Új Néplap, 2000. július (11. évfolyam, 152-177. szám)
2000-07-14 / 163. szám
2000. Július 14., péntek 7. OLDAL Pásztortüzek Szerencsésnek tartom a gyermekkorom, mert csodálatos kun- hegyesi emberek között cseperedtem. Akadt közöttük, aki pász- tortűzként világította be környezetét. Ahogyan az alföldi síkságon lobogtak egykoron ezek az éjszakai tüzek, ők is ezt tették életükben. Fittyet hánytak minden földi hatalomra, egyetlen párthoz, valamiféle irányvonalhoz sem húztak. Mert ezt a függést, kényszert összeegyeztethetetlennek tartották gondolkodás- módjukkal. Nem álltak múló politikai divatok szószólói közé, saját véleményük volt, hiszen átéltek már mindent, amit ember átélhetett. Keményen dolgoztak, de valahol szívük mélyén lenézték azt, aki dúsgazdag, vagy akit csak a pénz szaga hajt. Mert a kun elég szókimondó ahhoz, hogy vagyont ne tudjon felhalmozni. Értékítéleteiket maga az élet, a kemény mindennapok, a tapasztalataik diktálták. Mégis valahogyan csalhatatlanul tudták: mi a helyes, az igaz. Ezért aztán a mindenkori fennlévők általában nem őket kérdezték. Vagy ha igen, úgy mondták el véleményüket, hogy annak fekete pont lett a következménye. Ezek a pásztortüzek esténként sokszor kiültek a kiskapuba tanyázni. Kis sámlira, kalapban, szigorú íratlan rend szerint általában a földes oldalba. Mert ott kevesebb a járókelő, a sertepertélő. Nem jöhetett oda akárki, csak akit elviseltek, megtűrtek, tudták róla, nem hozza-viszi a szót. Keveset vitatkoztak, általában egy tőről születtek, azonos módon nevelkedtek, és lehetett bárki hatalmon, nem az ő kegyeit keresték, hanem az igazságot. Azt, amelyiket sokszor életük végéig kergettek, de utolérni legfeljebb ezeken az esti, kora esti tanyázásokon tudtak. De a reményt soha nem adták fel, a szívükben nagy-nagy gyerekek maradtak, holott legtöbben két világháborút is végigverekedtek. Nem jószántukból, vitték őket, menni kellett. Először a királyért, később a hazáért, hogy aztán a háború után éppen a haza feledkezzen meg róluk hosszú, hosszú évtizedekre. Kunhegyesen gyerekkoromban élt pár pásztortűz. Tőlük többet, időállóbbat tanultam, mint sokszor az iskolapadokban. Cipelem magammal őket: konokságukat, szívósságukat, szemre húzott kalapjaikat, átható tekintetüket. Akik kevés iskolával is hej, de sokat tudtak az életről! Fogalmam sincs, miért, de mégis sokszor érzem, hogy vezetik a toliam. Pedig mára elhamvadtak, odalett a fényük, a melegük; idővel visszatérnek a rögbe, ahonnan vétettek. De csak látszólag... Újra jár a komp A roffi komp ismét megszokott útját járja reggeltől estig Tiszaroff Év elején a magas vízállás miatt pihent a komp, hiszen a folyó a gátak tetejét ostromolta. Azután ahogyan az ár szépen leúszott a Dunán át a tengerbe, a sülyi oldalon maradt egy kisebbfajta tó. Ez nemcsak az ártéri erdőket áztatta, hanem a sülyi gátig vezető betonpántlikát is beborította. Szerencsére az óriási kánikula, az erős napsütés napról napra zsugorította a víztömeget, és végre június 23-ra szabad lett az ártéri út is. Ezért minden akadálya elhárult annak, hogy a komp a legforgalmasabb időszakában nyári szabadságon legyen, így a behe- mót alkotmány ismét megszokott útját rója. Reggel hattól este nyolcig hozza-viszi a turistákat, kül- és belföldi országjárókat, gépkocsikat, kerékpárokat, gyalogosokat. Ismét Legénybot alkotótábor Munkában a kosárfonók Kunhegyes Immáron kilencedik Legénybot alkotótáborát rendezte meg a Városi Művelődési Központ, mintegy félszáz résztvevővel. A tíznapos rendezvénynek az volt a célja, hogy a népi kismesterségek gyakorlóinak, illetve az amatőr képzőművészeknek együttes alkotási lehetőségeket biztosítsanak. Azon célból, hogy a résztvevők megőrizzék, sőt tovább gyarapítsák művészi érzéküket, gazdagítsák kifejezésmódjukat, és nem utolsósorban tanuljanak egymástól. A jelentkezők a másfél hét során nyolc tevékenység közül választhattak: fafaragás, képzőművész-, agyagozó, kosárfonó, színjátszó és szövőkor, azután folton-folt varrás és modern- tánc-tanulás. A foglalkozásokat a művelődési központban tartották, míg a fafaragók Szelekovszky István portáján, műhelyében gyakorolhatták ez irányú jártasságukat. Annyira sikeresen, hogy munkáikkal a városháza előtti játszótér játékállományát gazdagították. A tábor tagjai ezen napok során nemcsak látásmódjukat, kézügyességüket csiszolhatták, de megismerkedhettek a város nevezetes épületeivel, jeles gyűjtőivel, a környék kunhalmaival. Volt tábortűz, táncház, szalonnasütés, íjászbemutató, strandolás a Tisza-tónál, fazekasműhely-lá- togatás és a mesterségek, céhesek többfordulós versenye. A segítőket ünnepelték Tiszaroff Nehéz napokat élt át a község az idén áprilisban. Míg a tavalyi, eddig mért legmagasabb vízállás 10 méter 33 centi volt, a mostani ezt is túlszárnyalta, hiszen 1088 centit mutatott a vízmérce. A meder csordultig tele volt, a gátakat állandóan erősítették, és naponta száz katona segédkezett: ötven nappal, a másik felük éjjel. És jöttek Budapestről, Debrecenből, Egerből, Szolnokról üdülőtulajdonosok és azok barátai. így telt el az idei locsolkodós ünnep: iszonyatosan magas vízállással, izgalmak közepette. Azóta szerencsére csak a révház oldalán lévő tábla emlékeztet arra, hogy nem is olyan régen addig a magasságig hömpölygött a szőke folyó, amely megfékezésében akkor és ott naponta másfél ezren is védték a gátakat, töltötték, cipelték a homokzsákokat. Éppen ezért az önkormányzat találkozót szervezett mindazoknak, akik valamilyen részt vállaltak abban, hogy a község megmeneküljön az ártól. Egynapos rendezvény volt a komp környékén fellépő csoportokkal, szórakoztató programokkal. A révház előtt állt a színpad, és mintegy kétezer árvízvédő várta az Irigy Hónaljmirigy fellépését. Ők el is jöttek, de ezen a színpadon nem voltak hajlandók szerepelni. A többi együttes ugyanott leadta a műsorát. Hiába tárgyalt velük bő félóráig a polgármester, kérte, hogy ez a műsor a gátakon helytállóknak szólna, a felkértek hajthatatlanok maradtak, és fellépés nélkül elrobogtak. Hogy a felbőszült helyiek mi mindennel illették a távozókat, minősítéseiket nem idézzük. Egy biztos, őket Tiszaroffra belátható időn belül nem hívják. Egyébként ezt leszámítva remekül telt el a nap. Ötszáz forintért lehetett enni pacalt, birkapörköltet, babgulyást, marhapörköltet, és ahogy mesélték, az adagokat nem óvodásoknak porciózták. Akinek csípte valami a torkát, malátabefőttel locsolhatta: volt üveges is, csapolt is. Meg tombola, ahol kerti bútort, színes televíziót lehetett nyerni. A boldog nyertesek sorát gyarapította Raduly László és Kosik Brigitta, bár nagyon sok gyerek is hazavihetett ki- sebb-nagyobb nyereményt. Találkozó jövőre is lesz, meg még talán ősszel is, azt hallottuk. Ami pedig a közelmúlt iszonyatosan magas vízállását illeti, arról szívesen lemondanának. Ugye nem kell részle- tezni, hogy miért... ____________________■ A felső tábla felső vonala jelzi az eddig mért legmagasabb vízszintet Elkelt a tornaterem Tiszaroff Ki tudja már azt, hogy az iskola udvarán mikor épülhetett az a kenyere javát megette létesítmény, amelyet 1959-től tornateremnek használnak. Jobban mondva tornateremnek is, hiszen volt az már postaállomás, fogadó, majd sok társához hasonlóan a háború után nem kerülhette el az államosítást. Tovább színesedett az élete, tejcsarnok lett, majd kocsma, míg negyvenegy éve tornaterem. Igen ám, de ugyanazon az udvaron 1994-ben mintegy tizenöt- millióért „kinőtt” az új modem 24x15-ös tornaterem a kiszolgálóhelyiségekkel együtt. Éppen ezért a régi útban volt, és a képviselő-testület döntése értelmében árverésre bocsátották. Az* épület végül Juhász Sándor és Visnyei János tulajdona lett. Ők Juhász Sándor és Visnyei János elmondhatják magukról, nekik tornatermük is van. Igaz, nem sokáig, mert az épületet az augusztus végi becsengetésre el kell tüntetniük. támasztják a falakat a felvételen, noha azok még mindig erősek. De nem sokáig, mert a jövő hónap derekára el kell tüntetni, mindenestül elszállítani az egészet. Juhász úr meg is jegyezte: mivel világéletében szerette, szereti a sportot, hiszen huszonhét évig focizott, a bontás után egy bordásfalrészt megtart magának. Amikor ránéz, eszébe jut: hol volt, hol nem volt, túl az Ópe- rencián, innen a Tiszán volt egyszer egy világháborúkat, megszállásokat látott tornaterem. Mára az emlékeken kívül egy bordásfal maradt belőle... Az oldalt írta: D. Szabó Miklós FOTÓK: Mészáros János SILÓKAT GYÁRTANAK. Márciusban kezdték el a 120 tonnás cementsilók gyártását a kunhegyesi Hydrogép Kft.-nél, melyekből évente 50 darabra van megrendelésük. A ma már 114 embert foglalkoztató vállalkozás az első félévet nettó négyszázmillió forintos bevétellel zárta. A cementsilókat Németországba, Svájcba és Hollandiába szállítják. fotó, mészáros Számítógépek ajándékba Kunhegyes Tavaly a városban járt egy német küldöttség. Felkeresték a városházát, ahol a polgármester, Kontra József fogadta és tájékoztatta őket a település mindennapjairól. Azután megtekintették a Videoton üzemét, és ellátogattak egy falusi vendégfogadóba is. Eltelt egy kis idő, és a minap tíz számítógép érkezett a városházára Németországból. A feladó az az Atrranz nevű német cég, amelynek a képviselői hónapokkal korábban Kunhegyesen jártak. A nem várt adományt, a tíz számítógépet a helyi óvodák és iskolák kapják meg. ■
