Új Néplap, 2000. július (11. évfolyam, 152-177. szám)
2000-07-08 / 158. szám
2000. Július 8., szombat 5. OLDAL KÖR KÉP NÉZŐPONT m // •• / , /I Tuzijatek - naponta? Nekem azért az augusztus 20-ai az „igazi” Megszaporodtak a tűzijátékok. A millenniumi ünnepek miatt még ott is megrendelik, ahol korábban nem volt. Minden, magára valamit adó település legalább egy alkalommal megrendezi az idén. Ha szétnézünk az ország községeiben, városaiban, alighanem minden napra jut egy tűzijáték. Korábban a tűzijátékok Szent István napjához kapcsolódtak a nagyobb lélekszámú településeken, méltó befejezést adva az ünnepnek. Később az óévbúcsúztató sem múlhatott el nélküle. Aztán egyéb alkalmakkor is égre lőtték a fényözönt, ha egy gazdag család születésnapot tartott, ha bulizott egy illusztris társaság, ha megnyitottak egy üzletet. A tűzijáték kezdett veszítem az ünnepélyességéből. Az idén pedig szezonját éli. A millenniumi ünnepségek jó apropót kínálnak hozzá, hogy ne csak augusztus 20-án lássuk, hanem gyakrabban. Egy-egy városban egy többnapos ünnepségsorozat, megemlékezés utolsó napja már „menetrendszerűen” ezzel fejeződik be. Nemrégiben a fővárosban jártam egy héten belül kétszer. Mind a kétszer tűzijáték volt. Hogy miért röppentek fel a Duna felé a fények, azt nem tudom. Ami még szomorúbb: a pestiek sem tudták. Volt, aki már oda sem figyelt rá, ment tovább a maga útján, vagy folytatta kényelmes vacsoráját egy vendéglő teraszán, egyetlen pillantásra méltatva csak az égre rajzolt fényfigurákat. Akkor jutott eszembe: kell nekünk ennyi tűzijáték? Aztán meg: ebből a pénzből mi mindent lehetne (kellene)... Nekem azért az augusztus 20-ai az „igazi”. Azt várjuk, tudjuk, hogy miért van, mit ünnepiünk, az mindenki ünnepe, nemcsak egy családé, társaságé vagy városé. Akkor a szívünk is ünneplőbe öltözik, a gondolataink is magasztosabbak. És ez az, amitől a tűzijáték több egy szemet gyönyörködtető fényparádénál. 'P(XuXA. ck Megjelent a Millenniumi Emlékkönyv Megyei információ A megyei levéltár kiadásában a napokban megjelent a Millenniumi Emlékkönyv, válogatás Jász-Nagykun- Szolnok megye írásos emlékeiből. A majdnem ezer év dokumentumaiból összeállított vaskos kötet a maga módján fontos hozzájárulás a millennium megünnepléséhez. A kötet szerkesztője és kiadója dr. Zádomé dr. Zsoldos Mária, aki elmondta, hogy a kötet összeállításával az volt a céljuk, hogy a Jászkunság és a megye történetének jelentős eseményeire és az itt élő emberek hétköznapjaira vonatkozó dokumentumok minél szélesebb körben ismertté váljanak. A levéltár rendszeresen megjelenteti Zounok című évkönyvét, amely elsősorban tanulmányokat közöl, a most kiadott emlékkönyv viszont eredeti dokumentumokat ad közre. Az időrendbe sorolt oklevelek, levelek, egyéb iratok és részletek a magyarázó szövegekkel együtt szinte a megye történetét varázsolják az olvasók elé. Nem minden dokumentum a levéltárban található, ám ha itteni eseményekre vonatkozik, beválogatták a kötetbe. Másrészt az itt született, és a levéltárban található dokumentumok között is van olyan, amely a helyi jelentőségen túlmenően országos szempontból is fontos. A könyv hat nagy egységbe gyűjti anyagát: az első a megye névadójának első említésétől a török hódoltság kezdetéig, a második a Rákóczi-szabadságharc bukásáig, a harmadik Jász- Nagykun-Szolnok megye megalakulásáig, azaz 1876-ig mutat be dokumentumokat. A további három bemutatott korszak az első világháborúig, majd a koalíciós évekig, végül pedig 1990-ig tart. A könyv kiadását többek között az is indokolta, hogy a korábbi hasonló kiadvány, az 1969- ben megjelent Olvasókönyv Szolnok megye történetéhez ma már szinte hozzáférhetetlen. További ok volt, hogy a megyéről modern, tudományos igényű monográfia még nem jelent meg, az eredeti forrásanyag közzétételével a levéltár ehhez is hozzájárul. A kötetben megjelent dokumentumok válogatásának több szempontja is volt. Mint azt a szerkesztő elmondta, legfontosabb a történelmi szempont volt, azaz események fölidézése, de beválogattak olyanokat is, amelyek inkább a kor mindennapi életére vagy a kor szellemére, hangulatára vonatkoznak. Mivel szélesebb olvasóközönség érdeklődésére is számítanak a kötet készítői, érdekességek is találhatók a sok illusztrációt közlő könyvben. A kötet, amely különösen fontos lehet helytörténészek, történelemtanárok számára, de érdeklődéssel forgathatja bárki, aki érdeklődik a történelem, a helytörténet iránt, a levéltárban rendelhető meg. B. A. Agrárminiszter az istállóban keztek meg. Elrohantak vagy hárman négyfelé, és órák múltával lett szatmári kisüsti, egy üveggel. Ajándékba. Temérdek lakossági fórumot szerveztek, azokon illett ott lenni, meghallgatni a véleményeket és hozzászólni. Igen ám, de ezek rendszerint este hatkor, hétkor kezdődtek, és mire a miniszter hazajutott Pestre, általában meghaladta a kismutató a tizenkettest. gyár gyomor aligha a füstölt, szárított lóbélre vágyik. Amikor 1996-ban változott a helyzete, visszajött ismét Tetétlenre, ahol egyébként is hatéves kora óta él. A lányai már diplomások, a felesége pedagógus. Gazdálkodik, mintegy 60 embert foglalkoztat, ennyinek biztosít munkát az exminiszter. Nem él feltűnően, soha nem kedvelte a kivagyiságot. Az exminiszter állatorvos, dr. Lakos László egy csodaszép kisbocival az istállójában FOTÓ: M. J. Milyen volt ez a két és fél év? Szavaival élve örömmel vállalta és tanulta a miniszterséget. Lehet mondani rá jót is, rosszat is, de egy valami tény: a rendszerváltás óta folyamatosan csökkent a mezőgazdasági termelés, kivéve azt a két évet, míg ő ült abban a bizonyos bársonyszékben. Jobban mondva nem sokat ült, inkább menős, kijárós miniszternek tartotta magát, nem fogta az asztal, a szék, az iroda. Temérdek érdekes történetet hordoz, sorol. A kisgazdák annak ellenére, hogy az MSZP-SZDSZ-kor- mány egyik minisztere volt, sokszor meghívták. Az egyik alföldi városba sofőr nélkül érkezett, maga vezette a kocsiját. Meg is kérdezték tőle: — Miniszter úr, ennyire mostoha tárca a mezőgazdasági, hogy még sofőrre sem telik? Máskor volt „pilótája”, és Szatmárba látogatott. Adódott ott minden: villásreggeli, díszbeszéd a jeles vendég tiszteletére: hétféle whisky, tízféle bor, többfajta sör. Megkérdezték, ha már ilyen messzire jött, van- e valami kívánsága.- Lenne - szerénykedett —, egy kupica szatmári szilvát meginnék.' Összenéztek a szervezők, és mindenki elsápadt. A nagy fogadásban éppen erről, a táj egyik markáns nevezetességéről feledTestőre nem volt, fenyegetni sem fenyegették. Igaz, egyszer Dél-Afrikában két marcona figura védte, kísérgette, az egyik nagyon vigyázott rá, sóhajtásnyira követte. Két nem várt meglepetés azért őt is érte. Tatárországban olyan csörögét raktak elébe, amilyet az édesanyja csinált és csinál. A másik döbbenetesebbnek számított az egyik távoli, déli országban. Mint magas rangú vendégnek, a helyi szokás szerint ott finomnak, csemegének számító eledelt hoztak neki: pucolatlan, füstölt, szárított lóbelet. Amikor bekapott a villájával egy falatot, csillagokat látott. Büdös is volt, szagos is volt, és egy óvatlan pillanatban kivette a szájából és zsebre vágta. Hiába, a maEnnek ellenére tudja, akadnak, akik szeretik, mások nem. Hobbija nincs, mert arra idő szükséges, és ebből van a legkevesebb. Állandóan intéz, dolgozik, szervez, a telefon jószerével megállás nélkül csörög. Amikor arról faggatom, mi a legnagyobb baja az életben annak az embernek, aki több ciklusban országgyűlési képviselő, sőt miniszter is volt, rövid tűnődés után így válaszolt: - Az, hogy közben ezüstös lett a halántékom. Szóval megöregedtem. Pedig dr. Lakos László, Kőröstetétlenen élő exminiszter éppen most jutott a kitűnő életkorba. Tudják, az milyen? Végig ötös... D. SZABÓ MIKLÓS Kőröstetétlen Kőröstetétlen parányi település, hozzávetőlegesen kilencszáz lélekkel. Túlnyomórészt nyugdíjasok, kétkezi munkások lakják, de él itt egy valódi, volt miniszter is. Dr. Lakos Lászlónak hívják, és a neve előtti két betű állatorvosi tanulmányaira, diplomájára utal. A szakmában néhány évet dolgozott, majd termelőszövetkezeti elnöknek választották. Ez is jelentett vagy huszonhat évet, és 1994 júliusában a Horn-kormány földművelés- ügyi minisztere lett. Egészen 1996 decemberének közepéig. A törzsvendégek bizalma töretlen Vannak, akik augusztus közepéig is a Tisza-tóndl maradnak Tisza-tó Aki egy kört tesz Magyarország egyik legkedveltebb horgászvize és víziparadicsoma térségében, az hamar tapasztalhatja: jóval kevesebb a vendég, mint korábban — főleg a külföldiek hiányoznak. Azt ugyan még de facto nem lehet kijelenteni, hogy az év eleji cián- és nehézfémszennyezések „betették a kaput”, de hatásuk érezhető. A februári külföldi híradások negatív, jövőkép nélküli, szó szerinti veszélyes tartalmát már csak részben tudja ellensúlyozni a tényleges állapotokat bemutató pozitív sajtókampány. Az okokat keresve elsősorban arról faggattuk az itt üdülő külföldieket, hogy miben bízhat a térség. Elöljáróban le lehet szögezni, hogy a törzsvendégek bizalma töretlen, sőt mindent megtesznek azért, hogy hazatérve jó hírét keltsék a térségnek. Ám voltak megszívlelendő jó tanácsaik is. A tiszafüredi termálstrand egyik hirdetőtábláján az az üzenet olvasható, amit az innen Kölnbe hazatérő Ralf Zelinski küldött. A Tisza-tó német szerelmese egy olyan friss internetes hírt faxolt el, amely fehéren és feketén arról tájékoztatja a Tisza- tóhoz indulókat, hogy az itteni strandok vízminősége kiváló, nyoma sincs ciánnak és nehézfémeknek, és majd minden településen nívós szórakoztató programok várják a turistát. Merő véletlenségből Abádszalókon egy olyan házaspárral futunk össze (Bieter Sokoll és felesége), akikről elmondható, ők meglátták és megszerették a térséget. Olyannyira, hogy tavaly már házat is vásároltak a községben, és hálájukat oly módon is kimutatták, hogy a német gazdasági minisztériumban dolgozó férj összeköttetései révén tizenegy számítógépet is hozott a helyi iskolának. Amikor a polgármester éppen ezt a nemes gesztust köszönte meg nekik a hivatalban, őket is megkérdeztük: „Mi most utazunk haza, és mindent megteszünk azért, hogy tudassuk, a februári fekete krónikáknak semmilyen alapjuk nincs. Nemhogy veszélyes lenne itt, hanem sokkal inkább kellemes és biztonságos. Mi is alig várjuk, hogy visszatérjünk, és élvezzük a tiszai táj nyugalmát és szépségét, újra fogjunk egy olyan gyönyörű halat, mint tegnap. Nagy kár, hogy sokakat elriasztottak ettől az élménytől a túlzóan rémisztő februári hírek.” A tiszafüredi termálkempinghez érve talán az lehetne az első megállapítás, hogy az itt pihenő külföldiek zöme már tiszafüredi polgár is lehetne, hiszen a törzs- gárda 5-10-15, sőt van, aki már 20 éve rendszeresen itt pihen. Az ő bizalmuk töretlen a térség iránt, talán azért is, mert barátaik révén ők első kézből értesülhettek arról, hogy nagy hiba volt februárban farkast kiáltaniuk azoknak a médiáknak, amelyek horror- isztikus szalagcímeikkel riogatták a turistákat. Mert aki itt van, az csak pezsgő életről, halakban gazdag vízről, gyógyító fürdőkről, lovastúrákról, vízi kalandozásokról, mátrai, tokaji, hortobágyi élményekről és szórakoztató programokról tud beszélni. Persze csak azoknak, akik időközben nem Spanyolországot, Portugáliát, Törökországot, Görögországot választották üdülési úti célként. Szinte bizonyos, hogy a füredi törzsgárdát fogja erősíteni Wemer Engels és felesége a német-holland határ melletti Nettetalból, ők ugyanis olyan jól érzik itt magukat, hogy augusztus közepéig maradnak. A férj elmondta, hogy már a legelső tapasztalatai meggyőzték arról, hogy nyoma sincs itt az év elején „túllihegett” veszélyeknek. Ám ezzel együtt, s nagyon őszintén, egyéb veszélyekre is felhívta a figyelmet: „Ha a magyarok ügyelnek a pihenni vágyók nyugalmára, a jó minőségre és a megfizethető árakra, sikeresek lehetnek. Ugyanis csak türelmesen, nem pedig a gyors meggazdagodás reményében kell építeni a turizmusra, amely itt is csak a vendégek bizalmából juthat előre apró, de tervezett lépésekkel. Szerencsére nekem itt, Füreden inkább pozitívak a tapasztalataim. Ám még egyszer hangsúlyozni szeretném, hogy ebbe a térségbe inkább a kisebb pénzű emberek jönnek. És ha a benzinárakat, a szolgáltatásokért fizetendő pénzeket nézem, akkor sokan közülük más helyet választanak Európában. És ez a konkurencia talán még a ciánnál is veszélyesebb.” P. M. Kevesebb kalória — lassuló öregedés A kalóriafelvétel csökkentése lelassítja az öregedés folyamatát - az egereknél. Ez a tudományos felismerés valószínűleg segíthet az emberek öregedési folyamatának enyhítésében is. A wisconsini egyetem tudósai két hónapos egerekkel a következő kísérleteket végezték. Az egyik csoportban az egereket normálisan etették vitaminokkal, ásványi anyagokkal és proteinekkel dúsított táplálékkal. A másik csoport ugyanezt kapta 24 százalékkal kisebb mennyiségben. A 28 hónap után az eredmény azt mutatta, hogy a genetikai elváltozások mintegy 84 százaléka, melyek az öregedési folyamattal együtt járnak, az alultáplált egereknél teljesen vagy legalább részben hiányoztak. Molekuláris szinten a kevesebb kalóriát fogyasztó egerek biológiailag fiatalabbnak látszottak az ellenőrző csoport tagjainál - állapítja meg a vizsgálat. A csökkentett táplálékfelvétel alighanem nemcsak az egerek életét hosszabbítja meg ötven százalékkal, hanem befolyásolja a szervezetben az öregedéssel járó elváltozások egész skáláját. A tudósok természetesen nem mennek el odáig, hogy most az embereknek csökkentett kalóriájú diétát javasoljanak az örök ifjúság elérése céljából. Eddig viszont az egyetlen ismert beavatkozás a kalória csökkentése volt az emlősállatok öregedési folyamatának feltartóztatására. A kutatók mindamellett remélik, hogy felismerésük alapul szolgálhat olyan gyógyszerek kifejlesztéséhez, amelyek az emberi öregedést is képesek lelassítani. EUROPRESS
