Új Néplap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-08 / 133. szám

4. OLDAL A 2000. Június 8., csütörtök SZERKESZTŐS POSTÁJÁB Ó L Verseny — 24 órán át Olyan élményben volt részem, amit meg kell osztanom mások­kal is. A kisújszállási József Atti­la Művelődési Ház huszonnégy órás vetélkedőt rendezett, amelynek én is résztvevője le­hettem. Négy csapat állt össze, a miénkben harmincötén voltunk; én voltam a legidősebb, hatvan­éves, és a legfiatalabb egy 4 éves kislány, aki megnyerte nekünk a limbó-hintó versenyt. Hatszáz villámkérdésre kel­lett választ adniuk a játékosok­nak, amit sokféle témából állí­tottak össze a rendezők, emel­lett rengeteg ügyességi verseny­számban kellett megmutat­nunk, mit tudunk. Egypárat fel­sorolok, mert mindet nem győz­ném leírni: be kellett vinni a zsűri elé egy tehenet a gazdával együtt, és az egyik versenyző­nek ott kellett tejet fejni, el kel­lett készíteni egy fürdőszobát, be kellett szállítani egy ruhás- szekrényt, ajtót-ablakot, készíte­ni kellett egy kandi kamerát, el kellett játszani a Heti Hetest, a Nyerjen 25 müliót, a Mindent vagy semmit. Volt sport- és ügyességi verseny, meg még na­gyon sok minden. Jókat nevettünk és sokat tör­tük a fejünket. Mindent pontoz­tak a zsűritagok. Természetesen volt, amivel nem értettünk egyet, de azon hamar túltettük magunkat. Végül is nem az szá­mított, hogy ki lesz az első vagy utolsó, hanem az, hogy együtt lehettünk, hogy összehozott bennünket a sors ebben a fele­más világban, s egy kicsit meg­feledkeztünk gondjainkról, fel­szabadultan játszottunk. Köszönet a rendezőknek, jó egészséget kívánunk nekik és még sok, hasonlóan szórakozta­tó játékot. A díj mindenkinek torta volt; az első négyemeleteset, a máso­dik három-, a harmadik kéteme­leteset, a negyedik egy hagyo­mányos tortát kapott. _____KOVÁCS «MUCIIÉ. KISÚJSZÁLLÁS „ Életet mentettek” Nem mindennapi esethez hív­tuk a közelmúltban a szolnoki önkormányzat hivatásos tűzol­tóit; kiscicánk felmászott egy magas fára, ahonnan egyedül nem volt bátorsága lejönni. A tűzoltók fontos és felelősségtel­jes munkájuk mellett még arra is tudtak kérésemre időt fordíta­ni, hogy megmentsék a kis álla­tot. Önzetlen és emberséges se­gítségüket a cica több napja ag­gódó gazdája és a szomszédok jó érzéssel fogadták. Köszönet érte. ______________OLÁH GYÓROYNÉ, SZOLNOK G yermeknap a gyermekhétben Óvodánk néhány éve - immár hagyo­mányosnak mondható - egyhetes ren­dezvénysorozattal köszönti a gyerme­keket a gyermeknap alkalmából. A kez­detben egynapos ^kapcsolódásnak in­dult program az évek során egész he­tessé bővült. Az idén is sok érdekes és szórakozta­tó elfoglaltságban volt részük a kicsik­nek. Volt lovas kocsikázás az Emődi-ta- nyára, kerékpár- és gyalogtúra, kirán­dulás, közös fagyizás és természetesen - a hét zárásaiként - egy élménydús gyermeknap, amelyen ezúttal már nem csak a mi óvodásaink vettek részt. Pár évvel ezelőtt kezdődött egy szakmai kapcsolat a martfűi Május 1. úti óvoda nevelőtestületével, ami azóta túlnőtt a szakmán, és az elmúlt év őszén már óvodásainkkal együtt látogattunk el hozzájuk. A közös játék öröme a gyere­keket is közelebb hozta egymáshoz. Ezért a gyermeknapi bulira meghív­tuk a martfűi ovisokat is, ahol légvár, pónilovaglás, akkumulátoros autók, egyensúlyérzéket, ügyességet fejlesztő játékok várták őket. Óvodánk bemuta­tása után kezdődhetett az önfeledt já­ték. Vendégeink pillanatok alatt otthon érezték magukat. A jó hangulathoz hozzájárult az is, hogy óvodásaink szü­lei három bográcsban, szabad tűzön főzték az ebédet - paprikás krumplit hokedlival, virslivel, uborkasalátával -, amit sü- intézmény közötti kapcsolatot, hagyományrend- temény és üdítő egészített ki. szerünket új tartalommal töltötte meg. A tartalmas közös program elmélyítette a két a hámán kató úti óvoda doloozói óvoda közötti baráti viszonyt, a szülői ház és az____________________________tOrOkmhtiiiiq.0» Cél: a működőképes testület Mint arról hírt adtunk, má­jus végén a tiszajenői ön- kormányzat képviselő-testü- lete önmaga feloszlatását kezdeményezte. Az indít­ványt azonban a szükséges­nél eggyel kevesebb képvi­selő támogatta, így a testü­let a helyén maradt. A fel­oszlatás mellett döntő öt képviselő - Eszes László, Ka­tona Kázmér, Terjéki Pálné, Vígh Mihály és Zsemle Fe­renc - levelet juttatott el szerkesztőségünkbe. A lap május 20-ai (Szemben az árral), május 26-ai (Szakítópróba előtt) és a június 5-ei (Képviselői bojkott) számaiban a üszajenői önkormányzatról megjelent cik­kekből úgy tűnik, mintha az ön- kormányzat két táborra szakadt volna: a polgármestert támogatók és az „ellenzék” körére. Az ügy ilyen beállításától elhatároljuk magunkat, hiszen a közmeghall­gatáson megjelentek a hozzászó­lásaikban azt fejtették ki, hogy a községünket ért közelmúltbeli természeti csapások elhárításá­val, a károk enyhítésére megho­zandó intézkedések elmaradásá­val (avagy késlekedéssel) bebizo­nyosodott, hogy a képviselő-tes­tület jelen összetételében alkal­matlan a község életének irányí­tására. Ezért az önkormányzatot önfeloszlatásra és egy időközi vá­lasztással újabb megmérettetésre szólították fel. Ha két táborról be­szélünk, akkor azt csak e formá­ban tehetjük, hiszen öt képviselő - a választópolgári akaratot tudo­másul véve - felvállalt egy újabb megmérettetést, míg a polgár- mester és a testület négy tagja nem kíván szembesülni a válasz­tói véleményekkel. Ezért a nyilat­kozataikba igyekeztek belema­gyarázni különböző hipotézise­ket. Nem kívánunk az újságon ke­resztül üzengetéseket, pró és kontra szócsatákat, nem kívánjuk községünk dolgát kipellengérez­ni. Ez a mi belső ügyünk, s aki is­meri a helyzetet közelebbről, an­nak nem kell magyarázni, hogy valójában kik segíük a feladatok megoldását jobban: azok, akik megjelenésükkel, a napirendek tárgyalásán aktivitásukkal, a bi­zottsági munkában elöl járnak, vagy azok, akiknek neve a testü­leti ülések jegyzőkönyveiben a hozzászólók között soha, semmi­kor nem regisztráltattak. Távol áll tőlünk, hogy hivatal­ból történő kezdeményessel osz­lassák fel a testületet, mert ezzel a várhatóan hosszú eljárással ko­moly hátrányokkal kellene szem­benéznie a községnek - különö­sen a katasztrófa sújtotta csalá­doknak. Mi azt kívántuk érzékel­tetni, hogy a választópolgári kez­deményezést komolyan vettük, és erre kérjük a polgármestert és képviselőtársainkat is. Az önfeloszlatás mellett köte­leztük el magunkat, mert így az új testület megalakulásáig a pol­gármester és a képviselők helyü­kön maradhatnak, a soros ügyek­ben döntések születhetnek, így senkinek nem kell semmilyen hátrányt elszenvednie. Ami pedig a lakosságot illeti: érthető a fe­szültség, mert mint a közmeg­hallgatáson is megfogalmazódott: „...a üszajenői embernek is joga van az állampolgári és vagyoni biztonságra”. Ezt pedig csak arra alkalmas községi vezetés, illetve testület teremtheti meg. _______■ F élelmetesen gyönyörű, rettenetesen intelligens Mindennapi nyelvünk A Miss Universe szépségversenyt május közepén mi is láthattuk a tévében. A világ legszebb lányai vonulnak estélyiben, fürdőruhá­ban. A kommentár pedig pocsék. Többek között ilyen szavakkal il­leti az egyik szépséget: félelmete­sen gyönyörű, rettenetesen intel­ligens. Mi is itt a baj? Az, hogy pozitív értékekhez, kellemes jelentésű melléknevekhez negatív tartalmú szavakat kapcsol. A gyönyörű szemet gyönyörködtetőt jelent, le­het tehát fenséges, izgató, érde­kes, de félelmetes nem. Az intelli­gens szavunk is értéket hordoz. Értelmesnek lenni nagyszerű do­log. Amitől félünk, megrémü­lünk, amit sajnálunk, ami fáj, az lehet rettenetes. A kiválasztott lány tehát vonzó szépség, megle­pően intelligens. A nyelvi igényte­lenség pedig félelmetes. DÓSA LAJOS TANÁR KUNHEGYES Gyümölcsfák alatt született Nagy veszteség érte a mezőgaz­dász társadalmat: elhunyt dr. Sass Pál professzor, a kertészed tudományok doktora. Dr. Sass Pál 1937-ben született gazdálkodó ember gyermeke­ként. A jászberényi-jászfelső- szentgyörgyi tanyavilágban ne­velkedett. Heten voltak testvé­rek. A „gyümölcsfák alatt szüle­tett” tudós a kertészed tudomá­nyoknak szentelte életét. Igazán szép karriert futott be, a kertésze­ti tudományok doktora és a me­zőgazdasági tudományok kandi­dátusa lett. Kertészmérnökként kezdte pályafutását, aztán mező- gazdasági tanár volt, Kecskemé­ten főigazgató, majd 1996-tól a Kertészeti és Élelmiszer-ipari Egyetem rektora. A jászberényi gazdakör csak­nem megalakulása óta minden esztendőben meghívta a jeles szaktekintélyt szakmai előadá­sokra. Mindig örömmel érkezett közénk, mert nagyon szerette a parasztságot, nem felejtette el, hogy honnét származott. Egy újságcikkben egyszer azt mondta: „Országunknak egy nagy kincse van: az, hogy terüle­tének nyolcvan százaléka alkal­mas a mezőgazdasági művelésre. Ezt kellene jobban kihasználni, jobban segíteni a mezőgazdálko­dást a vetéstől a nemzetközi pia­cok megszervezéséig. Magyaror­szág csak kezével, meg az eszé­vel gazdálkodhat. Sajnos, szomo­rúan tapasztalom, hogy épp az ellenkezője történik.” A tudós professzort gyakran hívták külföldre is. És mert a fa­lusi embernek is szüksége van a korszerű szakmai ismeretekre, nagy figyelemmel fordult a vidéki ember felé, és azon fáradozott, hogy a mezőgazdaságot előbbre vigye. A jászberényi gazdák és a Pol­gári Kör tagjai búcsúznak tőle. BATHÓ JÁNOS, JÁSZBERÉNY, ____________________A GAZDAKÖR ELNÖKE Ü zenet Tiszasülyből Tiszasüly lakossága nehéz napo­kat élt át az árvíz elleni védeke­zés idején. Csaknem emberfeletti erőfeszítés árán sikerült a folyót megtartani a gátak között. Tud­tuk, sokan aggódnak értünk, a segítség folyamatosan érkezett. A lakosság megértéssel fogad­ta a kitelepítéssel járó nehézsége­ket, s aki csak bírta erővel, fáradt­ságot nem ismerve dolgozott a gátakon. Az itt élő emberek pél­dásan helytálltak. Köszönjük községünk vala­mennyi polgárának a példás helytállást, és köszönettel tartó­zunk mindazon önkormányzat­oknak, magánszemélyeknek, cé­geknek, vállalatoknak, a védelmi szervezeteknek, amelyek az ár­víz során bármilyen formában tá­mogattak és segítettek bennün­ket. CSÖRÖGI TIBOR POLGÁRMESTER ______________________________TISZASÜLY A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró előzetes hozzá­járulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltét­lenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy cfmhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin A nagy utazás Nemcsak a világot varrják össze A szolnoki Kodály Zoltán Ének- Zenei Általános Iskolának immá­ron több mint tízéves a testvérvá­rosi kapcsolata a finnországi Rü- himáki - szintén zene tagozatos - általános iskolájával. A két intéz­mény diákjai kétévente találkoz­nak rendszeresen. Az idén minket ért a nagy öröm, hogy készülhettünk a nagy utazásra. Május 15-én indultunk el repülővel a finn városba, ahol a fogadó családok nagy szeretettel vártak minket. Az ott töltőd egy hét alatt megismerkedtünk a finn kultúrával, köztük néhány nép­tánccal is. Saját szemünkkel győ­ződhettünk meg arról, hogy nem véleden mondják a finnek hazá­ját az ezer tó országának. Szá­munkra szokaüan és lenyűgöző volt az üde természet szépsége. Korábban már hallottunk „öre­gebb” diákokról arról, hogy mennyire szeretik a finnek a ma­gyarokat, de ezt a valóságban megtapasztalni egészen rendkí­vüli élményt jelentett. Kipróbálhattuk a híres finn szaunát s a nekünk különleges ételeket is megkóstolhattunk. A szórakozás mellett azért ke­ményen dolgoztunk is. Öt kon­certet adtunk, néhányat más vá­rosokban. Jártunk többek között a fővárosban is, ahol a koncerte­ket városnézés követte. Repertoárunkban magyar, la­tin és angol nyelvű darabok kap­tak helyet, s alkalmunk volt rene­szánsz táncokat, dallomokat is bemutatni. Ez utóbbit nagyon nagy lelkesedéssel fogadta a há­lás közönség. Egy hét után, életre szóló él­ményekkel repültünk haza. PATYUS VIRÁG _____ 8. OSZTÁLYOS DIÁK É rdekes kiállítás nyílt Tiszafüre­den a művelődési központban, amely „Varrjuk össze a világot!” címmel a két éve megalakult he­lyi foltvarró kör tagjainak mun­káit mutatja be. A kitartás, a szorgalom, a spórolósan hasznos kreativitás „művészetének” be­mutatóján kiállított tárgyak, alko­tások mindegyike használható. Arról, hogy értékes is, a tárlatot megnyitó Monspart Éva szakúj­ságíró (képünkön jobbra) beszélt a Szőke Tisza népzenei együttes műsora után. Mint mondotta, a füredi klubtagok egyénien, ön­magukat adva tudnak beillesz­kedni abba a folyamatba, ami a szó legnemesebb értelmében összevarrja a más-más kultúrák­ban élő világot. A lenyűgöző összhatás mellett külön méltatta azt a füredi-újí­tást, amely már több helyen díszí­tette a lakodalmas sátrakat, s ami hamarosan használható know- how lesz több foltvarró kör szá­mára. A füredi foltvarrók ékes bi­Virágné Erzsiké, a klub vezetője a kiállítást megnyitó Monspart Évával beszélget zonyságát adták annak, hogy a Az értékes kiállításon jelen volt spórolás művészi szintre emelhe- Dolány Anna is, a foltvarrók or- tő még a foltokból is, különösen szágos elnöke és a nemzetközi akkor, ha az összevarrt mű hasz- vezetőség tagja, nos használati tárggyá válik. _____________ p»-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom