Új Néplap, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-203. szám)

2000-08-10 / 186. szám

4. OLDAL POSTÁJÁBÓL Négy nap a magyar tengernél A közelmúltban négy kellemes napot töltöttek el a jász­­jákóhalmi mozgáskorlátozottak Keszthelyen, ahová a dunántúli városban élő sorstársak közre­működésével jutottak el. Aki csak tehette a jákóhalmiak kö­zül, vállalkozott az utazásra, hi­szen az út sok szépet ígért. Megérkezésünk első élménye volt egy balatoni fürdőzés, majd idegenvezető kalauzolásával megnéztük a csodálatos Feste­­tics-kastély külső- és belsőépíté­szeti remekeit és értékeit. Elju­tottunk egy olyan kiállításra is, ahol az ország valamennyi me­gyéjét reprezentáló, csak reá jel­lemző tárgyakat mutatott be. Örömmel fedeztük fel, hogy a Jász-Nagykun-Szolnok megyét többek között Lehel kürtjének másolata is „képviselte”. De jár­tunk a Marcipán Múzeumban is, és több műemlék épületet megnéztünk. Nyaralásunk másnapján Hé­vízre utaztunk, ahol a taviró­zsákkal borított gyógyvízben kellemesen töltöttük az időt. Egy szép hajóúton is részt vet­tünk, aminek úti célja Bada­csony volt. A hajóról csodálatos panoráma nyílt a Balatont kör­­beölelő hegyekre. Eközben átél­tünk egy vihart is, ami nem kis szorongással töltött el bennün­ket, hisz az alföldi ember szá­mára szokatlan és ijesztő a ha­talmas víztömeg háborgása. A négy nap gyorsan eltelt, s ami­kor búcsút vettünk Keszthely­től, a gyönyörű várostól, megfo­gadtuk, jövőre is ellátogatunk ide. Itthon, belezökkenve a hét­köznapokba, megtartottuk so­ron következő összejövetelün­ket, amelynek vendégeként Vas­kó Zitát, a Jászberényi Erzsébet Kórház diatetikusát üdvözölhet­tük. Vendégünk igen hasznos tanácsokkal látott el bennünket. Régi és új sortársainkat válto­zatlanul várjuk minden hónap utolsó szerdáján 15 órakor, a könyvtár olvasótermében. _______OERÓCS JÓZSEF, JÁSZJÁKÓHALMA A levelekből válogatunk. A ki­választott írások — a levélíró előzetes hozzájárulása nél­kül, mondanivalójának tiszte­letben tartásával — szerkesz­tett, rövidített formában jelen­nek meg. Az itt olvasható véle­mények nem feltétlenül azo­nosak a szerkesztőség állás­pontjával. Névtelen vagy cím­­hiányos írások közlését mel­lőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olva­sói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Az a társadalom, amelyben a tudás nem érték, amely­ben előrejutni, boldogulni csak korrupcióval, kapcsola­tokkal és kétes üzletekkel lehet, ebben az új világban nem számíthat tartós siker­re. Csak a tudást igénylő, az innovációra is érzékeny tár­sadalom lesz versenyképes a XXI. század Európájában, amelyben a tudomány a fej­lődést biztosító erő. Egy vi­lágbanki felmérés szerint a világ összes vagyonának 64 százaléka úgynevezett „ em­beri tőke”, vagyis tudás és felhalmozott tapasztalat. Az új politikai és gazdasági elitnek fel kell tehát ismer­nie, hogy milyen nemzeti kincs van ebben az ország­ban: szürkeállományunk és kultúránk. Lehet, hogy a kijelentés meglepő, de megyénk mindig is nagyon gazdag volt alkotó értelmiségiek­ben. Hogy ennek ellenkezőjét érezzük, az csak azért van, mert fondorlatosán és ügyesen elbutí­A SZERKESZTŐS É G 2000. Augusztus 10., csütörtök M l Várakozáson felül népszerű a játék- Egy játék tartja lázban a kólafo­gyasztókat. Kupakokért cserébe többféle nyeremény van kilátás­ban. Szolnokon két helyen van mód a kupakok beváltására: egyik a vasútállomás közelében, a má­sik ennél még messzebb. Elmen­tem a közelebbibe (ami persze szintén nem egy ugrásra van a vá­rosközponttól, így csak busszal lehet megközelíteni), hogy bevált­sam a kupakokat. Ott megtudtam, hogy a hét minden napján nem, csak kedden és csütörtökön fog­lalkoznak a vele. Nos, a nevezett napok egyikén — immár progra­mozottan - ismét megjelentem az üzlet üvegvisszaváltó részlegé­nél, de most is feleslegesen, mert közölték, nem tudják beváltani a kupakom, mert nincs mire. Mint mondták: ha esetleg nyitásra, reg­gel 6-ra mennék, sikerülhetne... Legközelebb, ahogy a tanács is szólt, már hajnali 6-kor ott vol­tam, de mert a nyeremény darab­száma rendre lényegesen keve­sebb, mint az ott várakozók, csak a sor elején állók jutottak hozzá nyereményükhöz. Már végképp eldöntöttem, hogy feladom, ami­kor még egy utolsó kísérletet tet­tem augusztus elsején. Reggel 5-kor ott voltam a beváltóhelyen. Már hárman várakoztunk. Ne­gyed óra elteltével heten álltunk sorba. Fél 6-kor megjött az üzlet­vezető, és megkért bennünket, ne álljunk itt, mert egyáltalán nincs Pepsi-ajándék - panaszolja szol­noki olvasónk. Mi az oka, hogy a nyeremény­­játék a vásárlók szemszögéből nem váltotta be a hozzá fűzött re­ményt? - kérdeztük Barta Zsolt PR-menedzsert, a Pepsi-Cola Ge­neral Bottiers Inc. munkatársát.- Talán túlzás azt állítani, hogy nem váltotta be a hozzá fűzött re­ményt, hiszen az akció tíz hete alatt több tízezren kaptak poha­rakat és pólókat ajándékba. Cé­günk minden évben legalább egy nyereményakciót szervez, amit igyekszik úgy kitalálni és megva­lósítani, hogy az a lehető legtöbb vásárló számára biztosítsa a nye­reményhez jutás lehetőségét. Idei, nyári játékunkat is a korábbi sikeres akciók több éves tapaszta­latai alapján terveztük és szervez­tük meg. A mostani nyeremény­­akciónak óriási a népszerűsége, különösen a kupakok pohárra és pólóra váltásának lehetősége von­zó a fogyasztók számára, amely­nek mértéke minden előzetes vá­rakozásunkat, így az ajándékok tervezett mennyiségét is többszö­rösen felülmúlta. Pohárból várha­tóan ez eredetileg kalkulált mennyiség háromszorosára, a pólóból négyszeresére lesz szük­ség. A több százezres tételt jelen­tő plusznyeremény hazai legyár­tása csak hosszabb átfutási idővel lehetséges. Ezért fordulhat elő, hogy néhány beváltóhelyre az igényeknél kisebb mennyiség­ben, vagy csak késve érkeznek meg az ajándékok. Fogyasztóink óriási érdeklődésének örülünk, de sajnálattal azt is meg kellett ál­lapítanunk - annak ellenére, hogy a játékszabályok azt egyér­telműen kizárják -, vannak olyan kereskedők, akik szintén részt vesznek a játékban. Ők helyze­tükből adódóan több száz akciós kupak birtokába jutnak. A bevál­tás alkalmával személyük nem mindig szűrhető ki, így valódi já­tékosaink, akik jogosan állnak sorban a pohárért vagy pólóért, hátrányos helyzetbe kerülnek. A jövőben indítandó akciónk során ezért sokkal szigorúbb szabályok bevezetésére kényszerülünk. Mesterképzés - mesterfokon. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kereskedelmi és Iparkamara szervezésében a Gépipari, Közlekedé­si Szakközép- és Szakiskola Baross Gábor Tagintézményében né­met előadóval épületgépészmester-továbbképzést tartottak. Az is­kola épületében kialakított új kamarai oktatóteremben elhangzott előadássorozatot nagy érdeklődés kísérte. ______________________ ___________________________________[BEKÜLDÖTT FOTÓI Pihenés és szórakozás — muzsikával Július utolsó hetében a szolnoki Bartók Béla Zeneiskola diákjai Ti­­szakürtön - amely ideális hely ar­ra, hogy a nagyvárosi benzingőz­höz szokott gyerekek kicsit „fellé­legezzenek” - egyhetes zenei tá­borozásra az általános iskola ven­dégei voltak. Vendéglátóink őszinte szeretetettel fogadtak bennünket. A tábor alapötlete Markó Zol­tánná és Búkor Erzsébet szolfézs­tanárnőktől származik, akik - a Zeneiskoláért Alapítvány segítsé­gével - azért találták ki a pihe­nésnek és szórakozásnak ezt a változatát, hogy a zeneiskolában tanuló gyerekeknek lehetőségük legyen egy közös érdeklődésre építve a szabadidő értékes eltölté­sére, ahol az ösztönös zenei meg­nyilvánulásokat is kihasználva örömteli élményben, tanulásban, szórakozásban lehessen részük. Minderre a nyári vakáció ideje alatt sokkal nagyobb a lehetőség, mint tanítási év közben. Három éve minden nyáron egy hetet töltenek együtt a gyerekek. A kis község iskolájában biztosí­tott a szállás, tisztálkodás, sporto­lás és egyéb szórakozási lehető­ség, s nem utolsósorban az étke­zés. Finom, házias ételeket főztek a szakács nénik a játékban, tán­colásban kellemesen elfáradt gye­rekeknek és felnőtteknek. A han­gulatos falusi környezet, az arbo­rétum, a közeli cserkeszőlői strand is a pihenni vágyó fiatalo­kat szolgálja. Talán az sem utolsó szempont, hogy mindezért a szülőknek sem kell túl nagy anyagi áldozatot hozniuk. A Bartók Béla Zeneiskola taná­rait örömmel tölti el, hogy a tábor népszerűvé vált, és évről évre vár­ják a gyerekek a újabbakat. A ti­tok nyitja talán a jó hangulat és az újszerű élmények irántí vágyó­dás. Akinek volt már alkalma tá­borozni, örömmel gondol az ott töltött napokra. Persze egy zenei táborban is van szalonnasütés, tréfás vetélke­dő, focizás, strandolás, de a leg­főbb mégis a zene. A foglalkozá­sok összeállításában egyformán fontos szerep jut a játéknak, az él­ményszerű tanulásnak, az ének­lésnek. Mindehhez elég néhány szép dal kottája, s egy-két köny­­nyen megszólaltatható hangszer. A zene emberformáló erő, amely kihat az egész személyiségre. Az itt eltöltött néhány nap eredményeképpen a Bartók Béla Zeneiskola tanévnyitó ünnepsé­gére egy kis műsort állítunk ösz­­sze, remélve, hogy másoknak is kedvet csinálunk a zenéléshez és táborozáshoz egyaránt. DR. KOSZTIMNÉ LENGYEL MÁRIA A ZENEISKOLA MB. IGAZGATÓJA Kerüljön a szakmunka megérdemelt helyére! Sokan kifejtették már vélemé­nyüket a mai állapotokról, sok újat mondani a helyzetről nem lehet, de maradt társadalmunk­nak egy szegmentuma, amiről alig esett szó. Ma, aki csak te­heti, taníttatni akarja gyerme­két. Olykor mindenáron. Érthe­tő is ez a törekvés, ha belegon­dolunk, hogyan él ma egy mun­kás, szakmunkás család, és ho­gyan boldogul a tanult ember, a szellemi foglalkozású. Abból a bérből, amit ma egy szakmun­kás az elvégzett munkája után kap, megélni nem lehet, míg a szellemi foglalkozású egyfajta színvonalon képes tartani nívó­ját. Gazdasági viszonyaink között ma egy munkás ember a felét sem kapja munkája után annak, mint amit jogosan megilletné. Nincs munkájának becsülete, nincs értéke, pedig nélkülük nem képzelhető el működő gazdaság. Én nem hiszem, hogy a szellemi munka annyival többet érne, mint amit a keresetek különbsé­ge mutat. A jó szakmunkásra szüksége van a gazdaságnak, és nem kicsi a felelősség sem: egy rosszul elvégzett munka akár végzetes következményekkel is járhat. Egy jó szakmunkás nettó harminc-negyvenezerért dolgo­zik, ebből kellene családot el­tartani, gyereket nevelni, tanít­tatni. A gyerek azt látja, hogy apja képtelen teljesíteni szülői kötelezettségét: nehéz a megél­hetés, taníttatásról szó sem le­het. A gondokkal terhes, pénz­telen családokban a kilátástalan jövő, a kiszolgáltatottság, a te­hetetlenség miatt egyre gyako­ribb az alkoholizmus, az ag­resszivitás. Az ilyen családban felnövő gyermek, ha jó képességű is, tudja, szülei képtelenek lesznek taníttatni, reá is ugyanaz a sors vár, mint szüleire. Ismerünk szép számmal esetet, amikor a gyerek úgy dönt: kiszáll, mert nem akar így élni. Néha, sajnos, végleg. A szakmunka ugyanolyan megbecsülést kíván, mint a szel­lemi. Egyelőre óriási szakadék tá­tong a kettő között. A felzárkóz­tatást mielőbb meg kell kezdeni, hogy ez a társadalmi réteg is ké­pes legyen családjának biztonsá­gos megélhetést, tisztességes életszínvonalat teremteni, hogy képes legyen megtervezni és gondoskodni gyermekei jövőjé­ről. Ha a helyzet nem változik, el­jutunk oda, hogy hazánk az urak és szolgák országa lesz. M. LÁSZLÓMÉ, ___________________________ SZOLNOK Egy szolnoki, akinek a nevét az egész világ ismeri tottak minket, eredményesen be­lénk sulykolták a kisebbségi ér­zést. Időszerű lenne, ha kigyógy­ulnánk ebből, és reálisan látnánk saját múltunkat. A múlt a mában él, a jövőt is befolyásolja. Hogy mit tekintünk értéknek, mérték­nek, mintának a múltból, azt min­den nemzedéknek újra és újra meg kell tanulnia. Példaként szol­gál erre ár. Laki Kálmán élete és munkássága. A Debreceni Orvostudományi Egyetem Tanácsának és rektorá­nak - a megyénkből származó Muszbek László professzornak - érdeme, hogy dr. Laki Kálmán, az egyetem honoris causa doktora, Kossuth-dljas egyetemi tanár, a Magyar, a New York-i és a Wa­shingtoni Tudományos Akadémia tagja, a Bethesdai (USA) National Institute of Health Biofizikai Ké­miai Laboratóriumának volt veze­tője és felesége hamvait Debre­cenben örök nyugalomba helyez­ték múlt év május 6-án. Szolnok városát a temetési szertartáson senki nem képviselte, annak elle­nére, hogy itt élő hozzátartozói a professzor munkásságát ismerte­tő életrajzzal együtt a gyászjelen­tést a városnak elküldték. Pokomi Zoltán oktatási minisz­ter az újratemetés alkalmából a következőket táviratozta a tudós fiának: „Megnyugvással értesül­tem arról, hogy szülei, dr. Laki Kálmán Kossuth-díjas egyetemi tanár és neje tizenhat esztendő után, kérésüknek megfelelően, végső nyugalmukat hazai földben nyerik el. Édesapja a magyar tu­dományos élet egyik kiemelkedő alakjaként hosszú amerikai tar­tózkodása alatt is minden tisztele­tet kiérdemelve folyamatosan se­gítette a magyar és nemzetközi orvostudomány fejlődését. Biztos vagyok abban, hogy édesapja em­lékét mind az Amerikai Egyesült Államokban, mind Magyarorszá­gon híven megőrzik.” Vajon Szolnokon is megőrzik? Sajnos, a legfrissebb mil­lenniumi kiad­ványok, de a közelmúltban megyénk nem­zetközi hírű személyiségei­ről készült könyv sem említi nevét. Laki Kálmán 1909. február 1-én született Szolnokon és Washing­tonban halt meg 1983-ban. Gyer­mekkorát Abádszalókon és Szol­nokon töltötte. Édesapja az első világégésben halt hősi halált. A négy gyermekét egyedül nevelő édesanyát rokonok fogadták be, s találtak nekik otthont a régi Ta­bán egyik udvari melléképületé­ben. Nagyon szerény körülmé­nyek között éltek, de édesanyjuk fontosnak tartotta, hogy mind a négy gyermeke tanuljon. Laki Kálmán a Verseghy Ferenc Gim­náziumba járt, majd Szegeden előbb az orvosi, később a termé­szettudományi fakultásra iratko­zott be. Másodéves hallgatóként már Szent-Györgyi Albert tanítvá­nya és munkatársa lett. 1936-ban szerves kémiából és biokémiából doktorált. 1938-ban Rockefeller­­ösztöndíjjal egy évet a manches­teri egyetemen dolgozott. 1941- ben szerzett magántanári képesí­tést. Kutatásai már a negyvenes években ismertté tették nevét a tudományos világban; a vérnek addig ismeretlen alkotórészét fe­dezte fel. A véralvadás XIII. fakto­rát róla nevezték el. 1945-ben kinevezték Budapes­ten az Orvostudományi Egyetem Biokémiai Intézetének vezetőjé­vé. A Magyar Tudományos Aka­démia tagja volt. 1948-ban az el­sők között kapott Kossuth-díjat. A fenyegető diktatúra elől 1948-ban az Egyesült Államokba emigrált. Három könyve, s mint­egy másfél száz tudományos pub­likációja látott napvilágot. Alkotó módon vett részt századunk szá­mos nagy biokémiai felfedezésé­ben. A Debreceni Orvostudományi Egyetemről húsz kutatót fogadott bethesdai laboratóriumában, akikkel ígéretes rákkutatási kísér­leteket folytatott. A világot bejárva is mindig ma­gyar, a történelem nehéz éveiben is mindig ember maradt. Munkás­sága világszerte ismert, személyét elismerés és megbecsülés övezte. Számos kiváló tudóstársaság vá­lasztotta tagjául. A 70-es évektől kezdve rend­szeresen hazajárt. Büszke volt szolnoki és abádszalóki gyökerei­re. Minden nép méltán lehet büszke azon fiaira, akik cseleke­deteikkel, tudásukkal a fejlődést, az egyetemes haladást szolgálták. A hálás Debrecen ápolja emlékét, Szeged is büszkén magáénak vall­ja, Abádszalók díszpolgárává fo­gadta, és a közeljövőben szobrot állít a nagy tudósnak... _____________PR. NEMES ANDRÁS, SZOLNOK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom