Új Néplap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)
2000-06-15 / 138. szám
2000. JÚNIUS 15., CSÜTÖRTÖK 7. OLDAL Nemzedékeket tanított Ötvenkét hosszú és szép, sokszor nagyon nehéz esztendeig tanította Kunhegyesen, a református iskolában, majd a későbbi Kossuth útiban, illetve a Mező- gazdasági Szakiskolában a fiatalokat a szépre és a júra, az irodalom szeretetére, a nyelv, az írás, a beszéd szépségére Fabó Zsigmondivá tanárnő, vagy ahogyan mindenki ismeri, Zsia néni. Hogy az órái nem akármilyen szintűek voltak, azt bárki tanúsíthatja, akit fél évig, egyig, vagy akár többig pallérozott. A szakma, a felügyelők ódákat zengtek felkészültségéről, emberségéről, gyermekszeretetéről, és többször szóba került, hogy Kossuth-díjra javasolják. Ezt azonban nem kapta meg, elsősorban származása, családi . helyzete miatt. A legelső órája 1936-hoz kötődik, a legutolsó 1988-hoz. Noha magyar-történelem-német volt a szakterülete, a legtovább az anyanyelvet okította. Nehéz, túlontúl nehéz években, a háború alatt és után, a Rákosi-korszak- ban, a forradalom leverését követően. A férje évtizedekig Kunhegyes köztiszteletben álló református lelkésze volt, és ez a hivatás, családi kapocs a magyarázat arra, miért nem jutott, juthatott a fentebb említett díj közvetlen közelébe sem. A megkülönböztetés soha nem szegte kedvét. Ugyanúgy készült minden egyes órára, mintha ettől az élete függne. Mert nála a gyerekek, az iskola, az órák az életet jelentették. Neki is van két gyereke, két unokája, sőt már egy dédunoka is érkezett a családba. Sajnos szeretett férjét hét éve temet- tette, azóta szomorúbbak a napok. Főleg amióta annyira rosszul lát, hogy a temetőbe, a városba kimenni is csak kísérettel bír. Tanárnő lánya segít neki, és a tanítványai közül ottjártunkkor éppen Erdei Ica hozta a nagy újságot: Zsia néni kapta a megyei pedagógiai díjak közül az egyiket. Nem tudott elmenni, hogy átvegye, de a hír hallatán annyit jegyzett meg csendesen: - Nem érdemeltem én ezt meg, gyerekek! Vannak arra méltóbbak is nálam. Nem tudom, hogy vannak-e, de mivel Zsia néni engem is tanított, egyet tudok: ő a méltóbbak közé tartozott és tartozik ma is. Dombon van a háza... Második otthonuk Dombra épült egykoron Újszentgyörgyön az a ház, amelyben húsz esztendeje lakik Magyar György. Éppen ezért, az alul elhúzott csík is csak elöl vízszintes, az ablak alatt az utcafronton követi a domb lejtését. mögé enged egy kis kevertet, mert azt szereti. Tévéje nincs, ha nagyon szeretne látni egy műsort, elmegy az idősebb fiáékhoz, ott nézi meg. Az utóbbi időben a legnagyobb bosszúságot neki meg az utcabelieknek ez a permetezés okozta, amelyet A házigazda több mint harminckét esztendőt dolgozott a szentimrei gazdaság tehenészetében. Családos, sajnos a felesége meghalt. Három gyerekük született: két fiú, egy lány, azután unoka is van hét, meg dédunoka három. Gyuri bácsi június negyedikén töltötte a háromnegyed évszázadot, volt hetvenötéves. Van egy jókora udvara, kukorica, krumpli került bele. Sajnos ahol ő lakik, a Szabadság úton, a szemben lévő táblákat pár hete megpermetezte egy helikopter. Hogyan, hogyan nem, jutott nekik is bőven az égből jött méregből, mert rá egy napra sárgulni kezdtek a fák, odalett a termés. Jelentették az esetet Szentimrén, de se kép, se hang. Legalábbis addig, amíg mi ott jártunk. Ami pedig a mindennapokat illeti, jól megvan. Hallgatja a rádiót, olykor, ha van pénze, a gallérja Konok kunok pizzája Új színfolt Hegyesen, hogy megnyílt a környék máig egyetlen pizzériája, mintegy harminc fajta választékkal. Mégsem ez az érdekesség ebben a hírben, inkább az, hogy közölték: olyan is készül, amelyiket az egész világon csak itt „állítanak elő”. Ez pedig nem más, mint a konok kunok pizzája. Természetesen már az alapanyag is csípős. Azután kerül rá füstölt tarja, nemes kolbász, gomba, lila hagyma és sajt. A hasonló nevű szerveződés, a Konok Kunok Egyesülete is itt tartotta a minap soros összejövetelét, és fejenként eltüntettek egy efféle pizzát. Néhányan könnyeztek, amikor a nemes ételt rágták, mások akkor sziszegtek, midőn a csípős végtermék távozott tőlük. Nem tudom, az egyesület tagjai miképpen mesélték el környezetükben ez irányú tapasztalataikat, de tény, azóta ez a pizzaféleség vezeti az ottani népszerűségi listát. Igaz, nem nagy kunszt elöl maradni a konok kunok hazájában. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotó: Mészáros János A bánhalmi óvoda évtizedek óta második otthona az ottani három-hat, esetenként hétéves apróságoknak. Szám szerint most huszonheten járnak ide, és két óvónő: Veressné Ferenczi Gabriella, és Veresné Czudar Mária pallérozza őket. Két dajka, egy szakács képezi még a létszámot, és a kicsik úgynevezett vegyes csoportot alkotnak. Reggel hattól délután ötig tartózkodhatnak a nagy kerttel megáldott létesítményben. A tízórait követően az időjárástól függően kinti vagy benti foglalkozások színesítik a napot. Az ebéd után itt is - mint minden óvodában - következik a másfél órás kötelező alvás. Nemrégen rendezték meg a „legidősebbek” ballagását, most öt nagycsoportos napjai meg- számláltattak, hiszen őket ősztől már a suli várja. Több határozott teremtés is akad köztük, így Johanna fodrásznőnek, Ancsa énekesnőnek készül. A többi most iskolába igyekvő még nem döntött. Mentségükre szolgálják, hogy a pályaválasztásig akad még néhány esztendőjük. Egyébként a bánhalmi óvoda június 16-tól bezár: elkezdődik a nyári szünet. Kinti és benti foglalkozások színesítik a napot Munkában a keverő? Bizony-bizony már nem most történt, hogy Hegyesen bezárt az állomás környéki, valaha jobb napokat látott takarmánykeverő. Azóta árválkodik az ártatlan, bár az is lehet, hamarosan újra felvirrad a napja. Ugyanis tudomást szereztünk arról, hogy egy amerikai vállalat veszi meg, és ismét üzembe állítja a létesítményt. Ez azért is jelentős változás, mert vagy ötven helybelinek ismét lenne munkája. Azt is hallottuk, hogy a külföldi cég napraforgó-termeltetéssel és feldol- gozással foglalkozik. ________■ A Vajdaságba utaztak 1785-ben történt, hogy az egyre népesebb, éppen ezért egyre kevesebb földdel rendelkező Kunhegyesről mintegy hétszáz, túlnyomórészt nincstelen gyalog, ökörfogaton, lovas kocsival nekivágott a Bácskában lévő Feketehegynek. Mert ott mindegyikük szép darab földet kaphatott és ettől remélték, hogy jobbra fordulhat az életük. Azért nem volt ez a folyamat csupa fény és derű, hiszen a kivándorlókra rengeteg viszontagság várt. Végül évek, évtizedek szívós munkájával gyökeret vertek, és létrehozták azt a települést, amelyet ma Feketicsnek hívnak és Jugoszláviához tartozik. A kirajzás kétszáztizenötödik évfordulója tiszteletére Kontra József polgármester vezetésével negyven tagú kunhegyesi delegáció utazott Feketicsre. A helyi képviselőtestület, a felnőtt kórus tagjai, a színjátszó csoport a kétnapos látogatás során az ottani kul- túrházban emlékeztek meg a jeles évfordulóról. Nagy Kálmán tiszteletes pedig négyszáztizenöt fős hallgatóság előtt tartott istentiszteletet. A küldöttség tagjait ottani családoknál szállásolták el. A viszonzás az idén szeptemberben esedékes, annak a tiszteletére, amikor Kunhegyes átveheti a millenniumi zászlót. ■ Sok a belvízkár A belvíz Kunhegyesen összesen negyvennyolc házat érintett, jobban mondva kisebb-nagyobb mértékben megrongált. Ebből kettő lakhatatlan lett, ámbár saját erőből ezeket az önkormányzat képtelen felépíteni. Ennek ellenére az építés tervezése már elkezdődött. Felmérték a további károkat is, amelyet a katasztrófavédelmi illetékesek ellenőriznek. Hogy ne bízzanak semmit a véletlenre, pénzük nem lévén, pályázatokat készítenek és nyújtanak be valamilyen segítségért. Nem egyedül, ebben társak a vá- ros különböző intézményei. ■ Ismét a városé a volt munkásőrbázis A főépület így néz ki Az eredetileg járási úttörőháznak épült, vasút melletti létesítmény a hatvanas esztendők eleje óta nem kevés viszontagságon esett át. Már álltak téglafalai, amikor 1965-ben megszűnt a kunhegyesi járás. Ideig-óráig az enyészet szállta meg, majd folytatták és befejezték az építését. Munkásőrbázis lett. A rendszerváltást követően a kincstár tulajdona, bár a település meg annak mindenkori vezetői nem kevés erőfeszítést tettek azért, hogy ismét Kunhegyesé legyen. Lett is volna, ám akkora ösz- szegért, amely túlontúl nagy falatnak bizonyult a különben sem gazdag hegyesi önkormányzatnak. A szívós igyekezetei lassanként siker koronázta, és végre-valahára - természetesen nem ingyen — elfogadható, kifizethető árért ismét a városé a jogos tulajdon. Azzal a megszorítással, bár ide inkább a kitétel szó illik, hogy öt évig oktatási célokat szolgáljon a bázis. így helyet biztosítanak a népfőiskolái foglalkozásoknak, nyári alkotótáboroknak, különböző tanfolyamoknak. Pelenka meg selyemvirág Ez az üdítő jó lesz? - kérdezi az egyik vásárlót Takács Éva, az eladó. Hogy Újszentgyörgyön ebben a boltban mikor van csúcsforgalom? Az eladó szerint általában akkor, ha van pénz, fizetik a nyugdíjat. Illetve reggel fél hét körül, utána már kevesebb a betérő. Pedig akad itt minden, ami efféle boltba való. Kenyér nyolcfajta, sör kétféle, pálinka kétfajta, de kelleti magát pelenka meg selyemvirág, illetve felvágott, kölni, továbbá zöldség, játékautó és üdítő, társasjáték, netalántán dezodor. Nem akarom a szünet előtt a nebulókat riogatni, de füzetek is akadnak, meg a faluhelyen elmaradhatatlan kerékpárgumi. Hogy miből fogy a legtöbb? Az eladó szerint kenyérből, tejből és dohányáruból. Mert hiába kicsi Új- szentgyörgy, füstölő itt is lakik bőven. ■ A hetvenötéves Magyar György a háza előtt a helikoptervezető valószínűleg nem oda szánt, de jutott belőle a kelleténél több. Neki is, meg másoknak is. Vajon ki fizet ezért? - kérdezi. ______■ j