Új Néplap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-10 / 135. szám

■ ■■ 2000. JÚNIUS 10., SZOMBAT SZAKSZERVEZETE K ÖNMAGUKRÓL 11. OLDAL A Tisza alaposan meglepett minket az idén. Annyira, hogy sok évtizede hagyományos május elsejei ünnepségünket sem tudtuk megtartani a szolnoki Tiszaligetben. A találkozás, az együttes eszmecsere és ünneplés igénye azonban erősebbnek bizonyult. A majálist elmosta az árvíz, de rendezünk helyette juniálist, ugyana­zokkal a célokkal és elképzelésekkel. Lesz séta és szórakozás egy pohár sör vagy egy pár virsli mellett, lesz kinek-kinek az ízlése szer­inti kulturális és sportműsor, de lesz komoly beszélgetés is közös gondjainkról. Ez ma annál is időszerűbb, mert a szakszervezeti moz­galomban örvendetesen teret nyer az összefogás gondolata, a sehova sem vezető, terméketlen politikai viták helyett végre talán arról kezdünk beszélni, hogy mit tehetünk együtt helyzetünk javításáért. Ha pedig megtaláljuk a közös nyelvet, akkor a szakszervezetek visszanyerik régi tekintélyüket, erejüket, és valamennyien jobban tudják teljesíteni legfőbb feladatukat, a munkavállalók érdekeinek védelmét. Elfogadható eredmények születtek A szakszervezeti munka nálunk nagyon összetett, egyben szerte­ágazó összefogásban mutatkozik meg. A szakszervezetünknek mintegy 22 000 tagja van, akik az ország összes postahivatalában dolgozó munkatársak közül ver­buválódnak. A központ Budapes­ten található. A regionális igazga­tóságokon működő szakszerve­zeti egységek szövetsége alkotja a Postás Szakszervezetet. A Magyar Posta Részvénytár­saság Debreceni Regionális Igaz­gatóságának területén működik a postások Szabad Szakszervezeti Tanácsa. E szakszervezeti egy­séghez három megye, Hajdú-Bi- har, Jász-Nagykun-Szolnok, illet­ve Szabolcs-Szatmár-Bereg pos­tás dolgozói tartoznak. A szak- szervezeti tömörülésnek 54 önál­lóan működő alapszervezetében közel 3800 postás dolgozó a tag­ja. Az alapszervezetek fölépítése kettős tagozódást mutat. A na­gyobb létszámú postákon önálló szakszervezeti bizottságok, illet­ve körzeti szakszervezeti bizott­ságok működnek. A körzeti szak- szervezeti bizottságok egy köz­ponti nagypostához tartozó kör­zetben beosztott postahelyeken dolgozó szakszervezeti tagok tö­mörülései. Szűkebb hazánkban, Jász- Nagykun-Szolnok megyében négy körzeti alapszervezet tevé­kenykedik. A megye postás dol­gozói közül kerekített adatok sze­rint 1100 tagja van a szakszerve­zetnek. A taglétszámot az állandó változások miatt nagyon nehéz pontosan megadni. Mint az élet minden területén, itt is állandó a mozgás. A társadalmi változások nem múlnak el észrevétlenül a postás szakszervezeti mozgalom­ban sem. A szervezett egység megtartása, működtetése a mai viszonyok között nem egyszerű feladat. A Postás Szakszervezet tevé­kenysége széles skálán átfogja a postások mindennapjait. Képvi­seli a munkavállalók és nemcsak a szakszervezeti tagok érdekeit a munkáltatóval szemben. A na­pokban fejeződtek be az ez évi bértárgyalások. Az elért eredmé­nyek a lehetőségeken belül, véle­ményem szerint, tisztességesek, korrektek, elfogadhatóak a mun­kavállalók számára. Ez nem azt jelenti, hogy maximálisan meg le­hetünk elégedve önmagunkkal. Tisztában vagyunk azzal, hogy minden megállapodásnál lehet jobbat kötni, de a tények, lehető­ségek makacs dolgok, melyeket butaság nem reálisan figyelembe venni. Végül egy pár mondatban sze­retném bemutatni a szűkebb bi­rodalmunk a Posta Feldolgozó Üzem szakszervezeti életét. A je­lenlegi taglétszámunk 84 fő. Á szakszervezeti bizottság a lehető­ségeken belül igyekszik eleget tenni a tagjai igényeinek. Jól mű­ködő önsegélyező alapítványunk van, mely debreceni központtal működik. Az alapszervezet által megkapott tagdíjhányad 1 száza­Pete Péter szb-titkár lékát utaljuk vissza az alapítvány­nak. Ebből igény szerint támogat­juk a rászoruló szakszervezeti ta­gokat. A lehetőségek: gyermek születése, 30 napot meghaladó- táppénzes állomány, sérülés szol­gálati időben, illetve munkahelyi baleset. Rendelkezünk továbbá színházbérletekkel, melyeket igény szerint kapnak meg tagja­ink. Minden évben hagyományo­san megünnepeljük a nemzetkö­zi nőnapot, a karácsonyt. Az ala­pítványi támogatás mellett az alapszervezet saját erőből is tá­mogatja a rászorulókat. Jól bejá­ratott jogsegélyszolgálatot is mű­ködtetünk. Ennek keretében tag­jaink akár magánügyes, akár munkaadóval szembeni jogi ügyekben ingyenes jogsegély­szolgáltatást vehetnek igénybe. Minden évben hagyományok sze­rint rendezünk egy úgynevezett juniálist. Ezen a rendezvényen a PFÜ minden dolgozója igénye szerint családostól részt vehet Ez a nap a kötetlen játék, a sport, az egymás megismerés napja. Fi­nom ebéddel egy kis itókával fű­szerezve. Németh Antal szb-titkár 1993. január 1. változást hozott a nagy múltú Szolnoki Járműjavító Üzem életében. Ettől az időpont­tól kezdve kft.-vé alakultunk, de tulajdonosunk továbbra is a MÁV, ám munkával korántsem vagyunk úgy ellátva, mint az elő­ző években, évtizedekben. Szolnok legnagyobb üzemei közé tartozunk, és elmondhat­juk, hogy szakszervezetünk is jól működő szervezet, melyet bizo­nyít közel 84 százalékos szerve­zettségünk is. Kft.-nk jelenlegi létszáma mintegy 1070 fő, s eb­ből közel 900 szervezett dolgo­zónk van. Alapszervezetünk a Vasutasok Szakszervezetéhez tartozik, de 1993-tól önálló kol­lektív szerződést készítettünk. Szinte minden benne van, amit a Munka törvénykönyve biztosít, de néhány pontban még többet is tudunk nyújtani munkavállaló­inknak. 1994-ben választottak a szak- szervezeti bizottság titkárává, mi­vel elődöm az MSZOSZ Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Képvi­seletének vezetője lett. Megválasztásom óta minden erőmmel arra törekedtem, hogy Be kellene fejezni a privatizációt a MÁV-nál szervezettségünket szinten tart­suk, és a hozzánk belépő új dol­gozókat megnyerjünk szakszer­vezetünknek. A rendszerváltás időszakában több nagyszabású rendezvényünk megszűnt, me­lyeket sikerült a választás óta is­mét megrendezni, ilyenek példá­ul nőnapi rendezvényeink, me­lyek kimagaslóan jól sikerülnek, a nagy hagyománnyal bíró tö­megsportrendezvényeink és nem utolsósorban a május 1. méltó megünneplése. Büszkék vagyunk arra, hogy immár évtizedek óta vendégül tudjuk látni nyugdíjas barátain­kat, kollégáinkat, a kft. hétvégi pi­henőjébe az úgynevezett nyugdí­jas-találkozón, melyet minden év szeptember első hetében rende­zünk meg, és amelyre 600-700-an is eljönnek. Szakszervezeti bizottságunk elsősorban arra törekszik, hogy a tagdíjbevételünk nálunk maradó 50 százalékából minél többet vis­sza tudjunk adni tagjainknak. Évente több sportrendezvényt szervezünk, melyek anyagi feltét­eleit biztosítjuk, és több csapa­tunk részt vesz a város által szer­vezett sportmegmozdulásokon is. Együttműködünk területün­kön az üzemi tanáccsal, hiszen annak valamennyi tagját szak- szervezetünk jelöltjeként válasz­tották meg, és többen tagjai szak- szervezeti bizottságunknak is. Elmondhatjuk, hogy a kft. ve­zetésével rendkívül jó kapcsola­tot építettünk ki, melyet bizonyít, hogy szinte minden lényeges kér­désben kikérik szakszervezetünk véleményét, és a kölcsönös tájé­koztatások szinte mindennapo­sak. Kollektív szerződésünk három évre szól, melyet általában min­den év első hónapjában módosí­tunk. A lefolytatott tárgyalások után elégedetten nyugtázzuk az ered­ményeket, amelyeket sikerül a munkavállalóval szemben elérni. A leglényegesebb dolog, amely a munkavállalókat minden év kez­detekor foglalkoztatja, a bérfej­lesztés mértéke. El kell mondani, hogy 1993 óta bérfejlesztésünk nagyságrendjét saját magunknak kell kigazdálkodni, hiszen ránk nem vonatkozik a Vasutasok Szakszervezete által — legtöbb esetben sztrájk árán — kiharcolt bérfejlesztés mértéke a MÁV Rt.- vel szemben. 1995-ben a MÁV-nál is elindult a privatizáció, mely a mai napig is folytatódik. 1996-ban Járműjavító Kft.-nkre is pályázatot írt ki a MÁV Rt. - és azóta már több íz­ben is -, de vevő nem jelentke­zett. Ez az, ami jelen pillanatban a legjobban foglalkoztatja mun­kavállalóinkat. Feszült a légkör, munkaválla­lóink bizonytalanságban érzik magukat, és mi, az érdekképvi­seletek vezetői sem tudunk a MÁV elképzeléseiről biztosat mondani. Érdekazonosság és harc A Vasas Szakszervezeti Szövetség a gépiparban, a kohászatban- öntészetben, a járműiparban, az elektronikában, a szakmunkás- képzésben és más területeken dolgozók érdekvédelmi szerveze­te. Jelenleg 408 munkahelyi szer­vezet alkotja szövetségünket. A különböző társadalmi rend­szerekben immár 123 éve műkö­dő szervezet „Egység, összefo­gás, szolidaritás” jelszavai nem változtak. A Vasas Szakszervezeti Szövet­ség Jász-Nagykun-Szolnok me­gyében 12 munkahelyen, többez­res létszámmal van jelen. Legna­gyobb szervezete az Electrolux Lehel Kft.-nél működik. Me­gyénkben azoknál a vállalatok­nál, ahol jelen van a Vasas mun­kahelyi szervezete, kollektív szer­ződéssel is rendelkeznek, ami ki­emelkedően fontos vívmány, hi­szen így biztosítható a munkahe­lyek rendezett munkaügyi kap­csolata. A jászberényi vállalatnál a pri­vatizációt követően megkezdő­dött a vállalat nagyszabású át­szervezése, amelynek következ­tében a meglévő gyártmánypro­filt „megtisztították", és jelentős létszámcsökkentésre is sor ke­rült. Az egykor közel ötezer főt foglalkoztató vállalat létszáma a kétharmadára esett vissza. A munkanélküliek számának erő­teljes növekedése számos tekin­tetben komoly gondok forrása volt Jászberényben éppúgy, mint megyei és országos viszonylat­ban. A vállalatnál az erős, jól mű­ködő szakszervezet és a vállalat- vezetés között a végkielégítés te­kintetében egyetértés volt, hiszen ezt a kollektív szerződés biztosí­totta az elbocsátottak számára, és talán hozzájárult az érintettek át­meneti nehézségeinek leküzdé­séhez. Ma a szakszervezeti munká­ban előtérbe kerül a munkaharc, a kollektív szerződések megköté­se, az érdekegyeztetés és a mun­kavállalók védelme a munkálta­tókkal szemben. Nem véletlen te­hát, hogy a munkavállalói érde­kek közül kiemelten törődünk a foglalkoztatással (munkahelyek védelme, gyarapítása), a bérekkel és a munkavégzés feltételeinek (biztonság, egészség, kultúrált környezet, stb.) megteremtésé­vel... A munkavállalók szempontjá­ból az életkörülményeket nyil­vánvalóan meghatározó bérek és kereseti lehetőségek kialakítása tekintetében ma a környék vonzó vállalatai közé sorolható az Elect­rolux. Részben mert a környeze­tében lévő vállalatok bérszínvo­nala alapvetően nem jobb, rész­ben azért, mert az Electrolux bér­politikája és a szakszervezet kö­vetelései együttesen képesek vol­tak az elmúlt években, egy tuda­tosan előrelátó érdekazonossá­got létrehozni és fenntartani. En­nek fő célja az Electrolux jászbe­rényi vállalatának piaci verseny­ben maradása, további fejlődése, ezáltal a munkahelyek megőrzé­se volt. Nem mond ellent ennek az érdekazonosságnak az a kö­vetkezetes harc, amely arra irá­nyul, hogy a bérek - ezáltal a megkereshető jövedelmek - színvonala lehetőség szerint mi­hamarabb jelentősen növekedje­nek. Meggyőződésünk, hogy a munkavállalói és a munkaadói érdekek nem eleve ellentétesek. A tulajdonosok, a cégvezetők, az alkalmazottak és a munkások egyaránt abban érdekeltek, hogy Zsótér András az Electrolux Szakszerveze­ti Szövetség elnöke egy fejlődő és versenyképes gép­ipar és kohászat hosszú távon is kiszámítható létbiztonságot, vég­ső soron tehát növekvő keresetet nyújtson valamennyiüknek. Ámikor a szakszervezet ered­ményeket ér el a munkahelyeken, ezekből mindenki részesül, azok is, akik nem vállalják a szakszer­vezethez tartozást. Éppen ezért a Vasas Szövetség nagy gondot for­dít arra, hogy tagjait méltó mó­don megbecsülje, és részükre kü­lön előnyöket nyújtson. Példa er­re a Vasas Önsegélyező Pénztár, amely gyermek születése, mun­kabaleset, elhalálozás esetén kü­lönböző mértékű igen jelentős összegű pénzügyi szolgáltatást nyújt a hozzá bejelentkező tagok­nak. Ez külön anyagi kiadással a tagok számára nem jár, mert azt a Vasas-vagyon hozadékából és a tagdíjakból fedezzük. A gazdasági környezet változá­sai a nagy lehetőségek mellett, komoly fenyegetéseket is hordoz­nak magukban. Ez olyan tény, amelyre mindannyiunknak fi­gyelni kell. Ezért fontos, hogy a Vasas Szakszervezeti Szövetség jól működő erős szervezet legyen a jövőben, a munkahelyeken és a megyei szervezetben egyaránt. __________________________■ A magánosítás sem gyengítette az egységet Tari Mihály szt-titkár, a Sütőipari Dolgozók Szakszervezete Elnökségének tagja A sütőiparban gyakorlatilag két évvel ezelőtt befejeződött a de­centralizált privatizáció. Az egy­ségek jelentős részét koncepció nélkül, elhibázottan értékesítet­ték. Ma több mint 1500 önálló sü­tőipari vállalkozás és több száz úgynevezett látványpékség mű­ködik Magyarországon. Ezek ka­pacitása mintegy két és félszere­se, háromszorosa a valós fogyasz­tói igényeknek. A fenti tények miatt a piacon negatív árverseny alakult ki, és évek óta csökken a sütőiparban a vállalkozások jövedelmezősége. Ma nem éri el a 2 százalékot az árbevétel-arányos nyereség. Leg­több vállalkozásnál a tartalékok, a vagyon felélése tapasztalható. A Szolnoki Sütőipari Rt. is ezen privatizációs folyamat vég­eredményeként alakult meg. Jog­elődje a Közép-alföldi Sütödék Vállalata 20 üzemben, több mint 1000 fővel termelt. A privatizáció első üteme 10 üzemét (kis- és kö­zépüzemek) és összes szakbolt­ját érintette, melyek jelenleg önál­ló vállalkozásként működnek, a második ütem további 3 üzem le- választásos privatizációjával járt. A megmaradt 7 üzem alakult át rt.-vé melyből jelenleg már csak 6 dolgozik. A társaság létszáma nem éri el a 200 főt. Ilyen körülmények között a sütőiparban foglalkoztatott mun­kavállalók rendkívül kiszolgálta­tottak, és ezt csak összefogással, a szakszervezeti tevékenység erő­sítésével lehet mérsékelni. Ezt a munkavállalók egyre szélesebb köre ismeri fel, és tevőlegesen is hajlandó részt venni a szakszer­vezeti munkában. A Szolnoki Sü­tőipari Rt.-nél dolgozók mintegy 80 százaléka szakszervezeti tag. A Sütőipari Dolgozók Szak- szervezete — mint önálló szak- szervezet — tíz évvel ezelőtt ala­kult meg. Alapvető célul tűzte ki, hogy a szakágazatban dolgozó valamennyi munkavállalóra érvé­nyes kollektív megállapodást kös­sön. Ötéves kemény munkával érte el 1995-ben a sütőipari szak- szervezet a munkaadói érdek- képviseletekkel együtt, hogy a négy évvel korábban megkötött és évente módosított szakágazati kollektív szerződést a bértarifa­besorolással és évenkénti bér­megállapodással együtt .kötelező hatállyal az egész szakágazatra kiterjesztették. E pozitív tény mellett ma a leg­nagyobb gondot a sütőiparban az alacsony jövedelmezőség miatt a bérek évenkénti megfelelő növe­lése jelenti. A sütőipari szakszer­vezet minden erőfeszítése ellené­re a szakágazatban az átlagbérek elfogadhatatlanul alacsonyak. A sütőipari szakszervezet gya­korlatilag minden nagyobb sütő­ipari vállalkozásnál szervezetten jelen van. Ma már egy 50-100 fős vállalkozás a sütőipari szakága­zatban nagynak számít. A gondot az jelenti, hogy az országban mintegy 1200 (a megyében mint­egy 60) 10 fő alatt foglalkoztató kézműves jellegű sütőipari vállal­kozás működik, ahol önálló szak- szervezeti alapszervezet létreho­zása és helyi kollektív szerződés megkötése jogszabályilag nem le­hetséges. Itt csak területi elven szerveződő, és szakágazati szin­ten megkötött kollektív szerződés vezethet eredményre. Pozitívan értékelhető, hogy a szakágazati kollektív szerződé­sen túl gyakorlatilag minden olyan sütőipari vállalkozásnál, ahol szakszervezeti alapszerve­zet tevékenykedik, van helyi kol­lektív szerződés is. Ezekben a he­lyi sajátosságok és lehetőségek fi­gyelembevételével az átlagosnál kedvezőbb feltételekben tud megegyezni az alapszervezet a munkáltatókkal. Ez nemcsak a bérre, hanem az egyéb szociális juttatásokra, munkarendre és munkakörülményekre is vonat­kozik. A Szolnoki Sütőipari Rt. 190- 195 főt foglalkoztat, igen kedve­zőtlen termelési és értékesítési körülmények mellett. Ez rányom­ja bélyegét a munkavállalók jöve­delmi viszonyaira. A részvénytár­saságnál 1999-ben a havi bruttó átlagkereset 52.500 forint körül alakult, ez az 1998. évit alig 2-3 százalékkal haladta meg. 2000-e is 58.700 forint bruttó átlagkere­set van tervezve, ami 11-11,5 szá­zalékos növekedést jelent, ha ezen növekedést a cég a termékei árában realizálni tudja. Erre azonban kevés esély van, mert a piac a 2-3-szoros termelői kapaci­tás, illetve többlettermelés (kíná­lat) miatt nem fogadja el. A sütőiparban legálisan foglal­koztatott munkavállalók száma mintegy 19-20 ezer fő. Ennek mintegy fele dolgozik a nagyobb - 50 fő feletti - vállalkozásokban. A Sütőipari Szakszervezet mun­kaviszonyban álló tagjainak szá­ma mintegy 4 ezer, fő és gyakorla­tilag ugyanennyi a nyugdíjas ta­gok száma. Szakszervezetünk egyik fő törekvése, hogy megte­remtse annak feltételét, hogy a kis vállalkozásoknál munkaviszony­ban állók is részt tudjanak venni a szakszervezeti munkában. 1998- ban megalakult a Sütőipari Dolgo­zók Szakszervezetének két me­gyét átfogó területi képviselete. Célja, hogy a kisüzemekben dol­gozó sütőipari munkások érdek- képviselete mind szélesebb kör­ben megvalósuljon.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom