Új Néplap, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-203. szám)

2000-08-19 / 194. szám

2000. Augusztus 19., szombat ÁLLAM ALAP ÍTÁ SUNK ÜNNEPÉN 5. OLDAL Nézőpont bjabb sorsforduló előtt Véletlen, de a szimbólumok kedvelői akár kü­lönös jelentőséget is tulajdoníthatnak annak, hog) a magyar állam megalapításának ezredik évfordulóján ismét olyan változások előtt ál­lunk, amilyen maga az államalapítás volt. Bár, éppen a Szent István-i mű eredményeként, Magyarország ezer éve Európa része, mindaz, amit ma magyar kultúrának nevezünk a szó legszélesebb értel­mében, már az európai talajból sarjadt ki, csatlakozásunk az Eu­rópai Unióhoz minőségileg mégis más tartalmat ad európaisá­gunknak. Az európai egység gondolata most, a harmadik évez­red küszöbén ugyanolyan modern gondolat, mint a keresztény­ség volt ezer évvel ezelőtt. A nemzeti bezárkózás, különállás erői pedig ugyanazt a retrográd szerepet játsszák, mint Vata po­gányái játszottak a maguk idejében. Szent Istvánról egyetlen korabeli ábrázolás maradt fönn, a ko­ronázási paláston, de az sem olyan egyéní- Ezer evvel ezelőtt a döntést tett portré, amely alap­nekiink kellett meghozni, ma ián fö1 lehetne idézni rólunk hozzak meg masok vonásait IstFván valódi énjére tetteiből lehet következtetni: igazá­nak és történelmi szerepének tudatában határozottan cselekvő politikus király, aki fiát az Intelmekben őszintén türelemre inti, de maga nem habozott fegyvert ragadni és büntetni, aki szem­beszállt vele. Tetteit a mű sikere igazolta. Mai korunkban csak a sorsforduló jelentősége hasonlítható az ezer évvel ezelőttihez. Akkor Európa befogadott minket, töb­bek között azért, mert a befogadástól békét és nyugalmat remélt önmaga számára. Itthon volt nehezebb elfogadtatni a változáso­kat, a kereszténység szava és a fegyverek ereje kellett hozzá. Ma az Európai Unió szavakban ugyan a befogadásunk mellett van, de a tettek, vagy azok hiánya, bizonytalanságról, kételyekről árulkodnak. Ma nincs Magyarországon olyan számottevő politi­kai erő, amely a kimaradást tűzné zászlajára. Ezer évvel ezelőtt a döntést nekünk kellett meghozni, ma rólunk hozzák meg má­sok. Az illúziók foszladozóban vannak mindkét oldalon: kezd­jük reálisabban látni egymást, ott azt, hogy sem piaccal, sem gazdasági potenciállal nem fogjuk számottevően erősíteni az Uniót, itt pedig azt, hogy a belépés után sem hull majd euró az égből, csak a lehetőséget kapjuk meg a felzárkózásra. És ha őszinték vagyunk, nem is mondhatjuk, hogy érthetetlen a nyu­gati polgárok jó részének idegenkedése az Unió bővítésétől: ná­lunk ugyan hányán vállalnák szívesen életszínvonaluk akár csak kis mértékű csökkenését is, hogy mondjuk Albánia vagy Grúzia fölzárkózzon hozzánk? Látszólag messzire kanyarodtunk augusztus 20-tól és a mil­lenniumtól, de ez valóban csak a látszat. Az ünnep igazi jelen­tőségét akkor tudjuk érzékelni, ha nem csak szép szavakkal idézzük föl mindazt, amit ünnepelünk, hanem máig tartó hatá­sát, a jelennel fölmutatható párhuzamait vesszük számba. így válik a történelem eleven valósággá, az élet tanítómesterévé. i Siker volt a megmaradás (Folytatás az 1. oldalról) Szent jstván és az őt követő nagyjaink örökségét úgy tudjuk a legjobban megbecsülni, ha foly­tatjuk. A millenniumi zászlónak ez a szimbolikus jelentősége, üzenete a jelennek és a jövőnek. A zászlót Búsi Lajos vette át, majd dr. Fábiánná dr. Kocsis Len­ke szalagot kötött rá, végül az egyházak képviselői megáldották a zászlót. Ezután Búsi Lajos átadta a me­gyei díjakat. Jász-Nagykun- Szolnok Megyéért Díjban része­sült dr. Baksai István, a Hetényi Géza Kórház-Rendelőintézet fő­igazgató főorvosa, dr. Nagy Ist­ván, a Közép-Tisza Vidéki Víz­ügyi Igazgatóság igazgatója, dr. Tolnai Gábor kandidátus, nyu­galmazott középiskolai tanár, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Karnagyok Kamarakómsa, a zagyvarékasi „Kékibolya” Nép­dalkor és Műkedvelő Csoport. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Gazdasági Díjat kapott dr. Deme Pál, a Közép-tiszai Mezőgazdasá-Részvénytársaság elnök-igaz­■ ója, Kelemen Béla, a török­­:entmiklósi Mezőgazdasági Részvénytársaság vezérigazgató­ja, Takács János, a jászberényi Electrolux Lehel Hűtőgépgyár Kft. elnök-vezérigazgatója. Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Test­­nevelési és Sport Díjban része­sült Deme Gábor, a jászberényi Nagyboldogasszony Kéttannyel­­vű Katolikus Általános Iskola testnevelő tanára, B. Nagy Pál nyugdíjas, a mexikói olimpián aranyérmet nyert párbajtőr csa­pat tagja, Ugrin György, a Jászbe­rényi Tanítóképző Főiskola ad­junktusa. Jász-Nagykun-Szol­nok Megyei Tudományos Díj­ban részesült dr. Balogh István, a DATE Karcagi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa, Csá­­nyi Marietta, a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Múzeumok Me­gyei Igazgatóságának régésze és dr. Pcddi János, a szolnoki Varga Katalin Gimnázium nyugalma­zott igazgatója. Az ünnepség mű­vészi műsorral fejeződött be, amelyen részt vett a testvérme­gyék küldöttségeinek több tagja is. * * * Budapesten is elismeréseket ad­tak át tegnap az ünnep alkalmá­ból. Rockenbauer Zoltán, a nem­zeti kulturális örökség miniszte­re Népművészet ifjú mestere dí­jat adományozott Erdélyi Klára törökszentmiklósi hangszeres népzenekutatónak. Kontrát Kár­oly belügyminisztériumi politikai államtitkár A Magyar Köztársa­ság Bronz Érdemkereszt polgári tagozatával tüntette ki Agócs Lászlónét, a Pusztamonostori Polgármesteri Hivatal főmunka­társát, illetve A Magyar Köztársa­ság Bronz Érdemkereszt katonai tagozatával Sebe András tűzoltó főtörzsőrmestert, a Szolnoki Hi­vatásos Önkormányzati Tűzoltó­ság gépkocsivezetőjét. Nógrádi László közlekedési és vízügyi mi­niszter a Vízügyért Szakmai Ér­met adományozta Fejes Lőrinc­nek, a Kötivízig vízgazdálkodási csoportvezetőjének. Az „új kenyér” legyen a régi! Augusztus 20-a Magyaror­szág első királyának, az Ár­pád-ház első szentjének em­léknapja, az 1000 éves ke­resztény magyar állam ala­pításának ünnepe. Egy szin­tén ősrégi népi hagyomány szerint viszont az új kenyér ünnepe is. Kitüntetett jelle­gét az adta meg, hogy a falu­siak e napon — amikor az aratás és a betakarítás már befejeződött, de a szüret és az őszi munkák még nem kezdődtek meg — megszeg­ték az az évben ért új gabo­nából elkészített friss ke­nyeret. FOTÓ, M. J. idején. Manapság már a keresztet is néhol „rajzolják rá” késsel a szegésre váró friss kenyérre, pedig az is egy szép szokás. Az öregek hite szerint ugyanis az új kenyér Krisztus teste... Ilonka ma már csak elvétve süt kenyeret. Mondja, nincs ideje rá, mert mindkét ke­mencéjében pogácsák és egyéb tésztaféle­ségek pirosodnak. Azt kívánják elsősorban a vendégek, akik többnyire Német-, Olasz- és Franciaországból, valamint Angliából ér­keznek. De ha teheti, megmutatja a külföl­dieknek is, milyen régi hagyományok sze­rint készül az igazi magyar kenyér, mely­nek e földön nincsen párja. MÉSZÁROS GÉZA — Tartós, finom kenyeret ma már csak a házi kemencékben, pékségekben sütnek - mondo­gatják különösen a szépkorú emberek, kiknek emlékében még a foszlásmentes, napokig elálló „pupa” él. De hogyan is készültek ezek a legendás ke­nyerek, milyen titkokkal elegyül Az öregek hite illatuk? Geszti Jánosáé Ica asz­­szonyság, a kunhegyesi Falusi Turizmusért Egyesület elnöke több évüzedes receptet használ ez ügyben, mely nagynénjétől és dédszüleitől származik.- Annak idején minden héten egyszer begyújtották a kemencét, ám az augusztus 20-i új kenyér sütésének különös varázsa volt - gyűjtí össze az emlékeket Ilonka. - Valahogy akkortájt mindig a legjobbat, leg­finomabbat szerették volna elkészíteni a fe­hérnépek. A jubileumi új kenyér ünnepén rendre fürgébben sürögtek az asszonyok. Az előkészületek már előző este megkez­dődtek a kófic, azaz a kovász összegyúrá­sával, a dagasztásra másnap hajnaltól ke­rült sor - aznap nem is főztek, sütöttek az szerint az új kenyér Krisztus teste emberek, a kenyérkészítés volt a központ­ban. A dagasztás komoly fizikai munka volt, kézzel egy-másfél óráig kellett gyúrni a tésztát. Aztán, ki mekkorára akarta, ki­­szakajtották a teknőből. Volt, aki ötkilós ke­nyereket sütött, mert annyira kelendő volt a családban. A gyerekeknek kisebb buci­kat, cipókat gömbölyítettek. Emlékszem, ezekből kacsazsírral megkenve hatalmasa­kat és jóízűeket falatoztunk valaha. A ke­nyérből pedig még egy hét múlva is tud­tunk kanyarítani. Azt gondolom, ma azért száradnak, foszlanak hamarabb a kenye­rek, mert a gabona minősége nem a régi. A földeket vegyszerekkel trágyázzák, a tész­tát is más eljárással készítik, mint annak Mit jelent ma augusztus 20-a? Annyiféle címke, jelző kevés naphoz kapcsolódott, mint augusztus 20-hoz. Volt az új kenyér ünnepe, István ki­rály napja, az alkotmány ünnepe, államalapításunk jeles évfordulója. Vajon ma­napság ez a piros betűs dá­tum miképpen kapcsolódik mindennapjainkhoz, ho­gyan él az emberek szívé­ben, emlékeiben? Sándor János szolnoki nyugdíjas: — Nekem örök, kedves emlék, mert magyar vagyok, katolikus vagyok, és ebben a szellemben neveltek. Ez István király napja. Korábban itt felvonulás, ünnepi beszéd, körmenet volt. Például 1938-ban a Szent Jobbot is elhoz­ták Szolnokra, amit én is láttam. Azután korábban kulturális és sportrendezvények színesítették a napot, hiszen nem csak az idő­sebbekre, a fiatalokra is gondol­tak a szervezők. Összességében ez a hálaadás napja, alkalma volt. Remélem, a régi fényét, tartalmát ismét visszakapja, ami hosszabb folyamat. Ha lesz ünnepség, rövid megemlékezés, arra vállalkozom, hogy túl a nyolcvanon is elme­gyek, meghallgatom. Toldi Katalin húszéves egyete­mista: - Szerintem a mai fiatalok jó részének két dolog jut az eszé­be erről. Az egyik a tűzijáték, a másik meg az, hogy hallott, tanult valamit I. Istvánról, akit újra Szent Istvánnak hívnak. Hallot­tam, olvastam, hatvan-nyolcvan éve jeles magyar ünnepnek szá­mított. Kicsik, nagyok ünnepel­tek. Szerintem most, ha lesz meg­emlékezés, a köztisztviselőkön, alkalmazottakon kívül kevesen mennek el. Leginkább talán az öregek meg az értelmiség egy ré­sze. Ami engem illet, nekem ez a nap igazi magyar ünnep. A mi­énk, nekünk, ennek a tíz-egyné­­hány milliónak van. Nem olyan, mint a karácsony, az újév, a hús­vét, hogy a fél világ ennek a lázá­ban ég. Tetézi az egészet az a ke­rek évforduló, ami most esedé­kes. Elgondolkodtató, hogy mire volt jó az elmúlt ezer év. Honnan indultunk, mennyi kitérő akadt közben, és hová jutottunk. Mit kellene tenni a jogok és kötelessé­gek, a mindertnapok terén, hogy többen, sokkal többen jól érezzék magukat ebben a szép országban. Lipóczki János, a Hotel Tisza Kft. ügyvezetője alighanem egész napos talpalással ünnepel. Mert így is lehet ünnepelni. — Hosszú évek óta ez egy olyan nap, hogy telt ház van a Tisza Szállóban. Ki­­sebb-nagyobb társaságok foglal­nak asztalt, asztalokat, mert a tű­zijáték a szomszédságunkban zajlik. Előtte, utána betérnek egy­­egy italra, esetleg vacsorázni. Reggel fél nyolc körül már benn leszek, és majd hétfőn az éjszakai egy óra visz haza. Mivel akik be­térnek hozzánk, azok mind ünne­pelnek, nekem nem lehet más a célom, mint hogy István király napján jól érezzék magukat. Azért annyi kikapcsolódás jut, hogy a tűzijáték idején afféle ká­vészünetként gyönyörködhes­sünk ebben a rövid esti program­ban. Sági Dóra 21 éves fényképész, Karcag: - Hétközben reggeltől es­tig dolgozunk, sokszor hét végén is. Most lesz egy kis szünet. Ezért délelőtt valószínű elmegyünk Debrecenbe, megnézni a virág­karnevált. Délután focimeccs kö­vetkezik, játszik a barátom is, majd este válogatunk a színes he­lyi programok közül. Nehéz lesz, mert többet is szerveznek, és ezek időben vagy egybeesnek, vagy majdnem összeérnek. Ez a szép, magyar ünnep, remélem az idén a kedves arcát mutatja, ami valami olyasmit jelent, elviselhe­tő lesz a hőség. Nagy Kálmán református tisz­­teletes, Kunhegyes: — Mi elsősor­ban az új kenyeret ünnepeljük. Délelőtt a templomban új kenyér hálaadó istentiszteletet tartunk, úrvacsorával egybekötve. Szá­momra ez a csodálatos nap a há­laadás ünnepe: az, hogy van álla­munk, abban a szép országban élhetünk, amelyet Szent István alapított, létesített. Ahol nem csak vetettünk, de Isten kegyelméből arattunk is az árvíz, belvíz, aszály ellenére. Bottyán Imre mezőgazdasági mérnök, az Alcsi Mg. Rt. vezér­­igazgatója: - Amióta visszaem­­lékszem, elég sokféleképpen hív­ták ezt az ünnepet, és sok min­dent volt hivatott jelképezni is. Jómagam augusztus 20-án első­sorban Szent Istvánra emléke­zem, illetve'- talán egy kicsit a hivatásomból adódóan is - á leg­nagyobb mezőgazdasági betaka­rítási munka, a búza aratásának első eredményét, az új kenyeret ünneplem. A kenyér számomra egyébként is szent, mivel sze-­­gény helyen nőttem fel, ahol még a morzsáját is megtanultam be­csülni. Szentiványi Zoltánná iskola­­igazgató: — Számomra ebben az ünnepben maga a történelem, a hagyománytisztelet a legfonto­sabb. Az a törekvés, hogy lehető­leg reálisan, valósághűen emlé­kezzünk meg azokról a személyi­ségekről, akik számottevően for­málták, alakították az ország sor­sát és az itt lakók életét. Vélemé­nyem szerint ebben komoly hangsúlyt kell kapnia a család­nak, amely az ünnephez kapcso­lódó hagyományok átörökítésé­ért, megőrzéséért felelős. Dr. Sebők András fül-orr-gé­­gész és audiológus szakorvos: - Ezen a napon nekem a hazafiság és az örök megújulás jut eszem­be. Azt hiszem, tulajdonképpen erről szól hazánk egész államisá­ga is. Idén pedig különleges jelen­tőséget kölcsönöz mindennek az államalapítás ezredik évfordulója. Meggyőződésem, hogy ez a kis ország csak azért maradhatott fenn ilyen hosszú időn keresztül, mert mindig képes volt a megúju­lásra. D. SZ. M.-B. J. A tűzijáték „elengedhetetlen része” az ünnepnek archív fotó

Next

/
Oldalképek
Tartalom