Új Néplap, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-203. szám)

2000-08-17 / 192. szám

4. OLDAL A SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL 2000. Augusztus 17., csütörtök ->.HI Államiságunk ünnepére Nálunk a XX. század utolsó éve különös jelentőséggel bír, hi­szen egybeesik államalapítá­sunk ezeréves ünnepével. Au­gusztus 20-án nem csak kirá­lyunkra, Szent Istvánra emléke­zünk; e napon megáldjuk az új búzából készült kenyeret is. István 997-ben vette át ural­kodást. 1000-bén koronázták meg a II. Szilveszter pápa által III. Ottó jóváhagyásával küldött koronával. A hozzá hű magyar előkelőkön kívül szándéka megvalósításában biztos tá­maszt jelentettek a német lova­gok. Istvánnak köszönhetjük, hogy a magyarok Európa köze­pén élhetnek. Szent királyunk volt az, aki lerakta a keresztény egyház alapjait. A lázadó nemzetségek birto­kainak kisajátításával alapot te­remtett az állam- és egyház­szervező munkának. Sorsfor­máló intézkedéseinek egyike, hogy minden tíz falu lakosságát templomépítésre kötelezte, és előírta a keresztény ünnepek megülését. A pogányokat megkeresztel­tette, bevezette a szigorú erköl­csi nevelést. Törvényei a ke­resztény állam megteremtését és a rendet szolgálták. Intelmei ma is érvényesek és irányadó­ak. Augusztus 20-a az új kenyér ünnepe is. Idősebbek még em­lékeznek rá, hogy negyven-öt­­ven évvel ezelőtt milyen nehéz és fáradságos munka várt a pa­rasztra az aratás idején, s hány­szor került megalázó helyzetbe a beszolgáltatások korszaká­ban. Ma sem könnyű a magyar parasztságnak. Súlyos gondok nehezítik a hétköznapjait. Gépek nélkül, alacsony színvonalon, nagy ne­hézség közepette, értékesítési gondokkal küszködve dolgo­zik, próbál talpon maradni. Le­gyen a kenyér a remény, az éle­tet adó szimbólum mindannyi­unk számára. SZŰCS KÁLMÁN, JÁSZBERÉNY Véradók Kuncsorbán A Magyar Vöröskereszt kun­­csorbai területi alapszervezeté­nek önkéntes véradószervezője a szervezet aktivistáival közö­sen a közelmúltban soron kívüli véradást szervezett a települé­sen. Egy sikeres véradó napot tud­hat maga mögött a területi alap­szervezet, mert a kis település­ről a felhívásra harmincketten jelentkeznek. Huszonkilenc ön­kéntestől több mint tizenegy li­ter vért vettek s adtak át a vér­adó állomásnak. A sikeres akcióért köszönetét mond a vöröskereszt területi alapszervezete. CSATÁRI JÁNOENÉ, KUNCSORBA Találkoznak az egykori póiszíki diákok Az itt látható felvétel 1954-ben készült: a gyerekek Tóth Terézia tanítónőt körülvéve állnak a fényképezőgép előtt Tiszteletre méltó óhaj, hogy őröz­­zük és ápoljuk értékeinket. A ta­nyai világban élő emberre ez ki­váltképp jellemző: ragaszkodik múltjához, gyermekkora emléke­ihez. E különös világban felnőtté vált emberek természetes vágya, hogy időnként találkozzanak. S mi le­hetne ennél ünnepélyesebb, tar­talmasabb és alkalmasabb, mint egy „osztálytalálkozó”, tiszteleg­ve a „lámpások”, a tanyasi taní­tók nagysága előtt, megőrizve az utókor számára azt a felbecsülhe­tetlen értéket, amit csak a tanya­világban élők ismerhetnek. A gyermekkori pacsirtadal szólít: a Homokdűlő iskolájába 1947 és 1955 között járt egykori diákok szeptember utolsó napján Mezőtúron találkoznak. Szeret­nénk megtalálni kedves tanító­nőnket, Unger Etelkát, s várjuk azoknak az egykori iskolatársak­nak a jelentkezését a Mezőtúr, Fürdő u. 5. szám alá, akiknek lakhelyét, címét nem ismerhet­jük. ________TÓTH BOLPIZSÁRNÉ, MEZŐTÚR Nyolcvanéves a MÁV aranycsapatának válogatott labdarúgója Az idősebb sportbarátok ma is gyakran emlegetik Labore (Langa) Lajos labdarúgót, a Szolnoki MÁV SE egykori focistáját. A kivételes képes­ségű sportoló augusztus 19- én tölti be nyolcvanadik életévét, s bár Cegléden szü­letett, a futballszerető kö­zönség Szolnok szülöttévé honosította. Személyes ta­lálkozásunkkor, ifjúkora si­kereit felidézve, mi is úgy éreztük, ő maga is hasonló­képpen van ezzel, s ebben kedves feleségének, Irénké­­nek is szerepe van. A Nem­zeti Sportban ma is először az UTE és a Szolnoki MÁV eredményeit keresi. Szülővárosában a MOVE-ben kezdett futballozni, majd szolno­ki diákként a gépipari technikum iskolai válogatottjában sorozat­ban nyújtott nagyszerű teljesít­ményt. A Szolnok MÁV SE labda­rúgó-vezetői hamar felfigyeltek tehetségére, s röviddel leigazolá­sa után már az „aranycsapatba” került. Az NB I.-ben leggyakrab­ban szerepelt MÁV-játékosok kö­zött a tizenegyedik helyet szerez­te meg. A MÁV labdarúgóinak, köztük Labore Lajosnak egyik legsikere­sebb időszaka az 1941—42-es esz­tendő. Elnyerték a Corinthián-dí­­jat, a Magyar Kupát, elsők lettek a Magyar Vasutas Bajnokságon, s övék volt a legjobb magyar vidéki cím is. Sokáig az NB I. bajnokesé­lyesei voltak, végül a harmadik helyen végeztek. Mint vidéki csa­pat, meghívást kaptak a Szent Ist­ván Kupa küzdelmeire is. Csak a Ferencváros tudta megállítani a döntőben őket. Leggyakrabban a Horváth F.-Csabai, Szűcs, Kispé­­ter-Selmeczi, Fazekas-Szántó, Kolláth, Labore, Nagy F, Korom felállásban játszottak. Labore játéka felejthetetlen. Azok közé tartozik, akik Szolnok­nak, a megyének maradandó ér­demeket szereztek, a futball fel­legvárává emelték a Véső úti sporttelepet. Szolnoki évei alatt többször szerepelt a magyar válo­gatottal is felérő Vasutas-váloga­tottban. Amikor Budapest váloga­tottját is megverték, több fővárosi csapat csábította, végül 1944-ben Újpestre került. 1947-ben négy­szer szerepelt - megszakítás nél­kül - a magyar A-válogatottban; Jugoszlávia, Bulgária, Albánia és Ausztria ellen játszott. Csapattár­sai voltak többek között: Károlyi, Tóth, Grosics kapusok, Balogh II., Szűcs S., Bozsik, Puskás, Zakari­ás, Hidegkúti, Deák, Szusza, Eg­resi, Szilágyi /., Illovszky, Zengel­­lér, Keszthelyi. Játékintelligenciájával, mun­kabírásával a korabeli sajtó sokat foglalkozott. Sztárjátékos volt. Például a Képes Sportlapban 1946 júliusában kétszer is a címlapon szerepelt, egyszer mint a hét hő­se, ugyanis drámai küzdelemben Jugoszlávia ellen, Belgrádban 1-1-es félidő után 3-2-re nyertünk, s itt Labore valóban a mérkőzés hőse lett. Sajnos, a MÁV egykori arany­csapatából már csak Lali bácsi él, aki méltán kapta meg 1996-ban a Jász-Nagykun-Szolnok Megye Labdarúgásáért Díjat. Megkülönböztetett tisztelettel és szeretettel köszöntjük szüle­tésnapján. A megyei labdarúgó-szövetség elnöksége nevében: VARGA FERENC FŐTITKÁR A peremkerületben: szemét, gaz, gyom, bűz Aki ismeri Szolnok déli iparterületének térségét, nem lepődik meg azon, hogy szóvá teszem az itt lakókat évek óta foglalkoztató prob­lémákat. Bosszantó, hogy hiába a sok felhívás, amely arra szólít, mindenki tartsa rendben a saját földjét, gyomtalanítson a parlagfűtől és egyéb, allergiát okozó növényektől, azok, akiket érint, nem veszik komolyan. Több mint fél éve, hogy az Újvárosi Általános Iskolával szemben lévő terület csupa szemét, gaz és bozót. Az iskola igazgatója több­ször is kérte az illetékesek segítségét, intézkedését, önkormányzati képviselőink eljár-Az itt élőknek már csaknem természetes: az érdekünk­„ , „ ben, eddig azon­az orrfacsaro bűz, a szemet es gaz ellen ban a terület kita­nem tehetnek semmit karítására egyetlen lépés sem történt. Hasonlóan az előbbihez, a vasúti sorompó mentén is csak gyom és gaz terem. Ez utóbbi sem zavar senkit. Visszatérő probléma — és feltehetően a mai napig is tisztázatlan —, hogy a Járműjavító Kft. oldalában a Lomb utca végéig kinek a felada­ta volna a terület ápolása, rendben tartása. A Körösi úton lévő sza­kasz tele van kidobált, rossz bútorokkal, egyéb hulladékokkal, ese­tenként állati tetemekkel. Kissé összetettebb a probléma az orvosi rendelő és a ravatalozó környékén. Itt is sok a gondozatlan rész, de ezt még tetézi egy orrfa­csaró bűz. Sajnáljuk, hogy ilyen feltételekkel fogadták el a hamvasz­tó felépítését. Sajnos, a bejárati ajtó sem a legjobb helyen van, az ut­cára néz, ebből következik, hogy a kíváncsiskodó gyerekek mindent látnak. Az a véleményünk, ezt másképpen is meg lehetett volna ter­vezni (mondjuk, ha az ajtó az udvarra nyílik), s ez esetben elkerül­hető lett volna a kíváncsiskodók bámészkodása, és természetesen az is, hogy akik nem kíváncsiak az ott történtekre, akaratuk ellenére lás­sanak mindent. Azt is meg kell mondani, nem volt szerencsés vá­lasztás, hogy épp az orvosi rendelővel szemben építették meg. Kértük például, hogy a hulladéktelepet szüntessék meg, mert na­gyon szennyezett a talaj mindkét helyen, de hiába. Kapunk ugyan magyarázatot, nevezetesen, hogy a következő évben már nem adnak ki engedélyt, de úgy tűnik, ez csak a félrevezetésünkre szolgál. A körzet lakóit felháborítja, hogy nem veszik komolyan kéréseiket, pa­naszaikat, észrevételeiket. Szeretnénk, ha az illetékes szervek komolyan vennék körzetünk gondjait, és végre segítenének. Az önkormányzat ne csak a belvá­rost, a sétálóutcát és a „Rózsadomb” ügyeit tartsa szívügyének, ha­nem a peremkerületben élők panaszait is. Itt is emberek élnek. ___________________________KARÁÉ OYŐROYMÉ, SZOLNOK, A KÖRZET LAKÓJA Hajnóczy-barlang a Blikkben A nyári szabadságok idején érde­mes ellátogatni a Bükk-hegység egyik „remekszép” cseppköves barlangjába, a Hajnóczy Józsefről elnevezett barlangba, amit a ti­­szaföldvári gimnázium négy fiú- és egy leánytanulója fedezett fel. A méréseket Varga Csaba László és Kocsis Emília gimnáziumi ta­nár és gyermekeik végezték, ami alapján a pontos térképet Szinkó István^ múzeumigazgató készítet­te el. Évről évre újabb részek vál­nak járhatóvá. Ma a barlang teljes hossza két és fél kilométer, tele van szebbnél szebb cseppkövek­kel, cseppkőfüggönyökkel, kí­gyótorkokkal, vaslétrával, alagút­­járatokkal. A felszín alatti fények csodáját láthatják a karbidlám­pák fényénél. Fényképezhetnek is. Alapos testi-akarati erőfeszí­tést kíván a barlang teljes bejárá­sa, a sok csúszás-mászás a 8-10 Celsius-fok közüli hőmérsékle­ten. Aki náthás, az itt biztosan meggyógyul. Fürödni is lehet a 8 fokos forrás vizében, zuhanyozás formájában. Ha szerencséjük van, láthatnak alpi gőtét is, a Bükk-hegység ritkaságát. Feleségem hatvanéves volt, amikor végigmászta a barlangot, Rita unokám három. A kaland vágyóknak jó barlan­­gászást kívánok a Hajnóczy-bar­lang tündért várában, a csodák és szépségek között. DR. VARGA LAJOS, TISZAFÖLDVÁR GYÉMÁNTOKLEVELES GIMN. TANÁR A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró előze­tes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásá­val — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvas­ható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség állás­pontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cik­keket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Felvidéki várak és várromok között Szenvedélyem úgy kezdődött, hogy édesapám egy téli napon fel­vitt a Mátrába szánkózni. Mint pi­ci gyerek, élveztem a havat, a csúszkálást, a lejtőket. De ez még csak a kezdet volt. Hanem amikor elvitt a siroki várhoz! A magas hegytetőn álló romok, falak és ki­vésett alagutak felkeltették kíván­csiságomat. Persze a hétfejű sár­kányban és a bolyongó szelle­mekben már akkor sem hittem — ezért elkezdtem olvasni arról, kik laktak itt, mit is csináltak a régi emberek. És megnyílt előttem a történelem... Az élettelen kövek megelevenedtek, egykori lakóik szinte karnyújtásnyira kerültek hozzám. Mert csak az iskolások hiszik azt, hogy a história bebif­lázni való évszámhalmaz. Nem! Ami mögötte van, az csupa hús­vér ember, akik éreztek, szenved­tek, éltek és meghaltak. Közöttük is voltak jók és rosszak, mint ahogy manapság is. Szóval számomra nyitott könyv lett a múlt. Jó pár évig csak magam jártam a hegyeket, háta­mon a turisták hatalmas zsákjá­val, kezemben a térképpel. Úgy gondoltam, csak én vagyok ilyen csodabogár. Jártam a várakat, fo­tóztam, készítettem az alaprajzo­kat. Telente pedig beültem a me­leg szobába, és könyvekből pró­báltam kiokoskodni az erődít­mény történetét. Ahogy egyre több lett a bátorságom, úgy men­tem egyre messzebbre. Most - barátaimmal együtt - az egykori Felvidék, a mai Szlovákia felfede­zése izgat. Átlépve a magyar határt, Füle­ken megnézzük a várromot, amit mindenkinek ajánlhatok figyel­mébe. Az 1242-es tatárjárás ide­jén birtokosa harangszóval csalo­gatta be a menekülőket, majd ki­fosztva őket, a mélységbe dobatta testüket. Losonc után feltűnik Di­­vény vára; ennek ura meg éppen a feleségét lökte ki a toronyból. Zó­lyomból izgalmas alagútutazás­­ban van részünk - ilyen lehet Svájc is, de ez sokkal olcsóbb - mint ahogyan itt a vonatjegy is fe­lébe kerül az otthoninak... Ha pe­dig a forint is tartaná az értékét, de jó is lenne! A Vág folyó partján Sztrecsnó és Övár falai üdvözölnek bennün­ket. Rengeteg a turista, a szlová­kok családostul másszák a mere­dek sziklákat. Óvár a kedvencem. Itt szabadon lehet barangolni az egykori Pongrácz grófok birodal­mában. István gróf, a család utol­só tagja viselt dolgairól irta Mik­száth a Beszterce ostromát. To­­vábbmenve Vágbeszterce várához érünk. Az este Zsolnalitva hatalmas romjainál talál bennünket, ahol jót nyársalunk. Másnap a szulyói sziklavidéket járjuk be. Rengeteg a turista, a szlovákok családostul másszák meg a meredek falakat. Trencsén­­ben, ahol igencsak nagyvárosi a forgatag - kivételesen - magyar nyelvű, ingyenes prospektust is adnak a belépőhöz. Csák Máté egykori kiskirály várának tornyá­ból megcsodáljuk a róla elneve­zett Mátyus-földet. Kicsit csaló­dottan hagyjuk el a beckói várat, amely kívülről sokkal látványo­sabb, mint a belső épületek. Esti pihenőhelyünk nem messze van Csejte várától - amiről mindenki­nek Báthory Erzsébet jut eszébe Fantasztikus a szulyói sziklavilág és a megkínzott szolgálólányok lyagos lábainkat is megpihentetni hada. a vonatra, bölcsen megállapítva: Utolsó napon, már hazafelé mindenhol jó, de legjobb útköz­tartván, Komárom érődéit még ben. körbejárva, itt szállunk fel vízhó- ______szathmáry tamás, Jászberény

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom