Új Néplap, 2000. július (11. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-27 / 174. szám

2000. Jűuus 27., CSÜTÖRTÖK 7. OLDAL Az erdélyiek szívós hitével Az árvízi helytállás jutalma „Forma-1-es” fúvós siker Több mint nyolcvan művé­szeti csoport, huszonhá­rom ország 2500 fellépőjé­vel — számadatokkal így összegezhető a Bergamo- Clusone-i zenei fesztivál, amelynek idén a Tiszafü­redi Ifjúsági Fúvószenekar is vendége volt. A szervezők bizonyosan nem bánták meg, hogy elfogadták an­nak a művészeti menedzseriro­dának az ajánlását, amely a füre­di rezeseket javasolta a sajó- szentpéteri, szemrevaló mazso- rett-hölgykoszorúval együtt. Bállá Tibor, a füredi fúvósok ve­zetője ugyanis elmondta, hogy igen kapósak voltak tanítványa, akikről nem csak több televízió és rádió adott hírt, hanem még egy újság címlapjára is rákerül­tek. Ez annyiból még nem is cso­da, hogy Bergamóban és Lom­bardia megye több településén legalább napi három fellépése volt a csinos sajószentpéteri lá­nyoknak és az őket gavalléri ní­vón kísérő füredi rezeseknek. Azt, hogy ez valóban tetszett is a taljánoknak, több dolog is bizo­nyítja: elsőként az, hogy a nyitó­napon legalább húszezren voltak kíváncsiak a rezet hírnevéhez méltón - francia fesztiválnagy- díj, több hazai nívódíj, részvétel a cannes-i európai fesztiválon stb. - kivágó magyar különít­ményre, másodszor pedig az, hogy amíg a többi rezes csapat egy-két műsorszámmal tiszteleg­hetett a bergamói polgármester A Vidám Színpad komoly segítsége A magyarokat már a következő fesztiválra is meghívták (amatőr felvételi jelenlétével is fémjelzett fogadá­son, addig a füredieknek majd egy óra műsorozás dukált. Végül és nem utolsósorban az, hogy a remeklő mazsorettek és fúvósok már zsebre vághatták a követke­ző, 2004-es fesztivál meghívóját is. így most a füredi fúvósok örö­mében csak az lehetett az üröm, hogy hiába hívták meg őket is­mét a cannes-i európai fesztivál­ra, nem tudják tovább öregbíteni a városuk hírnevét az öreg konti­nensen, mert nem gyűlt össze elég pénz az utazáshoz. Ám em­lékezzünk csak a szépre, hiszen június 27-e és július 3-a között azért ők Bergamóban bizonyítot­ták, hogy helyük van a rezes él- vonalban. ■ Az oldalt írta: Percze Miklós Budapest—Abádszalók Közismert, hogy a Vidám Színpad igazgató­ja, Bodrogi Gyula szenvedélyes vadász. A színidirektor nimródi barangolásainak ked­velt helyszíne a Közép-Tisza-vidék, köze­lebbről Tiszaszentimre, ahová vadász barát­ja, Rés László vállalkozó jóvoltából gyakran el is látogat. Mint az kiderült, ez a puskásbarátság közvetve se­gíteni tudta a térség egyik települését is. Méghozzá úgy, hogy több neves hazai média támogatásával a Vidám Színpad májusban egy olyan jótékonysági műsort szervezett, melynek a bevételét az ár- és belvízkárosultak javára ajánlották fel. Azóta kide­rült, hogy többek között Bodrogi Gyula, Aradszky László, Faragó Vem, Komáromi István és Verebély Iván is hozzájárult ahhoz, hogy Abádszalók nagy­község felújíthassa az öregek otthona és bölcsőde víztől tönkrement, közös élelmiszer-tárolóját. A több mint félmilliós összeget Bordás Imre polgár- mester az elmúlt héten vehette át Budapesten. Bordás Imre (középen) átveszi az összeget Bodrogi Gyulától és Fodros Istvántól, a Dunapress vezérigazgatójátólbb. A kép jobb oldalán Rés László tiszaszentimrei vállalkozó fotó: mai nap A legprofibb amatőrök gondja A hétvégékre telik csak a pénzből Abádszalók Több cikk és híradás méltatta már az elmúlt években az abád- szalóki vízimentők munkáját. Azon önkéntesekét, akik 17 éve valóban profi módon őrzik a Tisza-tó legnagyobb összefüggő vízfelületének a biztonságát. Méltatás azonban ide, méltatás azonban oda, a sikersztori már- már visszatérő gondja évek óta a pénz, mert az önkéntesek hiába nem kérnek szolgáltatásaikért pénzt, ha az öregedő technika karbantartása és az üzemanyag egyre többe kerül. Vezetőjük, Oláh Imre ugyanis elmondta, hogy a szűkös anyagi lehetőségek választás elé állították a vízimen­tő csapatot. Vagy lemondanak a karban­tartásról és a felújításokról, vagy csupán a hét végén tudják biz­tosítani a vízfelület rendjét. Mivel motorcsónakjuk és egyéb tech­nikai eszközök nélkül a mentés nehezen megy, maradt az utóbbi, azaz a hét végi ügyelet. Pedig azt, hogy a folyamatos szolgálatukra szükség van, mi sem bizonyíthatja jobban, hogy látogatásunk előtt nem sokkal egy viharban küszködő szörfözőt támogatása mellé újabb segítőket találjanak. Azért, hogy a tech­nikájuk működjön, és a mentőc­Látogatásunkkor igazolódott Murphy törvénye, amely szerint ami elromolhat, az el is rom­lik. A vízimentők ugyanis a motorcsónak lelkét reparálták, hogy az hét végére bevethető legyen fotó: pm segítettek a partra. így ez az írás sónakkal a hétköznapokon is figyelemfelhívó szándékú is vízre szállhassanak, ha arra szük- azért, hogy a vízimentők a helyi ség van. önkormányzat 400 ezer forintos _______________;__________■ A zt a harcsabajszát neki! „Jó tónak is kell a cégér!” Magam is többször éltem már ezzel a nagyon is találó szlogennel, annak kapcsán, hogy segítsem az év elején oly sokat szenvedett Tisza talpra állását. Hogy a jó, a jobb és a még jobb hírek visszaállíthassák a vendégek bizalmát, hogy a turisták jelenlétükkel erősítsék, erősíthessék: az ország talán legvadregényesebb víziparadicsoma biztonságosan kínálja üdítő szépségeit, azt a pihentető ökológiai szigetet, amely valóban ritka európai érték. Ezen segítő fáradozásomhoz adtak hathatós támogatást a harcsák. És méghozzá milyen jó időzítés­sel: a szalóki Európa-napokhoz kapcsolódó „Tisza-köszöntőn” Tátrai Tibor gitárvirtuóz akasztott meg egy nagybajuszút, miközben a szomszédban, a Tiszafüreden megrendezett horgászszezonnyitóról jött a hír: az örvényi kanyarnál egy ötvennégy kilós kapitális példányt fogtak, majd hogy a harcsa is legyen kövér, érkeztek az újabb kétméteres zsákmányok. Egy 59 kilós, egy hatvankettes és így tovább. A tiszafüredi Halas napokat pedig Kovács Ferenc, a Fidibusz lakóhajó vezetője rek­lámozta egy „félmázsás nagyszájúval”. A hab a tortán pedig az a sajtótájékoztató volt, amit dr. Kraft Péter, a Gazdasági Minisztérium turisztikai ügyekkel megbízott helyettes államtitkára, dr. Aradi Csaba ökológus, Fejér Andor, a Tisza-tavi Regionális Idegenforgalmi Bizottság elnöke és Hegedűs Gábor, a Tisza-tavi Horgászegyesületek Szövetsége ügyvezetője tartott. A szóvivő, amolyan kedvcsinálóként, meghívta az országos médiák szinte hiánytalanul megjelenő képviselőit arra az ebé­dre, amelyet a tiszaörvényi Hableány étterem szakácsai abból a 62 kilós harcsából készítettek ínyencen szervlrozhatóvá, ame­lyet éppen az előző nap fogott ki egy ügyes úszópedzegető. Mondani se kell, hogy vakuk, kamerák kereszttüze örökítette meg a díszesen kikészített hatalmas harcsafejet. Hát kell ennél jobb reklám? Úgy, hogy időközben 15 ezren voltak a füredi Halas fesztiválon, s már volt olyan abádszalóki hétvége, amely­re közel 10 ezer vendég volt kíváncsi. Azt a harcsabajszát neki! Hát mégis lesz idén is Tisza-tavi nyár? Reggeltől estig varr és varr Nagyiván Zsoldi lmréné Ilonka néni Nagy- ivánban a szeretetotthon egyik legérdekesebb, legkedveltebb la­kója. Részben azért is, mert 89 éve ellenére akin tud, segít. Még­pedig úgy, hogy jószerével min­dig varr. Sok a szakadt ing, ruha, és ő szívesen csinálja, segít má­sokon. Nem pénzért, jó szóért, esetleg kólát, cukrot hoznak ne­ki. Ha szükséges, vasárnap is leül a varrógép elé. Magának a legrit­kábban készít, javít valamit, arra nem ér rá. Kunmadarason élt, dolgozott. Tízen voltak testvérek, és mára már egyedül maradt népes csa­ládjából. Ha a szükség úgy hozta, kapálni ment, cséplőgéphez járt, szedte a markot, mikor mit kel­lett csinálni. Két gyereke szüle­tett, de már négy unoka, sőt négy dédunoka is érkezett eddig. Párja halála után az egyik gyerekéhez húzódott, eredetileg úgy volt, éle­te végéig. Mi történt, mi nem, elég az hozzá, három éve Ilonka néni az iváni szeretetotthonba költözött. Elmondása szerint ma­gával 15 ezer forintot hozott, és azóta arra gyűjt, hogy ha majd üt az óra, méltóképpen megadhas­sák neki a végtisztességet. A gye­rekei nem nagyon látogatják, az unokák közül kettő keresi fel az otthonban. Megbékélt a sorsával, nem átkoz, nem szid senkit, neki ez jutott. Kijön mindenkivel, és talán őt kedvelik a legjobban, mint varró mamikát. Csak a sze­me hűtlenkedik az utóbbi idő­ben, pedig amit csinál, szépen, jól csinálja. És nagy kedvvel. Sze­Amíg látok, emelni tudom a kezem, varrók a többieknek - mondja Zsoldi lmréné Ilon­ka néni fotó: m. j. rinte ahhoz, hogy valaki jól for­gassa a tűt meg a cérnát, türelem, könynyű kéz szükséges. Négyen laknak egy szobában, mindenkivel kijön. Olykor leül és elmereng az életén. Világéleté­ben megfogta a munka végét, nem lógott ki a keze közül semmi. Amikor teheti, elmegy a temp­lomba. A férje miatt református: ezért az istentiszteletet éppúgy meghallgatja, mint a misét. Majd térül-fordul, és ha javítanivaló akad, újra leül a gép elé. Elvégre sok itt az ember, sok az olyan ru­ha is, amelyik kisebb-nagyobb toldozással, foltozással még vi­selhető. D. SZABÓ MIKLÓS Nagy Istvánná, Ella néni egy erdélyi kis falu, Bágy iskolájá­ban már negyedik elemisként azt írta le a „Mi szeretnél len­ni?” kérdésre válaszoló fogalmazásában, hogy ő bizony ta­nító lesz. Az indíttatást akkori nevelője, a Vácról érkező Húszai Ilonka adta olyan erős szálakkal, hogy a kis Ellike, nemrég már Ella néniként aranydiplomát vehetett át Abád­szalók megbecsült tanítójaként Bordás Imre polgármester­től. Abból az alkalomból, hogy éppen 50 évvel ezelőtt végez­te el a székelyudvarhelyi református tanítóképző iskolát. Abádszalók A Dunánál üdültek a gyerekek Tiszaburai gyerekek önfeledt lubickolása a ráckevei strandfürdőben (amatőr fotói Ella nénit a pedagógusként is társ férjével együtt gyermekük betegsége hozta Magyarország­ra, mivel fiuk gyógykezelése itt jobban megoldható volt. 1977- ben Abádszalókon fogadták be őket, megható gondoskodással és szeretettel, amit a tanító há­zaspár az erdélyi magyarok ér­téktisztelő hitével igyekezett is meghálálni. A haza és a szülőföld szerete- tére nevelve a szárnyaik alá ke­rülő gyerekeket, akik Ella néni­től elsősorban úgy kapták meg a tudás kincsét, hogy az azt el­rejtő tulipános ládikát mindig egy igaz történet, egy szép, em­berséges mese vagy egy tanul­ságosan hasznos élmény nyitot­ta fel. Sok-sok ilyen meseládika zegzugát fejthették meg így, a tudás tiszta erejében a szé­kelyek szívós kitartásával bízni tudó Ella néni révén a gyere­kek. Az erdélyi Józsefházától Zete- lakán keresztül, egészen Abád- szalókig. Megfelelve annak is, amire őt 1946-ban az alma ma­terbe látogató erdélyi katolikus püspök figyelmeztette. Márton Áron ugyanis azt mondta: „Nehéz évek és felada­tok jönnek a magyar tanítóságra. Küzdelem, kitartás, erős akarat és lelkiismeretes munka kell ah­hoz, hogy népünk megmarad­hasson.” Ezt az útravalót ugyanis úgy töltötte meg tartalommal Ella né­ni, hogy generációk tanulhatták meg tőle, mit is jelent mindenütt magyarnak maradni: tisztán és becsülettel szolgálva a szülőföl­det. _______________ _____ ■ Tis za bura A tiszaburai önkormányzati vezetés, a segítő vállalkozók és magánszemélyek minden alkalmat megragadva igye­keztek meghálálni az általá­nos iskolás gyerekek árvízi helytállását. A köszönet kézzelfogható jele volt már a gyermeknapi vendég­látás, a számolhatatlan ajándék­kal és az emlékpólókkal. Szeren­csére az ország is felfigyelt erre az őszinte gyermeki segítségre, így a gáton serénykedőknek több meg­lepetésben is részük lehetett. Többek között a Nők Lapja révén negyven gyerek jutott el a buda­pesti Vidámparkba, másoknak pedig ingyenes üdülés lett a jutal­ma a dunaharaszti, illetve a szigetújfalui önkormányzat ré­vén. Az önzetlen önkormányzati segítségek jóvoltából így több mint hatvan tiszaburai kisgyerek jutott olyan nyári élményhez, amire bizonyosan szívesen emlé­keznek majd a gyerekek, s azok is, akik ezt lehetővé tették szá­mukra. Mindnyájan kiérdemlik ezért a köszönetét. ■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom