Új Néplap, 2000. július (11. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-13 / 162. szám

4. OLDAL A SZERKESZTŐS ÉG POSTÁJÁBÓL 2000. Július 13., csütörtök HMI A statisztikai átlag nem a valóság A lap június 25-ei számában megjelent „Árhullám közeledik” című cikk a jövő évi ötven szá­zalékos mértékű gázemelés-elő- rejelzéssel foglalkozik. A hír mélységesen elszomorító. Egy átlagos, 50-60 négyzetméteres lakás fűtése a legutóbbi fűtési szezonban - feltéve, hogy a la­kásba nemcsak aludni járnak haza, hanem napközben is ott­hon tartózkodnak - huszonöt- ezer forint körül volt. Vajon mennyi lehet egy 80 négyzetmé­teres lakásé? Olvasom azt is, hogy bizony­talan az idei őszi nyugdíjeme­lés mértéke (három százalék, vagy kevesebb). A cikk szerint egy átlagos nyugdíj havi ezer forinttal nő - visszamenőleges hatállyal. Véleményem szerint a 6 százalékos mértékű infláció a mese és álom világába tarto­zik. Számítok rá, hogy már ké­szen van a magyarázat arra az esetre, ha a statisztika sem tud­ná tovább szépíteni az ered­ményt. A sorozatos természeti csa­pások és a folyamatos áremel­kedések miatt nehéz idők elé néz az ország lakossága. Ebben a helyzetben nehéz hinni a hangzatos szép szavaknak, a ki­váló gazdasági eredményeknek. Különösen, ha ebből a lakosság túlnyomó többsége semmit nem érez - a 15-20 százalékos­nak tűnő infláció hatásából vi­szont annál inkább. Nagy való­színűséggel ezt az őszi nyugdíj- emelés mértékének kiszámítá­sánál nem lesz mód figyelembe venni. Egy országos adatokból ki­számított átlag igen messze van az egy családra, az egyedülálló nyugdíjasra vetített átlagtól. Egy alföldi család vagy egy nyugdí­jas nem az országos átlagból él, hanem abból a jövedelemből, amit hónapról hónapra megsze­rez vagy amit a postás hoz neki. Ez pedig, sajnos, igen messze van az országos statisztikai át­lagtól. SZ. PÁL, JÁSZAPÁTI A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levél­író előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített for­mában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szer­kesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenn­tartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is ol­vasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Nincs könnyű helyzetben a hotel A ciánszennyezés és árvíz ide­genforgalmi hatásait körvonalazó cikk Elmaradó külföldi turisták címmel a lap július 6-ai számá­ban olvasható. Sajnálatos módon a Touring Hotel, amely vitathatat­lanul a legközvetlenebbül volt érintett a természeti csapások ha­tásában - hivatalos távollétem mi­att nem voltam elérhető - kima­radt a körképből. Ez azért is érin­tett bennünket érzékenyen, mert véleményem szerint már tavaly is, de az idén főleg mi kerültünk a legkritikusabb helyzetbe. Az el­múlt év tavaszán húsz napig, míg az idén már huszonnyolc napon át voltunk zárva, amikor egyálta­lán nem volt bevételünk. Az vi­szont tény, hogy a zárva tartá­sunk idején a vagyonvédelemről mi, a szállodát üzemeltetésre bér­bevevő Touring Hotel Kft. gon­doskodott. A tiszaligeti árvízi vé­dekezésen dolgozók az egészség- ügyi és higiénés szükségleteket kielégítendő természetszerűleg a hotelt vették igénybe, így vízfo­gyasztásunk annak ellenére je­lentős, hogy a turisták és szálló- vendégek előtt zárva volt a létesít­mény. A bezárás ideje alatt - ápri­lis 10-től május 8-ig - több cso­portunk is érkezett volna, ame­lyeket a körülmények miatt más városi szálloda fogadott. A rendkívüli helyzet miatt saj­nos nagyon rossz anyagi helyzet­be kerültünk. Valószínű, hogy ezt az évet veszteséggel zárjuk majd annak ellenére, hogy mindent megteszünk, az idelátogatók megelégedve távozzanak tőlünk. Egy esetleges újabb (jövő évi) be­zárás számunkra a biztos csődöt jelentheti. URBÁN LAJOSNE ÜGYVEZETŐ TOURING HOTEL KFT. Negyven éve érettségiztünk Az iskola előtt gyülekező osz­tálytársak izgatottan és kutatón méregették, nézegették egymást, keresték a gyermekkori vonáso­kat a barázdált arcokon, találgat­ták a neveket. A felismerés pilla­natát meleg, baráti ölelés kísérte... A szolnoki Vásárhelyi Pál Közgazdasági Technikum­ban 1960-ban végzett há­rom osztály közül kettő a ma Közgazdasági és Posta- forgalmi Szakközépiskola nevet viselő intézmény mil­lenniumi tanévzáró ünnep­ségével egy időben rendez­te meg negyvenéves érettsé­gi találkozóját. Az egykori diákokat az intézmény ked­ves ajándékkal és szavalat­tal fogadta. Dr. Borosáé dr. Kalicz Éva iskolaigazgatót Egervári János, volt tanára­inkat, dr. Boros Ottónét a IV/B-ből Kolláth Béláné Hasznos Marika, alV/C-ből Dankó Istvánná Héjjá Ilona, dr. Dienes Erzsébetet Hege­dűs Lászlóné Lajkó Marika virággal üdvözölte. Lakásán kö­szöntöttük Zelenka Etelka, egy­kor statisztikát tanító tanárnőt, aki idén lesz kilencvenegy éves. A találkozó szervezője a diák­társak nevében is megköszönte a kellemes fogadtatást s azt, hogy a sok építkezés közepette is meg­őrizték tablóképüket és azokat a pályázatokat, amelyeken 1959- ben az országos középiskolai­közgazdasági szakmai verseny­ben harmadik, 1960-ban pedig el­ső díjat ért el a IV/C osztály. Az épület borostyánnal befut­tatott falai között, gyönyörű nap­sütésben tartott ünnepségről az egykori osztályaikba kísérték ta­náraikat az „öreg diákok”. A hat­vanegyünkből hatan, a tanárok közül négyen örökre eltávoztak; egyéniségük a megemlékezés né­ma csendjében, gondolatban fel- idéződött. A találkozó előtti napon a C- sek nevében néhányan koszorút vittünk Kemény László igazgató úr, Kultsár Ferenc tanár úr és osz­tályfőnök: Rózsa Imre tanár úr sírjára, akire az Újszászi Gimná­ziumban elhelyezett emléktáblá­nál - mint első iskolaigazgatóra - is kegyelettel emlékeztünk. ról, pedig fogy az energia, az egészség... Elképesztő élettörténetekről, életveszélyes, súlyos műtétekről, kiszámíthatatlan, orvul támadó betegségekről, újjászületésekről Az 1960-ban készült tablókép Az őszbe csavarodó hajtincse­ket nézegetve nosztalgiával álla­pítottuk meg, hogy lám, elszáll­tak az évek, évtizedek... A képesí­tett könyvelői, vállalati tervező, statisztikus szakma mellett szinte valamennyien továbbtanultunk: közgazdászok, pedagógusok, vál­lalkozók lettek, de van mérnök, őrnagy, főiskolai tanár, igazság­ügyi könyvszakértő, ügyész is. A többség ma már nyugdíjas, vagy a napokat számolja a nyugdíjig. Az egykori diákok felnevelték gyerekeiket, akik között szintén sok a diplomás (egyik-másik két­diplomás): tankönyvet író, egye­temi nyelvtanár, matematikus, külkereskedő, mérnök, jogász és gyógyszerész. Az unokákról is szó esett. Tudjuk, Erzsikénél a legtöbb, Mezőkeresztesen, de van olyan család, ahol hat, négy unoka is igényt tart a nagymama szabad­idejére. Többünk viszont még csak álmodik a nagymamaság­szóltak a beszámolók, figyelmez­tetésül: legfontosabb az egészség, ha az van, minden van! Ebéd után felidéztük a felejthe­tetlen osztálykirándulásokat, amit ősszel, tavasszal rendszere­sen megszervezett Rózsa tanár úr Visegrádra, Dobogókőre, a Me­csekbe, Salgóbányára, Lillafüred­re, Egerbe, a Balatonra, Veszp­rémbe. A legtöbb szálláshelyre félnapokat gyalogoltuk hegyen­völgyön át, s a pokrócrázással és ágyneműcserével kezdődött a program, patakból, ciszternából hordtuk a vizet a mosakodáshoz. Szép volt, jó volt. Talán ez ková­csolta így össze az egykori osz­tályt, hogy alig várjuk a viszontlá­tást! Vajon hány találkozó lehet még hátra, hangzott el az estig tartó beszélgetés során... ki tud­ja? Megerősítettük: öt év múlva veletek és a most hiányzókkal új­ból együtt! _________________PIÁK JÁHOSNÉ, BZOLMOK F érjeink, kedveseink Mindennapi nyelvünk Többször elhangzott a televízió júniusi adásaiban a következő mondat: „Férjeink, kedveseink jó­voltából, ha akarjuk, ha nem, hallhatjuk, láthatjuk a mérkőzé­seket. ” A reklámszöveg kiemelt mon­datát úgy is érthetjük, hogy egy nőnek több férje és kedvese lehet (az adódó poén lehetőségét most elhagyom...) Ebben a példában az egyes számot kell használ­nunk: férjünk, kedvesünk jóvol­tából... stb. A vessző mellérendelést jelent, helyénvalóbb lenne általában a vagy választó kötőszó használa­ta. A magyar nyelv ilyen esetek­ben az egyes számot használja. Nem helyes tehát a többes szám használata az alábbi mondatok­ban sem: A képviselők a fogadáson fele­ségeikkel jelentek meg. A jelentkezők elküldték életraj­zaikat. Mivel egy képviselőnek csupán egy felesége, egy jelentkezőnek csak egy életrajza van, a helyes mondatok így hangzanak: A képviselők a fogadáson fele­ségükkel jelentek meg. A jelentkezők elküldték életraj­zukat. __________DÓSA LAJOS TANÁR, KUNHEGYES V erseny - társak nélkül? Történt a megyeszékhelyen, hogy a Tisza napja alkalmából fo­lyamúszó versenyt hirdettek a víz fürdésre alkalmasságát bizo­nyítandó, s néhány (szám szerint öt) vállalkozó szellemű notabili- tás át is úszta a folyót. Furcsa egy versengés volt... A részvételi szándékú városla­kó előversengett a versenyfeltéte­lek megtudakolásában; sikertele­nül, de hát a mozgósító plakát megnyugtatta: „A város és a me­gye minden polgárát meghívjuk ezúton is rendezvényeinkre!” Az­tán sikerült kiókumlálnia egy jól értésüktől a versengés helyszí­nét, sőt időpontját is. így pár perccel a kezdés előtt, ahogy illik (fürdőgatyában) a színhelyre ér­keztem: az üres mólóra.- Én lennék az egyedüli indu­ló? - érdeklődöm az adófizetői péterfilléreimből ott tüsténkedő, rendezkedő közegtől. Nem - mondotta -, a mezőnybeli urak már átértek, most van az ered­ményhirdetés. Magának egyéb­ként nincs engedélye!- No fene, nekik volt?- Volt hát, a vezetőjük mond­ta, hogy csak ötüknek van ilyen.- Látták? - kérdem.- Nem, de mondták. Ja! A mezőny tehát jó 20 perc­cel a hivatalos kezdési idő előtt elstartolt a lehetséges vetélytársa- kat parton hagyva, s az utánin- dulás lehetetlenségét a biztosok­kal bebiztosítva. Hazafelé baktatva találkoztam pár (szám szerint még négy) csa­lódott, majdnem-versenyző tár­sammal, kiket szintén e fura ver­senyúszás kétségei gyötörtek. Gyerünk utánuk, döntöttünk, ritka lehetőség, hiszen hírelték abban a városban, melynek köz- igazgatási határain bévül a Tisza menti települések közül egyedül való módon tilos a fürdőzés, és a folyóval való többi lehetséges együttélési formák is akadoz­nak... Átúsztunk hát, nosza - ráadá­sul büntetlenül -, utaskísérőnek fogadva barátunk hű dalmatáját. Szerintünk ő nyerte ezt a ver­senyt! ________________BENSŐM VILMOS. SZOLNOK Szárítsunk, aszaljunk zöldséget, gyümölcsöt! Az aszalást, szárítást, mint tartó­sító eljárást, nagyanyáink szíve­sen és gyakran alkalmazták. E módszerrel mindenféle zöldsé­get, gyümölcsöt tárolhatunk, rá­adásul nem is drága. Tisztítsuk meg és daraboljuk fel, amit szeretnénk aszalni; szű­rőkanálban néhány percre te­gyük forró vízbe, majd szűrjük le. Az aszaláshoz 25-45 fok kö­zött előmelegített sütőt haszná­lunk, amelybe sütőpapírral kibé­lelt tepsin toljuk be zöldségfélét. A sütő ajtaja résnyire maradjon nyitva, hogy a gőz kipárologhas­son. A zöldség-gyümölcsféle addig marad a sütőben, amíg elveszti páratartalmát. Levegőn is száríthatunk, de vi­gyázzunk, hogy közvetlenül ne érje a napfény, vászonnal vagy tüllel takarjuk le. Ügyeljünk arra, hogy a szétterített zöldségfélét a levegő mindenfelől érhesse. A száradás ideje alatt többször for­gassuk meg, s ha szükséges, cse­réljük alatta az átnedvesedett pa­pírt. A kiszáradt gyümölcsöt, zöldségfélét ruha- vagy papír­zacskóban tárolva sokáig élvez­hetjük. __________________ALBERT L.-NÉ, SZOLNOK A lkotótelep fotózást kedvelőknek A feladatra fel kell készülni Június 19-25-e között rendezte meg a Monfodi Közhasznú Ala­pítvány a szolnoki Tiszaligeti Tu­risztikai és Szabadidő Központ­ban a sorrendben immáron ne­gyedik alkotótelepét. A Monfodi alapítványa 1981- ben jött létre azzal a céllal, hogy támogassa a fotózást kedvelő mozgáskorlátozottakat. Az alapít­vány a páratlan esztendőkben or­szágos, a páros években nemzet­közi pályázatot ír ki az érdeklő­dők számára. E kis kitérő után essen szó ma­gáról az alkotótelepről: az első nap a beköltözéssel és az ismer­kedéssel telt el. Igen sok informá­ciót összegyűjtöttünk egymásról, így ezen a napon új barátokat ta­láltunk, új ismeretségek kötőd­tek. A többi napra az volt a jel­lemző, hogy délelőtt fotóművé­szek előadásait hallgattuk, dél­után pedig fotóz­tunk. A film­anyagot az ala­pítvány adta munkánkhoz. A csoportban vol­tak olyan fiata­lok is, akik elő­ször találkoztak a fényképező­géppel. Egy ügyes, találé­kony csapat ver­buválódott ösz- sze. Úgy érzem, hogy a kezdő fo­tóstól a haladóig, mindenki megtalálta az érdeklő­désének leginkább tetsző témát. A szervezés is kifogástalan volt. Egy napunkat a Tiszakürti Ar­borétumban töltöttük, amelynek szomszédságába - egy mozgás- korlátozottaknak készült otthon­ba - is ellátogattunk, kedves, új ismerősöket szerezve. Köszönet a szervezőknek a tartalmas napokért, és reméljük, jövőre is találkozunk, ugyanitt. JUHÁSZ LÁSZLÓ AMATŐR FOTÓS A megyeszékhely autóbusz-jára­tain dolgozik egy buszvezető, aki minden megálló előtt bemondja a soron következő megállóhelyet, az újonnan felszállókat pedig kedvesen köszönti - írja levelében egy szolnoki olvasónk. - Ez utób­bit, úgy gondolom, nem lehet kö­telezővé tenni (bár jólesne min­den utasnak), de kíváncsi lennék, hogy a szabályzat szerint kötele­sek-e a buszsofőrök a hangosbe­szélőn bemondani a megállóhe­lyeket? Kérdezem ezt azért is, mert sok embernek lenne segítsé­gére ez a tájékoztatás. Az utasok között vannak szép számmal vidékiek, akik ügyes­bajok dolgaikat kénytelenek in­tézni, de nincs helyismeretük. Olyanok is akadnak bőven, akik helybéliek ugyan, de idős koruk miatt, vagy mert nem kellően tá­jékozottak a buszjáratok útvo­nalán, szívesen vennék, ha tud­nák, merre is járnak, és alkal­muk volna időben felkészülni a leszállásra.- A Jászkun Volán Közlekedési Részvénytársaság megalakulásá­tól kezdődően az anyagi lehetősé­gei függvényében igyekszik az utasok egyre magasabb elvárásai­nak megfelelni, illetve ha lehet, az igényeket megelőzve új szol­gáltatásokat bevezetni - válaszol­ta kérdésünkre Szabó István ve­zérigazgató. - A társaság jármű­parkja az elmúlt hét évben jelen­tősen megújult, ami nemcsak a károsanyag-kibocsátás és az üze­meltetés biztonsága, hanem a ké­nyelem szempontjából is fejlő­dést jelent. Ennek szellemében néhány évvel ezelőtt elkezdődött az utastájékoztató rendszer meg­újítása is. A megállókban új, az időjárásnak és a rongálóknak el­lenálló táblák jelzik a járatok in­dulási idejét, és az elmúlt évben befejeztük a Szolnokon közleke­dő autóbuszok hangosító beren­dezéseinek kiépítését. A techni­kai feltételek biztosítottak, azon­ban az emberek felkészítése a vártnál nagyobb odafigyelést igé­nyel. Autóbusz-vezető munkatár­sainkat tanfolyamokon és speciá­lis tréningeken készítjük fel. Mi­vel a közlekedési üzem és a figye­lem megosztottsága veszélyeket rejthet, a feladat nagy rutint és biztonságot kíván. Ezért utasaink türelmét kérjük. Azt szeretnénk, ha a helyisme­rettel nem rendelkező vidékiek által gyakran látogatott csomó­pontok megállóinál a közeljövő­ben már működne a tájékoztatás, később pedig általánossá tesszük ezt a szolgáltatást.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom