Új Néplap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-27 / 98. szám

4. OLDAL A POSTÁJÁBÓL 2000. ÁPRILIS 27., CSÜTÖRTÖK 1||HI S Z ERKESZTŐS 1 G Ünnepelt a Hámán Kató úti óvoda Jubileumát ünnepelte a törökszentmiklósi Hámán Kató úti óvoda: negyed- százados fennállása alkal­mából április 10-én szüle­tésnapi ünnepséget tartot­tak, amelyre meghívták az óvoda nyugdíjas dolgozóit is. A kicsik meghitt mű­sorral készültek a napra, amit izgalmas bűvészpro­dukció, szülinapi ajándé­kok és a mozgásfejlesztő játékok birtokbavétele tett még emlékezetesebbé. Ezzel a rendkívüli nap­pal azonban még nem ért véget az ünneplés, mert április 15-én óvodabálba hívták meg a szülőket és vendégeket. A bevételt a tervek szerint az intézmény nevelési programjá­nak megvalósításához szükséges eszközök meg­vásárlására fordítják. Mindkét rendezvény sikeres volt, méltó a ne­gyed százados évfordulóhoz. Az óvodai dolgo­Kicsik és nagyok a huszonöt gyertyaszál bűvöletében zói köszönetüket fejezik ki mindazoknak, akik segítették, támogatták a jubileumi rendezvény eredményes megszervezését, lebonyolítását és az ajándékok megvásárlását. Mit mond a törvény? Szabálysértési bírsággal ijesztgetnek bennünket, ha az in­gatlanaink előtti közterületen nem tartunk tisztaságot, vagy ha a házunk előtt húzódó árkot nem tartjuk rendben — írja levelében jászberényi olvasónk. Mi számít közterü­letnek, és azzal mi az ingatlantulajdonosok teendője, mi­lyen törvény rendelkezik erről? — kérdezi. Spontán nyelvi humor Mindennapi nyelvünk Manapság egymást érik a kabaréműsorok tévében, rádióban, színpa­don... A nyelvi humor egyik gyakori eljárása a már elvonttá vált igék, kifejezések, állandó szókapcsolatok visszakonkretizálása. Ennek pél­dáit megtaláljuk az iskolai dolgozatokban is. Kellemes perceket sze­rezhetünk magunknak és másoknak, ha csokorba gyűjtjük őket. íme néhány példa: Csokonai Lillát használta múzsának. Tünde végképp lemondott a halhatatlanságról, és egész testét át­adta a földi megpróbáltatásoknak. Bánk kérdőre vonja Gertrudis uralkodói képességét. Móricz novellájának már az elején kilátszik Kis Jánosnak a tragi­kus vége. A nyelvi humor forrása a használ, megpróbáltatás és a vége szó visszakonkretizálása, illetve a kérdőre von szókapcsolat elvont főnév­hez kapcsolása. ___________________________________________________________DÓSA LAJOS TANÁR, KUNHEGYES A pályán most a víz az úr Egy nyilatkozat margójára Az életük a tét Verőfényesen süt a nap, csicse­regnek a madarak, zöldellnek, virágoznak a fák... A távolban sziréna, valahol, fenn, helikop­ter hangja. A zajra a feszült, vészjósló csend telepszik. Egy le­hetséges katasztrófa réme. Nap nap után emberek százai - iskolások, férfiak, nők, nyug­díjasok - dolgoznak a gátakon, pakolják a zsákokat, lapátolják a homokot. Megfeszítve dolgoz­nak, nem kímélve erejüket, tes­tüket, lelkűket. Félnek. A félelem erő, ami nem enge­di átszivárogni a vizet a gáta­kon. Olykor a sebesen hömpöly­gő áradatba kapaszkodik tekin­tetük, s egy pillanatra elgyengül­nek: „Képtelenség végigcsinálni” -fut át rajtuk a kétségbeesés, de még ugyanabban a percben el­szántság villan szemükből, s új­ra munkához látnak, dacolva éhséggel, fáradsággal, félelem­mel. S hogy mindezt miért csinál­ják? Pénzért? Elismeréséért? Ki­tüntetésért? Hősi címért? Nem. Az életükért. TIARA Boldog születésnapot! A szolnoki Szikra Papír Nyugdí­jasklub tagjai a MÁV Járműjaví­tó Művelődési Házában jártak, ahol egy szép és tartalmas dél­utánt töltöttek el. Megnéztük a Járműjavító Férfikara százhu­szonöt évéről rendezett kiállí­tást, amit szakavatott módon, nagy szeretettel és kedvességgel mutatott be nekünk az intéz­mény vezetője. Alkalmunk volt személyesen is találkozni a férfi­kar tagjaival, akik Zsákai Katalin karnagy vezetésével rövid hang­versennyel szereztek örömet a klubtagoknak. Büszkék voltunk és vagyunk arra, hogy városunknak külföld­ön is elismert, sok díjjal kitünte­tett férfikara van. Kívánunk a kórus tagjainak és vezetőjének boldog születésnapot és további szép sikereket! A támogatóknak pedig köszönjük, hogy ezt az ér­téket nem hagyják elveszni! I VARGA SÁNDORNÉ KLUBVEZETŐ Olvasóink leveleiből válo­gatunk. A kiválasztott írá­sokat — a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszte­letben tartásával — feldol­gozzuk. Névtelen vagy cím­hiányos leveleket nem köz­lünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Az 1997. évi LXXVI1I. törvény szerint közterületnek számít a „közhasználatra szolgáló min­den olyan állami, vagy önkor­mányzati tulajdonban álló föld­terület, amelyet a rendeltetésé­nek megfelelően bárki használ­hat, és amit az ingatlan-nyilván­tartás is közterületként tart nyil­ván. Újszászi levélírónk egy közmeg- hallatás alkalmával az általa fel­tett kérdésekről és az arra adott válaszokról magnószalagos felvé­tel készítését kérte. Az eseményt követő napon megkereste a város jegyzőjét, hogy tegye lehetővé számára a hangfelvételről egy másolat készítését. Kérése nem teljesült arra hivatkozással, hogy ezt Újszász város szervezeti és működési szabályzata nem teszi lehetővé. Levélírónk úgy tudja, olyan jogszabály, ami az általa feltett kérdéseket tartalmazó hangfelvé­telről másolat készítését tiltaná, nincs. Van viszont egy alkot­mánybírósági határozat - állítja -, amely e kérésre minden ma­gyar állampolgárt feljogosít. Mátrahegyi Tamásné, a város jegyzője érdeklődésünkre el­Egyéb ingatlanoknak a köz- használat céljára átadott terület­részére — az erről szóló külön szerződésben foglalt keretek kö­zött - a közterületre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Az 1/1986. (II. 21.) ÉVM-EÜM együttes rendelet szerint az egyes ingatlanok tisztán tartásá­ról az ingatlan tulajdonosa, keze­mondta: az önkormányzat képvi­selő-testületének érvényben lévő szervezeti és működési szabály­zata a testületi ülésekről hangfel­vétel készítését rendeli el. Ennek célja az, hogy a hangfelvétel mint segédeszköz, a testületi ülések jegyzőkönyvének pontos szöve­gét rögzítse. A szabály értelmé­ben a közmeghallgatásról hang- felvétel nem készül. A hivatko­zott közmeghallgatáson készített felvételrész - mivel az nem tarto­zik a testületi ülés anyagához - irattári dokumentálásra nem ke­rült. A testületi ülésekről (a zárt ülés kivételével) és a közmeghall­gatásról készült jegyzőkönyveket azonban betekintésre bármikor rendelkezésre bocsátják, arról az állampolgár jegyzetet is készít­het. lője, tartós használója, illetőleg haszonélvezője köteles gondos­kodni. Ha a jogszabály eltérően nem rendelkezik, a tulajdonos (vagy tartós használó) köteles gondoskodni az ingatlan előtti járdaszakasz (járda hiányában egy méter széles területsáv, ille­tőleg, ha a járda mellett zöldsáv is van, az úttestig terjedő teljes terület), és a járdaszakasz mel­letti nyílt árok, valamint annak műtárgyai tisztán tartásáról és a csapadékvíz zavartalan lefolyá­sát akadályozó anyagok, hulla­dékok eltávolításáról. Az említett szervezeti és mű­ködési szabályzat a hanghordo­zóról történő adatszolgáltatást nem teszi lehetővé. A levélíró ügyében is ennek megfelelően történt az eljárás. A kapcsolódó jogszabály (konkrétan az adatvédelmi tör­vény) előír ugyan hanghordozó­ról történő adatszolgáltatást is, de a jelenleg rendelkezésünkre álló technikai eszköz nem alkal­mas arra, hogy az önkormányzat polgármesteri hivatala ily módon adatszolgáltatást teljesítsen. Ezen okból a képviselő-testület módo­sította szabályzatát, és hatályon kívül helyezte a hangfelvételre vonatkozó szakaszt, illetőleg ren­delkezett egy megfelelő technikai eszköz beszerzésének előkészíté­séről. „Szakmai munkáról szó sem volt” címmel a lap április 13-ai számában interjú olvasható Jege­st Lászlóval. Csak köszönet illeti a jászjákóhalmi labdarúgók volt edzőjét. Megítélés kérdése, hogy ki hogyan viszonyul az ő itteni munkájához, azonban arról való­ban nem tehet, hogy a jákóhalmi labdarúgópályát 1963-ban olyan helyre telepítetnék, ahol vizes esztendőkben használhatatlan. A régi pálya - amit azóta beépítet­tek - a Jásztelki út mellett volt, mivel azonban ez az út csak ké­sőbb, 1968-ban lett köves, az ak­kori vezetés úgy döntött, hogy a volt dögkert helyét alakítja át. Eb­ben az évben aztán valóban nem lehetett itt sem játszani, sem edzeni. Az sem Jegesi László bűne, hogy az ő stílusával ma inkább egy női röplabdacsapatot lehetne edzeni. Sajnos, ilyen világot élünk. Lelkiismeretünk csak ab­ból a szempontból lehet nyu­godt, hogy az önkormányzat két tagja - a sportvezetésbe került Borics Béla és Muhari József — mindent megmozgatott, hogy legalább az anyagi háttér megle­gyen, s a testület — amíg ereje bírta - ezt próbálta méltányolni. Sajnos, új pályát nem tudunk építeni. Jegesi Úrnak pedig kívánom, hogy ne az ő stílusa változzon meg, hanem a labdarúgóké. Nem válna hátrányukra! FODOR ISTVÄN FERENC POLGÁRMESTER JÁSZJÁKÓHALMA MEGHITT CSALÁDI KÖRBEN, gyermekeik és unokáik társaságá­ban házassági évfordulót ünnepelt a kisújszállási Demeter házas­pár. Erzsiké néni és Feri bácsi ötven éve kötöttek házasságot. _____________________________2__________I BEKÜLDÖTT FOTÓI A szöveg rendelkezésre áll A másság elfogadásáról Az előadó: Hofgárt Györgyné A hallgatóság egy csoportja ♦ Hofgárt Györgyné, a „Kézenfog­va” Értelmi Fogyatékosok Érdek- védelmi Egyesületének megyei titkára a szolnoki gépipari szak- középiskola Jendrassik tagintéz­ményében osztályfőnöki órákon több osztályban is előadást tartott a fogyatékos gyermekek és a fia­talok másságáról, a másság társa­dalmi elfogadásáról. A felvételek az egyik - nagy érdeklődéssel kísért - előadáson készültek. A védekezés nem elég Azt hiszem, az az akarat, mely őseinket jellemezte, ami erőt adott ahhoz, hogy az évszázadok vérzivataraiban is meg tudtunk maradni, ma is jellemző a dicső múltú jászok és kunok leszárma- zottaira, azon települések lakói­ra, akik erejüket nem kímélve da­colnak a pusztító vízzel, és akik közül sokan, vállalva a kockáza­tot is, nem hagyják el szülőhe­lyüket. Ezt a magyar virtust cso­dálhatja bennünk Európa ma is, aminek egyik elismerése lehet az a segítőkészség, amelyben ré­szünk van. E példamutató el­szántsághoz tartozik azonban az a véleményemmel is találkozó ki­nyilatkoztatás, amit lépten-nyo- mon hallani a megyében (és az országban). Nevezetesen, hogy csak akkor „előrelátók” országló nagyjaink, amikor itt a baj. Miért nem lehetett a száz­százötven éves gátak megerősí­tésére már évekkel vagy évtize­dekkel előbb pénzt fordítani? A tavalyi rendkívüli helyzet azon­ban mindenképpen elég alapot adott volna ahhoz, hogy elké­szüljön egy azonnal végrehajtan­dó terv az árvízvédekezésre. De felmerül az a kérdés is, hogy va­jon a gátak megerősítésére a megszavazott összeget ott hasz­nálták-e fel, ahol arra a legna­gyobb szükség volt, s egyáltalán: ezek a munkák el is készültek? Megyénkben ugyanis nem sok nyoma látszik. Színházat, autópályát, metrót és egyebeket tervezünk elké­pesztő összegekért. Csakhogy ezek ideiglenes elmaradása nem okozhat tragédiát. Egy ország el­sőrendű ügye megszüntetni a lét- és gazdasági biztonságot ve­szélyeztető helyzetet. Csak utá­na jöhet minden más. Meggyő­ződésem, hogy a katasztrófát ez­úttal is kizárólag annak a sok ezer embernek a rendkívüli el­szántságával és lélekjelenlétével sikerült elkerülni, akik a gátakon tették a dolgukat. Ha ez nincs, a következmények beláthatatla- nok. Sajnos, a harcnak még nincs vége. Kérdés, meddig bír­ják az átázott gátak. Adjon az isten mindannyiunk­nak erőt a további védekezéshez, és éltessen bennünket az a lelke­sítő tudat, hogy otthonainkért, értékeinkért, földjeinkért, em­bertársainkért küzdünk. A Tisz­telt Házat pedig kérjük a védeke­zési keret jelentős bővítésére és a munkálatok azonnali elrendelé­sére, s az elvett árterületek visz- szaadásának elrendelésére. Ez a magyar népnek és a jövő nemze­déknek közös - és halaszthatat­lan érdeke. GUTH SÁNDOR, ___________________________________SZOLNOK

Next

/
Oldalképek
Tartalom