Új Néplap, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)
2000-05-20 / 117. szám
2000. MÁJUS 20., SZOMBAT TÜKÖR 5. OLDAL EGYE NÉZŐPONT Luxusbenzin Hatalmas nyereség és gátlástalanság Hír e hét szerdáról: Meglepően magas, 25,5 milliárd forintos nyereségről adott számot a vezető üzemanyag-forgalmazó. Az első negyedévben elért profit több mint kétszerese az egy évvel korábbi hasonló időszaki eredménynek, s majdnem ötven százalékkal meghaladja a legoptimistább elemzői előrejelzéseket. Mindeközben a hazai benzinfogyasztás öt százalékkal esett vissza. Egy , másik hír csütörtökről: Péntektől négy forinttal emeli a 91-es keverék árát a cég, míg a többi motorbenzin literenként három forinttal kerül majd többe. Az elmúlt három hétben a motorbenzin-forgalom legnagyobb részét kitevő 95-ös oktánszámú üzemanyag ára 11 forinttal, azaz csaknem öt százalékkal emelkedett. Akár már itt abba is lehetne hagyni a jegyzetet, mert önmagáért beszél e két hír. Hatalmas nyereség és gáüástalanság. Igen, kemény szó ez utóbbi, de az áüagember (vagyunk egypáran) lassan már nem tudja másképp jellemezni a kialakult, hetenkénti üzemanyagár-emelést. A múlt heti négy forint után ismét ránk pakoltak hármat. Lefelé persze sokkal nehezebben mozdul a benzinár. Akkor nem igyekszik azonnal lépni, hanem kivár a döntéssel, majd nagy kegyesen leviszi egy forinttal az árat, hogy utána néhány napon belül néggyel emeljen. Nem is rossz arány. Nekik. Az átlagember pedig egyre ingerültebb (a benzinkutasok tudnának mesélni arról, hogy milyen jelzőkkel illetik e jelenséget a gépkocsivezetők), és nem érti a helyzetet. De nem is érdekli, hogy miből tevődik össze a benzin ára, hány százalék belőle a jövedéki és forgalmi adó, azaz ami állam bácsi zsebét gyarapítja, és hány százalék az a rész, ami tisztán a vállalatnak, az üzemanyag-forgalmazónak. Az átlagembert nem érdeklik a nemzetközi tőzsdehatások, az OPEC-bejelentések, a Brent típusú kőolaj ára, meg hogy miként alakul az euró és a dollár közti árfolyam. Az átlagember csak azt látja, azt érzékeli keményen a saját bőrén, a családi költségvetésén, hogy ismét emelkedett a benzin ára, ami számára úgy csapódik le, hogy lassan már nem tudja használni az autóját. Pedig nagyon kellene az a fránya gépkocsi, mert mégis csak el kellene jutni vele X-ből Y településre, hozni-vinni a gyereket az iskolába, óvodába, munkahelyre járni, bevásárolni menni, meglátogatni a szülőt, nagyszülőt, kimenni a kis telekre és így tovább. Ehelyett kénytelen nadrágszíjat húzni, azt mondani, hogy már elviselhetetlen számára a benzinár, de miből faragjon le, mikor máshol is csak emelkednek az árak. A huszonegyedik század kapujában egy jelentős réteg számára így válik luxuscikké a gépkocsi. A gépkocsi, ami mindennapi életünket könnyítené. Nézi csak, hogy ott áll a ház előtt, az udvaron, a garázsban, simogatja, de nem megy vele sehová, vagy csak nagy ritkán, mert drága a benzin. Es irigyli azokat, akiknek még futja a luxusbenzinre. Ahonnan messze a világ Karcag főteréről mindössze tizenöt kilométerrel mutatott többet az óra, mire kiértünk Tilalmas központjába. No nem könnyen, mert a mélyedésekkel, „ tankcsapdákkal” dekorált úton alaposan meg kellett választani a döcögési sebességet, mivel a tengelytörést mindenképpen el szerettük volna kerülni. Tilalmason a hajdani állami gazdaság épületei még állnak. Egykor a Rákosi- korszakban rabok: kulákok, papok, az akkori hatalom „ellenségei” dolgoztak itt, de 1956-ot követően is benépesedtek a barakkok. Hogy mást ne említsünk, az elítéltek közé tartozott Darvas Iván, a színész is. Ma sem néptelen a se tanya, se faluféle központ, ahol a két utcában majdnem kétszáz lélek él az egykori szolgálati lakásokban, barakkokban, amelyeket eredetileg a raboknak építettek, de a mai tulajdonosok már alaposan átalakították.- Aprólék, malac. Főzni meg estére főzök, akkorra jönnek az emberek.- Szórakozás ?- A tévé három műsora. A kocsmát bezárták egy vizsgálat után, az sincs. A bolt délután korán csuk, de hát miért is lenne nyitva, nincs itt akkora forgalom. Pisák Mihályné talán a legidősebb a központban a maga 72 évével. Tavaly óta özvegy, egyébként Szabolcsból, Szatmárcse- kéről költözött ide. Hatvanezret annyian keresnek, hogy egy kéz ujja is sok hozzá. Szóval nagy a pénztelenség, akár szorgos valaki, akár lustább. Kellene jobb út, járda, segítenénk is az építésben, ha ránk gondolnának végre a városban. Péntek Lajos 25 éves, és két esztendeje lakik együtt az élettársával. — Gondoltunk már gyerekre, persze, hogy gondoltunk. Csinálni könnyű, eltartani ennyi bevételből nagyon nehéz. Lassan úgy látom, sorvad, elsorvad itt minden. Akadnak, akik FOTÓ: B. J. lenéznek bennünket, mert itt lakunk. De hát hová mehetnénk egy tanyaközpontból, ahol már lassan csak vegetálni lehet? Feleim aligha lehet erre, inkább Mészáros Judithoz fordulunk, aki boltos.- Négy gyereket nevelünk az élettársammal: kettő már nagyobb, de mind a négy iskolás. Nem jó a buszközlekedés. Ezért lehetnek bármilyen tehetségesek a tilalmasi lányok, fiúk, a szakkör elérhetetlen nekik. Mert azért az egy óráért estig kell maradniuk. Éppen ezért akad anyuka, aki kollégiumba adja inkább a gyerekét. Rólunk sok minden elmondható: jó is, rossz is, de az tény: innen messze, túlontúl messze a világ. Ezért az ember azt is meggondolja: mikor, miért .utazik be Karcagra. Mert a gyógyszerfelírás, orvos tó belekerül fél napba. Ha meg nem iparkodik az illető, csak az este veti haza... D. SZABÓ MIKLÓS Találtunk egy fiatalasszonyt hétéves kislányával, akik nem itt, hanem a „faluközpont- tól” is kijjebb lévő Ecsezugban lakik a férjével, három kicsi gyerekével. — A párom juhász, megszoktuk a kinti levegőt, csendet. Öt család él ott, és éppen jöttem az elsős kislányunk elé. Elkerékpározik idáig, leteszi a gépet a nagymamánál, innen busz viszi őket az iskolába, Karcagra. — Elég körülményes az út. Mikor ébred az elsős hölgy ? — Hatkor már kelni kell, hogy nyolcra iskolában legyen. Most csak istenes, de ha esik vagy fújja-hordja, nem lehet biciklizni, marad a gyaloglás. — A bevásárlás? — Itt is akad bolt, van, amit ott veszek, de hetente egyszer beugróm Karcagra, mert azok az üzletek olcsóbbak és nagyobb a választék. Sütő Ferencné, Éva férjével és 29 éves fiával lakik egy olyan hosszú házban, amelyik valaha a rabok barakkjának épült. Mára átalakították, több családnak ott a lakása. — Azt írja le, végre jó út kellene ide. A minap is az egyik fiatal kocsija defektet kapott, és a járművet egy fa fogta meg. — Jó itt lakni? — Megszoktuk. Sajnos, olyan a buszközlekedés, ha valaki valamit él szeretne intézni Karcagon, valószínűleg rámegy a napja. — Jószág? Tilalmasi csendélet: rövid pihenő, beszélgetés a bolt előtt- Rossz volt nekem a tavalyi év, az uramon kívül az egyik gyerekem is meghalt.- Hogyan telik az idő hetven felett?- Nagyon nehezeit, lassan. Tyúkkal, kacsával bajlódom, a menyem főz rám.- Elmenni nem akar?- Visszakérdezek: hová, miből? Feltűnően sok a gyerek Tilalmason. Attila tízéves, eleven lurkó.- Szerintem jó itt lakni, mert messze az iskola. Rengeteg a gyerek, békát fogunk, bi- cajozunk, focizunk, csavargunk. Hát igen, a foci, bár a pályát derékig érő fű borította. Nem tudni, miképpen gurulhat benne a labda... Talán a legrégebbi lakó Lódi József, mivel ,1954 óta él itt. ' — Nem a leggazdagabbja maradt itt', elhi- ‘ heti. De hát a keresetek sem csillagászatiak, 2040 ezer, de inkább 20-30 ezer közöttiek. „Szilárd, tiszta értékrendet láttam” Összefogás a templomtetőért Berekfürdő A napokban nagy munkába fogtak a református templom megóvása érdekében: a tetőszerkezet teljes rekonstrukcióját el kell végezni. A beruházás közel fél évig tart majd, és több millió forintba kerül. Mint azt érdeklődésünkre Csorna Judit tiszteletes elmondta, a templom tetőszerkezetének állapota az elmúlt esztendők során fokozatosan romlott. Tavaly mindez már életveszéllyel fenyegetett, így a szakemberek javaslatára alá is kellett dúcolni az épületet. Akkor viszont még nem remélték, hogy belátható időn belül biztonságos temploma lehet a gyülekezetnek. A segítőkészség és az összefogás azonban valóra váltotta a távolinak tűnő reményeket. Idén tavaszra ugyanis a helyi gyülekezet, az önkormányzat és külföldi hívek adományai lehetővé tették, hogy elkezdődjön az érdemi munka. Ennek jegyében a közelmúltban - a kivitelezés első fázisaként - felállványozták az épületet, hogy a tetőszerkezetet kicserélhessék. Ha minden a terv szerint megy, szeptemberben már a megszépült, biztonságos templom falai között adhat hálát az Úrnak Berekfürdő református gyülekezete. BUGÁNY Az állványokon dolgozókat az elmúlt napokban még az Időjárás is a kegyeibe fogadta. A Jászok Egyesülete minapi millenniumi rendezvényén találkoztam Agócs Gergellyel, aki népi hangszereiből előcsalogatott régi népdalaival varázsolt különleges hangulatot a Budapesten tartott rendezvényen részt vevők szívébe. Talán azért is szólt a duda, a flóta, a furulya hangja oly szívhez szólóan, mert előadója a szívéből játszott.- Már nagyon korán elkezdtem a népzenével foglalkozni. Családomtól kaptam az első indíttatást. Nagyanyám nagyon szépen tud, meg szeret is énekelni. Nagyapám meg szépeh tudott hegedülni és citerázni. Cipészmester volt, és a családban szívesen játszott. Később a Palóc Néptánc Együttesben táncoltam, Fü-. leken. Hamar felfigyeltem arra, hogy milyen szép zenéket „hordanak” nekünk a zenészek Erdélyből, Szat- márból. Elgondoltam, hogy biztos nálunk, a Felvidéken is vannak ilyen szép nóták, zenék. Tizenhat éves koromban magam is elkezdtem gyűjteni.- Az Agócs névből úgy gondoltam, hogy egy jászsági zenésszel találkozom. Erre kiderül, hogy a Felvidékről érkezett...!?- Füleken és környékén alapnév az Agócs, Gömöralmá- gyon például a lakosság 70 százaléka viseli ezt a nevet. Néprajzos lévén kutattam a saját származásomat is, utánaolvastam a családok vándorlásainak. A Jászság tele van nemcsak Agócsokkal, hanem más, a Felvidékről származó nevekkel. A török hódoltság megszűnése után sokan telepedtek le arról a területről a Zagyva, Tárná vidékére. Valószínű, hogy a jász- dózsai, a jászárokszállási Agó- csok ősei is a Felvidékről érkezhettek. — A mindennapjait kitölti a népzene?- Van egy polgári szakmám, térképész vagyok, de már - ahogy mondtam - középiskolás koromban gyűjtöttem. Hamar kapcsolatba kerültem a Magyar Agócs Gergely Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete népzenei osztályának dolgozóival. Részben az ő ösztönzésükre jelentkeztem az ELTE-re. A bölcsészkaron elvégeztem a néprajz szakot. Jelenleg pedig a zenetudományi intézet népzenei archívumának dolgozója vagyok. Épp a héten jelentkeztem a doktori képzésre. A felvidéki magyarság hagyományos hangszeres népzenéjét szeretném feldolgozni. Úgy gondolom, ebből nagyobb a lemaradásunk, hisz elődeink főleg a dalokat, az énekhagyományt foglalták össze.- A fellépések alkalmával saját készítésű hangszereken vagy eredeti darabokon játszik?- Furulyát és dudát is készítettem már. A fellépéseken viszont a becsesebb hangszereket szeretem bemutatni, sőt a lemezeinken is - tagja vagyok a Hegedűs együttesnek - inkább az eredeti hangszereket szeretem megszólaltatni. Bizony kimagasló hangszerkészítő mesterek voltak a nép körében is.- A rengeteg gyűjtő körút során mi volt a legkellemesebb élménye?- Nagyon sok élménnyel lettem gazdagabb az évek során. De volt egy meghatározó találkozásom a Nógrád megyei Dereskén lakó Pál Istvánnal. Ő igazi pásztorember, most a 82. évét tapossa. Mondhatom, hogy István bácsit a néprajz- és zenetudomány számára én fedeztem egyik barátommal. A kutatásokat áttekintve úgy tűnik, ő az utolsó magyar dudás. Ilyen „kettős sípszárú fél paralel dudát” csak a Kárpát-medencében és az őshazában, a Magna Hungáriában élő népek használtak. Ugyanilyen dudák már az avar kori sírokból is előkerültek. A duda olyan tárgyi emléke a magyar műveltségnek, kultúrának, melyből a honfoglalástól máig egy élő folytonosság mutatható ki. Nagyon kevés ilyen emlékünk van...- Ez volt az igazi oka, hogy a néprajzzal kezdett foglalkozni?- Azért ragadott meg a folklór, a néprajz, mert egy olyan világgal találkoztam a falun élő öreg embereknek az elbeszéléseiben, mely egy biztos, stabil értékrendet mutatott be. Olyan valamit, mely a városi környezetben nem tapasztalható. Ez egy kemény, közösségben élő embernek az értékrendje. Nekik nem kell törvénnyel elmagyarázni azt, hogy csúnya dolog öregházba tenni az édesanyádat, hogy nem szabad elhagyni a gyermekeidet, csúnya dolog meglopni a szomszédodat... Az ének által tudtak lazítani. Ha bánata, ha öröme volt, azt kiénekelte magából bárki. Formája, módja volt annak, ahogyan ők a mindennapjaikat töltötték a születéstől egészen a halálig. Mindezek mögött pedig aktív tudás húzódott meg, szemben a mai városi kultúra passzív fogyasztásával. Ezért tartom értékesebbnek azoknak az embereknek a tudását, akiktől dudálni vagy furulyázni tanulok... BANKA CSABA
