Új Néplap, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-10 / 108. szám

ffifll 2000. MÁJUS 10., SZERDA MEGYEI KÖRKÉP 3. OLDAL Fölényes cipészsikerek A Damjanich iskola tanulói „taroltak” a szakmai versenyeken Martfűi fölény jegyében zajlottak idén a bőr- és cipőipari szakmai tanulmányi verseny, valamint a „Szakma Kiváló Tanulója” vetélke­dés országos döntői, ugyanis mindkét megmérettetésen a Dam­janich János Szakképző Iskola és Gimnázium tanulói végeztek az el­ső helyen. A tanulókat és tanárai­kat tegnap Kozma Imre polgármes­ter fogadta a városházán. Martfű A szakmai tanulmányi versenyen Szilágyi Zoltán első, Eszteró Evelin harmadik, Kákái Mihály ötödik lett, s talán még ennél is nagyobb volt a Damjanich tanulóinak a fölénye a „Szakma Kiváló Tanulója” vetélkedé­sen, ugyanis az ország legjobb bőrdíszműves ta­nulóinak sorrendje idén a következőképpen ala­kult: Fehér Zoltán első, Tábori Márton második, Hemrik Krisztina pedig negyedik helyen végzett. Kozma Imre polgármester köszöntő beszédé­ben elmondta, Martfű vezetése mindig is odafi­gyelt a cipőipari képzésre, hiszen a település még a létét is ennek a szakmának köszönheti. Azóta szakemberek garmadáját adta a március óta Damjanich János nevét viselő intézmény az országnak, s az iskola most is bizonyította, az élmezőnyben van a szakképzés terén. Kozma Imre polgármester a sikeres diákok gyűrűjében FOTÓ: CS. Rágyanszky István igazgató az ünnepségen szintén gratulált a sikeres diákoknak - akik egyébként a várostól pénzjutalmat kaptak —, s külön örömét fejezte ki, hogy az iskola a tavalyi, hasonló, bár valamivel szerényebb eredmények­nek köszönhetően a szakmai versenyeket tekint­ve a második a hasonló képzést folytató intéz­mények rangsorában az országban. A vezető nem feledkezett meg a sikerkovácsokról sem, a szakmai körökben tiszteletre méltó eredménye­kért jutalmat vehettek át a felkészítő tanárok is. Szakmai együttműködés JÁSZBERÉNY KOMMENTAR TELEKI JÓZSEF Hortvédeirtk szó szerint állták a sarat Búcsúznak a katonák Töredelmesen bevallom: tévedtem! A kötele­ző dolgokat zsigerből utálva az elsők között írtam alá azt a kezdeményezést, mely a sor­katonáknak oszoljt parancsolt volna. Szeren­csére!?) a parlament nem sokat törődött a sok ezer polgár véleményével. Szerencsére!?)- mondom, mert a többség valószínűleg az­zal az egyszerű okoskodással firkantotta a lapra a nevét, amivel jómagam is: „ez a (sorozott) sereg semmitől sem tudná megvé­deni az országot”. Az elmúlt hetek minderre rácáfoltak. Honvédeink - szó sze­rint — állták a sarat. Akik jártak a gátakon, tapasztalhatták, ahol a legnagyobb volt a vész, ott sorkatonák rakták a homok­zsákokat. Egy hónapon át éjjel-nappal emelték a nyúlgátakat, erősítették a töltéseket. ................. No persze nem csu­pán a parancsszóra ki­lenc hónapra angyal­bőrbe bújt legények mentették meg a Tisza mentét. A nagy bajban- otthonát védve - mindenki lapátot fogott. Ám amíg az ön­kéntesek „csak” a töltéseket erősítették, addig a katonák az ár­ral küzdők hitét is. Szervezettségükkel nyugalmat és kitartást sugároztak a környezetükben dolgozókra is. Tény, erre a hiva­tásos sereg képes, hiszen a szerződéses katonák most is épp olyan eredményesen harcoltak az árral, mint a gyakorlótereken a képzelt ellenséggel. Sorkatonák nélkül azonban valószínűleg az országnak - végső soron pedig nekünk, adófizetőknek - is több pénzébe került volna a védekezés. A víz így is hatmilliárd forintját mos­ta el a Kötivízignek. A Honvédelmi Minisztériumnak az előze­tes számítások szerint egymilliárdjába került az ár megfékezé­se. Azt pedig ma még megmondani is nehéz, az önkormány­zatok hány forintot költöttek a védekezésre. Mert Jézus kopor­sójához hasonlóan a gátakat sem ingyen őrizték. Egy-egy vál­lalkozó csapatában lapátoló munkás napi 800-1000 forintot (egynémely, az útépítést a gátépítésért otthagyó bt.- vagy kft.- tulajdonos talán még többet) is zsebre rakott. Honvédeink pe­dig legfeljebb a dupla fejadagot és a jó szót várhatták el. Az előbbiből - állítólag - nem volt hiány. Az utóbbit sok ezer tár­sa nevében ma „veheti át” néhány száz, Szolnok főterén bú­csúzó katona. Károk és értékek Szolnok Egyelőre a fedettben Mezőtúr Az ízületi bántalmakban szen­vedőknek a hét vége óta már nem kell messzire menniük, hi­szen Mezőtúron is megnyílt a strand. Egyelőre a fedett uszo­dán keresztül lehet megközelíte­ni a gyógyvizet, mivel a többi medencét előreláthatólag június közepéig töltik fel. Ezzel azért várnak a következő hónapig, mivel a strand forgalma csak a nyári szünet kezdetekor nő meg, így addig az üzemeltetés nagy ráfizetéssel járna. RSZ Brutális „rabtartó” (Folytatás az 1. oldalról) A fogva tartott nő, akit F. Dezső még többször sanyargatott és megerőszakolt, súlyos sérülé­sekkel került orvoshoz, ahol megállapították, hogy a bántal­mazás következtében eltörött az egyik lába. A gyanúsított - aki ellen sze­mélyes szabadság megsértése miatt indított nyomozást a Tö­rökszentmiklósi Rendőrkapi­tányság - korábban már 15 évet töltött börtönben és fegyház- ban, rablás, valamint erőszakos közösülés miatt. A rendőrök tu­domására jutott, hogy F. Dezső a közelmúltban megerőszakolt egy fiatal lányt is, ezért a nyo­mozást erre az ügyre is kiter­jesztették. A férfit a fegyverneki körzeti megbízott igazoltatta és fogta el Tiszabőn hétfőn délelőtt. Az őri­zetbe vett F. Dezső ügyében elő­terjesztést tett a rendőrkapitány­ság a gyanúsított előzetes letar­tóztatására. ■ Emberrablással vádolt förökök (Folytatás az 1. oldalról) Kft.-t alapítottak, és textilkeres­kedelemmel foglakoztak, Buda­pesten a józsefvárosi piacon árulták portékáikat. Büntetve - egyikük kivételével — még nem voltak. Ali, a csak arabul és kurd nyelven beszélő elsőrendű vád­lott tolmács segítségével kom­munikált a bírósággal, ám társa, aki már egy évtizedet töltött ha­zánkban, kitűnően eligazodott magyarul is. Ő volt az, aki azt sem tudta pontosan, hogy az emberrablás időpontjában Ma­gyarországon volt-e egyáltalán. A nem túl „simának” ígérkező bírósági eljárás ma folytatódik tovább. HOY A Szent István Egyetem Jászberényi Főiskolai Kará­nak Szociálpedagógiai Tan­széke az Európai Unió Thempus (felsőoktatást fej­lesztő) programjának kere­téből nyert anyagi támoga­tást egy több hónapos to­vábbképzés megszervezésé­re. A képzés tegnap ért vé­get. A tapasztalatokról Szentesiné ár. Tóth Edit tanszékvezető, a prog­ram koordinátora tájékoztatta la­punkat. Mint mondta, a képzés célja a szociális és közösségi szolgálatok alkalmazottainak, ve­zetőinek felkészítése volt a szak­mai, szakmaközi, illetve az intéz­mények közötti együttműködés­re, úgy hazai, mint esetleges kül­földi partnerekkel. A szervezők szándéka szerint mindez hozzá­járult hazánk uniós csatlakozási folyamatának teljesebbé tételé­hez, a közösségi vívmányok átvé­teléhez, a későbbi eredménye­sebb munkához. A 160 órás képzés februárban egy konferenciával kezdődött, a tanfolyamon összesen 40 fő vett részt a megye különböző szociá­lis szolgáltatóintézményeinek, karitatív szervezetek munkatár­sainak részvételével. Képviseltet­ték magukat a több hónapon ke­resztül folyó tréningeken a szoci­ális otthonok, kórházak, karitatív szervezetek, családsegítő szolgá­latok. A képzés 10 projekt elké­szítésével zárult, mely a jövőben megvalósítható, illetve némelyik kivitelezését már el is kezdték a résztvevők. Például a MÁV-kór- ház nővérei és a szolnoki Szociá­lis Otthon gondozói egymás in­tézményében nyújtanak gyakor­lati terepet, vagy a jászsági gyer­mekjóléti szolgálatok és a vörös- kereszt helyi szervezete nyári tá­borozás szervezésének menetét, a tábor programjainak rendszerét foglalta össze projektjében. Má­jus 19-én a támogatók, illetve a lehetséges támogatók részére szerveznek bemutatót, melyen remélhetőleg számos ötlet válik megvalósíthatóvá. Szentesiné dr. Tóth Edit remé­nyét fejezte ki, hogy több hason­ló tréninget is szervezhetnek majd. Mint mondta, erre minden remény megvan, hiszen a mosta­ni tanfolyam tapasztalataira épülve ősszel már egy újabb in­dul a főiskolán. B. CS. Jobb eredmény Törökszentmiklós Több ügyet derítettek fel, jobb eredménnyel nyomoz­tak az előző évekhez ké­pest a Törökszentmiklósi Rendőrkapitányságon. A kapitánysághoz 17 település tartozik. Az utóbbi időben csök­kent az elkövetett bűncselekmé­nyek száma, és növekedést is el­sősorban a nem súlyos cselek­mények mutatnak. Tavaly 1355 bűncselekmény vált ismertté (több mint 200-zal kevesebb, mint az előző évben). A nyomo­zás eredményességét az esetek több mint 63 százalékában lehe­tett kimondani, ez az előző évi eredményeket több mint 9 szá­zalékkal haladta meg. A legtöbb eset nem a súlyos bűncselekmé­nyek kategóriájába tartozik. Megnőtt a besurranásos, kis kár­értékű lopások száma, vissza­esett a rablásoké. Jelentősen, 40 százalékkal csökkent a kiemelt, közrend és közbiztonság elleni szabálysértések száma. Növeke­dtek viszont a közlekedési sza­bálysértések, tavaly 843 eset tör­tént, 7 százalékkal több, mint egy évvel ezelőtt. Jellemző volt a sebességkorlátozás túllépése és az ittas kerékpározás. p. é. Amit az utóbbi hetekben át­éltünk, az több volt, mint árvíz: más dimenziójú ka­tasztrófa volt, mint bármely eddigi, amelyet Szolnok va­laha elszenvedett — jelen­tette ki tegnap Szalay Ferenc polgármester a Nívó Klub összejövetelén, az elmúlt időszak eseményeit össze­foglalva. A vezető elmondta: az elmúlt he­tek eseményeinek krónikája nem volna teljes, ha a veszteségek mellett megfeledkeznénk azok­ról az értékekről, melyeket az emberi összefogás és segítőkész­ség teremtett. Kiderült ugyanis, hogy a térség hihetetlen energiát és akaraterőt volt képes mozgósí­tani a védekezés érdekében, melynek sikeréhez — ha a körül­ményekhez képest szerény lét­számban is — nem kis mértékben járult hozzá a tavalyi árvíz ta­pasztalataival felvértezett szak­embergárda. A feladatok nagyságára jellem­ző, hogy a védekezés a megye- székhelyen több mint 400 millió forintba került, és csak a Tiszali- get körgátját mintegy 400 ezer homokzsák erősítette. Szalay Fe­renc rámutatott, a város idei ter­veiben szereplő feladatok átüte­mezésére ettől függetlenül várha­tóan nem lesz szükség, amennyi­ben az eddigiekhez hasonlóan a felújítási munkálatokhoz is meg­kapja a város a szükséges állami segítséget.______________buoány _____________Szökésben a Whiskys 13.__________ „ Kereskedelmi cikk lettem” Május 17-én kezdődik a Whiskys néven elhíresült rabló bírósági tár­gyalása. Ambrus Attila most má­sodszor van lakat alatt. Hat évig tartó bankrablássorozat, majd le­bukás után tavaly júliusban sike­rült megszöknie. Két ismert újság­író, Gyuricza Péter és Kardos Ernő kinyomozta a Whiskys szökésének és egyik legnagyobb rablásának körülményeit, találkozott bújtatói- val és barátnőivel, áldozataival és őreivel. Lapunk a megjelenés előtt álló könyvből közöl exkluzív ré­szeket. Ambrus Attila naplójából: A zsaruk tanultak addigi hibáikból, a vecsési balhét már nem verték nagydob­ra. Talán az egyik újságban jelent meg egy nyúlfarknyi cikk, hogy valaki járt a vecsési OTP-ben. Szent meggyőződé­sem, tudták, hogy én voltam. Ha azon­ban ezt a balhét is nagydobra verik, újból rajtuk nevet mindenki. A negatív reklám akkor már nekik sem hiányzott. Kaptak e nélkül is eleget a sajtótól. Gondolták: ha csendben maradnak, jobban járnak. így mégsem akkora a blama. Talán ha a zsa­ruk az első perctől őszinték az emberek­hez, nem fordul el tőlük a közvélemény. De ahogy a szökést kezelték és taglalták, ahogy etették az embereket, még az ad­dig meglévő szimpátia is hamar elpárol­gott. Őszintén megmondom, én a zsaruk kétszínűségének köszönhetem a népsze­rűségemet. Amit ugyanis tettem, az egy­értelmű. Súlyos bűncselekményt követ­tem el, de az erőszaknak a legcsekélyebb jelét sem adtam. Ezzel magyarázom az emberek szimpátiáját. Bármennyire is rendőrellenes a hangulat, hem a gengsz­tert hívják segítségül, hanem a rendőrt. Egy idő után nekem is az agyamra ment a sajtó. Idegesített, amit a média produkált. Internetes honlap, reklám­film... Ennyire baj lenne az emberek íté­lőképességével? Hogyan gondolhatta bárki egy bankrablóról, hogy reklámban is szerepelhet? Úgy láttam, egyesek meg­próbáltak hasznot húzni az ismertsé­gemből. Pedig engem kurvára zavart ez az egész sztárkultusz. Minden harmadik ember sztárnak képzeli magát. Gondolok a beszédhibás tévés személyiségekre, a festett hajú, műanyag, tili-toli együttesek­re, sorolhatnám... Szerintem a sztár és a sztárocska között óriási különbség van. Az én szememben Elvis Presley vagy a Máté Péter kaliberű ember a sztár, vagy mondjuk a „száz”-oktávú Zámbó Jimmy. De még ő is bokorugró az említettekhez képest, pedig ma ő a legnépszerűbb ma­gyar zenész. Vagy ott van a Manhattan együttes. Ők Jézus földi helytartójának képzelik magukat, mert eladtak ötven­ezer lemezt! Komolyan mondom, megáll az ész. Ezzel nem az együtteseket bán­tom, hanem a „sztáripart” kritizálom, il­letve azokat, akik ebből hasznot húznak. Lényegében ez indult be velem kapcso­latban is, egyszerűen kereskedelmi cikk lettem, pedig én nem érzem magam sztárnak. Az én szakmámban a legnagyobb Ro­nald Biggs. A gyengébbek kedvéért: ő és társai hajtották végre az évszázad nagy angliai postarablását. Ez a Biggs egyedül „megmalmozta” a világ talán legjobb rendőrségét, a Scotland Yardot, és két év után lelépett. A mai napig szabad ember­ként éli napjait. Az ugyanis édeskevés, ha összehozunk egy oltári nagy balhét, elviszünk egy vagon pénzt, később azon­ban rács mögé dugnak. Ez esetben az il­lető csak balfácán, hetedrangú senki. A média mégis sztárol ilyen negatív fi­gurákat is. Nézzük a távoli múltból Ró­zsa Sándort, Sobri Jóskát, Angyal Bandit. Ezek az urak is gazemberek, köztörvé­nyes bűnözők voltak, mint a mai gengsz­Ambrus kedvelte a Karib-tengert (fotó: feb-arhívi terek. Azzal a különbséggel, hogy ők állí­tólag csak gazdagokat raboltak ki. Ebben az állításban sántít valami. Mégpedig az, hogy akkoriban csak a földesuraktól, a grófoktól és a báróktól lophattak, rabol­hattak. A szegény embernek egyedüli ér­téke csak az élete volt. Rabolni pedig csak onnan lehet, ahonnan van mit elvin­ni. Ezért is sántít a legenda, no meg ha jól tudom, Rózsa Sándor a szamosújvári börtönben fejezte be földi pályafutását, így semmiképp nem lehettek a mai érte­lemben sztárok. Akivel a csendőr golyója vagy az akasztófa kötele végez, esetleg börtönben aszalódik, az nem más, mint az élet vesztese. Bármilyen legenda is övezi. Az embereknek mindig szükségük volt és van kitalált személyekre, akik bá­torságukkal, vakmerőségükkel borsot törnek a hatóság orra alá. Ez nem azt je­leni, hogy én valaha is Rózsa Sándor nyo­mába érhetnék, már csak azért sem, mert állítólag én nem adtam senkinek sem a rabolt pénzből. Ráadásul soha semmi­lyen eszme nem vezérelt. Azt kevesen tudják, és soha a büdös életben nem is adom meg a zsaruknak azt az örömet, hogy elmondjam, kiknek is juttattam én a rabolt pénzből. Inkább legyek szemét, zsugori, szarrágó, mint­sem elpofázzam, kiknek, mikor, mennyit adtam. Elégedjenek meg azzal, hogy en­gem hazavágtak, de hogy mi a valóság, az végképp nem tartozik rájuk. Tény: a szüleimnek egy lyukas garast sem ad­tam. Túl bonyolult lenne elmondani, mi­ért nem. Történtek olyan dolgok, ame­lyekből nehéz kideríteni, ki volt nagyobb szemét: az apám vagy az anyám? Ezért a múltra inkább fátylat borítok, és azt mondom, spongyát rá. {KÖVETKEZIK: „A SZEREP FELSZÍVJA A SZEMÉLYISÉGET’/ / f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom