Új Néplap, 2000. július (11. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-06 / 156. szám

4. OLDAL A SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL 2000. Július 6., csütörtök AZ APA IS EBBE AZ ÓVODÁBA JÁRT. A szolnoki Lovász család gyermekei - sőt, annak idején az édesapa is - a peremkerületi Árnyas óvodába járnak. A Lovász szülők nyolc éven keresztül anyagi tá­mogatást nyújtottak az óvodának, amire harminc év alatt nem volt még példa. Ebben az évben külön­böző sportszerekkel (a felvételen) gazdagították az óvoda már meglévő készletét. Önzetlen segítségü­kért köszönet jár. _______________________________________________________________AZ ÓVODA DOLGOZÓI t» AZ ÓVODÁSOK N onstop vetélkedő — kilencedszer Immár nyolc éve, hogy néhány „unatkozó” szellem a karcagi Gyermekek Házában a fejébe vette, hogy rendezzünk egy huszonnégy órás vetélkedőt. Társak hamar akadtak a rendezéshez, és bár azóta több rendezőből lett versenyző és fordítva, a törzsgárda ugyanaz maradt. A cél az volt, hogy a vetélkedő legyen játékos, ötletes, ügyességi feladatokkal is tarkított, rázzuk fel egy kicsit az alvó várost. Ez néha szó szerint is sikerült, amikor éppen éjnek idején kecskegidát kellett találni, vagy frissen sütött süteménnyel mihamarabb elkészülni. A húszfős csapatok küzdelmét sokszor húsz­negyven fős hátország is segíti. Az előkészítés hónapokig tart, hiszen 100-150 feladatot is meg kell oldani egy álló nap alatt, és a huszon­negyedik órában derül ki, megérte-e a fáradságot, sikerült-e kellemes élményt szerezni a versenyzőknek, az itt élőknek és maguknak a rendezőknek. Vesztesek — illetve nem dobogós helyezésűek - mindig lesznek, akik időnként hibát keresnek, sajnos néha másokban, ami per­sze hasznos is lehet, ha tárgyilagos értékelés követi. Játék ez, még ha vérre megy (véradás is van), akkor is. És ha elhulltak legjobbjaink, jön a hulla­dékgyűjtés, és így tovább... Nonstop! E sorok írója, bár mindig részt vett a rendezés­ben, még csak harmadszor élte végig vagy túl a huszonnégy órát, és hogy maradjon valami az utókornak is, az élményeket azon frissiben papír­ra vetette. Ebből ízelítőt adni sajnos e helyen nincsen mód, így csupán a versenyben részt vevő csoportok között kialakult sorrendet adjuk közre: 1. UNUÓ, 2. Ném-berek, em-berek, 3. Másnapostások, 4. Én és a többiek, 5. Ko-Ko EM, 6. Borz-alom, 7. Terrorista naposcsibék, 8. Sördögök, 9. Hősök, 10. Ászok A sorrend persze nem rangsort jelent, mert itt mindenki nyert, akit a játék érdekelt. Sok-sok fiatal értelmesen értelmetlenkedett. • ■ ’ j • _______ LÉVAI KÁLMÁN, KARCAG V annak dolgok, amiket nem értünk Hatvankét éve történt Nevezetes nap 1938. július 3-a. E napnak délelőttjén, 10 órakor érkezett Szolnokra a Szent Jobb. Felejthetetlen látvány volt a test­őrök gyönyörű ruhája és a kísé­rők ünnepi dísze, egy életre szó­ló élményt jelentett azoknak, akiknek alkalmuk volt közelről látni az eseményt. A vasútállo­mástól a Kossuth térig méltóság- teljesen haladt a tömeg. A téren elhelyezet oltárnál kezdetét vet­te a tábori mise. Az ünnepi be­szédek után a királyi ereklyét gépkocsin szállították ki a vasút­hoz, ahonnan egy különvonat Békéscsabára vitte tovább. _______ SZŰRÖVECZ PÁL, SZOLNOK T réfának szánták? Ha nem tudnám, hogy elmúlt április elseje, azt hinném, a Vo­lán Rt. tréfának szánta a menet­rend-módosítást. Hihetetlennek tartom ugyanis, hogy az utazó- közönség kívánsága lett volna, hogy megszüntettek, áthelyez­tek járatokat, s az utasok kíván­ságára indulnának előbb vagy később a megszokott időpont­hoz képest a buszok. Eddig is ritkán jártak a buszok, hát még most! Az esti órákban csaknem lehetetlen hazajutni a munka­helyről, a belvárosból az ottho­nunkba, mert fél-egyórás vára­kozás után jön csak egy jármű. Azok, akik a menetrend-vál­toztatást végiggondolták és be­vezették, aligha ismerhetik sze­mélyes tapasztalatból a tömeg- közlekedést, mert akkor ilyen döntést nem hoztak volna. __ B. ZSOLT, SZOLNOK In gyen strandolhatunk Ismét itt a nyár, a strandolás ide­je. A mai strandbelépők árai meglehetősen borsosak — még kedvezménnyel is. A török­szentmiklósi mozgássérültek azonban rendkívüli kedvez­ményt élveznek, mert a MEOSZ- igazolvány felmutatása elegen­dő ahhoz, hogy akár egész nap is igénybe vegyék a strand szol­gáltatásait. Köszönik a fürdő ve­zetőinek, hogy térítésmentesen élvezhetik a strand gyógyhatású vizét a teljes szezonban. LADÁNYI ISTVÁNNÉ, TÖRÖKSZENTMIKLÓS A levelekből válogatunk. A ki­választott írások — a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövi­dített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írá­sok közlését mellőzzük. Szer­kesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikke­ket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin A minap a rádióban a következő mondatot hallottam egy közel­múltban tartott kormányülés egyik döntésével összefüggés­ben: „A kormány 86 milliárdot vállalt magára a 149 milliárdos ár- és belvízkárokból; ebből az ösz- szegből 186 kilométernyi autópá­lyát lehetett volna megépíteni, vagy 10 százalékos mértékű nyugdíjemelést végrehajtani”. Másnap kezembe került az Új Néplap, amelynek az első oldalán a „Kárenyhítésre 19 milliárd ” cí­mű cikk ugyanerről tájékoztatott. Nos, akkor tehát csak szólam az ország kiváló gazdasági teljesít­ménye? Sok baja van szegény or­szágunknak, de miért a több mint hárommillió nyugdíjas hátrányá­ra vezeti le a kormány a költség- vetés pénzügyi egyensúlyát? Nem jó nekünk már lassan semmi! Az alacsony nyugdíjak nem­zetközi összehasonlításban meg­alázóak. A megállapítás a bérekre is érvényes. Ezért elégedetlen­kednek a munkavállalók a gazda­ság különböző területein. A la­kosság életszínvonalának folya­matos romlása bizonyítja, hogy kormányunk filozófiája nem em­berközpontú. Mi viszont egyre türelmetle­nebbek vagyunk, nem győzzük kivárni létünk jobbra fordulását. Az árak ismét elszabadulnak a második félévben — a bérek (nyugdíjak) maradnak reálérté­kükben. A most elhatározott gáz­áremelés jövő év elején vajon mi­lyen mértékről indul majd? Hat százalék? Vagy tizenkettő? A pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadunk el! - hangzik a szlogen. Az idei első félévi kifizetett gázszámlát mi­lyen alapon emelik? Mire jó ez az egész? A kormány feladata és felelős­sége az, hogy biztosítsa a tisztes­séges megélhetést, a tiszta, átlát­ható gazdasági, társadalmi viszo­nyokat országa minden polgárá­nak. SZABARI PÁL, JÁSZAPÁTI Rekviem egy sporttelepért Nyolcvan évet sem élt. Szép kor ez egy ember életében, de nem egy sportlétesítményében... Az egykori vásártéren deszkapalánkokkal körülkerített pálya sokféle új sport bölcsője volt. Kezdetben a SZAK és az MTE használta - no, és rengeteg gyerek. Rendeztek itt számtalan salakmotorversenyt is, amin az ország ismert versenyzői mel­lett külföldi versenyzők is részt vettek. Még az „Aranycsapat” is játszott edzőmérkőzést. A délelőtti tanítás után szinte ellepték a pályát a gyerekek. A polgári fiúiskola, a fa- és fémipari szakiskola, a kereskedelmi és a vásártéri iskola diákjai A fű helyén hamarosan Ju(ásk‘Sfngf) £ szupermarket epul... dát. A szertáros harminc fillérért adott egy órára labdát. Ha a gyerek nem ment haza időben, a szülők biztosan tudták, hogy a pályán megtalálják, mert az önfeledt játék az időérzéket sokszor becsapta. Mennyi-mennyi tehetséges játékos kezdte a focit itt ízlelget­ni és lett országos hírű játékos! 1945-ben körülbelül harmincötezren laktak Szolnokon, és ha jól emlékszem, kilenc futballpálya volt az évtized végére, az öt­venes évek elejére: a MÁV, a Városi (MGTE), a Vegyiművek, a cukorgyári, a papírgyári, a Tiszaliget (a jelenlegi salakos pálya) a Tabán, a Városmajor úti tüzérlaktanya udvara, a MÁV-forga- lom (a Jósika úton). És ezek mellett a sok „grund”. Ma - a Mátyás király úti sportlétesítmény temetése napján - mennyi pálya van a városban? Azt hiszem, egy kézen meg lehet számolni, pedig a város csaknem nyolcvanezer lakost számlál. A legtöbb iskola udvarán van ugyan kispálya, de szombaton és vasárnap a gyerekek nem tudnak játszani, mert az iskolák zár­va vannak, sőt olyan is van, amelyikre ki van írva: kutyával őr­zött terület. A fű helyén hamarosan szupermarket épül, adja hírül az új­ság. Hogy a sporttelepen milyen állapotok vannak, azt a sport- és gazdaságpolitika határozza meg. Ma úgy néz ki, mint aminek gazdája sincs, mint amit szándékosan elsorvasztottak. Mit kap cserébe az önkormányzat a feláldozott sporttelepért? Pénzt? Pénzt! A város szívében odaadni egy létesítményt bármennyiért is, megbocsáthatatlan bűn. A terület új tulajdonosa talán majd csinál valami ugrabugra gumisátrat és gumicsúszdákat a kis nebulóknak, de ez soha nem pótolja azt, amit elvesztettünk. ____________ ___________ SZ. PÁL, SZOLNOK V IZITEN. A szolnoki Szapáry úti óvoda Maci csoportja a közelmúltban egy állatorvosi rendelőbe látogatott el. Az öt-hét éves gyerekek megismerkedtek az ott használatos berendezési tár­gyakkal és orvosi eszközökkel, s dr. Bárdos György állatorvostól azt is megtudhatták, hogyan gyógyítják a betegek állatokat. _______________________ _______________ (BEKÜLDÖTT FOTÓI A z ünneplő generáció hitvallása ma is töreüen Kedves, hangulatos ünnepség színhelye volt a napokban Szolnokon a tiszaligeti szabadidőközpont, ahol a Szolnoki Nyug­díjas Pedagógusklub ünnepelte fennállá­sának tizenötödik évfordulóját. Ferencz Tibomé elnök asszony beszámolója, az el­hangzott próza és alkalmi versek, a Szol­noki Népdalkörben szereplő klubtagok előadásában felcsendülő gyönyörű dalok, az alapító tagoknak kiosztott oklevelek és virágok, az aranydiplomás pedagógusok köszöntése, a vendégektől kapott ünnepi torta és virágcsokrok, a közösen elfo­gyasztott ebéd és az ezt követő baráti dél­után egyetlen célt szolgált: az emlékezést. Emlékezést a klub megalakulásától eltelt időre és az örömökkel, küzdelmekkel teli pedagógusi életútra. A nosztalgiát a pedagógusi évekre ta­lán az elhangzott két vers váltotta ki: az egyik Váci Mihály Jegenye - fényben cí­mű verse, amelyből érdemes idézni: „Ilyen kívántam lenni én is, ott, a homokba szúrt nyárfa: - a tanító ki fénybe tör, ragyogó hit a lombja, irány azoknak, jel és biztató, kik jönnek barázdákban botladozva. ” A másik Kónya Lajos Fáklyaként című verse: „...Volt tarsolyomban míg elébiik áll­tam, látom szemükben most is azt a fényt. S nem tudom, bennük — elúsztak az árban ­fölvillanok-e olykor - fáklyaként!" Az itt ünneplő generáció ilyen akart lenni, és ilyen is volt. Volt hivatástuda­tuk; lámpások, fáklyák voltak a „baráz­dákban botladozóknak”. Ezt bizonyítja az is, hogy pályafutásu­kat befejezve sem oltották el a fáklya lángját. Összejöttek, klubot alakítottak, hogy a lángot tovább éltetve - még ha kissé halványabban is lobog - ápolják a szakmai összetartozást, az egymás iránti szeretetet, amely eddig is összetartotta őket. Hogy így is van, ékesen bizonyítják a felszólalások és az elnök asszony beszá­molójából hallottak:- A klubnak figyelemreméltó kulturá­lis programja van, amelyben szerepelnek előadások, információk neves szakembe­rek bevonásával, vetélkedők, neves ün­nepekről való megemlékezések előadá­sokkal és kirándulásokkal egybekötve, nemzetközi kórustalálkozókon, szavaló­versenyeken veszünk részt és segédke­zünk; megszerveztük tagságunk számá­ra a kedvezményes színházlátogatást, évek óta tesszük tiszteletünket az aradi vértanúk kopjafáinál, kiállításokat, tárla­tokat, kulturális rendezvényeket látoga­tunk. Kulturális programunkhoz szoro­san tartoznak a belföldi és külföldi kirán­dulások. Eljutottunk az Őrségtől Sza- bolcs-Szatmárig, Genesapátitól Nógrádig és Kalocsáig. Voltunk Ópusztaszeren, ba­rangoltunk megyénk területén, többször tettünk egynapos utakat a fővárosba. Külföldi utak közül megemlítjük: Párizst, a Benelux-államokat, Svájcot, Ausztriát és nem utolsósorban Erdélyt. Ezeken a kirándulásokon kiváló szak­emberek vezetésével, előadásaival nem­csak a meglátogatott tájegységeket, or­szágokat ismertük meg, de azok tájjelle­gét, gazdasági és kulturális vonatkozá­sait is. Tesszük ezt azért is, mert nincs módunkban anyagi támogatást nyújta­ni, de olcsó kirándulások szervezésével igyekszünk szórakozási lehetőséget te­remteni és búfelejtő utakra eljuttatni tagságunkat. Az utakról videofelvétele­ket készítünk, amit a találkozókon be­mutatunk, így részesei lehetnek azok is, akiknek nem volt alkalmuk ezeken részt venni. Besegítünk egyes társadalmi szerve­zetek munkájába: több alkalommal részt vettünk a VMZK által szervezett kará­csonyi vásáron, kórusok versenyén, sza­valóversenyeken, a Derűs órákon és a Városházi estéken saját programunkkal. Klubunk külön figyelmet fordít a tagok egészségi és szociális problémáira (egészségügyi előadásokkal, betegláto­gatásokkal). Szoros kapcsolatot tartunk a vöröskereszttel. Ruhát gyűjtöttünk számára, a szervezet pedig a karácsonyi csomagjainkat gazdagította. A megbe­csülésnek szép példája, hogy tagságun­kat minden évben karácsony előtt ven­dégül látja egy-egy általános vagy közép­iskola. Kéthetente kötetlen foglalkozáso­kon találkozunk, amelybe belefér egy kis terefere, egy-egy jó recept kicserélé­se, röpke kártyaparti és sok egyéb. Tesz- szük mindezt a magunk örömére, de mindazokéra is, akik jól érzik magukat köreinkben. Ünnepünk alkalmával szerettük volna „fáklyánk” melegét megosztani városunk társadalmi, politikai, kulturális vezetői­vel is, kiket tisztelettel meg is hívtunk, de ők, sajnálatunkra, rendre elmaradtak. Ki­vétel közülük Nemes Lászlóné, a Pedagó­gus Szakszervezet titkára és Deák János­áé, az ez évben megalakult Városi Klu­bok és Nyugdíjasok Kulturális és Érdek- védelmi Egyesületének titkára. Érdeklő­désüket, biztató és elismerő szavaikat ez­úton is köszönjük. Mi továbbra is együtt maradunk, hogy ápoljuk az összetartást, az egymás iránti szeretetet abban a hitben, hogy még min­dig tehetünk valamit magunkért és má­sokért is. ________________«AFFÉR VERONIKA, SZOLNOK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom