Új Néplap, 2000. július (11. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-29 / 176. szám

4 ★ RIPORT ★ 2000. július 30. Virágzó embercsempészet a déli végeken ta többször is esznek. Ha meg­kapja a menedékjogot, munkát vállal.- Traktorral és pótkocsival érkeztünk Magyarországra, aqiikor egyszercsak a traktor megállt, a vezető leugrott és el­szaladt - eleveníti fel lebuká­suk pillanatát. - Mi is leugrál­tunk, és szétszaladtunk, mert sejtettük, hogy bajban va­gyunk. A katonák hoztak ide bennünket. 4000 MARKA Azon az éjszakán hatvanegy személyt fogtak el Tompa kör­nyékén, mindegyikőjük illegá­lis úton lépte át a határsávon Hazánkba magyar embercsem­pészek segítségével jutottak. A tiltott határátlépőket, akik az országba a zöldhatáron keresz­tül, a műszaki árkot átmászva érkeznek, begyűjtik a határ­őrök. Először meghallgatják őket, s megpróbálják tisztázni a személyazonosságukat, mi­vel nem rendelkeznek semmi­lyen útiokmánnyal. A jogsértő­ket - márpedig a tiltott határát­lépés annak minősül - kiutasít­ják az országból. Amíg ez meg­történik, közösségi szállásokon helyezik el őket. A menekült­státust kérők ügyében a főváro­si Bevándorlási és Állampolgár- sági Hivatal Menekültügyi Igazgatósága dönti el, hogy a kérelmet miként bírálja el. Figura László, a Kiskunhala­si Határőr Igazgatóság mérnök őrnagya elmondta, hogy egy- egy menekült maximum tizen­nyolc hónapig tartózkodhat ott. Az ellátásukat az állam megelőlegezi, napi nyolcszáz forint az itt élésük költsége. A folyosón és a szobákban egy­aránt tisztaság uralkodik, az ott tartózkodóknak csak az ágyukat és szekrényüket kell rendben tartani, a többi a ta­karítónők dolga. Nem raknak egy szobába faji vagy más el­lentétekkel bíró nációkat. Na­ponta megadott időben sétál­hatnak a bekerített udvaron, vagy akár telefonálhatnak is - már ha van miből telefonkár­tyát vásárolniuk. Az esetek többségében azon­ban még a maximált idő lejárta előtt a külföldieket kiutasítják az országból. Egyszeri utazás­hoz szükséges útiokmányt kapnak, két kísérő pedig az il­lető hazájának repülőterén vagy szomszédos ország ese­tén a határ túlsó felén átadja a hatóságoknak. Mohamednek ez eddig talán meg sem fordult a fejében... Berki Erika HÁROM ORAERT- Tizenhat éves koromban már is­merős voltam Szabadkán és kör­nyékén. A boszniai válság idején üzemanyaggal, élelmiszerrel, időn­ként szeszcsempészettel sefteltünk. Aztán egy időre minden üzleti lehe­tőség kimerült. Egy szabadkai kávé­zóban néhány szerb haverom mondta, hogy átküldenének nekem előre megbeszélt időben pár nigéri­ai fazont. Fel kéne vinni őket Pestre, még azon az éjszakán. Fejenként ezer márka a fuvar. Benne voltam. Barkasszal vittem fel őket Pestre egy magadott címre. A négyezer márkát mindössze három óra alatt kerestem meg. Másnap lementem Szabadkára, s kérdeztem, mikor jön a következő transzport. Ez így ment hosszú ideig.'A tavalyi szerbiai bom­bázások alatt túl sok határvadász mozgottá sávban. Egy légy se jutott át a zöldhatáron, kivéve azokat, aki­ket mi szállítottunk. Van néhány olyan erdős rész, ami még nincs ki­taposva. Akkor szerb menekülőket hoztunk, akinek nem volt pénze, aranyban fizetett. Mióta két havero­mat elkapták, leálltam. A házam felépült, szépen spóroltam is, egy ideig eléldegélek - mondta el a tör­ténetét egy határ menti kisvárosban élő ex-embercsempész. Ahmed traktorral érkezett Magyarországra „Láttam a gyerekeket éhezni. Az iráni háború után nyugdíjaztak. Semmi reményem nem akadt, hogy jobb legyen a helyzetem. Egyetlen esélyem maradt, hogy elhagyjam az országot. Ötezer dollárt adtam egy embercsempésznek Bagdadban, hogy juttas­son el ide, Magyarországra.” Mohamed Ahmad iraki állam­polgár húsz nap alatt jutott el Bagdadból Magyarország déli részére. A határőrök csípték nyakon pár napja 17 társával a tompái határ menti erdők­ben. Az irakiak mindenüket hátrahagyva indultak el az új­világba.- Bagdadban egy ismerősöm vitt el ahhoz az embercsem­pészhez, aki ötezer dollárt kért. Eladtam a házamat, a ro­zoga autómat, s útnak indul­tam. Semmilyen útlevelem nincs, az embercsempész adott egy lezárt borítékot és egy re­pülőjegyet. A reptéren már vár­tak bennünket. Odaadtam a je­gyet és a borítékot, majd felkí­sértek egy gépre. Egy órát re­pültem, a leszállásnál fogal­mam sem volt, hogy hol va­gyok. Ott már egy másik férfi várt, akivel továbbutaztunk, de kizárólag éjszaka. Úgy adtak kézről kézre bennünket, mint valami csomagot. Ha enni, vagy inni szerettem volna, amerikai pénzért meg kellett vennem az épp aktuális őr­zőnktől. A nappalokat ugyanis házakban, elhagyott területe­ken töltöttük. Éjjel aztán megint mentünk tovább, azt sem tudtuk, melyik országban vagyunk. Nagyon fárasztó út volt - mesélte az iraki riport­alany a kiskunhalasi Határőr Igazgatóságon. Azért választotta Magyaror­szágot célállomásnak, mert ott­hon azt mondták, hazánk rend­kívül liberális az idegenekkel. Itt nincsenek faji vagy vallási háborúk és az emberek napon­Illegális határátlépők adatai ÉV HATÁRSÉRTŐK SZÁMA NEMZETISÉG 1997 942 fő jugoszláv, román, bolgár, tunéziai és libériái 1998 1274 fő jugoszláv, macedón, bolgár és román 1999 874 fő macedón, kínai, bolgár és román 2000.1.fév 439 fő kínai, jugoszláv, afgán és pakisztáni (a Kiskunhalasi Határőr Igazgatóság illetékességi területén) Otezerdolláros I „A válság egyre mélyebb, a gyerekek pedig meghalnak” Presztízs, bürokrácia és effélék a legkevésbé sem érdeklik a szülőt, akivel váratlanul közük, a gyer­meke rákos. Viszont szüksége volna egy orvosra, aki meg tudja menteni a gyerekét. És a szülő arra nem gondol, hogy gyermeke meghalhat, mert nincs elég pénz és elég műszer, s az érdekeltek nem hajlandóak egy asztalhoz leülni. A Gyermekrák Alapítvány elnöke szerint pénz lenne, csak el kelle­ne fogadni. Lenne kórház is, ahol jó műszerekkel, sterü körülmé­nyek között lehetne kezelni a be­teg gyerekeket, csak hozzá kelle­ne járulni az építéséhez. Sőt, len­ne elég donor is, csak engedé­lyezni kellene, hogy az alapít­vány csontvelődonorokat tobo­rozzon. Balogh István szerint mindez azért nem lehetséges, mert a Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium vezetőjével, dr. Tulassay Tivadarral szemé­lyes konfliktusa volt, mikor gyer­meke rákos volt. Balogh Istvánt egy ország is­meri, összezördült az orvosok­kal, mikor három és fél éves fia, Roland betegsége idején nem tö­rődött bele abba, hogy a rák halá­los betegség.- A kórházban töltött kilenc hónap alatt rá kellett jönnöm, hogy a gyermekek halálát sok­szor csupán az anyagi erőforrá­sok szűkössége, a szervezetlen­ség és a bürokratikus beidegző­dések együttese okozza-mondja az alapítvány elnöke. - Ez indított arra, hogy a fiam életéért folyta­tott küzdelmet papírra vessem. A Gyermekrák című könyv meg­jelenése óta egyre többen fordul­nak a szerzőhöz segítségért, tanácsért, így született meg az alapítvány gondolata.- A Magyarországon diagnosz­tizált évi 300 új gyerekbeteg halá­lozási arányszáma jóval megha­ladja a tőlünk nyugatra lévő vala­mennyi statisztikai kimutatást- mondja az elnök. - Ez azt jelenti, hogy míg Nyugat-Európában a rákos gyermekek majd nyolcvan százaléka meggyógyul, nálunk ez az adat a halálozási arányt mu­tatja. A Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium adatai szerint viszont például 1996-ban a meg­betegedett 214 gyermek közül 19 halt meg. Ezzel szemben 265 gyermek halt meg rákban, illetve vérképzőszervi betegségben. Annyit elmondhatok, hogy akik­kel egy időben került be Roland a kórházba, alig néhányan élnek ma is tünetmentesen. Áz onkoló­gusok közül sokan nem örültek a nyilvánosságnak. „Elutasították azt az együttmű­ködési megállapodást, amelyben az alapítvány a működő 10 cent­rum támogatását kívánta elérni. Arra hivatkoztak, hogy a már évek óta működő munkacsoport jó eredménnyel végzi gyógyító ipunkáját. Ezzel szemben a meg­betegedett gyermekek rövid időn belül vagy meghalnak, vagy hosszú évekig tartó kezelésre szorulnak” - írta Balogh István Személyes érintettség akadályoz­hatja a magyarországi rákos gyer­mekek gyógyulását? című levelé­ben, melyet az egészségügyi mi­niszternek is elküldött.- Az alapítvány munkájához nélkülözhetetlen a Gyermek- gyógyászati Szakmai Kollégium állásfoglalása, amelynek jelenlegi elnöke az I. sz. Gyermekklinika igazgató orvosprofesszora, vagyis ugyanaz a személy, aki Roland kezelése alatt megtagadta tőlem a leletek kiadását. A professzor vé­gül vesztesen került ki a kettőnk kpzött kialakult harcból, hisz az akkori dékán utasította jogtalan döntésének megváltoztatására. Az ilyen vereségeket általában nehezen viselik az emberek, és sajnos befolyásolja őket későbbi, pártatlan döntéshozatalaikban - mondja Balogh úr. - Márpedig ez történik. Hiányoznak a szükséges felszerelések, nincsenek, vagy alig vannak steril szobák, az egyes kezelések halasztását, bi­zonyos gyógyszerek elhagyását pénzhiánnyal indokolják. S mikor az alapítvány 3 millió forintos támogatást akart átadni az I. számú Gyermekklinikának qfvosi műszerek, gyógyászati se­gédeszközök formájában, a klini­ka igazgatója, dr. Tulassay Tiva­dar visszautasította: „Az az Elnök úr levelében is rögzített tény, hogy Roland gyógyítását Klini­kánk végezte, és a kontrollvizsgá- latokra változatlanul szükség van, etikai szempontból kizárja azt, hogy az Ön által jegyzett ala­pítványtól ajándékot fogadhas­son el, mert bárkiben felvethetné azt a gyanút, hogy az ajándéko­zás az alapítvány részéről erre a tényre tekintettel történt.” A Szakmai Kollégium vezetője azt a felajánlásukat is visszautasí­totta, hogy önkéntes csontvelő­donorokat toboroznak. Pedig a magyar csontvelődonorok száma 1200, s nem regisztrálják Magyar- országot a nemzetközi csontvelő- donorbankba, ha nem emeljük ezt a számot legalább 5000-re. Dr. Tulassay Tivadar, a Szak­mai Kollégium vezetője elmond­ta, nincsen megsértve, és egyet­len döntését sem befolyásolja az a konfliktus, ami állítólag közte és az alapítvány elnöke között volt. Állítása szerint a csontvelő- donor-hálózat támogatásának ügyében az Országos Vérellátó Szolgálat kompetenciája dönteni. - Amennyiben minket megkér­deznek, csak úgy tudunk dönte­ni, ha egy szakmailag korrekt írá­sos előterjesztést kapunk arról, hogyan tud teljesíteni egy civil szervezet olyasmit, amiért jelen­leg az állam vállal garanciát. Ilyen anyag nem került hozzánk. Én te­szem a dolgomat a kollégáimmal együtt, és nem értem, miért vár el toleranciát a szakmától valaki, aki hamis adatokkal megtéveszti a közvéleményt, és lejárat egy olyan területet, amelynek orvosai nehezebb körülmények között, de legalább olyan eredményesen végzik munkájukat, mint a nyu­gat-európai országok orvosai. Jók az itteni túlélések, pont olyan jók, mint Németországban vagy Ang­liában, csak a körülményeink rosszabbak. Adományokat-s ezt Balogh Istvánnak is írtam leve­lemben - etikai okokból nem tu­dok elfogadni az alapítványtól. Dr. Mikola István, az Országos Vérellátó Szolgálat főigazgatója lapunknak elmondta, nem hagy­hatja figyelmen kívül a szakma állásfoglalását. - A Szakmai Kollé­gium pedig nem javasolta Balogh úr kérésének támogatását. Szol­gálatunk minden jó ügyet támo­gat, ezt azonban a betegek érde­kében csak akkor tudjuk napi gyakorlatra váltani, ha a törekvé­sekben minimális konszenzus van. A mi feladatunk, hogy az ál­talános egészségbiztosítás kereté­ben nyújtott szolgáltatásokat biz­tosítsuk, így feltétlenül szükséges lenne, hogy a gyermekgyógyász­társadalom és az alapítvány kö­zött ésszerű és produktív együtt­működés alakuljon ki. Ám ahogy én látom, a válság egyre mélyebb, a gyerekek pedig meghalnak. Venni kellene egy nagy levegőt és végre asztalhoz ülni. Kálazy Judit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom