Új Néplap, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-13 / 111. szám

2000. MÁJUS 13., SZOMBAT TÜKÖR 5. OLDAL E G Y E \ NÉZŐPONT A nagybetűs Élet Az Élet egyre kevesebbeknek hívogató Május közepe volt akkor is, azon a több mint húsz évvel ezelőtti kellemes, meleg tavaszon. Vártuk a ballagás napját persze nagyon. Nem csak azért, mert megszabadultunk a „bilin- cses iskolák”-tól, hanem azért is, mert várt bennünket a nagybetűs Élet, jövőbeni kalan­dok izgalmát éreztük, régóta dédelgetett ter­vek kerültek elérhetőnek vélt közelségbe. Sokan egyetemen, fő­iskolán tanultunk tovább, mások heteken belül elhelyezkedtek," és volt, aki férjhez ment még azon a nyáron. Bármilyen jövő elé is néztünk, a következő évek jóleső izgalmakat, vágyak be­teljesülését, tisztességes kihívásokat ígértek. Május közepe van most is, igaz, a kelle­mes meleg helyett szinte fullasztó forró­ságban ballagnak el a diákok. Az alma ma­ter falai között elszálltak az évek, az egykori „fecskéből” mára „vén diák” lett, aki búcsúzik a sokszor szidott sulitól. De nem­csak azért más ez a május, mert nem kellemes tavaszi meleg­ben, hanem fullasztó forróságban ballagnak el a gyerekek. A perspektíva, a jövőkép is alaposan megváltozott. A lehetőségek mintha nagyobbak lennének - első látásra. Külföldi ösztöndíj, milliomossá tevő diploma, gyors meggazda­godás, úszómedencés ház, luxusautó, luxusfeleség, luxusbarát­nő, Föld körüli út elérhetőnek tűnik. Lehet álom, lehet cél. (Emlékszem, mi annak idején a nagy Ő-ről álmodtunk, velen­cei nászúiról, és arról, hogy a szakmánkban mi leszünk az adu ászok.) De nem mindenki előtt állnak nyitva az Édenkertet ígérő ka­puk. Sok diáknak kell szembenéznie azzal, hogy a szülei nem tudják tovább fizetni a tanítását, vagy ha igen, még egy zokni vásárlását is meg kell gondolni az egyetemi évek alatt. Van, aki tudja, hiába végzett szakmunkás, a lakóhelye környékén nem tud elhelyezkedni. Másoknak azzal kell tisztában lenni, hogy éveket fognak beleölni egy diploma megszerzésébe, és válasz­tott szakmájukkal örökös nadrágszíjhúzásra kárhoztatják ma­gukat és családjukat. A ballagás napján persze nem ezek a gon­dolatok töltik be a szívüket. A búcsúzás és az újrakezdés na­gyobb élmény most. De ama nagybetűs Élet a legtöbb család­ban szóba kerül már a ballagás utáni ebéden. Mert az Élet ott ólálkodik köröttük, holnap már újra meg kell felelni, el lehet bukni, vagy szerencselovagként lépni tovább. Az Élet, ami ma már valóban inkább „csörtet” köröttük, ami egyre kevésbé, egy­re kevesebbeknek hívogató, sokkal inkább veszélyekkel, fenye­getésekkel telített egy olyan világban, ahol gyakran nem nyújta­nak kezet a rászorulónak. De ma még, a megható búcsúbeszédeket hallgatva, a köny- nyező, de büszke szülők örömét látva, a bódító illatú virág­csokrokba temetkezve - ma még meg lehet feledkezni erről. ü a --T Földvári táncsikerek Tiszaföldvár Szépen, csendben dolgozik a Voyage Balett Tiszaföldvá- ron. Gyenesné Szarvas Ka­talin már lassan két évtize­de pallérozza a földvári és '»homoki gyerekek tánctudá­sát, s bizony hiába a szép sikerek, mégis kissé otthon­talannak érzik magukat. A művelődési ház próbaterme, ahol nem is olyan régóta táncol­hatnak, legalább megoldotta hosszú évek problémáját, így az Gyenesné Szarvas Katalin fotói cs. j. a százhúsz gyerek, aki táncolni akar, a próbákon nem szorul vég­re szűk, táncra alkalmatlan hely­re. Viszont az előadást, ami en­nek a művészeti ágnak a sava- borsa, azt csak Tiszaföldvár hatá­rain túl lehet megtartani, lévén nincs a városban színházterem.- Úgy vélem, ilyen nehézsé­gek ellenére szép sikereket értek el a lányok - elemezte a helyze­tet Gyenesné Szarvas Katalin. — Már megszoktuk az állandó uta­zást, a nevünk sem véletlenül lett Voyage, ami franciául utazást je­lent. Van persze ennek jó oldala is, hiszen sokfelé megismertek bennünket, számtalan alkalom nyílt arra, hogy megmutassuk tu­dásunkat. Nem lehet azt mondani, hogy a Voyage Balett agyonmenedzselt csapat lenne. A gyerekek meg­dolgoznak azért, hogy pénzük le­gyen egy-egy utazásra, fellépés­re. Például bálokra sokfelé meg­hívják őket, így nagy nehezen összeszedik a fedezetet a további táncoláshoz.- Vállalkozók, illetve az ön- kormányzat segítenek a lehetősé­geikhez mérten, igaz, ha a szülők mérhetetlen áldozatvállalása nem lenne, akkor nem működ­hetne a csoportunk. Az eredmények szerint az egy szem tánctanár jó munkát végez a százhúsz fiatallal. Benczúr Bar­bara és Vígh Melinda az országos táncművészeti fesztiválon mo­dern tánc kategóriában a döntő­be jutottak, ami azt jelenti, hogy az ország három legjobb duójá­nak egyike az övék, ugyanis mindössze ennyien jutottak a fi­náléba. A sikereknek pedig még nincs vége. Az április óta minden hét végén fellépő ifjúsági balett­csoport a „Kultúrával a Nyugat kapujában” nemzeti fesztivál mezőtúri elődöntőjén első lett, jöhet tehát a következő forduló. S bár a siker, a jó munka leg­főbb fokmérője a fesztiválokon megszerzett eredmény, azért a tanárnő szerint más is számít, ez pedig a munka.- Tíz-tizenkét évig táncolnak nálam a gyerekek, ezalatt szor­galmat, kitartást tanulnak, s ha a tehetségük és a szerencséjük megengedi, akkor ez lesz az éle­tük: táncosok lesznek. PC Ballag már a drága gyerek... Hogy manapság tényleg drága az efféle tevékenység a tizen­nyolc év körülieknek, vita tárgya sem lehet. Meghökkentő összegek: ajándékok a szóbeszéd tárgyai, ki házat kap, ki kocsit érettségire, állítják. Lehet, bár az ilyesmi feltehetőleg nem a mi szőkébb hazánkra, megyénkre jellemző, lévén nem itt élnek a leggazdagabbak. Jómagam egyetlen slusszkulcs­adományozásról tudok: Kunhe­gyesen a boldog apa imigyen nyújtotta át ballagó csemetéjének a Wartburg kulcsát: — Tied, csi­nálhatsz vele két kört, de össze ne törd, mert szíjat hasítok a hátad­ból... A mosolygó csemete betusz­kolta a három utast abba a kocsi­csodába, amelyik vele majd’ egy­idős, és el is jutottak Kunmadara­sig. Kevés benzin lévén, itt ért vé­get az „ismerd meg szép hazádat” nevű mozgalom, de a fiatalúr tényleg kocsit kapott egyszeri be­vetésre. Valóban, mostanság mennyibe kerül egy ballagó diák, és mit kap ajándékba a jeles évforduló alkal­mából? Milyen családi szokások élnek 2000 körül? Varga Éva és Varga Imre ikrek, akik 1982. május 10-én születtek Jászberényben. Éva volt a fris­sebb, kerek egy perccel. Most Jászboldogházán laknak, és Szol­nokon a keróban 12/b-sek. Az idősebbik jogán, a hölgy kezdi:- A ballagási ruha meg a cipő 15 ezer. A tablókép 30 ezer, ezt 37-en fizettük be. Azután a saját képeim, a meghívók, közel két­ezer. Összedobtuk a pénzt a ta­nároknak ajándékra, ez is 60 ezer összesen. Akkor még nem szóltam a virágokról meg a ban­kettről, aminek tisztázatlan a he­lye. — Az én öltönyöm 11 ezer, a ci­pő 4 ezer - veszi át a szót Imre. - A többi a testvérem költségéhez hasonló. Ahogy számolgattuk, kettőnknek 50 ezerbe kerül a bal­lagás.- Mindennel együtt?- Ugyan, dehogy! Otthon, Bol­dogházán lesz egy ebéd. Nyolca­dikban ötvenen voltunk, most vagy tízen, mert nyakunkon az írásbeli érettségi. Itt tyúkhúsleves meg hús, sütemény, innivaló lesz.- Ajándék? — Én pénzt kértem, azt veszek rajta, ami kell. Éva kap egy karkö­tőt is. Egyébként érettségi után maradunk ötödéveseknek. Temesvári Adrienn 12/C-s, és a jogi egyetemre szándékozik be­jutni. — A kosztüm 29 ezer, a cipő öt­ezer, a tablóképek 3-4 ezer, a meghívókról nem is beszélve. A tanároknak ajándékokra össze­dobtuk a pénzt: gravírozott tolla­kat kapnak. Otthon ebédre 10-12 embert hívtunk meg, hidegtálak lesznek. Ballagásra egyébként ajándékként nagy divat a suliban a mobiltelefon. Én is azt kértem. Ahogy számoltuk, az egész 40-50 ezerbe kerül, plusz az ebéd és az italok. Ugyanebben az iskolában a fi­úk azt állítják, 25-30 ezer körüli ma egy ballagás. Magyarul: eny- nyibe kerül egy személynek, meglehetősen szolidan. Érdekes, a lányok sokszor arany ékszert: nyakláncot, karkötőt, gyűrűt kér­nek. A fiúk pecsétgyűrűt, illetve pénzt, a mobiltelefonokon kívül. Szétnéztünk Tiszafüreden is a gimiben, ahol a 12/C-s Kovács Ilo­nát faggattuk, aki Abádszalókon lakik.- Hogy mennyibe kerül a bal­lagás? Sokba.- Részleteznéd?- A kosztüm 10 ezer, a cipő 6 ezer. A tablóképekre, meghívók­ra, virágokra és a bankettre min­denki beadott 5100 forintot. Még lesznek kiadások, és ahogyan számoltunk, 25-30 ezer forint szükséges. Otthon anyu ballagási ebéden látja vendégül a szűkebb rokonságot, ami jelent vagy tizen­öt meghívottat.- Mit kaptál, kapsz ajándék­ba?- Mamámtól arany karkötőt, a többiek szándékát még nem tu­dom. Gyanítom, lesz pénz is. De a legnagyobb ajándék egy jó érett­ségi lenne, mert matematika szakra felvételizek. Bizony-bizony, Kovács Ica mondta ki a lényeget, hogy egy jó érettségi bizonyítvány szebbé te­szi a legbecsesebb ajándékot is. Amelyek területén az utóbbi idő­ben nagy változás következett be. Amikor én érettségiztem, egy öl­töny sötét ruha, ing és cipő jelen­tette az ajándékot. Később színe­sedett a paletta: az egyik ismerős kisasszony például ágynemű-gar­nitúrát kapott a ballagásra. Mert már jegyben járt a későbbi párjá­val, és az előrelátó szülők sok mindenre gondoltak. Joggal, hi­szen már két aranyos apróságot nevelnek. Másnak anyuci, apuci kinőtt, kihízott jegygyűrűjéből csináltat­tak a szülők egy csodaszép köves gyűrűt. Ez egy életre szóló aján­dék. Minden korban és mindenki­nek úgy hiszem, a gesztus az iga­zi érték, és nem az ajándék ára. Mert adódhatnak tehetősebb szü­lők és kevésbé tehetősek. A mai nap, május 13-a mérföldkő sok ezer negyedikes életében. Meg­szűntek a gimnáziumi évek, és valami más kezdődött el. Hogy mi ez? Az érettségivel eljutottak a fel­nőttkor küszöbéig. De csak a kü­szöbig, mert a java még hátra­van... D. SZABÓ MIKLÓS Az első kapocs a lakossággal Ügyelet a 107-es segélyhívó vonal másik végén A központi ügyelet kétfős, éppen szolgálatban lévő személyzetének, Vida Gábor főhadnagy ügyeletvezetőnek (elöl) és Ke- menczei Róbert főhadnagy ügyeletesnek a nap 24 órájában mindvégig ugyanazt a formát kell nyújtania. Adott esetben éle­tek múlhatnak gyors döntéseiken. fotói m. j. Ha valaki bajba kerül, fenyegetve érzi magát vagy éppen betörték hozzá, ne­tán tanácsot kér, szinte gondolkodás nélkül tudja, milyen telefonszámon kérjen segítséget. A rendőrség 107-es hívószámát szerencsére mindenki jól ismeri, ám azokat a rendőrtiszteket, il­letve azt a szervezetet, amely a telefon- vonal másik végén 24 órás készültség­ben várja a hívásokat, már sokkal ke­vésbé. Annak ellenére, hogy ez a szol­gálat a külvilág számára nem látható módon működik, igen fontos szerepet tölt be a rendőrség tevékenységi rend­szerében. A megyei rendőr-főkapitányság központi ügyelete jelenti az első kapcsot a megyeszék­helyen és környékén élő segítségre szorulók számára, az ügyeleti osztály munkatársai azok a rendőrök, akik a bejelentések kapcsán megteszik az elsődleges, legszükségesebb in­tézkedéseket. A közponü ügyelet megyei hatáskörű szer­vezetként megyénk egész területéről fogadja a bejelentéseket. A városi rendőrkapitányság­ok ügyeletéivel és a rendőrség valamennyi szolgálati ágával együttműködve megteszi az adott eseménnyel kapcsolatos elsődleges, szükséges intézkedéseket. A megyei ügyele­tet 1993-ban vonták össze a Szolnoki Rendőr- kapitányság ügyeletével. A rendszer 1995-ben kibővült a Tiszai Vízi Rendészeti Rendőrkapi­tányság ügyeletével, majd ez a főkapitánysá­gon működő komplex szolgálat 1997-ben át­települt mai helyére, a szolnoki kapitányság Városmajor úti épületébe — tudtuk meg Fe- rencvári Csaba alezredestől, az ügyeleti osz­tály vezetőjétől. Az ügyeletén naponta reggel történik a vál­tás. A szolgálatot átvevő egyenruhások a napi szokásos teendőik ellátása mellett várják, mit produkál az élet az elkövetkezendő egy nap­ban. Sokáig nem kell várni az első telefonra. Naponta akár több száz hívás is érkezik az ügyelet négy telefonjára, átlagosan 25-60 olyan bejelentést fogadnak, amelyek intézke­dést igényelnek. A tapasztalat az, hogy a leg­nagyobb forgalom a délutáni órákban van, ak­kor, amikor az emberek hazafelé tartanak munkahelyükről. Ilyenkor vannak a legtöb­ben az utcákon, ilyenkor a legnagyobb a for­galom, és ilyenkor szembesülnek a tényekkel azok a károsultak, akik hazaérve látják, hogy napközben feltörték a lakásukat. Az intézke­dést igénylő bejelentések zömét éppen az ilyen természetű vagyon elleni cselekmények kapcsán teszik meg, de gyakori esetnek szá­mítanak a családi botrányok is. Ferencvári Csaba szubjektív tapasztalata az, hogy az in­dulati, erőszakos cselekmények a hó vége fe­lé szünetelnek, ám a hó elején - feltételezhe­tően a fizetésnapokhoz kapcsolódóan — az­tán hirtelen megszaporodnak. Az elmúlt he­tekben a megyét is komolyan érintő árvíz- helyzetben a központi ügyelet szokásos élete is alaposan megváltozott. A veszélyhelyzet kezdeti szakaszában ugyanis az ügyelet volt az egyik olyan bázis, amely kiterjedt hírközlé­si rendszerével alkalmas volt az információk biztonságos továbbítására. Sajnos jó néhány olyan bejelentés is leköti az ügyeleteseket, amelyek abszolút nem füg­genek össze a rendőrségi tevékenységgel, akadnak téves hívások, de az is megesik, hogy valakik „szórakozásra” használják az egyébként sürgős bejelentések közlésére szolgáló 107-es vonalat. Döbbenetes, de már az is megtörtént, hogy egy gyerek síró hangon közölte az ügyeletessel, hogy valakik megöl­ték a szüleit. Bármilyen furcsán is hangzik egy-egy ilyen bejelentés, a központi ügyelet felelőssége az, hogy miként reagál. Ebben a konkrét esetben persze kiderült, hogy szeren­csére egy szó sem igaz az egészből, a rend­őrök hallották azt is, amikor a telefonvonal túlsó végén jót nevettek az egészen a vásott nebulók. Az ügyeleteseknek a telefonon érkezett rö­vid információ alapján gyorsan kell dönteniük a további teendőkről. Ferencvári Csaba alez­redes szerint az ő munkájuk tipikusan olyan, hogy az elhibázott döntések nagyon gyorsan napvilágra kerülnek, de egy-egy súlyos, bo­nyolult bűnügynek a gyors és látványos meg­oldásában is döntő szerepet játszhatnak. A bejelentésekkel kapcsolatos elsődleges intéz­kedések meghatározhatják előre az ügyek sorsát. Ilyen volt például az a néhány héttel ezelőtt Szolnokon, a Széchenyi-lakótelep szé­lén történt csoportos rablás, amely kapcsán az ügyeletesek gyors és hozzáértő döntése alapján a helyszínre küldött közterületi jár­őrök igen rövid időn belül elfoghatták a há­rom gyanúsítottat. Bakó Zsolt őrnagy, ügyeletvezető már jó néhány esztendeje űzi ezt a sokrétű mestersé­get. Az biztos, hogy ez egy külön szakma a rendőrségen belül - állítja. Ez a fajta munka általános szakismeret kíván valamennyi rend­őrségi szakterületről. Az ügyeletesnek alapve­tően tisztában kell lennie a közbiztonsági, a bűnügyi, a közlekedési és az igazgatásrendé­szeti tudnivalókkal. Nem véletlen tehát, hogy a rendőrség egy­re nagyobb figyelmet fordít arra, hogy főka­pitánysági hivatal alárendeltségében műkö­dő ügyeleti osztály jól felkészült, tapasztalt rendőrökből épüljön fel. A munkatársak alapvetően főiskolai végzettséggel rendel­keznek, körükben jellemző a valamilyen szintű idegennyelv-ismeret is. Az ügyelete­sek kétharmadának nyelvvizsgája is van. Az osztály dolgozói rendszeres továbbképzésen vesznek részt. Mint azt a szolgálatot ellátó rendőrtisztek egybehangzóan állítják: úgy érzik, a feladata­ikkal sikeresen megbirkóznak, munkájuk egyre elismertebb a rendőrség más szolgálati ágainál dolgozó kollégáik előtt is. HORVÁTH GYŐZŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom