Új Néplap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-02 / 128. szám

8. OLDAL 2000. Június 2„ péntek Csongrádi Kata a nyugdíjasokért Millió rózsaszál címmel, június 10-én, szombaton délután há­rom órai kezdettel zenés műsor­ban szerepel a szolnoki helyőr­ségi klubban Csongrádi Kata. A műsor bevételét az árvízkáro­sultak javára, a nyugdíjasok vá­rosmajori baráti körének ajánlja fel. ■ Millenniumi találkozó A cserkeszőlői Őszi Napfény Nyugdíjasklub kultúrosa, Pász­tor József nyugdíjas tanár arról értesítette szerkesztőségünket, hogy országos millenniumi nyugdíjas-találkozót szerveznek június 3-án. A találkozón részt vevő nyugdíjasklubok bemutat­ják térségük folklórját, önálló műsorral szerepelnek. Nevezni ugyan már nem lehet, de a ren­dezők szívesen látják a nyugdí­jasklubokat. A csorvási mazsorettcsoport és ifjúsági zenekar is szórakoz­tatja majd a vendégeket. Lesz kánkán, cigánytánc és különle­ges hangszerek bemutatója is. Mindegyik részt vevő klub dísz- oklevelet kap. ______________■ V asutasok versengése Az őszi elődöntőn megyénkből több csapat bejutott a vasutas nyugdíjasklubok amatőr művé­szeti csoportjainak és szólistái­nak június 23-án, a szolnoki Csomóponti Művelődési Ház­ban tartandó országos döntőjé-. be. Ezen a megméretésen negy­venhárom műsorszámban, hat kategóriában dől majd el, hogy kik a legjobbak.____________■ M egyei küldöttértekezlet Megyei küldöttértekezletet tar­tott a közelmúltban a nyugdíja­sok megyei kulturális és érdek- védelmi szervezete. Ez alkalom­mal dr. Sebők György alelnök előterjesztése alapján módosí­tották az alapszabályt. Elhang­zott, hogy a Kárpát-medencei szépkorúak szavalóversenyét augusztus 25-26-án rendezik meg. A nyugdíjasok megyei Ki mit tud? vetélkedőjére Török- szentmiklóson októberben ke­rül sor. Az ópusztaszeri kirán­dulásra június 15-ig lehet jelent­kezni. A zagyvarékasi pikniket a Kék Ibolya Művészeti Csoport szeptember 1-jén rendezi meg. A megyei klubok tízperces fellé­péssel nevezhetnek arra. Varga Sándomé a Társadalmi Egyesü­letek Szövetségével való együtt­működésről számolt be. ■ Nyugvó (?) kráterre építkeznek Vannak, akik fittyet hánynak a jogszabályra Gerlefalvi Nagy Sándor olajmérnök sorsá­ban egy kicsit tükröződik íegújabb kori történelmünk. Amikor például leérettsé­gizett a budapesti Toldi Ferenc Gimnázi­umban, értelmiségi származása miatt nem vették fel az egyetemre, hiába szere­tett volna gyengeáramú elektromérnök lenni. (Köztudott, hogy egy időszakban a munkás-paraszt származásúak előnyt él­veztek az egyetemi felvételnél.) így aztán évekig lemezvágó vasmunkás, betaní­tott villanyszerelő lett. A sors fintora, hogy a Bu­dapesti Műszaki Egyetemen, ahová nem vették fel, ő vette magnószalagra a rektori ülések anya­gát, Édesapja vízkútfúró berendezéseket terve­zett, s gyártásukat is irányította. Az ő tanácsára jelentkezett a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem bányamérnöki karának olajmérnöki szakára. Annak elvégzése után, 1967-ben - fél évi mérnök gyakorlati idő után — Szegeden fú- rómémökként kezdte az olajipari tevékenységet. Az algyői mező akkor kezdett felvirágozni. Több mint húsz fúróberendezés dolgozott ott - ami létszámhiányt okozott. így aztán volt olyan idő­szak, hogy ő is mérte a csöveket, cipelte a bari- toszsákokat. A mérnökgyakorlati idő is megérdemel né­hány szót. Először betanított munkásként, úgy­nevezett kulcsosként kezdett, majd hirtelen igen magasra, negyvenhárom méterre, a fúrótorony tetejére emelte a sors. Ott, az ingadozó torony tetején, jeges szélnek, forróságnak kitéve „kap- csolós” lett. Most, az idő múlásával, a nyugdí­jaskor kezdetén azt mondja erről:- így lehetett igazából megtanulni a szakmát. Az egyetemen ugyanis megtanítják, hogy mit kell csinálni. Azt viszont, hogy hogyan kell csi­nálni, ismerni a szakma csínját-bínját, azt a fú­rómesterektől, főfúrómesterektől lehetett megta­nulni. További munkahelyei — így például a Nagyal­földi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat, ahol technológiai részlegvezetőként a föld alatti áramlástani viszonyokkal foglalkozott, majd a szolnoki Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség, később a Magyar Bányászati Hivatal szénhidro­gén-osztályvezetői tiszte - ismereteit tovább gyarapították. Azt például, hogy a szakmai fel- készültséget hogyan kell államigazgatási jogsza­bályokkal ötvözni. Saját kérésére, családi okok miatt került vissza a szolnoki bányakapitányság­ra. Gerlefalvi Nagy Sándor egész életében a kö­vetkezetes, szigorú, de a termelést nyomós ok nélkül nem akadályozó ember volt. Társai ugyanúgy. Ennek is betudható, hogy a többi iparághoz képest a szénhidrogén-bányászatban volt a legkevesebb haláleset vagy csonkulás. A következetes ellenőrzés, a biztonsági előírá­sok betartása ellenére előfordultak nem várt ese­mények. Azok okozták a kitörések legnagyobb részét. Nem lehetett például előre számítani ar­ra, hogy kilyukad egy fúrószál. Ha egy kút „be­indul”, a kitörésgátlóval meg lehet fogni. Meg­történt viszont, hogy nem működött a kitörés­gátló, pedig előzőleg kipróbálták. A korszerűbb amerikai kitörésgátlók alkalmazása után más hi­baforrások keletkezhettek. Például nem volt megfelelő gumitömítés. A kitörések súlyos károkat okoztak. Üllésen, Battonyán, Hajdúszoboszlón a hatalmas fúróbe­rendezéséket szó szerint elnyelte a föld. A ké­sőbbiek során nem tűnt el berendezés, csak né­hány összeégett - például Algyőn, Zsanán és a szeghalmi területen. Füzesgyarmat mellett pár­latkitörés is volt. A benzinhez hasonló párlat könnyen lángra lobbanha­tott volna, ezért több csalá­dot ki kellett telepíteni. Manapság ilyen esetek már nem történnek, mert a rétegnyomás sajnos lecsök­kent. Nincs már 200 bar ré­tegnyomás kétezer méter mélységben, hanem csak 100-120 bar Az viszont már nem hozza fel a föld mé­lyében lévő ásványolajat, s ezért különböző módszere­ket - segédgáz-besajtolás, mélyszivattyú-beépítés — kell alkalmazni. A kútkitörésekről azt mondja Gerlefalvi Nagy Sándor: — Ismereteim sze­rint Magyarországon a szénhidrogén-kutatás het­ven éve alatt körülbelül hetven kútkitörés volt. A világstatisztikához viszonyítva ez nagyon ele­nyésző. A szolnoki bányakapitányságon legutóbb a kőolajbányászat és öt megye vezetékrendszeré­nek felügyelete hárult Gerlefalvi Nagy Sándorra. Azt mondja erről: — A szállítóvezetéki rendsze­reknek a lakosság és a vezeték biztonsága miatt 46 méter széles övezethatáruk van. A privatizá­ció, a magántulajdon nagymérvű gyarapodása ilyen tekintetben kedvezőtlen. A tulajdonosok nem veszik figyelembe az övezethatárra vonat­kozó jogszabályt. így aztán megtörténik, hogy épületet emelnek egy olyan 64 baros vezetékre, amelyet a hatvanas években fektettek le, korro­dál, s ha kilyukad, akkor a ház a családdal együtt a levegőbe repül. S hiába tiltunk, veszek­szünk, szankcionálunk. Nem törődnek a szol­galmi joggal. Erdőt telepítenek, uszodát építe­nek a szénhidrogén-vezetékre. Előfordul, hogy jószerint egy műhely szerelőaknáján át halad a távvezeték. Az is megtörtént, hogy munkagép­pel kilyukasztották a távvezetéket. A traktoros elmondhatja, hogy újjászületett, mert ha tűz ke­letkezik... Egyszerűen nem lehet érvényt szerez­ni a biztonsági övezetre vonatkozó jogszabály­nak. Nem tudom, mi lesz ennek a vége. Az biz­tos: a következmények nem a bányakapitánysá­gon múlnak. i Kútkitörési részlet (képünk illusztráció) Az első siker A baráti találkozó résztvevőinek egy csoportja Első nyilvános sikerét aratta a nyugdíjasok közelmúltban ala­kult Szolnok Városi Kulturális és Érdekvédelmi Egyesülete. Baráti találkozóra invitáló meghívásá­nak közel kétszázan tettek ele­get. A volt gyermekváros épületé­ben tartott összejövetel igen jól sikerült. Az egyébként is felsza­badult hangulatot csak fokozta a Széchenyi Általános Iskola tanu­lóinak kedves műsorszáma, Fe- rencz Tibomé szavalata, a Vas­utas vegyes kórus fellépése, Kis- pál Sándomé énekes produkció­ja, Ticz Zoltán zenéje, Kis Béla rímfaragó derültséget hozó sza­valata. A műsor tetőfokra hágott, táncra perdítette a jelenlévőket Fazekas Rozika ezüstkoszorús népdalénekes fellépése. Az első sikert tehát méltán könyvelheti el az egyesület. Re­mélhetően a többivel sem marad adós. További programjában — többek között - szerepel a mar- tonvásári országos találkozón va­ló részvétel, csíksomlyói kirán­dulás és ősszel Kohó felkeresése. Előtte pedig a szépkorúak kárpát­medencei szavalóversenyén való részvétel. A városi egyesület fej­lődésének két biztosítéka van. Közülük az egyik Deák Jánosáé elnök szerint a megyei egyesület­tel való jó együttműködés, a má­sik pedig az egyesület vezetősé­gének kollektív munkája. Egy­más önzetlen segítése jellemző erre a testületre. Tisztában van­nak azzal, hogy csak közös erőfe­szítéssel érhetnek el eredménye­ket. Tudják, nem lehet a munká­ban magára hagyni az elnököt, hiszen az társadalmi munkában egyébként is több tisztséget be­tölt, s nagyon elfoglalt. A Nyugdí­jasok Országos Szövetségében például (és a megyei egyesület­ben is) az ellenőrző bizottság el­nöke. Oktat és vizsgáztat pénz­ügyi tanfolyamokon, valamint a Pénzügyi és Számviteli Főiskola kihelyezett tagozatán, ahol má­soddiplomásokat képeznek. Könyvvizsgálóként néhány céget ellenőriz és így tovább. Mégis vállalta a városi egyesület vezeté­sét, s igyekszik eleget tenni meg­bízatásának. ■ Az idősek életkörülményei A Magyar Nyugdíjasok Egyesületeinek Országos Szövetsége tavaly felmérést végzett az időskorúak családi viszonyainak, társas kap­csolatainak és életkörülményeik néhány elemére vonatkozóan. A Központi Nyilvántartó és Választási Hivatal adatai szerint hazánk­ban 10 millió 318 ezer 763 állampolgár élt 1999 májusában, közü­lük 2 millió 139 ezer 251 hatvan éven felüli. A nyugdíjak átlagának összege a kiegészítő járadékkal együtt 30 777 forint volt, járulékok nélkül pedig 28 669 forint. Az a. tény, hogy a nyugdíjak reálértéke évek óta jelentősen csökkent, jelentő­sen befolyásolta az időskorúak életfeltételeit. A több mint kétezer válaszadó közül a háztartások havi bevételei a következők: 10 001-20 000 forint között 3,60 százalék, 20 001-30 000 forint között 20,71 százalék, 30 001-40 000 forint között 19,80 százalék, 40 001-50 000 forint között 16,90 százalék, 50 001-60 000 forint kö­zött 15,66 százalék, 60 001-70 000 között 10,62 százalék, 70 001 és 80 000 forint között 6 százalék, 80 ezer forint felett 6,50 százalék. A háztartások összes havi jövedelmeinek átlaga 46 081 forint volt. A kutatások szerint „az időskorúak életszínvonala, illetőleg jöve­delmi helyzete a lakosság egészéhez viszonyítva valamivel kedvezőt- lenebb, az egyedülállók esetében a különbség elég határozott.” ■ Az oldalt írta: Simon Béla Fotó: Mészáros János A tűzoltók és a bika Egy ember és egy megvadult bika néha kilátástalan küzdelme akár jelképe is lehetne annak a hősies erőfeszítésnek, melyet a tűzoltók fejtenek ki a természeti erők fékte­len tombolása ellen — mégsem ezért választottuk ezt a címet. Hogy miért? Kiderül ez mindjárt, ha Szabó Ferenc nyugállományú tűzoltó alezredes életútját bogoz­zuk. Teljesen a véletlenen múlt, hogy egyik is­kolatársa rábeszélésére tűzoltó lett. 1957 márciusában vette fel Karcagon az egyen­ruhát és a havi 1180 forint fizetést. A vo­nuló állományban egyedül neki volt meg az érettségije. Ennek köszönhette, hogy egy év múlva őrvezető lett. Hosszú út ve­zetett aztán ahhoz, hogy a tűzoltótiszti iskola elvégzése, különböző beosztások után tűzoltó alezredes, szolgálati főelő­adó lett. Az iskola után Törökszentmiklóson őrsparancsnok volt, majd tíz évig Szolno­kon is ezt a tisztet töltötte be. (Sokan em­lékeznek még arra, hogy akkor a tűzoltó- laktanya a Tisza partján, a „meztelen szobor” mellett, a középiskola helyén volt.) Őrségparancsnoki ideje alatt két egység volt a laktanyában. Huszonnégy órás szolgálatot ugyanannyi szabadidő követett.- Nem tudnám pontosan megmonda­ni, hogy az alatt a tíz év alatt hány tűz­eset történt, de évente hozzávetőlegesen 240 vonulás volt, s annak több mint öt­ven százalékában részt vettem — emléke­zik Szabó Ferenc. - Persze nem csak tűz­höz riasztottak bennünket, hanem embe­rek, állatok, különböző tárgyak mentésé­hez, karambolokhoz, műszaki menté­sekhez is. S milyen döbbenetes eseményekkel találkoztak, milyen veszélyes helyzetek­be kerültek néha!- Sok megrendítő eset között legmeg- rázóbbak a gyermekbalesetek. Emléke­imben még mindig él annak a tiszasülyi tanyai kisfiúnak a tragédiája, akinek a labdája a hiányos káván át begurult a kútba. A kisfiú bizonyára vissza akarta szerezni azt, s ő is a kútban végezte. Már csak holtan tudtuk kiemelni. Vészhelyzetekben is bővelkedett Sza­bó alezredes életpályája. A ’60-as évek­ben például a szolnoki papírgyárban egy klórtartályból ömlött a gáz. Az ottani dol­gozók már menekültek. A tűzoltók oxi- génes légzőkészülékkel mentek be. Nagy nehezen sikerült elzárni a gáz útját, el­lenkező esetben ki kellett volna telepíteni a fél várost. A törökszentmikló­si Barneválnál is történt hasonló eset. Szabó Ferenc akkor szén- monoxid-mérgezést kapott, de megúszta. Egyszer meg egy nagy istálló égett. A padlástérben Szabó Fe­renc alatt leszakadt a födém, s ő úgy, ahogy volt, oxigénes légző­készülékkel, álarcban a lovak közé esett. Azok megvadultak ugyan, ő mégis sérülés nélkül megúszta. Néha te­hát a szerencse is közrejátszott. A szolnoki régi Centrum Áruház égé­sekor Szabó Ferenc (akkor még száza­dosként) irányította az első beavatko­zást. A Magyar Tűzoltó című folyóirat­ban így számolt be erről: „A két emeleten lakók kétségbeesetten segítségért kiáltoz­tak. Egy negyven év körüli asszony már azt sikoltozta, hogy leugrik az utcára. Olyan fojtogató volt a füst, hogy nem sok hiányzott a pánikhoz. És elmondhatom, a lakók nem ok nélkül riadtak meg, mert már alig kaptak levegőt. Elsődleges fel­adatnak az emberek kimentését szabtam meg. Amilyen gyorsan csak lehetett, két fém dugólétrát és egy fém kihúzós létrát szereltünk, s kirendeltem a tolólétrát is... A lakók kimentése szerencsére sikerült, de nem ment könnyen. Akadt, aki sem­miféle rábeszélésre nem akart lejönni, mert sajnálta a nemré­giben vett bútort. Mások féltek rálépni a létrára.” Réti Judit, az egyik ottani la­kó így nyilatkozott az esetről: „Nagyon tetszett a tűzoltók határozottsága és udvariassá­ga. Először a gyerekeket vitték le a karjukon, azután került sor a felnőttekre.” Ilyen esetek után is azt mondja Szabó Ferenc: - Az volt a legszebb évtized! Tízévi szolnoki őrségparancsnoki munka után „megelőzési főelőadó” lett. Akkor az egész megyét megismerte. Fel­adatköréhez olyan munkák tartoztak pél­dául, mint a szolnoki Széchenyi-lakóte- lep hatósági engedélyezési eljárásaiban való részvétel. 1980-ban szolgálati főelőadónak ne­vezték ki. Elsősorban a beosztott állo­mány kiképzése volt a feladata, meg a személyzeti tevékenységgel járó összes munka. ’88-ban lett tűzoltó alezredes. Abban az évtizedben minden olyan tűz­esethez, ahol életveszély vagy nagy anya­gi kárveszély volt, neki is ki kellett vonul­ni és irányítani a mentést. Ilyen életút és 36 évi szolgálat után ke­rült nyugállományba. Két fia van. Az egyik gépészmérnök, a másik építész- mérnök. Mivel másodállást nem vállalha­tott, nem volt könnyű a kitaníttatásuk. — Kenyérnekvaló mindig volt — mond­ja -, de nagyon be kellett osztani. ' S mivel az élet nemcsak komoly dol­gokból áll, említsünk egy olyan epizódot, melyre a cím utal: Szolnok mellett, a piroskai kanyarban a piros tűzoltókocsitól megvadult, s neki­rontott egy bika. A gépkocsivezető nagy nyomással locsolt a bika szeme közé. A többiek viszont - hasznát véve akrobati­kus ügyességüknek - hamarabb felsza­ladtak az istálló tetejére, mint a macska a padlásra. Erről jut eszembe: Szabó Ferenc Spa­nyolországba készül. Okvetlenül meg akarja nézni, hogyan győznek le egy bi­kát. Sosem lehet tudni, mikor veszi hasz­nát...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom