Új Néplap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-01 / 127. szám

4. OLDAL A POSTÁJÁBÓL 2000. Június 1., csütörtök SZERKESZTŐSÉG Ötévenként egy osztályfőnöki óra Május 20-án délután a H-4 osz­tály tiszteletére ismét megszó­lalt az iskolai csengő a Tiszapar- ti gimnáziumban... Ezúttal a harmincéves osztálytalálkozó indokolta a kibővített osztályfő­nöki óra megtartását. A H-4 minden tekintetben hű maradt önmagához, hiszen az érettségi óta ötévente folyamato­san megtartja ezt a szép összejö­vetelt. Bede Pisti mindig aktívan és lelkesen végezte az osztályta­lálkozók szervezését, amiért igen hálásak vagyunk. Örömünkre szolgált, hogy egykori tanáraink közül többen is voltak, akik tudtak időt szakí­tani ránk, és eljöttek körünkbe. 1970-ben harmincnégyen vizsgáztunk az érettségin. Kö­zülük most is sokan eljöttek a hívó szóra. Huszonheten vol­tunk együtt, négyen telefonon „igazolták távolmaradásukat”, hárman pedig, sajnos, már soha nem lehetnek közöttünk. Volt, aki Szegedről, Gödöllőről, Veszprémből érkezett, de a Né­metországban élő osztálytárs is jelen volt. Az osztályfőnöki órát Bálint Istvánná tanárnő nyitotta meg. Ezt követően mindenki el­mondta, hogyan alakult az élete harminc év alatt. A beszámolók hol vidáman, hol szomorkásán váltották egymást, amelyek kie­gészültek a diákévek csínytevé­seinek felelevenítésével is. Ma már tanár és diák kölcsönösen megmosolyogta a régen történ­teket. A hosszúra nyúlt osztály- főnöki órán senki sem várta a csengőszót, mindenki élénk ér­deklődéssel hallgatta az osztály­társ élettörténetét. Megjelent egykori tanáraink is méltatták az elmúlt harminc év eredményeit és kívántak to­vábbi sikereket, majd az iskola igazgatója gratulált az osztály­nak a kitartó és példátlan szer­vezettséghez, megjegyezve, amilyen szép volt a múlt, olyan szép legyen a jövő. Az osztályfő­nöki órát közös vacsora követte a városban, majd hosszú, éjsza­kába nyúló társasági beszélge­tés. Már most megfogalmazó­dott a hagyomány folytatását célzó közakarat: az 1970-ben végzett H-4 osztály legközelebb 2005. május közepén találkozik. _________________________F. U SZOLNOK K öszönjük! Az árvízi napok idején jóleső ér­zéssel töltötte el a falu lakossá­gát, hogy nem maradt magára. Köszönet polgármesterünknek és mindazoknak, akik önzetlen jóindulattal nyújtottak segítsé­get anyagiakkal, ajándékokkal, adományokkal vagy bármi más módon Nagykörű lakosságának. RÓZA NT JÁNOS ÉS NEJE NAGYKÖRŰ GYERMEKNAPI ELŐZETESKÉNT múlt hónap 20-án a Jászkun Volán Rt. és a társaság szakszerve­zete a dolgozók gyermekei részére egész napos kirándulást szervezett. Négy autóbusszal száznyolc­van gyermek és felnőtt indult útnak, hogy megnézze a Közlekedési Múzeumot és ellátogasson a fővá­rosi állatkertbe. (beküldött fotói A gondolkodásmód átformálása Fűződik-e embernek érdeke ahhoz, hogy értel­mi, észbeli, tudati problémákkal is foglalkozzon akkor, amikor a megélhetés vagy épp a meggaz­dagodás gondjaival van elfoglalva? Egyes vélemények s feladattisztázó viták sze­rint tömeges és tartós haladás társadalmunk anyagi, gazdasági életében csak akkor lesz, ha változás áll be a magán- és közerkölcsben, ha át tudjuk alakítani önma­gunk és mások mentalitását, ha helyre tudjuk állítani az egyéni, a közösségi értékek, köztük a közjó be­csületét is. Sok helyen hangzik el ma a kérdés: vajon mélyponton van-e a közerkölcs? Én úgy látom, nem az erkölcs van válságban (mert sokféle erkölcs létezik), hanem az ember. Az egyiket lehúzza a lét, a másikat repíti. Tartalmi értelemben a modern mentalitás meghatározott értékeken át közelíthető meg: a racionális és pozitív gondolkodáson keresztül, egyéni felelősségvállalással, a környezet átalakí­tása iránti törekvéssel, toleranciával, türelem­mel a más mértéket vállalókkal szemben, a meghatározott normák követésével. A mentali­tás formálására eszközeinek széles skálája adaptálható a tudományok és a mindennapi élet tárhá­zából, köztük a jászkun kultúrából is. A rendszerváltás folya­matában a gazdasági meg­előzi a politikait, a politikai viszonyok átalakítá­sa megelőzi a gondolkodásmódunk átformálá­sát. Ez tehát még hátravan. A modern gondolkodásmód létkérdés. Bíz­nunk kell benne, hogy szabad utat kap a jászku­nok mindennapi életében is. DR. BÁLINT SÁNDOR __________________SZOLNOK N em az erkölcs, az ember van válságban NEM MÚLT EL A MÁJUS NYOMTALANUL. A szolnoki II. Számú Gondozási Központ Városmajor úti idősek otthonában mindig történik valami: a szerelem hónapjában májusfát díszítettek. A szórakozta­tó programok kellemes időtöltést ígérnek minden találkozás alkalmával, amit a hölgyek és urak jóked­ve is bizonyít. (beküldött fotó) Már történelem a tíz évvel ezelőtti szabad választás Lám, hogy múlik az idő! Tíz év­vel ezelőtt még szorongva vár­tuk, hogy mit hoz a jövő, hiszen szokatlan volt, hogy saját dolga­inkról magunk dönthettünk. (Vannak, akiknek még ma is szo­katlan.) Ma pedig már úgy em­lékszünk vissza ezekre az időkre, mint történelmi eseményekre. Bizony: ma már történelem, hi­szen tíz esztendővel ezelőtt vol­tak az első szabad országgyűlési választások, s ilyenkor, tavasz vé­gén már megindult a készülődés a helyhatóságiakra is. A Jászjákó- halmi Honismereti Szakkör a Pol­gári Körrel együtt két jeles sze­mélyiséget hívott vendégül nem­régiben, hogy együtt emlékezze­nek ezekre a sorsformáló időre. Mindketten többször jártak már Jákóhalmán, hiszen Zombori Ot­tó - aki az Uránia Csillagvizsgáló igazgatója - rendszeresen tart itt izgalmas természettudományi előadásokat. Most arról beszélt, hogy hogyan élte meg a rend­szerváltást. Szentmihályi Szabó Péter, jeles költőnk, sci-fi írónk, egyetemi tanárunk pedig belülről is részese volt az eseményeknek, mivel az Antall-kormány külügyi sajtóreferenseként is dolgozott. Szentmihályi Szabó Péter is járt már nálunk régebben író-olvasó találkozón. A többórás beszélgetés után jóleső érzéssel nyugtáztuk, hogy ha vannak is gondok, azért min­den megy a maga útján. FODOR ISTVÁN FERENC JÁSZJÁKÓHALMA Szabadkai vendégeket vár Besenyszög a falunapra Nemrégiben Chiovini Ferenc fes­tőművész szülőfalujában jártam, ahol a nyugdíjasklub tagjainak tartottam előadást. A klubtagok­kal való találkozást megelőzően és a beszélgetés után vendéglátó­imtól egy kis ízelítőt kaptam Be­senyszög fejlődő kulturális életé­ről. Örömmel hallottam, hogy egy­re többen tartják emlékezetük­ben Chiovini Ferencet és az in­nen elszármazottakat, és minden eddiginél jelentősebb ünnepre készülnek: a június 24-25-i falu­napra. A vajdasági magyarok képvise­letében kedves vendégeket: a szabadkai, ötvenöt tagú művé­szeti együttest (kórust és zene­kart) látják vendégül. Elmond­ták, hogy a szervezők — a nyug­díjasklub vezetői és a művelődé­si ház igazgatója - örülnének, ha bővülhetne a vendéglátók köre, ha a falu lakói önként jelentkez­nének a népes vendégsereg foga­dására. Az elmúlt tíz évben a szabad­kaiak többször is sikerrel szere­peltek megyénkben. Jártak Szol­nokon, Rákóczifalván és másutt is. A mostani látogatás nyomán a besenyszögiek is tanújelét adhat­ják magyarságtudatuknak. Ne­mes cselekedetüknek bizonyára nagyon örülne (ha élne) Wesnicz- ky Antal is, akit még mindig nagy-nagy tisztelettel emlegetnek az idősek. DÉNES PÁL MEGYEI TITKÁR MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE Egy év után nem az idő vasfoga kezdte ki A lap május 25-ei Grátisz mellék­letének első oldalán a Gyermek­nap előtt című anyaghoz illuszt­rációként megjelent egy fotó. A felvétel tavaly ilyen idő tájt ké­szült a túrkevei Erkel Ferenc té­ren található játszótérről. A játszóteret az elmúlt eszten­dőben a gyermeknap alkalmából adták át, fővédnöke Búsi Lajos országgyűlési képviselő, a me­gyei közgyűlés elnöke volt. Az el­telt egy év során, sajnos, sok bo­nyodalom alapját képezte a tet­szetős játszótér, amit az építő ön­zetlenül, térítésmentesen ajándé­kozott a városnak, és álmában sem gondolta volna, hogy nem az idő vasfoga fogja kikezdeni... Jelenleg éppen bontás alatt van. A „területrendezés” során már el­tűnt a kivitelező és az adományo­zók neveit megörökítő emléktáb­la is. A fennálló állapot több hó­napja borzolja a szülők és a gye­rekek idegrendszerét. VINCZE ISTVÁN, TÚRKEVE Olvasóink leveleiből válogatunk. A kiválasztott írásokat — a levél­író előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - feldolgozzuk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkesztúKácsor Katalin „Anya, szégyellem, hogy ember vagyok!” Voltam már jó néhány focimecs- csen, de olyan élményben, mint amilyen az Új szász—Heves rang­adón ért, még nem volt részem. Megértem már több mint negy­ven évet, de annyi trágárságot, szitkot, ocsmányságot, mint amit a kilencven perc alatt a vendég­szurkolók összehordtak, egész eddigi életem során nem hallot­tam. Félreértés ne essék, nem fiata­lokból álló drukkerekről, hanem 30-50 év közötti férfiakról van szó. Természetesen a szitkokból jutott bőven a bíráknak is, olykor saját csapatuk is megkapta a ma­gáét, és persze a hazai játékosok szinte minden egyes megmozdu­lását szitokáradat kísérte. De ju­tott az ocsmány kifejezésekből annak a két, tíz év körüli kisfiú­nak és annak az idősebb férfinak is, akik a szünetben a pályát pró­bálták megtisztítani a szerpenti­nektől. A mi „felnőtt korosztályunk” előszeretettel mondja, milyen csúnyán beszélnek a mai fiata­lok. Hát, kérem szépen, van kitől tanulni! Milyen az a családapa, hogyan viselkedik otthon a saját gyerekeivel, aki egy focimeccsen csak trágárságokat tud üvöltöz­ni... Nem vagyok én sem szent, a szurkolás hevében tőlem is el­hangzik olykor egy-két kereset­len szó, de próbálok úgy visel­kedni, ahogy egy embernek visel­kedni kell. A meccsről hazafelé végig ez volt a téma családom körében. Az én 13 éves lányom tömören így fogalmazta meg a vélemé­nyét: „Anya, szégyellem, hogy ember vagyok.” Tökéletesen igaza volt. __________________________E. Q„ SZOLNOK A munkásság elismerése A közelmúltban - Téglás István nyugalma­zott általános iskolai tanár kollégámmal és Kiss Adorján vállalkozóval - egy ünnepi ese­ményre kaptunk meghívást. Megilletődötten hallgattam a polgármester, egykori tanítvá­nyom kedves szavait, majd átvettük kitünteté­seinket. Tiszta szívemből, igazán örültem a Pro Ur- be-díjnak, hiszen elismerték évtizedek óta végzett munkámat. Nagy segítség ez a díj anyagilag is munkámban. Küzdelmes évek állnak mögöttem. A sok év óta gyűjtött forrásanyagomból próbálom felépíteni a Tiszazug művelődéstörténetét, és megoldani a kisebb-nagyobb vízföldrajzi problémákat immár 1700 kézzel írott lap fe­lett. Nem kis munka volt, s az elkövetkezők sem lesznek szellemi hancúrozások. Lassan befejezem Tiszainokát, s következik egy ha­talmas anyaggal Nagyrév és Cibakház. Ti- szaföldvárról elkészült a munkám, hátravan még Martfű, s szorítok nagyon, hogy legyen időm befejezni, másrészt szeretném megélni a 2002-t, hogy megkaphassam a vasoklevele­met. Mikkel foglalkoztam éveim során? Halott­látók, áldozatos, népükért, hitükért élő pa­pok, templomépítő lelkészek, az ellenrefor­máció kínjait tűrök, áldott emlékű orvosok, állatorvosok, irodalmárok, költők, olimpi­kon, vízügyi mérnökök, az arzéntrioxid-ol- dattal gyilkolók, a vallásüldözés elől Bajoror­szágba kimenekülő protestánsok, a neves freskókészítő plébános-költő: a főtisztelendő Demeter István, Dávid történész, Kunszent- márton későbarokk emlékei, a magyar Szent Korona nyughelye Kunszentmártonban, ne­ves épületek, a vízi élet nagy emberei; a Ti­szazug gyógyvizei, a térség nagy szülötté­nek, Szabokska Mihálynak új megvilágítás­ba kerülő értékelése, a tiszakürti arborétum, világhírű régészeti lelőhelyek, a Rodin-tanít- vány szobrászművész: Poroszlay Sándor, szarmata-jazyg védelmi rendszerek, Cserke- halom mondája, Szinyei Merse Pál a Tisza­zugban, Tiszainoka neves regényírónője, ej­tőernyős bajnoka és középkori temploma, Ehellős monostora francia kapcsolatai, a ti- szaugi Körtvélyes, ősi magyar nyelvkincsünk remek emlékei (ezeken dolgoztam nagyon sokat). A nagyrévi Zsidóhalom szétrombolá- sa, lépcsős védekezések a török ellen, a tisza- földvári boszorkányper 1750-ben és a „szé­gyenkő”. A kiragadott témák természetesen mun­kásságomnak csak egy részét ölelik fel. Jómagam semmiből csináltam - tanítvá­nyaim segítségével - egy több ezer darabból álló földrajzi szertárat, aminek jutalmaként három és fél hétre földrajzi tanulmányi útra mehettem Bulgáriába. Hátizsákos gyalogtúrákat szerveztem, elin­dítottam az odorvári kutatótáborokat Németh Gyula kollégámmal. 1950 szeptemberétől 1973 júniusáig földrajz szakköröket vezettem. Több mint tíz diákom felvételi vizsga nélkül juthatott egyetemi felvételhez - bár volt, aki nem élt ezzel a lehetőséggel. Kitüntetésemért őszinte köszönet és hála illeti a tiszaföldvári önkormányzatot, s re­ménykedem, egészségem engedi, hogy terve­zett és folyamatban lévő kutatásaimat befe­jezhetem. DR. VARGA LAJOS GYÉMÁNTOKLEVELES ______________________GIMNÁZIUMI TANÁR, TISZAFÖLDVÁR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom