinálták a vasúti pályát, kiszedtek onnan egy csomó zúzott követ, abból kerülhetett volna erre- Milyen a közbiztonság errefelé?- Mondják, volt betörés is, de én azt tapasztalom, itt rögtön feltűnik az idegen. Pedig tíz-egyné- hány év alatt a lakók egy része kicserélődött. Farkas Béláék 1975-ben költöztek ide Szolnokról.- írja meg, van közvilágítás, az utcák fényt kapnak éjszaka is. Csak ahogy leszáll az ember a peronon, ott botorkál. Talán jó lett volna oda is egy árva égő.- Jó itt lakni?- Csend, nyugalom bőven akad. Igaz, akinek mondjuk egy kiló kenyér kell, vonatozhat érte Szolnokra. Kovács Lászlóék 1980-ban vették meg a mára igen széppé alakított házukat. Akkor 140 ezret adtak érte a hozzá tartozó 480 négyszögöl portával együtt. Laci felesége kunhegyesi. Mindketten vasutasok voltak, onnan is kerültek nyugdíjba.- Felnőttek, kiröpültek a gyerekek, mi maradtunk itthon. Nem is olyan régen, temérdek jószággal bajlódtam, mára felszámoltam őket.- A hetvenkét év miatt?- Azért is, meg mi is mennénk Tápiószelére, a lányunkhoz. Eladó a ház, a porta tele gyümölcsfával, minden rendben, a három szoba, az alsókonyha, a sok betonos ól. Minthogy az idősebbek kihaltak, van üres lakás, meg eladó is. Ha ezek a mutatós kockaházak Szolnokon lennének, megérnének tíz-tizennégymilliót. De hát messze a város, noha a jó ivóvíz már eljutott oda is. Meg a villany, továbbá a telefon. A megálló sem messze, és esténként a sötétben kígyóinak az utcai villanyégők. Ha hívják, még az orvos is kijön. Igaz, néha bajban van, mert a két utcának se neve, se száma. Legalább is egyeíőre. Ha valaki keres valakit, elég, ha a nevét mondja. Elvégre ehhez a Szolnokhoz tartozó tanyavilágban mindenki ismeri a másikat. Hiszen pár kilométeres körzetben lakhatnak itt vagy ötvenen. Annyi név, arc még könnyen megjegyezhető. Nem igaz? D. SZABÓ MIKLÓS
