Új Néplap, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)
2000-05-27 / 123. szám
| 2000. MÁJUS 27., SZOMBAT G A Z D A S Z E M M E L 7. OLDAL A gazdálkodók adózásának tapasztalatai Kettőt vártak — három érkezett Kengyel A dolog úgy kezdődött, hogy néhány éve a kengyeli Ölesük Sándor vásárolt egy tehenet. Gyémánt a neve, szelíd az ártatlan, és ami nem mellékes, naponta harminc liter körül tejel. Nem kimondottan magyar tarka, holstein-fríz beütése is akad. Már korábban látszott rajta, valószínűleg két borja lesz. Kicsit tévedtek a bennfentesek, mert május 13-án este nyolc és tíz között három csodaszép kisborjúval bővült a kérődzők tábora ezen a portán. Bár nem volt keresztelő, a három bociból a két üsző a Kati és a Szegfű nevet kapta, a bikát Robinak hívják. Naponta kétszer szopnak: reggel nyolckor és este ötkor. Addig, amíg dugig nem szívják magukat a jóízű tejjel. Amely bőven buzog, mert miután a három éhes úgy jól lakott, hogy másfelé tekintget, még fejnek anyjuktól Gyémánt és három kis bocija. négy-öt litert. Ez így megy nyolc hétig, akkor jön a feketeleves, a teljes elválasztás. Nincs mese, hozzá kell szokniuk a szénához, lucernához, abrakhoz. Hogy ez a szerencsétlen szám, a 13-as végül is szerencsét hoz-e nekik, arról még a gazda nem határozott. Valószínű, hogy előbb vagy utóbb túlad rajtuk, mert bőven akad a portán még jószág: hat tehén, két hasas üsző, egy nagy üsző, temérdek malac. Egyelőre ők hárman a gazda fiainak meg a két szép lányunokának, Dorottyának és Alexandrának a kedvencei. Ráadásul mind a hárman egészségesek, életképesek, és csodálatosan gyarapodnak. Mesterséges megtermékenyítés történt, és az inszemi- nátor, Borús Ferenc szerint is efféle csoda — hogy két órán belül három csoda- fotó. b. j. szép egészséges. bocival nőjön az állomány - az ő életében is csak egyszer fordult elő, valamikor a hatvanas években. D. SZABÓ MIKLÓS Tartós a jövedelemvesztés Tartós jövedelemvesztés figyelhető meg az utóbbi tíz évben a magyar mezőgazdaságban, az ágazat kiesett jövedelme 1991 -es áron számítva mintegy 1.100 milliárd forintot tesz ki — állapítja meg az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet jelentése. Az adatok szerint 1998-ban az ágazat GDP-ből való részesedése csak a háromnegyedét tette ki az 1990. évinek. A KSH legfrissebb adatai szerint pedig a mezőgazdaság GDP-ből való részesedésének aránya jelenleg 4,7 százalék. A saját tőkére jutó adózás utáni eredmény a mezőgazdaságban 1998-ig 3,7-4 százalék között ingadozott. Ez az érték az elemzők szerint a nemzetgazdasági átlag felét, a feldolgozóipari átlag egynegyedét és az elvárható szintnek mintegy 40 százalékát teszi ki. A kutatók megállapították, hogy az összes eszközértékre vetített mezőgazdasági adósság a vizsgált időszak alatt 27 százalékról 44 százalékra emelkedett. Az ágazatban a bruttó átlagkeresetek 30 százalékkal maradnak el az országos átlagtól. A beruházásokra fordított összeg pedig még 1998- ban is csak 73 százalékát érte el az 1990-es szintnek. A mezőgazdaság termelésének mennyisége a rendszerváltás előtti - azaz az 1989-es - évhez képest több mint 30 százalékkal esett vissza. A mezőgazdasági cikkek piaca elsősorban belföldön zsugorodott. 1989-1997 között az élelmiszerek összfogyasztása Magyarországon 22-23 százalékkal csökkent. Az elemzők arra is rámutattak, hogy az agrárolló rendkívül kinyílt az elmúlt egy évtizedben. Ennek következménye, hogy az ipari árak emelkedése miatt mintegy 340 milliárd forintnyi jövedelem áramlott ki az ágazatból. Az ágazat költségeit növelte, hogy a szerkezetátalakítással járó költségek is megnövekedtek, például a gazdáknak földbérleti díjat kellett fizetniük, illetve több mezőgazdasági szolgáltatást meg kellett vásárolniuk. Ez évente az ágazatban mintegy 26-28 milliárd forinttal növelte a termelés költségeit. A kutatók az állami támogatások összegét és az agrárolló nyílásának hatására elszívott jövedelmet szembeállítva kiszámolták, hogy reáláron mintegy 300 milliárd forintra tehető a jövedelemhiány a mezőgazdaságban. Ennek jelentős része, mintegy 190 milliárd forint 1991-93 között keletkezett. Szántóverseny meglepetésekkel A mezőgazdasági tevékenységet végző magánszemélyek jövedelmének adózási szabályai 1997. január 1-jén gyökeresen megváltoztak. A változások lényege, hogy az addig érvényesülő bevételen alapuló adózást, amely egymillió forint bevételig mentességet tartalmazott, bevétel-költség típusú adózás váltotta fel. A változtatás két alapvető célja: a feketegazdaság elleni küzdelem és a mezőgazdasági magántermelés regisztrációja. A feketegazdaság elleni küzdelemben meghatározott cél volt, hogy az adórendszer változása a mezőgazdaság beszállítóit igyekezzen a költség oldaláról láthatóvá tenni. Az adózási rendszert a bevezetés után néhány hónappal módosították, a változtatások, engedmények azonban nem érintették az alapvető célokat. Új kategória: az őstermelő A bevezetett új kategória, az „őstermelő” rövid időszak alatt ismertté vált a mezőgazdasági tevékenységet végzők körében. Az őstermelői igazolványok kiváltása számtalan előnnyel járt. Egyértelművé vált, hogy mezőgazdasági tevékenységet folytató magánszemély számára a legkedvezőbb az, ha tevékenységét őstermelőként végzi. Különösen előnyös az őstermelés 4 millió forintos bevételi határig, azaz kistermelőként történő végzése. A legnagyobb kedvezmény a törpegazdaságoknak jár: 250 ezer forintot meg nem haladó bevétel esetén a bevételt nem kell bevallani az adóhivatalnak, és adózni sem kell utána. A következő kedvezményezett kör az 1,5' millió forintot meg nem haladó bevételt elérők csoportja. Amennyiben ezek a termelők tételes költségelszámolást alkalmaznak, és a bevétel 20 százalékát kitevő összegről költségszámlával rendelkeznek, akkor nyilatkozatot tehetnek arról, hogy az adóévben nem volt a mezőgazdasági kistermelésből jövedelmük, és a szükséges összegű számlával rendelkeznek. Adót ebben az esetben sem kell fizetni. Négymillió forint bevételig további két kedvezmény, illetve előny közül lehet választani: a kistermelői átalányadózás és a kistermelői költségátalány (a számlával igazolt költségeken felül 40 százalék, maximum 1 millió 200 ezer forint vélelmezett költség). További kedvezmény, hogy az átalányadózó kivételével az árbevétel összegétől függetlenül minden őstermelő 100 ezer forint adókedvezményre, ezen belül a tételes költségelszámolás választása esetén könyvelői díjkedvezményre jogosult. Az őstermelők (az átalányadózók kivételével) jogosultak az egyéni vállalkozókéhoz hasonló bevételcsökkentő kedvezményekre, és a veszteségek elhatárolására. Az őstermelők által választható három adózási mód:- a tízszázalékos vélelmezett költséghányad,- a kistermelői átalányadózás és- a tételes költségelszámolás közötti választás nemcsak a fizetendő adó mértékét és a kedvezmények igénybevételi lehetőségét határozza meg, hanem befolyásolja a költségek bizonylatolását is. Láthatatlan beszállítók Az első két adózási mód választása esetén egyáltalán nincs szükség költségszámlák gyűjtésére. A tételes költségelszámolásnál 1,5 millió forintig a mezőgazdaság jövedelmezőségi viszonyait figyelembe véve jelentős százalékban fogad el az adózás nem igazolt költségeket. Négymillió forint bevételig meg is határozza a jogszabály, hogy az igazolt költségeken kívül még vélelmez 40 százalék, maximum 1 millió 200 ezer forint költséget. Négymillió bevétel felett van a termelő a leginkább rákényszerülve arra, hogy költségeiről számlát kérjen. Igaz, elméletileg itt is alkalmazható a 10 százalékos vélelmezett költséghányad, azonban a mezőgazdaság jelenlegi jövedelmezőségi viszonyai alkalmazását megkérdőjelezik. Természetesen a bevezetett adózási szabályok kedvező vonatkozásai - az adminisztrációs egyszerűsítés, a sok kis gazdaság teljes adómentessége - vitathatatlanok. Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy ki jár jól ebben a rendszerben. A mai gazdaságmértéket figyelembe véve az őstermelők döntő hányada 1997. január 1-jétől sem érdekelt abban, hogy költségeit számlákkal igazolja. A beszállítók többsége továbbra is láthatatlan maradhat. Az új szabályok másik céljánál is ellentmondásos a helyzet. 1999. január 1-jétől a támogatás sok igénybevételével kapcsolatban még egy regisztrációs kötelezettségez vezettek be. Tehát az őstermelői regisztráció nem jelentett megoldást a várt információk nyilvántartására. Mindezeknek az ellentmondásoknak az ismeretében is pozitív irányú elmozdulás történt az adózásban 1997. január 1-jén. A sokféle lehetőség és a költségek továbbra is alig igényelt bizonylatolása módosítást, egységesítést igényelne. A jelenlegi rendszer szociális, agrárfoglalkoztatási célokra is szolgál a kisebb gazdaságok szinte teljes adómentességével. Mégis azt a következtetést kell levonni, hogy más módszert szükséges bevezetni, mivel a jelenlegi rendszer előnyeit a mezőgazdasági tevékenységet nem végző magánszemélyek is élvezik. Érdemes lenne elgondolkodni a kisebb gazdálkodóknak járó adójóváíráson, hasonlóan az alkalmazottakéhoz. Ismeretes, hogy az alkalmazottak kedvezőtlenebb helyzetét rendező adójóváírás is több éven keresztül alakult ki, miközben volt a jelenleginél bonyolultabb, nehezebben értelmezhető megoldás is. Túlbonyolított rendszer A mezőgazdasági tevékenységet végző magán- személyekre vonatkozó adózási szabályok bonyolultak. Azt igényelnék a termelőktől, hogy tervezzenek, kalkuláljanak, melyik adózási mód a legkedvezőbb a számukra. Szükség lenne egy olyan adórendszerre, ami az egyébként is nehezen tervezhető - igen sok kockázati tényezővel járó - mezőgazdasági termelés számára egyszerűbb és egyértelműbb lenne. A „bevétel — költség = jövedelem” adóztatás elvét erősíteni kellene. Az így megállapított jövedelem feltételekhez kötötten lehetne adómentes. A javasolt módszer adminisztrációs oldalról támadható, ugyanakkor az is belátható, hogy a bevételeket mindenképpen gyűjteni kell. A másik oldal, a költségszámlák gyűjtése segítene a mezőgazdaság beszállítói oldalát láthatóvá tenni. A termelők megkérdezése során kiderült, hogy az erre nem kötelezett átalányadózó gazdálkodók is gyűjtötték a költségszámlákat. Erre ugyanis nemcsak az adózás miatt lehet szükség, indokolt lehet a számlák gyűjtése például az esetleges reklamációk miatt is. Habár a leírt gondolatok, következtetések természetesen nem jelentenek mindenre megoldást, azok a jogszabályok elemzése és a termelők véleményének megismerése alapján születtek, és az egységesebb, egyszerűbb adózás irányába mutatnak. SOLYMOSI ÁGNES Az országos szántóverseny területi döntőjét rendezik meg augusztus 19-én Jászkiséren, amelyre várják a „gépesített” cowboyok jelentkezését. Tánczos Ferenc szervezőtől megtudtuk, a versenyzők hagyományosan ágyszántásban (2-3 fejes, illetve 4-6 fejes kategóriában), valamint váltvaforgató szántásban mérhetik össze tudásukat, ügyességüket. A verseny alkalmával ezúttal is megszervezik az öreg traktorok, kombájnok bemutatóját, lesz lófogatú szántóverseny és agrárgépészeti ötletbörze, amelyre várják az ötletes, olcsó „házi” megoldásokat és kifundálóikat. ■ A BELARUS Minszki Traktorgyár által gyártott export minőségű MTZ-típ. TRAKTOROK Jász-Nagykun-Szolnok megyei kizárólagos márkakereskedője a kunhegyesi telephellyel rendelkező Oo FARAGÓ BT. A kizárólagos termékfelelősséggel ellátott Eurokomfort export kivitelű traktorok típusai a következők: MTZ-80 • MTZ-892 • MTZ-82Lux • MTZ-920 MTZ 1025 • MTZ 1221 FM-támogatás és hitelügyintézés helyben. Kiszolgálás raktárról, teljes szerviz gyárban kiképzett szerelőkkel. (Műszaki vizsgával kerülnek átadásra.) Garancia 2 év. A felsorolt típusokhoz gyári, eredeti alkatrészek raktárról kaphatók! A SZOLNOKI FARMSHOW-n egyes típusokra 50-500 eFt közti árkedvezmény. További részletes információk: 30/928-1449 5340 Kunhegyes, Rákóczi út 58. Telefon/fax: 59/326-740 Gazdálkodók figyelmébe! SZEZONRA AJÁNLJUK: o- SCARABEUS körbálázó O önfelszedős bálacsomagoló O M1140 függ. rendkezelő O különféle szárzúzók O PÖTTINGER váltvaforgató ekék, vetőgépek (mech. és pneu.), rendfelszedő kocsi. O SIROKKÓ gabonaszárító és alkatrészei O UNIMIX-10 tak. keverő kocsi és alkatrészei O RAE 3.6 borsóarató adapter és alkatrészei O PHARMA - 60/120 gyógynövény szárító O RIEDBERG gabona szárító O RK kasza alkatrészek O KCD terménytovábbító csigák PRODUKER KFT. SZOLNOK A SZOLNOKI MEZŐGÉP RT. MÁRKAKERESKEDŐJE T./F.: 56/341-908. Előtérben az öntözés A mezőgazdaság egyik kitörési pontja a vetőmag-, zöldség- és gyümölcstermesztés fellendítése, ám ehhez a szántóföldi öntözött területek arányát a jelenlegi 3 százalékos szintről 20 százalékra kell növelni — állapította meg Megyeri Zsolt, a Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok Rt. cégvezető vezér- igazgatója az V. alföldi növénytermesztési napok beharangozó sajtótájékoztatóján. A cégvezető kifejtette: az országban jelenleg 250 ezer hektáron van kiépített öntözési kapacitás, holott Magyarország éghajlati adottságai és a talajok minősége legalább 900 ezer hektár megfelelő vízutánpótlását indokolja. Ezeken a földeken a zöldség- és gyümölcskultúrákon kívül a magas színvonalú vetőmagtermesztés is sikerrel kecsegtet. - Az öntözött területek arányának növelése kormányzati beavatkozás nélkül elképzelhetetlen. Az államnak a főcsatorna-hálózat kiépítése és a mellékcsatornák beruházási költségeinek támogatása mellett a felhasznált vízmeny- nyiséghez nyújtott anyagi segítsége is szükséges - hangsúlyozta Megyeri Zsolt. Az öntözött kultúrák elterjesztésének fontosságát a szakember azzal magyarázta, hogy az Európai Unióban e termékcsoportokra nincsenek meghatározott kvóták. Ezenkívül a magas kézimunka-igény a foglalkoztatottságot is kedvezően befolyásolja.
