Új Néplap, 2000. július (11. évfolyam, 152-177. szám)
2000-07-01 / 152. szám
Sg3ä MMMMG HB ■ ■■ 2000. JÚUUS 1., SZOMBAT 5. OLDAL MEGYEI TÜKÖR NÉZŐPONT ...„a futball mikor fog megártani nekünk... ?” Mert mi megmondtuk Még a rántott csirkéből is kiábrándulhat az ember, ha három héten át szüntelenül az asztalára kerül. De hogy a futball mikor fog megártani nekünk, földi halandóknak? - ezt talán még az unokáink sem fogják tudni megválaszolni. Kár lenne titkolni, a vasárnap este lezáruló Európa-bajnokság előtt fentük a fogunkat a finomságokra. Tippeltünk, latolgattunk, fogadásokat kötöttünk arra, hogy kik jutnak tovább a csoportküzdelmekből. Ha a jóslataink mégsem váltak valóra, akkor újabb, sajátos elméletekkel álltunk elő. A lényeg az, hogy foglalkoztat, már-már rabul ejt bennünket a kontinensvetélkedő. Tudom, három hét hosszú idő annak, aki háttal ült a televíziónak a közvetítések idején. Ellenben mi, a futballal fertőzöttek alig vártuk azokat az estéket, amelyeken mindent félretéve szug- geráltuk az általunk rokonszenves gárdát. Valljuk be, voltak, vannak jó csapatok, s ahogy elnézem az Eb-t, lesznek még jobbak is. Külön véleményét, egyéni előrejelzését mindenki kinyilvánította. így utólag még hihetőnek is tűnik, ha amatőr „szakmai körökben” visszautalunk a korábban elhangzott jövendöléseinkre, amikre persze a kutya sem emlékezik. Mert mi jó előre jeleztük, hogy a portugálok 0-2-ről lemossák az angolokat, a németek szánalmasan vergődnek, és a nagy esélyesnek kikiáltott hollandok ennyi tizenegyest elhibáznak. Mi megmondtuk, hogy Matthäus és Hagi jobban tette volna, ha otthon marad, miközben lehülyéz- zük a játékvezetőt, felmentjük a szándékos durvaságért kiállított játékost, analfabétának nevezzük az utolsó előtti percben cserélő szövetségi kápitányt, rálegyintünk az elődöntőig istenként tisztelt Kluivertre, egyszóval osztjuk a magunk igazságát. Mi azt is kijelentettük kategorikusan, hogy a söprögető nélkül felálló, egyvonalban védekező és csak a latin futballt képviselő együttesek játszhatják a döntőt, sőt, felhívtuk környezetünk figyelmét tuti tippünkre, a győztes kilétéről is. Legfeljebb ha tévedtünk, csendben elfelejtjük utolsónak távolról sem tekinthető melléfogásunkat. De nem magát a futballt, hiszen az milliárdnyi szurkolót éltet. Péter-Pálkor kasza csendül A néhány hétből harminckilenc év lett Óvatosan beviharzik a szerkesztőségbe. Hogy ezt miképpen kell csinálni, pontosan körülírni lehetetlen, de ő óvatos, egyúttal viharos is volt. Sapkája kimondhatatlan alakú és formájú, bár inkább kalap az, néhány érdekes jelvénnyel dekorálva. Széles mosoly, mindenkinek jelezve: nincs rossz szándéka senkivel szemben sem. Ő kérem szépen Pintér Teréz, bár a férjhezmenetele után felvéve a párja nevét Heszket Pintér Teréz Torontóból, mostanság pedig Zagyvaré- kas vasúti újtelepéről. Született rékasi, ott járt hat ősz tályt. Nemrégen tartották elemi iskolai tanulmányaik befejezésének ötvenedik évfordulóját a rékasiak, és azon a csodálatos fél évszázados találkozón is részt vett Szolnokon, az olasz étteremben. Úgy alakult a sorsa, hogy tizenkét évesen már kapálnia, rizst gyomlálnia kellett. Azután felkerült a fővárosba. Huszonegy éves, amikor 1956 őszén kitört a forradalom. Pontosan a harcok, lövöldözések közepébe került, hiszen az Üllői úton lakott. Hetekig rimán- kodott a szüleinek, hadd mehessen Nyugatra, eltölt ott néhány hónapot, és mire rendeződik az ország, Budapest sorsa, visszatér. Szerettei végül is beleegyeztek abba, hogy Teri lányuk huszonegy évesen nekivágjon a nagyvilágnak. 1956. november 25-én vonattal Sopronig jutott, onnan gyalog ment tovább. Mások segítették át a határon. Nem fogadták hősként őket, három napig egy iskolában aludtak a padlón. Utána sem lett rózsásabb a sorsa, mert két évig tartott a táborélet. Ráadásul csak németül beszélt, angolul semmit. Végül Kanadába, Torontóba mehetett, cselédnek. Takarított, mosogatott, mikor mit kellett, és tanulta a nyelvet. Siker koronázta a szívós rékasi kitartását, és bekerülhetett egy postára, írnoknak. Ezt a munkát évtizedekig csinálta. 1966-ban kislánya született, és mára már két unokával is dicsekedhet. A férje, párja egy kanadai árva legény, akivel végül a rendszerváltás után öt évvel, 1995-ben úgy döntöttek, visszatelepülnek. Teréz hazájába, Magyarországra, Rékasra. A vasúti újtelepen vásároltak házat, ezt évről évre csino- sítgatják. Az ura nem beszéli a magyart, de jól elvan a ház körül: kertészkedik, locsol, dolgozik. Szép a nyugdíja, ketten is megélnek belőle. Azt tervezik, kimennek látogatóba. Mert Teri 65 éves lesz, és neki is jár majd valami Heszket Pintér Teréz majd 40 évig torontói lakos volt, most ismét Rékason él nyugdíj, azután öt esztendeje az unokákat sem látta. Tervezi, ott is vesznek egy házat, és az év felét Torontó környékén, a másik felét Zagyvarékason töltik. A férje imádja a szolnoki strand meleg vizét, jó a reumájára, Teri olykor jósol; állítja: a születése pontos dátumából mindent meg lehet állapítani egy ember életéről. Már csak a tenyérben lévő vonalakat kell szemügyre venni, amelyek ötévenként változnak, módosulnak. Hogy ne csigázzam az érdeklődőket, Heszket Pintér Teréz nekem is jósolt. Küzdelmes, változatos életet. Nem tévedett, eddigi évtizedeim során bőven adódott mindkettőből nekem is, a környezetemnek is... D. SZABÓ MIKLÓS „A kaszának először Péter-Pálkor, június 29-én kellett kiverni kalapáccsal az élét, majd megfenni. Mindig hajnalban, ahogy feljött a nap, így tanultam édesapámtól. Reggel fél háromkor keltünk, árpából köteleket csavartunk. Öt előtt kezdtünk, és egy jó aratópáros estig levágott egy holdat.” „Sokszor a keresztelés, kaparás már a holdvilágra maradt. Régen Burán, Bőn, Roffon az volt a divat, hogy a gazda adta a kosztol Reggelire rántottál, szalonnát, mert kellett az erő. Délre főtt ételt, estére aludttejet, szalonnát. Egy hold búza rendbetételéért 90-100 kiló búzát kaptunk. Általában három hétig arattunk, így meglett egy négytagú család fejadagja, személyenként három mázsa. Sőt, még el is adtunk. Volt úgy, a kereszt tövében vagy az istállóban aludtunk, nem kutyagoltunk haza, ha mesz- sze esett a föld. A szemet augusztusban, csépléskor mérték ki. Aratópálinkát reggelente nem mindenkitől kaptunk, de ha elcsépeltek, sokszor döglött egy birka, szóval rendeztek vacsorát. (Szabó Sándor 82 éves, volt tiszabu- rai arató elmondása után) Ha nem is kasza csendül, de ilyenkor már készülnek a nagy munkára, a búza betakarítására. Szapárfaluban Csongrádi Mihály egy Claas Dominátort bütyköl. — Még bírja, de lehet vagy huszonöt éves, és több törődést igényel.-Kié a gép? — Négy emberé. Meghúzom a csavarokat, mert a hét végén nekifogunk. — Mennyiért vágnak le egy hektárt? — Megegyezés kérdése. Nyolc-kilencezer. — Mit eszik a kombájnos? Mintegy 130 ezer hektáron vetettek őszi búzát a megye gazdálkodói. Ebből körülbelül húszezer hektáron kipusztult a növény az ár- és belvíz miatt. Az aratók így 109 ezer hektárnyi búza betakarítását kezdték meg a napokban. A várható termésre vonatkozóan sok becslés látott már napvilágot. A legfrissebb felmérés viszont azt mutatja, hogy a búza hozama megyei átlagban nem éri el majd hektáronként a három tonnát.- Azt, amit visz a táskában. Ma már nem divat az aratóebéd. Általában víz kell, mert nagy a meleg, ez a gép nem légkondicionált. Este vár főtt étel otthon. Hallottuk, mondták, általában mázsánként 2 ezer 500-ért veszik a búzát, plusz az áfa. A minőség eddig elég gyenge, a nagy hőség, a kevés eső nem tett jót a szemeknek, megszorultak. Errefelé 25-30 mázsát fizet hektáronként a búza, akad 40 mázsás termés is, meg 20 is. Ez a két véglet. Aratóebédről egy helyen tudtunk, Kisújszálláson a Nagykun Mezőgazdasági Rt.-nél. Ez a hét minden egyes napján főtt ételt jelent, amit kivisznek a kombájnosoknak, szállítóknak a helyszínre. Aki kéri, kapja, igaz, fizetni kell érte. A legtöbb helyen nem dicsekedhetnek az idei terméssel fotós m. j. A legújabb csodamasinák 35 millióba kerülnek: tíz hektárral végeznek naponta, reggel kilenctől sötétedésig. Légkondicionáltak, a vágószerkezetük automatikusan igazodik a talajhoz, szóval ezek a gépek mindent tudnak, amit tudni illik a betakarításról. Az Alföldi Gabonaipari Rt. karcagi malomüzemében Mészáros Gyula üzemvezető fogad.- Eddig vásároltunk vagy 700 tonnát, és mindenféle búzát megveszünk napi áron.- Ez mit jelent forintban?- Erre sajnos nem felelhetek.- Nem baj, majd elmondják a gazdák. Mennyi idő múlva fizetnek, hiszen ez lényeges a termelőknek?- A szerződő partnereinknek 14 napra, a többinek pedig ahogy megegyezünk. Négyféle a minőség: malmi I, malmi II, Euro- és takarmánybúza.- Az eddigi tapasztalatok?- Amilyen az idő, olyan a termés. Nagy a szárazság, ez látszik a szemeken. Igaz, a nagyobb táblák betakarítása most hét végén vagy hétfőtől kezdődik. Tiszaörs határában Jobbágy Sándor vizsgálja a szemeket. A kombájnos a fia, egy ifjú legény. Jobbágy úr nem túl bizakodó:- Április 5-e óta itt nem esett. Ami pedig pár napja érkezett, az a búzának elkésett. Volt már jobb termésünk, és hiszem, lesz is.- Mennyit várnak hektáronként?- Huszonöt-harmincöt mázsát, táblája- földje válogatja.-Azár?- A jobb minőségűt 2 ezer 500 körül veszik, plusz áfa. Remélem, a takarmánybúzáért is adnak 2 ezer 200 körül, mert az üzemanyag, a műtrágya nagyon drága. — Mennyit kellene teremni az itteni földeknek, hogy haszon is maradjon?- Ötven mázsát hektáronként, az jó lenne - nevet, talán ő sem gondolja komolyan, itt, pár kilométerre a Hortobágy szélétől. Egyébként hallottuk, magánfelvásárlók hada lepte, lepi el a megyét. Mondják: 2 ezer 900-at, sőt háromezret is ígérnek, ha vihetik a búzát. Elvinni elviszik, az biztos, de hogy fizetnek-e és mikor? Ez egy másik nyitott kérdés mindazoknak, akik a messziről jött ismeretlenek mellett döntenek. Tóth Józsefék is kíváncsian várják Nagyivánban a termésátlagokat. Megadtak a földnek mindent, a fémzárolt vetőmagtól a műtrágyáig, de már most sejtik, tudják, nem éri meg. Legalábbis Tóth úr felesége így véli. K. Tóth András kunhegyesi termelő mást sorol:- Először a víz sanyargatta a táblákat, majd a szárazság rágta a növényeket. Van olyan területem, ahol ki sem kelt. Az árpa ennek ellenére jó lett, átlagosan 40 mázsát fizetett. Búzám is van vagy száz hektár, ezen hektáronként húszon mázsát várok. Minőségre jó lesz, mennyiségre kevés. Mondják: jó, jobb a gazdáknak. Szeretném tudni, mitől jó? A gázolaj 210, a búza 2 ezer 500, a műtrágya a csillagos eget veri. Tavaly sem jött be a termés, most sem.- Akkor miért csinálja?- Ebbe születtem, ehhez értek. És bízom. Belvíz-árvíz már volt, aszály is. Hátha egyszer végre az idő kegyes lesz hozzánk! D. SZABÓ MIKLÓS Kitüntetés az egészségügy dolgozóinak Szolnok A Semmelweis-ünnepségen tegnap a megemlékezés után átadták az egészségügyben kiemelkedő munkát végzőknek az 1994-ben alapított dr. Kálmándi Mihály- díjakat. A szolnoki városházán tartott ünnepségen Bállá György alpolgármester mondott beszédet. Semmelweis Ignác életútjának méltatása mellett megjegyezte, hogy az egészségügy jelenleg is sok nehézséggel küzd, az AIDS, a daganatos betegségek nagy kihívást jelentenek számára. Semmelweis életútja arra ad példát számunkra, hogy nehéz helyzetben, meg- nemértés közepette is lehet nagy tetteket véghezvinni. Szolnoknak Vörösné Békéssy Klára átveszi a kitüntetést is volt olyan orvosa, aki a Sem- melweiséhez hasonló önfeláldozással végezte munkáját, s akiről a szolnoki közgyűlés 1994-ben elnevezte az egészségügyben dolgozók számára alapított díjat. Dr. Kálmándi Mihály életútjának rövid ismertetése után Bállá György átadta a kitüntetéseket Csizmár Jenő nyugalmazott fogásznak, dr. Gergely Mihályné dr. Adorján Ildikó nyugalmazott gyermekgyógyásznak, Illés Kálmánné bölcsőde- vezetőnek, dr. Pataki Ferenc nyugalmazott sebész főorvosnak és Vörösné Békéssy Klára igazgatónak, a Szociális Foglalkoztató Intézet és Napközi Otthon vezetőjének. Az ünnepség Kovács Libór alpolgármester pohárköszöntőjével és állófogadással ért véget. • Túzok fészkel Tiszainoka határában A túzok világszerte veszélyeztetett madárfaj. Hazánkban 1998-ban alig több, mint ezer példányt számláltak. A közelmúltban Tiszainoka határában is újra megfigyelték a ritka faj jelenlétét. Magyarország egyik legnagyobb túzokállománya megyénk keleti határán, Dévaványa térségében él, ám kisebb populációk elszórtan az Alföld más területein is fellelhetők. Az elmúlt időszakban többször is felröppent a hír a helyi lakosok körében, hogy Tiszainoka határában hosszú esztendők óta először újra fészkel a szigorúan védett madárritkaság. A rendkívül félénk szárnyas jelenlétére azonban sokáig nem sikerült bizonyítékot találni. A feltételezések csupán a közeli napokban igazolódtak be, amikor a tiszainokai alpolgármester aratás közben egy búzatáblában megfigyelt egy madarat. Ezt követően néhányan - közöttük a település egyik ifjú madarásza — többször is látták a jelzett területen az állatot, amelyről később az is kiderült, hogy tojó, és két kicsinyével együtt rejtőzködik a környéken. A felfedezés jelentőségét ismerve a „becsületes megtalálók” azt tervezik, hogy a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szakembereit is tájékoztatják a nem mindennapi orni tológiai megfigyelésről. bugány A túzok újra feltűnt a Tiszazugban. Képünk illusztráció.
