Új Néplap, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-203. szám)

2000-08-14 / 189. szám

2000. Augusztus 14., hétfő . m15 Ú 1 '4 . í«Ml 7. OLDAL Félig bénán is fuvarozott Minden városban, települé­sen vannak dinasztiák. Olyan emberek, akiknél a hivatás, a szakma apáról fi­úra, onnan unokára száll. Ha egyszer valaki veszi a fáradtságot és összegyűjti mondjuk Kisúj neves fuva­rosait, abból lehetetlen kife­lejteni a Demeter családot. Mivel több ilyen nevű él, Deme­ter Ferencékről van szó. Feri bácsi hetvenkettőig jutott, és nem akár­milyen körülmények között diri­gálta lovait. Hozzáteszem, már a nagyapja is fuvarozott. Ó pedig kicsi korától ebben a világban mozgott otthonosan. Három gyermeke: egy fiú, két lány született, amikor beütött a baj. Harmincévesen agyvérzést kapott, és megbénult a jobb keze és lába. Soha nem jött teljesen rendbe, de félig bénán, bicegve is tette a dolgát. Szállított emberek­nek, közületeknek, iskoláknak, óvodáknak. Mondják, a lovaival társalkodóit, beszélt hozzájuk, és ők már messziről nyerítéssel kö­szöntötték. Naponta pucolta, si­kálta őket, éltették meseszép pa­ripái. Hányszor terveztük, írunk róla, mert az ő igazi világa az utak világa, a fuvaros világ. De hát a jó fuvaros nincs otthon, rendszerint úton van. Amikor el­adta az utolsó lovát, lélekben ak­kor halt meg először. Utána ke­rékpározott, de bizony nyöször­­gött a drótszamár a száz kiló fe­letti súlya alatt. Örömmel mentünk lakására felkeresni, végre valahára elbe­szélgetünk vele. Felesége sírva fogadott, későn érkeztünk. Nem­régen temették az öreg fuvarost. Néhány ruha, kép, használati tárgy maradt utána, meg temér­dek történet hatalmas erejéről. Arról, hogy egy kézzel is feladta a teli zsák búzát. Rengeteg portán megfordult, ismerték, ismerte az embereket Kisújon. A hagyo­mány, a szakma pedig folytató­dik tovább a családban: a mester­séget a fia viszi tovább. Csak ép­pen már lovak helyett benzinpa- | ripát irányít... Bicikliseknek épült Olaj- és benzinárrobbanásoktól terhes mindennapjainkban még mindig a legolcsóbb közlekedési eszköz a jó öreg vagy éppen fiatal bicikli. Mert szerény ápolással, két deci olajjal kibír egy évet, és az sem mellékes, hogy az orvo­sok szerint roppant egészséges. Mivel a nagykun városban is le­het belőlük párezer, jó hír: újabb kerékpárúttal gyarapodott a tele­pülés. Ez a Közraktár utcát köti össze a Kása János úttal. A Penny Market mögött halad el a Gábor kerten keresztül. Négyszáznyolc­van méter hosszú, és mintegy hat és fél millióba került. Noha a tu­lajdonképpeni avatása később esedékes, mindez cseppet sem zavarja az ott lakókat abban, hogy használják a majd fél kilo­méteres, bringásoknak készített jó minőségű keskeny útpántlikát. Elvégre városrészeket köt össze egymással, és biztonságosabbá teszi a pedálozók haladását. Hidak Európába A város több környező ország testvértelepülésével tart folyama­tos kapcsolatot. Ezen községek, városok művészeti fesztiválját szervezik augusztus 17-20-a kö­zött Kisújszálláson. Az ünnepségsorozat augusz­tus 17-én Szent István szobrának az avatásával kezdődik a város­háza parkjában. Ezt követően Martonyi János külügyminiszter átadja a millenniumi zászlót, majd a város irányítói együttmű­ködési megállapodást írnak alá a kárpátaljai Szernyével. Átadják a városi kitüntetéseket, a partnerte­lepülések polgármesterei kö­szöntőt mondanak. A napot az Arany János Általános Iskola színjátszó csoportjának előadása zárja. Másnap, szombaton délelőtt játszóteret avatnak a városháza parkjában, este a Papi Lajos-féle j alkotóházban megnyitják a test- [ vértelepülések fotóművészeinek kiállítását. Lesz még tábortűz, táncház, éjféli hangverseny a vá­rosi zeneiskola tanárai, növendé­kei fellépésével. A harmadik napon, vasárnap reggel negyed tíztől ökumenikus istentiszteletet tartanak a refer- I mátus templomban; majd Nem­zetek ízei néven a partnertelepü­lések képviselőinek főzőbemuta­tója következik a Kálvin téren. Térzene, zenés, néptáncos felvo­nulás követik egymást, illetve megnyitják a Testvértelepülések I népművészete című kiállítást. A J programot gálaműsor, kismester­ségek utcája, játszóház, sétako­csikázás, sportrendezvények, ut- | cabál, tűzijáték színesíti. A váratlan vendégek Az osztrák vendégek Veres János elnök-igazgató tájékoztatóját hallgatják a városháza dísztermében Ottjártunkkor negyvenöt kedves, de váratlan vendéget köszöntöttek a városháza nagytermé­ben. Eberschwangból, Kisújszállás osztrák test­vérvárosából érkezett a delegáció. Kedves láto­gatókról van szó, hiszen többen közülük már megfordultak a nagykun településen, ugyanak­kor látogatásukat nem sokkal érkezésük előtt közölték Kisúj vezetőivel. Ugyanis arról volt szó, hogy a sógorok autóbuszos országnézésen vet­tek részt kis hazánkban. És mivel Kisújszállás útjukba esett, mint testvérvárosban, itt is eltöl­töttek egy napot. Megtekintették a nevezetessé­geket, ellátogattak a Nagykun Mezőgazdasági Rt.-hez, felkeresték a kenderesi Horthy-kastélyt, az ottani tangazdaságot. Este pedig még a tíz uj­júkat is megnyalták az után a gulyásleves után, amelyet Sokác János helyi mezőőr főzött a tisz­teletükre. Bizonyítva: nem baj az, ha a külterü­letek, puszták őre a tolvajok, alkalmi mezei szarkák lefülelésén kívül a jóféle kunsági ízek világában is otthonos. Mutatós sulinak tűnik Egyházi kártalanítás révén a vá­rosháza kapott 282 millió forintot egy új iskola építésére, hiszen a település krónikus tanteremhi­ányban szenved. A város leg­újabb büszkesége nyolctanter­mes lesz, és a központba, a Deák Ferenc meg a Rákóczi utak ke­reszteződése szomszédságába kerül. A tulajdonképpeni építési munkálatok jövőre kezdődnek, miután a „gyerekszomorító” léte­sítmény tervezett átadása 2002 őszi becsengetésére esedékes. Ami új hír ebben a kétéves fo­lyamatban, az, hogy a közelmúlt­ban a bírálóbizottság döntött: a határidőig benyújtott hét pályá­zat közül melyiket fogadja el. No­ha a tervek jeligések voltak, a zárt borítékok felbontása után derült ki, hogy a hamarosan átadásra kerülő buszállomás és az iskola tervezője ugyanaz: a miskolci Ta­ba Benő. Mindkét létesítmény sajátossá­ga az, hogy kinézetüket, stílusje­gyeiket tekintve illeszkednek egy­máshoz. Az iskola boltíves, bolt­­hajlásos alsó szintje inkább a ko­rábbi építészeti hagyományokat idézi, mint az ötvenes-hetvenes évek között felhúzott, egy kapta­fára készült lapos tetős kétemele­tes, egyik olyan, mint a másik ki­nézetű általános és középiskolá­két. Az új iskola képe szervesen il­leszkedik a szomszédságában lé­vő buszállomáshoz. Nem véletle­nül, hiszen tervezője ugyanaz. Interpellációk, felvetések A helyi képviselő-testület tagjai jó néhány észrevételt tettek, in­terpellációt intéztek többféle ügyben. Akadt, aki a régi sze­méttelep elhanyagoltságát kifo­gásolta, mások azt tették szóvá: a patkányok nagyon elszaporod­tak a Dózsa György úton. Észrevételezték a Fekete Pil­langó nevű szórakozóhely ese­tenkénti hangosságát, amit a mérés igazolt. Szó volt még a dűlőutak, hidak tulajdonjogáról, a külterületi utak rossz állapotá­ról, a városháza parkjában lévő játszótér elhanyagoltságáról, a koronakerti szeszfőzde mellék­­termékének esetenkénti, nem kimondottan húsvéti illatáról, főleg a kánikulai napokban. Más a motorostalálkozó néhány ze­neszámának aligha rózsaszín lányszobákba illő szövegét tette szóvá. Mégis talán legtöbben a közmunkaprogramban „dolgo­zók” nem megfelelő munkamo­rálját észrevételezték, hívták fel a képviselő-testület figyelmét. Ehhez a felvetéshez több képvi­selő is csatlakozott. Jelezve, hogy az itteni munkák és mun­kavégzők lakossági megítélése - finoman fogalmazva - igen vegyes. Amit én hallottam, az ennél a kifejezésnél nagyságren­dekkel rosszabb... ■ A szobrok városa Kisújszállás lassan elmondhatja magáról, hogy a szobrok városa, hiszen bizonyos időközönként, lassan évenként újabb és újabb köztéri szoborral gyarapodik. Nem lesz ez másképpen a legel­ső kétezredik esztendőben sem, hiszen augusztus 17-én újabb alkotással szépül a település. A földtulajdonosok vadászati jog­közössége támogatásával a vá­rosháza parkjába - szemben a zeneiskolával — kerül a Szent Istvánt ábrázoló legújabb port­ré. Az alkotás mintegy nyolc­­százezer forint, és süttői mész­kőből készíti Czobor Sándor he­­lyi képzőművész,___________■ írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János CSÚSZIK IS, ÉPÜL IS. A városközpontban lévő, minden igényt kielégítő, mutatós új autóbusz-állo­­más teljes átadása-átvétele szeptemberben várható.__________________________________________■ A fő cél: talpon maradni Kisvállalkozóként mindent magam intézek - mondja Sípos Sándor Sípos Sándor tipikus kisvál­lalkozó. Egyszemélyes kft.­­jében ő az ügyvezető, veze­tő, a mindenes. Szállítással, földmunkával foglalkozik, és van, aki irigyli. Pedig mint vállalkozó, kínlódik, és a műszakja január elsejétől de­cember harmincegyedikéig tart, majd minden kezdődik elölről. Virtigli kisúji: az ipari iskolá­ban lakatosként végzett. Dolgo­zott a téglagyárban, a vízműtár­sulásnál, ipari szövetkezetben. Igen ám, de jött a rendszerváltás, az eddigi korábbi munkahelyek pánikszerűen megszűntek. így lett maszek, a mai napig kisvállal­kozó, annak minden előnyével, nyűgével. Előnye, hogy a maga ura, gazdája, hátránya, hogy jó­szerével mindent maga kell hogy intézzen, most arra, hogy ügyvé­det fogadjon, már nem futja. Sok­szor el kell menni vidékre, mesz­­szebbre dolgozni, pedig itt is len­ne munka. Szeretne új teherautót vásárolni, ami azért lehetetlen, mert az 15-20 millió, ami neki tengernyi pénz. Ezért aligha tud mást tenni, mint hajtani, hajtani, és mindenekelőtt talpon marad­ni. Ami ezekben az ingatag min­dennapokban nem mindig egy­szerű. ■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom