Új Néplap, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-06 / 105. szám

- FŐNÖK, A TISZA ÉLŐVILÁGA MEG VAN MENTVE! Sikerült kitenyészteni a vész esetén a vízből kimenekülő halat! Röhög az osztály testészet Tanár: A tanév végi konferenciák előtt farizomra. Móricka: Ugye a Maca néni is testépít? Karcsi: Ezt miből gondolod? Móricka: Egyre erősebb mellben. Marci: A tanár úr pedig kiköpött Schwarzeneg- ger! Tanár: 0, te picit túlzol, gyermekem. Lajcsi: Még hogy picit! A tanár úr deréktájon a legizmosabb. Karcsi: Ne froclizzátok! Lesz ő még Miszter Kül- j sőgömb utca... Móricka: Ha jó vastagon bekennénk olajjal, akár már most... Marci: ...átcsúszna egy éjszakai razzián, iwébéi Lajcsi: ...Negyvennyolc, negyvenkilenc, ötven! Marci: Túrós gombóc? Karcsi: Fekvőtámasz! Lajcsi: Mi hárman hónapok óta lejárunk ide az Izompuszi testépítő szalonba. Móricka: Lajcsi hasizomra megy, én bicepszre, a Karcsi pedig az idegeimre. Marci: Szerinted én hogyan kezdjem? Karcsi: Amilyen nyiszlett vagy, köszönéssel. Jó hangosan és előre köszönj az ittenieknek. Marci: Jó napot, tanár úr! Tanár: Szervusztok, fiúk... Huhh, de megizzad­tam. Lajcsi: A tanár úr mire gyúr? Új idők Esteledett. Az apró terecske ga­lambpiszkos padján ketten ül­tek. Egy szakadozott Zsaru Ma­gazint lapozgattak.- Legyünk fehérgalléros bű­nözők - mondta hirtelen a Kis­halál, és megszívta az orrát.- Ba... ba... báró — dadogta Repetás, és még keményebben szorította magához a bézból- ütőt. Navratil Ernő latin-magyar szakos középiskolai tanár az ap­ró terecskét választotta, arra a rövidebb. Várta még egy tanítvá­nya a túloldali Nefelejcs utcá­ban.- Hová spurizol, kisöreg? - legyintette vesetájon a Kishalál. Navratil Ernő latin-magyar szakos középiskolai tanár kíván­csian illesztette az orrára szem­üvegét, de csak ennyit suttogott:- Órát adok.- Kö... kö... koszi — tépte le egyetlen mozdulattal a tanár csuklójáról az öreg Doxát Repe­tás.- Tizenhét köves - bóloga­tott Guber orgazda a Vakegér söntésében. - Nyolc feles, vagy kértek érte valami mást?- Mondja, papa, gallérja van? — kérdezte Kishalál, és zavará­ban a sörhabos pultot vakarász- ta.- Van. Milyen kell? Kishalál hosszan köszörülte a torkát, krákogott, talán köpött is egyet-kettőt. Végre aztán kibökte:- Fehér. __ialti K akas-hírek Országgyűlési képviselőink né­pes csoportja utazott el a Nean- der-völgybe, hogy személyesen is tanulmányozhassák a barlang falára rajzolt korabeli parlamen­ti ülésrendet. *** A HM illetékes vezetőinek szak­mai felkészültségét bizonyítja, hogy a NATO a magyar hadsereg­gel kapcsolatban aligha tud olyan bírálatot megfogalmazni, amely nekik meglepetést okozna. * * * Kocsis Zoltán hosszan méltatta a Nemzeti Filharmonikus Zene­kar tagjainak képességeit, majd röviden ismertette a velük szem­ben támasztott követelménye­ket, végezetül pedig elzongoráz­ta a kettő közötti különbséget. * ** Kisebb vihart kavart az a hír, mi­szerint kiderült, hogy a rendőri korrupcióról készülő felmérést végző kérdezőbiztosok saját zsebre dolgoznak. Róza néni pletyisládájából — Kedveskéim, már az április sem a régi. Mire számíthatunk még? Csak a csodákra, de azok meg nincsenek. Hát, majd lesz vala­hogy... Eme zord gondolatokkal vezette be régi jó hírforrásunk ha­vi sújtótájékoztatóját. íme a leg­újabb álhíreiből néhány:- Torgyán József dacol a parla­ment költségvetési bizottságával, nem engedi elővezettetni magát. „Majd ha fagy” - üzente Szekeres Imrének. Talán lesz még tél, de ki tudja?- Deutsch Tamás javasolta, hogy a leégett sportcsarnokot vi­gyék odébb néhány száz méterrel, hátha akkor a későbbi gyújtogatok nem találják meg. Különben is, mi­nek nekünk annyi csarnok, amikor már több is veszett Mohácsnál!- Jól értesült hírforrások sze­rint „gödörben vannak” a megyei építkezések. Biztosan túl mélyre ásták az alapokat, és most nem tudnak kijönni belőlük. Minden­esetre a KDNP és a MIÉP felaján­lott pár kötélhágcsót, s néhány MSZP-s alpinista is jelentkezett a helyzet megoldására. A bankok azonban elzárkóztak, mondván, hogy gödörre nem lehet jelzálo­got bejegyezni. — Szolnok éjszakai rémét, Ca- ca bácsit alávetették az átvilágí­tásnak. Kiderült, hogy III/III-as ci­git szívott évtizedeken át, és vod- kázott is. Most aztán megnézheti magát, mert még a kukázástól is eltiltották.- Szegény Tisza mit ki nem bír. Előbb a cián, azután az ólom. Legközelebb egy kis arany is ér­kezhetne román szomszédaink­tól, legalább a helyreállításra. A legkézenfekvőbb megoldás azon­ban az lehetne, ha itt nálunk nyit­nának aranybányát, jó messze minden folyótól.- Milosevics elfogta a Hágai Nemzetközi Bíróságot, és saját maga elé állította. Elege volt ugyanis abból, hogy a testület évek óta macerálja őt, a ma szüle­tett bárányt.- Bombariadó volt a minap Budapesten, a VIII. kerület egyik sétálóutcájában. A magukat ba­bakocsi-tologatással álcázott örömlányok hanyatt-homlok át­menekültek a szomszédos utcá­ba, ahol a megriadt tömeg között dupla forgalmat sikerült lebo­nyolítaniuk. Hiába, türelmes a zóna!- Schwarc Józsefné kisiparos elkezdte az APEH elleni talizmá­nok forgalmazását. Különösen márciusban bonyolított le jelen­tős forgalmat. Ilyenkor ugyanis még az is beszerez egyet eme cso­daszerből, akinek egyébként rendben a számlája, mert soha­sem lehet tudni: mit hoz a teg­nap! L.GY. a testvérével politizál egy kicsit?- MOST LEGALÁBB nem töltőd az estédet a lotyó kis barátnődnél! Matild és Amálka Presszóban, Matild: Pá, aranyom. Amálka: Jesszusom, Ma­tild!... Mi történt a kacsójával? Matild: Gipsz szmájling, ahogy a franciák mondják. Egész áldott elsején mosolyogva integettem. Amálka: És mindezt miért? Matild: A felvonulók kérték. Amálka: Én viszont a majáli­son készültem ki. Tréfás vetélke­dők, lepényevés, zsákban futás... Matild: Talán még zakatolt is, szívem? Amálka: A magáé is? Nekem a vérnyomásom úgy ugrabugrált, akár annak idején a nászéjszaká­mon. Matild: Khm... Ha nem va­gyok indiszkrét, mi történt azon a nászéjszakán? Amálka: Gézámnak támadt í egy pajzán ötlete. két cukorral Matild: Juj, de izgi! Meséljen, csibeböbe... Amálka: Az én mondén fér- jecském arra kért, hogy adjunk elő történelmi élőképeket. Matild: Meddig jutottak el? Amálka: Emese álmától az eg­ri nőkig. Matild: És a maga Gézája ho gyan bírta, hm... az ostromot? Amálka: Eger alatt már csu pán a fehér zászlaját lengette. Matild: Gyorsan búcsúzom, édesbogár. Amálka: Hová rohan? Matild: Haza. Ugyanis támadt egy történelmi ötletem. Amálka: Éspedig? Matild: Szeretném, ha ma este a Lajosom legalább háromszor tőrbe csalna. ___________________________________(WALTEB) ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom