Új Néplap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-03 / 129. szám

Matild és Amálka Lányok, telefonon- Halló, Krómozott Kacsák? Rendelnék egy hölgyikét, sür­gősre.- Csúcsforgalmi időben hí­vott bennünket, uram. Momen­tán csak a Kicsit tudnám külde­ni.- Ő kínai?- Nem, uram.- Ukrán?-T Szoprán. Egyébként Kicsit a művészneve.- Miért éppen az?- Mert ő kicsit pösze, kicsit kancsal, kicsit biceg, továbbá ki­csit...- Kispardon! Mondana róla valami vonzót is?- Szívesen. Kicsit olcsó, rá­adásul van egy hallatlan előnye.- Éspedig?- Őt uraságod bátran leírhat­ja az adójából. ________________________(W) M atild: Jesszusom, Árnál! Mi tör­tént a pofijával? Amálka: Kiütést kaptam a me­nyemtől. Matild: Orvos látta már? Ainálka: Naná! Állítólag an­nak idején még udvarolt is neki egy kórboncnok. Matild: Árnál! Magácska miatt adósodott el az idegesklinika! Amálka: Miket nem mond! A kórházak azért adósodtak el, mert rosszul gazdálkodnak. Matild: Maga szerint mit kelle­ne csinálni? Amálka: A kórházak helyett inkább a kutatást kellene támo­Presszóban, két cukorral gatni, hogy olcsóbb betegségeket találjanak fel. Matild: Az ám! Vagy megfejt­hetnék a rövid élet titkát... Amálka: Inkább az orvosokat fizetnék meg tisztességesen. Ak­kor végre megszűnne a hála­pénz. Matild: Pityiszt! A hálapénz csupán egyvalamitől szűnne meg. Amálka: Ugyan mitől? Matild: Attól, ha kötelezővé tennék. Amálka: Ezt a mi egészség­ügyünket csak egyféleképpen le­hetne meggyógyítani. Matild: Mit talált ki, édesbo­gár, avval a ménkű agyával? Amálka: Az egészségügyet ki kellene adni kisvállalkozásba. Matild: Ahá! És végre csök­kenteni a kisvállalkozók szörnyű adóterheit... Amálka: Éppen ellenkezőleg! Tovább kell növelni az adókat, így ez a beteg egészségügy szé­pen átvándorolna a feketegazda­ságba. Matild: És ez miért volna jó? Amálka: Mert minálunk egye­dül csak a feketegazdaság műkö­dik egészségesen. jwtoái DOKTOR UR, ilyen súlyos a helyzet? Kakas-hírek A tiszai hajóskapitányok verse­nyét K. Imre fedélzeti matróz nyerte, mivel ő állt legközelebb a kormányhoz. * * * Brüsszeli tárgyalásai során Pin­tér Sándor belügyminiszter örömmel nyugtázta, hogy a ma­gyar rendőrviccek megfelelnek az európai uniós elvárásoknak. *** Egy magát megnevezni nem kí­vánó hernyó szerint Kövér Lász­ló sem egy ma született lepke. * * * Némi rövidzárlatot követően Katona Kálmán az MVM élén je­lenést látOtt. (WALTER) Új pénzügyi politika Szabó szomszéd meg a nyaralás Szabó szomszéd, az Alvégről, learatott Péter-Pálkor, munka után édes az ágy,- érvényes a tétel mától. Nyaraim ment, mert a nyár is édes, mint a diótorta, üdülési csekkel s nejjel leautózott Siófokra... Ott sikert „aratott” Szabó prostik között, szexre vágyva,- mire a nej, rendet vágva, férjeurát tette ágyra! DONKÓ LÁSZLÓ Julis és Maris — meg a benzináremelés Julis: Mizújs, Maris, mizújs? Úgy nézel ki, mint a tizenkét dühös ember. Maris: Ammán igaz, Julis. Dühít az örökös ben­zináremelés. Julis: Nemcsak téged, már a kormányfőnek is felment miatta a benzingőze! De mért is bosszant téged a benzinár... hiszen az ittas férjeduradnál nem vezetsz haza egyebet? Maris: Majd megvezetlek én téged, te Julis. A Dömémnek van egy márkás német járgánya! Julis: Volkswagen? Maris: Jobb! Julis: Tán Opel? Maris: Annál is jobb! Trabantja van... és hatot zabái százon. Julis: Az enyim kettő litert fogyaszt, Maris. Maris: Ne próbálj átverni, Julis! Oszt gázolajjal megy? Julis: Nem! Olaszrizlinggel meg egri bikavérrel. Maris: Miről hadovázol, te Julis? Julis: Hát a férjemuramról... két lityi falmellékit fogyaszt száz méteren, azzal el is ér a kricsmiig, ott aztán mesmeg feltankol... Maris: Julis, Julis, elvicceled a dolgot! Pedig már az Orbán Viki is szót emelt a benzinár miatt. Julis: Bizony, úgy nem lesz ki a sokat emlegetett négy kereke valamennyi családnak. Maris: Hát neked már most hiányzik egy kereked, Julis! Az a baj, a hordóját adják drágán a piacon. Julis: Meghiszem, egy hordó szomorodni több ezerbe kerül! Maris: Tőled lehet elszomorodni, te Julis! Most nem a pancsborról diskurálunk, hanem a kőolajról. Julis: Azt hiszem, mégis azoknak a jó, akik sző­kítenek maguknak üzemanyagot, Maris. Képzeld, még a Sóvágóné, a nagyfenekű Rózsi is szőkített... Maris: Mit, olajat? Julis: Frászkarikát! A frizuráját... azóta is kerül­geti egy jóképű olajkommandós... Maris: Kerülget téged a rossz nyavalya, Julis! Julis: Na, az én istenem áldjon meg, Maris! Maris: Hová olyan sietve? Julis: Megyek a benzinkútra, Maris­Maris: Meghibbantál. Benzinkútra mész... mi­nek, hisz nincs is kocsitok! Julis: Veszek fél liter benzint, Maris­Maris: Mert?! Julis: Gyártok házilag egy Molotov-koktélt, Ma­ris. Maris: Te nemcsak meghibbantál, de meg is buggyantál a korán jött melegben, Julis? Aztán mi az ördögöt akarsz a Molotov-koktéllal... az uracs­kád akármennyire is szereti a tütüt, azt azért tán nem fogyasztja el! Julis: Nem is annak kell... Postázom a Mólnak, ha netán megint árat emelne! Vége. DONKÓ LÁSZLÓ SZÖVEG NÉLKÜL — NA MONDJAD GYORSAN, mert hamarosan elég pocsék lesz a térerő! SZÖVEG NÉLKÜL ÁTSZERVEZÉS. - Állj! Nem a minisztert daraboljuk föl, hanem a minisztériumot! SZOLGÁLAT mindhalálig PANCSER

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom