Új Néplap, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-203. szám)
2000-08-06 / Vasárnap Reggel 32. szám
2000. augusztus 6. ★ KÖZELRŐL ★ 3 Ilii'i (Míg Mi \3§M3&5 onnan, azok is a mai napig szenvedik az ott szerzett nyavalyákat, a testi és mentális megpróbáltatásokat. A legizgalmasabb az egészben azonban talán mégis az lesz, ha fellelik a férfi rokonait. Akik lehet, rég halottnak hitték hozzátartozójukat, és most íme, mégis viszszakapják őt, még ha olyan állapotban is van jelenleg, amilyenben. De legalább él. És vajon hányán lehetnek még mindig hazánkban és határainkon túl is, akik abban reménykednek, egyszer az ő hozzátartozójuk — testvérük, férjük, édesapjuk — is előkerülhet valahonnan még az életben. Akiről csak egy értesítést kaptak: eltűnt a fronton. S bár jelenleg Tamás Andrást úgy emlegetik, mint az utolsó magyar hadifoglyot, de sosem lehet tudni, vajon a nagy Oroszhon egyik hasonlóan eldugott gyógyintézetében nincs-e még egy egykori magyar katona... Baranyi György A nagykörűi nyugdíjasklub három tagja - Miheller Józsefné, Gazdag Istvánná és Póta Lászlóné - tulajdonképpen véletlenül szerzett tudomást a versenyről. — A helyi gazdák szövetkezetének vezetője kért fel bennünket, hogy vegyünk A történet szinte már meseszerű. Ahogy kiderült, hogy a nagy Oroszország egyik elrejtett, Isten háta mögötti településének elmegyógyintézetében él egy ember immár több mint ötven éve, aki magyar katonaként esett fogságba a II. világháborúban, az már-már szinte nem is hihető. Az meg még inkább hihetetlen, hogy ezért a szerencsétlen sorsú emberért megmozdultak — mint tudjuk, nem lett volna ez mindig így —, odafigyelnek rá a hatóságok, neves pszichiátert küldtek, hogy vizsgálja meg az elmeállapotát. Mint kiderült, Tamás András bácsi ebben a nyelvi elszigeteltségben is megőrizte magyar anyanyelvét — éppen ezért nem is tudták az oroszok igazából, vajon kivel is állnak szemben —, és az orvos szakember szerint a fejlődése is látványos lenne, ha minél előbb visszakerülne Magyarországra, amire minden esélye megvan. Mondom, kész csoda, hogy ez az ember él, hiszen a szovjet fogolytáborokban százezrek pusztultak el. Akik pedig élve hazakerültek Július 30., vasárnap: Vácott mutatkozott be Szolnok a Millenniumi kézfogás programja során. Júliu§ 31., hétfő: Egyhetes nemzetközi táncház és zenésztalálkozó kezdődött Jászberényben. Augusztus 1., kedd: Fegyveres rabló kétmillió forintot zsákmányolt a szolnoki Interfruct áruházból. A motorral, majd gépkocsival menekülő gyanúsítottat Kőtelek határában fogták el a rendőrök. • Az MH 89. Szolnok Vegyes Szállító Repülő Ezrednél elbúcsúztatták a Ml—2-es helikoptereket. Augusztus 2., szerda: Az anyatejes világnap alkalmából ünnepséget tartott a Magyar Védőnők Egyesülete Szolnok és Környéke Szakosztálya. Augusztus 3., csütörtök: Jászberényben megnyílt a harmadik Jász Expó kiállítás és vásár. Augusztus 4., péntek: Csángó fesztivál kezdődött Jászberényben. • Az országos férfi egyéni horgászverseny döntőjét rendezik meg Szolnokon. Augusztus 5., szombat: Falunapot tartottak Tiszasülyön. A három és fél éves Lola, apukája, Laurent, és anyukája, Gudule leszálltak parányi echos szekerükről, s bekopogtattak Gulyás Kálmán tiszafüred-tiszaörvényi lovastanyája ajtaján. A lovasgazda azon még nem nagyon lepődött meg, hogy szállást kértek tőle Cuenoték, de akkor már bizony tágra nyílt a szeme, amikor megtudta, hogy Camille, a ló már harmadik esztendeje vontatja a nomád életet kedvelő gall családi különítmény szekerét, amelyet egyébként a Les Sables d’Olonne-i indulás óta kísér a mozgó ház őrzője, Páquerette, a hűséges kutyus is. Laurent, aki egyébként kertészként kereste kenyerét, elmondta, hogy az Atlanti-óceán partjáról indulva már bejárták fél Európát. Először érintve a Benelux államokat, majd Dánián, Svédországon, Lengyel- és Csehországon keresztül, jó három hónappal ezelőtt lépték át a magyar határt. — Szeretjük az egyszerű, természetközeli, stresszmentes életet. Kis kocsinkkal a legszűkebb, legeldugottabb kis utakra is eljutva gyönyörű tájakat barangolunk be, miközben együtt élhetünk olyan emberekkel, akiknek megismerhetjük szokásait, kultúráját, hagyományait — említi. Miközben megpakolja az echóst, éppen azon fáradozik, hogy Camille-t befogja a pár négyzetméternyi mobil családi ház elé. Felesége, Gudule eközben szakmájáról mesél. Elmondja, hogy homeopatológus állatorvosként igyekszik természetes terápiákkal és natúr alapú medicinákkal gyógyítani az állatokat. — Amikor eldöntöttük, hogy körbeutazzuk Európát, elhatároztuk, hogy élvezni fogjuk-az utazás minden napját. Ebben segít nekünk a természet, miközben új barátságok, ismeretségek gazdagítják ezt az élményanyagot — idézi fel a tízezer kilométeres vakáció tervének mégszületését az anyuka, akinek fél szeme azért mindig az örökmozgó kislányán, Lolán van, aki igazi európai gyerekké cseperedve már magyarul cicázik a tágas tanyaudvaron. Féléves volt, amikor apukája elindította Camille-t a világjárásra, amit eddig csupán egy családi esküvő szakított meg pár hétre. Azért a hideg teleket igyekeztek mindig fedett helyeken tölteni. Az első zimankót Amszterdamban, a másodikat Svédországban, a harmadikat Csehországban „vészelték” át, egzisztenciájukat a saját mágikus utazásuk fotós híreinek az eladásával és a szintén saját kezűleg készített bőrszuvenírjeik értékesítésével megteremtve. Egyébként nagyon tetszik nekik az országunk, a Tisza, a Tisza-tó és a Hortobágy, s az a vendégszeretet, kedvesség, amely mindenhol családtagként fogadja be őket. Most Egyeken keresztül a Hortobágyra poroszkálnak, hogy aztán a cívisvárosban, Debrecenben találkozzanak az eszperantót beszélő barátaikkal. Aztán irány a Balkán, bulgáriai teleléssel, hogy később hajón eljussanak Itáliába, hogy a hatodik telüket már a St. Nazaire-i otthonukban tölthessék, mert Lolának iskolába kell már ekkor járnia. Úgyhogy a papa vélhetően tovább kertészkedik, a mama pedig gyógyítja az állatokat. Ám addig még jó 5000 kilométert kell megtenniük a pirinyó kis echójukkal... —percze— A • • Az aratófalatok ünnepét rendezték meg a napokban Rákóczifalván. Az esemény különlegességeként a vállalkozó szellemű pékeknek két hagyományos, búbos kemence is rendelkezésükre állt, hogy bebizonyíthassák: nem csak a modern technológia segítségével lehet formás és ízletes vekniket sütni. A sok száz érdeklődő legnagyobb meglepetésére azonban a számos szakmabeli Induló végül alulmaradt három „amatőr” nagykörűi nyugdíjas hölggyel szemben. Persze mint utóbb kiderült, nem véletlenül... kenyérsütő csapatában. Kaptunk az alkalmon, hiszen szeretjük a megméretéseket, és némi nosztalgiát is ébresztett bennünk a kezdeményezés — mesélték. — A lelkesedésnél persze azért valamivel több kellett ahhoz, hogy egy ilyen országos viadalon is megálljuk a helyünket. Mi azonban úgy éreztük: rábízhatjuk magunkat az emlékeinkre, hiszen fiatal korunkban valamennyien magunk dagasztotta tésztából, kemencében sütöttük a kenyeret. A kenyérsütő „szupernagyik” ettől függetlenül semmit sem y w bíztak a vélet-A versenyt megelőző napot végig edzették Rákóczifalván. Kipróbálták a vendéglátók két, újonnan épített búbos kemencéjét. Az eredmény reménykeltő volt, de azért még nem tökéletes. Ám másnap, téthelyzetben sem változtattak taktikájukon. Kizárólag emlékeikre hagyatkoztak. — Nem volt nekünk semmiféle receptünk, és nem is méricskéltük a hozzávalókat. A szemmértéknél, az évtizedek alatt kialakult arányérzéknél nincsen biztosabb tanácsadó. Semmi más nem kell a jó kenyérhez, csak liszt, só, víz és élesztő. No meg jó munka, hiszen a siker a tészta megfelelő kidolgozásában rejlik. És a három nagykörűi hölgy valóban nem tévedett. A kemencéből kiemelt gyönyörű cipók látványára és ilyen kimagasló eredményre viszont talán még ők sem számítottak. Mert az ünnepélyes eredményhirdetés során a zsűri kétszer is szólította őket. Az első mellett ugyanis a harmadik helyezettnek járó díjat is a három „szupernagyi” nyerte el. Bugány János AjJbidJ \5QaS3 a porcelánboltban A Hollóházi Porcelángyárban a millenniumi megemlékezések Jegyében készítették el Árpád vezér lovas szobrát porcelánból. A különleges technikát igénylő alkotás a porcelánkészítés bravúrja. Zala Györgynek a budapesti Hősök terén látható Honfoglaló Árpád vezér lovas szobra méretarányosan kicsinyített mását, hazánk jelenleg létező legnagyobb porcelánszobrát még egy hétig tekinthetik meg a jászberényi piac üzletsorán, a Hollóházi Porcelángyár és a Parádi Kristályüveg márkakereskedésben. Az eredeti tervek szerint országos körúton mutatták volna be a különlegességet, de technikai okok miatt ez nem valósulhatott meg. Nagy Tünde, a márkakeres- j; kedés vezetője elmondta: rengeteg embernek előre jelezte, j sokan várták már a különleges j szobor érkezését, és velük | sem akarta megtenni, hogy I ígérete ellenére elmarad a be- j mutató. Egy kis rábeszélés j kellett a porcelángyár illetéke- 1 seinél, s végül a múlt hét pén- | tekén megérkezett a mű, így a I kőrútból egyedi bemutató lett. J Ezenkívül az Árpád-szobor 1 csak a hollóházi gyár kiállító- | termében kerül majd a látoga- | tók elé. A porcelánszobor kis | szériában készült, néhány da- f rabot gyártanak belőle, s. csak j most az egyszer, a millennium | tiszteletére. Várhatóan a jelen- f leg 330 ezer forintos értéket f képviselő alkotás ázsiója az | idő múlásával egyre csak 1 emelkedik. Banka Csaba VASÁRNAP REGGEL Az utolsót?) hadifogoly
