Új Néplap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-08 / 83. szám

| 2000. ÁPRILIS 8., SZOMBAT TÜKÖR 5. OLDAL M EGYE NÉZŐPONT Tíz év eltelt 1990. április 8.: egy olyan, napra pontosan tíz évvel ezelőtti dátum, amely korszakhatárt je­lent Magyarország történelmében. E napon volt ugyanis a szocialista-kommunista éra utá­ni első szabad választás második fordulója, amikor is végleg eldőlt, kik és milyen pártszí­nekben alkotják majd az új magyar Ország- gyűlést. Mérföldkő volt ez a nap, mert ekkor már bizonyossá vált mindaz, ami addig is érlelődött, formálódott az ellenzéki és a nemzeti kerékasztallal: visszafordíthatatlan immár a rendszer- változtatás (talán azt sem árt hangsúlyozni, hogy mindez békés úton történt) kereke, és a hamarosan létrejövő új parlament, il­letve a megalakuló kormány mindennek a garanciáját is jelentet­te. Végre magunk mögött tudhattunk egy nem túl dicső korsza­kot történelmünkből, az egypártrendszert felváltotta a többpárti demokrácia, a tervgazdaságot a piacgazdaság, és az ország biza­kodó hangulatban várta az eljövendőket. Tíz év elteltével visszatekintve mindez akár már hőskorként is aposztrofálható. Hiszen az eltelt tíz év alatt annyi minden tör­tént, hogy arra hely felsorolni nem is nagyon jutna. A pártok vív­ták politikai csatáikat, ide tömörültek, oda tömörültek, pártok tűntek el és újak szület- Az már más kérdés, tek, képviselők jöttek­hogy az akkori bizakodó mTlUe^,’ kormányok hangulatból kinek-kinek mi öSn£y^ maradt meg mara tiság rendszere, és ma­ga az ország is egy meg­változott nemzetközi színtéren próbálta és próbálja azóta is meg­találni a - lehetőleg minél biztosabb - helyét (lásd például a NATO- és a várva várt EU-csatlakozást). Akkor, tíz évvel ezelőtt új stílusú politizálást kellett meghonosítani az országban, az em­berekkel tudatosítani azt, hogy immár valóban dönthetnek jö­vendő sorsukról, és nem csak eszközök a politika kezében. Kel­lett ehhez a jogszabályok azóta is folyamatos megváltoztatása, az alkotmányosság betartása és betartatása (bár az is tény, hogy egy új alkotmánnyal még adós a parlament). És ez az a pont, ahol feltétlenül meg kell említeni az első szabadon választott mi­niszterelnök, Antall József nevét, akinek a fentiekben (a megfon­tolva haladás politikájával, a sokszor akár kompromisszumok árán létrejövő, de nem elvtelen alkukkal, az ország érdekeit szem előtt tartó, rövid időn belül nemzetközileg is elismert poli­tikus imázsával) elévülhetetlen érdemei vannak - még akkor is, ha ezt azóta többen tagadják, vagy éppen sokan nem is vették észre, csak bíráltak, gúnyolódtak folyamatosan. Mindezek benne voltak tehát abban a tíz évvel ezelőtti nap­ban, amikor az urnákba dobtuk a szavazatunkat. Az persze más kérdés, hogy a már említett akkori igazi tavaszváró, bizakodó hangulatból kinek-kinek mi maradt meg mára. Az eltelt évek rö­gös útján voltak kisiklások, nehézségek, máig megoldatlan problémák. Mert bár ordító közhellyé vált, mégis igaz, nagyon is igaz, hogy a rendszerváltozásnak bőven voltak vesztesei, és jócs­kán voltak nyertesei is. Egy azonban cáfolhatatlan tény: összes­ségében Magyarország csak nyertes volt. Ami azt is jelenti, hogy nem lehet többé visszaút. Százmilliók repkednek a levegőben Az elmúlt napokban egyre több helyen keverte fel mél­tóságteljes szárnysuhogás a tavaszi levegőt. Lassanként visszatértek a hónapokon át elhagyatott gólyafészkek tu­lajdonosai. Az első piros- csőrűek látványa sokakban keltett vidám hangulatot, ám még az égbolt avatot- tabb fürkészői közül is csak kevesen vetettek számot az­zal, mekkora értékkel gaz­dagodik minden tavasszal megyénk. Természeti kincseink pontos számszerűsítése, forintosítása szinte lehetetlen vállalkozás. Az elmúlt hónapokban történt tiszai katasztrófa tanulságai azonban bizonyítják: fontos volna tudni, mégis milyen értéket képviselnek azok a biológiai vagy ökológiai környezeti tényezők, melyek kö­rülvesznek bennünket. Mert azok a növények és állatok, ame­lyek számunkra természetes mó­don élnek közvetlen közelünk­ben, gyakran igen jelentős esz­mei értékűek, és fokozott oltal­mat igényelnek. Különösen, ha szeretnénk biztosítani, hogy lát­ványuk néhány esztendő múltán is ugyanolyan természetes le­gyen, mint amilyen napjainkban. E gondolatok vezérelték a Ma­gyar Madártani és Természetvé­delmi Egyesület megyei szerve­zetét is, amikor tavaly elvégezték a megye fehérgólya-populációjá- nak részletes feltérképezését. A vizsgálat eredménye számos ér­dekes, a hétköznapi ember szá­mára meglepő eredményt hozott. Megerősítést nyert az ismert tény, miszerint megyénk orszá­gos, sőt nemzetközi viszonylat­ban is „gólyanagyhatalom”. Az is kiderült: Szolnok a megyeszék­helyek között vezető helyet foglal el a gólyafészkek számát tekint­ve. A felmérés a megyét öt kistér­ségre bontva elemezte a piros csőrű gázlómadarak elterjedését, amely egyebek mellett azt is bi­zonyította, hogy a Nagykunság 172 fészkével ma is a környék gó­lyarezervátumának tekinthető. A sorban másodikként következő Jászságban ennek csupán alig több, mint fele, 96 fészek találha­tó, amely azonban még így is irigylésre méltó állomány ottho­nául szolgál. A számbavétel során a szerve­zet aktivistái a megszokottól elté­rő szempontokat is figyelembe vettek. így a kapott adatok alap­ján elkészítették a megyei gólya­állomány eszmei értékének ösz- szesítését is. A végeredmény azonban talán még a felmérést végzőket is meglepte. A madarak 100 ezer és a fészkek 50 ezer fo­rintban megállapított eszmei ér­tékét summázva ugyanis meg­döbbentően magas számot (233 millió forintot) kaptak, melyből azt a következtetést lehetett le­vonni, hogy a megannyi védett madárfaj közül csupán a fehér gólyák értékét alapul véve is több száz millió forintnyi természeti kincs repked körülöttünk a leve­gőben. BUQÁNYJÁNOS Egy lakásfelvásárlás hullámverései Szolnok A vágóhíd környékén élőknek minden reggel első útjuk a Tiszához vezet. Két hete figyelik reszketve a vizet. A szőke folyó ugyanis úgy emelkedik, mint ta­valy tavasszal, amikor elöntötte a part­közeli porták többségét, alámosva és megroggyantva a majd’ százesztendős házakat. Akkor az önkormányzat ígér­te, a védvonalak megerősítése érdeké­ben a gátakra épült házakat felvásárol­ják. Csakhogy a gát mellett élők sze­rint mindebből semmi sem lett. Ponto­sabban a környéken néhány házat 'megvett a város, de az áradás miatt leginkább veszélyben lévőket nem.- Már többször hitegetett bennünket is a felvásárlással megbízott Szollak Kft. - pa­naszolja Bodzás Gabriella. - Én magam is többször jártam a társaságnál és az önkor­mányzatnál, ám az adásvétel a mai napi nem történt meg. Az idős szüleivel élő fiatalasszony most attól fél, úgy járnak mint tavaly, a Tisza el­önti kis házukat, és ki kell költözniük. Ezt pedig nem szívesen vállalnák, és nem csak azért, mert most már nem lenne hova men­niük. Az elhagyott épületet ugyanis tavaly kifosztották.- Csak annyi időnk volt akkor, hogy a legszükségesebbeket összeszedjük - mondja a fiatalasszony -, értékeink nagy része a házban maradt. Mire visszaköltöz­tünk, eltűnt a holmijaink egy része, a gáz­palack és néhány bútor. Az asszony félelmét tovább fokozza, hogy nem csak a lakások beígért felvásárlá­sa maradt el, de a tavalyi rekordárvíz után a gátakat sem javították ki. A miértet azon­ban csak találgatják a töltések közvetlen közelében élők. A Szolnok belterületén lé­vő védvonalak felújítására ugyanis már a tavalyi árvíz után elkészült egy program, és az a szakminisztériumban támogatásra is talált. Ezt Fodor György alpolgármester is elisme­ri. Csakhogy a munkálatok elvégzéséhez szükséges kétmilliárd forintból idénre csu­pán 550 milliót szavazott meg a parlament, így ebben az esztendőben a vasúti híd és a vízkivételi mű közötti gátszakasz újjáépítésé­re és a kertváros melletti szivárgó elkészítése nyílik lehetőség. A tiszaligeti gát első 400 méterének megerősítésére a vízi rendőrség és a papírgyár közötti szakaszon - azaz a la­kásfelvásárlásban is érintett részen — a véd­vonal rekonstrukciójára később kerül sor. Az alpolgármester szerint azonban ami késik, nem múlik. Az ingatlanok felvásárlá­sa ugyanis azért kezdődött meg, hogy a gá­tak újjáépítéséhez biztosítsák a munkaterü­letet a vízügyi szakembereknek. A lakásfelvásárlásokról viszont már óva­tosabban fogalmaz.- Financiális gondok miatt az egyelőre szünetel - mondja Fodor György, de hiva­tali titokra hivatkozva azt már nem árulja el, ezen pontosan mit ért. Egyesek szerint ugyanis azért torpant meg a tavaly nagy lendülettel elindult in­gatlanfelvásárlás, mert az közbeszerzési el­járás alá tartozik. Mások állítják, egyszerű­en elfogyott a pénz. A gát mentén élők vi­szont úgy látják, az önkormányzat azért vár, mert a lehető legolcsóbban szeretné megvásárolni a teleket. Egy újabb árhullá­mot ugyanis aligha bírnak ki a házak, és összedőlnének. Csakhogy ezzel a családok jövője is romba dőlne, hiszen a lakhatatlan­ná vált házakért nem kapnának annyit, hogy a Szolnokon rohamosan növő ingat­lanárak mellet lakást tudjanak vásárolni. Mindezeket azonban határozottan visz- szautasítja az alpolgármester. Fodor György szerint a felvásárlásokban semmilyen tuda­tosság, vagy rendszer nem volt. Annál is in­kább, mivel úgy tervezték, hogy a március 31-ig, még a tavaszi árhullám előtt pontot tesznek minden adásvételi szerződésre. A felvásárlásokat azonban örökösödési ügyek, tulajdonosok közötti huzavonák késleltették. De olyan is akadt, aki tavaly még nem akart megválni otthonától. Fodor György reméli, hogy hamarosan újra elkezdődhetnek a lakásvásárlások. De hogy mikor, arra még nem tud választ adni. így a Csáklya, a Tutaj, a Vágóhíd és a Hul­lám utcában élők tovább rettegnek, és reg­gelente először a folyóhoz sietnek megnéz­ni, meddig bírják még a víz nyomását gá­tak. Lehet, hogy az ügyre az ismét fenyegető­en magas Tisza tesz pontot... TELEKI JÓZSEF A gáton lakók újra rettegnek a víztől fotó: mj Amikor üt az óra, és menni kell Minden élő elmúlik, tovatűnik, meghal egyszer. Csak az nem mindegy, mikor, hány éves korban, milyen körülmé­nyek között. Embere válogatja, ki miképpen néz szembe az elkerülhetetlennel: haragosan, szidva a világot, mindent, esetleg belenyugvással, netalántán minden erőfeszítéssel késlelteti a véget. Mert még élni szeretne, mert még valamit csinálnia kellene ezen a földön, ezen a világon. Nyújtani az életet, hiszen olyan ismeretlen az a másik világ, ahová men­ni még csak lehet, de visszaút... Az ezüstösre meszelt kontyú ma­mának már csak napjai lehettek december derekán, most is állítja a főorvos. Hazakéretkezett, mivel karácsonyra pulóvert ígért főisko­lás lányunokájának. Már elkezd­te, de még sok volt a híja, és a kór­házi ápolás közbeszólt. Fejcsóvá- lások, intelmek, megfelelő taná­csok után hazaengedték, hiszen minden jel arra mutatott, pár nap az élete. Megérkezett a mama ré­gi otthonába, és kötögetni kez- •dett. Keveset haladt, gyorsan elfá­radt. De láss csodát, karácsonyra elkészült a csodálatos kék-fehér színű pulóver. Sőt, az időből-erő- ből még egy hasonló színű nyak­sálra is futotta. Nem jött az unoka az első napon, pedig a mama minden ajtónyitásra felriadt. Más­nap érkezett: kipirulva, a barátjá­val. A mama átadta neki az aján­dékot, és így szólt: — Ezért éltem eddig, Nórikám! Viseld egészséggel, és ha hordod, gondolj rám... Másnap délutánra járt az idő. A mama megkérdezte, hány óra, majd lehunyta a szemét. Örökre. Teljesítette élete legutolsó ígére­tét, már nem volt miért küzdenie. A doktor szerint talán a lelke, az akarata tartotta életben még majd két hétig a nagybeteg asszonyt. * Az öreg, szakállas Bandi bácsit mindenki kerülte, és egy kicsit félte is. Magában beszélt, de sen­ki nem háborgatta, mertY iszo­nyúan erős ember hírében állt. Meghajlította a szöget, ha foga­dásról volt szó. Egyetlen va­lamitől félt, a haláltól. Berak­ta téglákkal az ablakokat, a kéményt, az ajtóban hagyta a kulcsot, hogy álmában meg ne lephesse a Kaszás. Éjszaka az ágyban jobb olda­lán egy szurony, a balon pe­dig fejsze pihent, hogy rög­tön ütni, szúrni tudjon, ha érkezik a vég. Akkor már na­pok óta nem látták a nagy hi­degben, és végül rátörték az ajtót. Dunnával betakarva, békésen feküdt a fűtetlen szobában, mellette a szu­rony, túloldalt a fejsze. Ideje sem maradt a medveerős embernek arra, hogy értük nyúljon. A sötétben, ki tudja hogyan, de benézett az el­múlás, és mivel ütött az utol­só órája, nem volt pardon. Azonnal menni kellett. A kicsi fiú története már két­éves. De most írni kell róla, mert meglopták. Nagycso­portos óvodás volt. A kék erek átsejlettek hófehér, vékony csuldóján, csak a nagy szemei égtek. Már szeptembert ír­tunk, és ő iskola helyett ott­hon maradt, az ágyat nyomta. Tudata túljutott azon a szin­ten, amelyet ép ésszel fel lehet fogni. Az édesanyjával együtt ül­tünk az ágyánál, amikor teljesen nyugodtan ezt mondta:- Ha meghalok, te maradj ve­lem, Anyu! Tedd mellém a mese­könyvet, úgy, hogy érezze a ke­zem. A mesék te vagy, ha letesz­nek a sírba, mert te mondtad el nekem esténként őket. Szerettem volna megtanulni olvasni, de ez nem hiszem, hogy sikerül. Azután a katonákat, az ágyút, meg a sír elé a fenyőfát se felejtsd el. Felvételünk illusztráció Döbbenetes volt. A fenyőt azért emlegette, mert apukája születésnapjára ültetett egyet az udvarra a gyerekszoba ablaka elé. Találkozásunk után két hónap­ra egy novemberi viharos, esős napon az anya utoljára mesélt, ol­vasott a kedves könyvből legki­sebb fiának. Reggelre eljutott abba a másik világba. A koporsóba ke­rült a mesekönyv, a sok katona, az ágyú. Meg fénykép anyuról, apu­ról, a két testvérről, nagyi­ról, a legutolsó ovis felvé­tellel együtt. A sír elé ültet­ték a fenyőt. Szép volt, te­rebélyesedni kezdett. Április elsején zokogva telefonált az anya, valaki kivágta a fát. Talán áprilisi tréfa lehetett, hiszen messze még a karácsony. Megloptak egy olyan em­berkét, aki hat évet élt, ne­ki ekkor ütötte el az utolsót az óra, és soha senkinek nem ártott. Most lenn a ka­tonák és az ágyú vigyázza az álmát. A fenyő helyére pedig újat ültet a megtört szívű apa: nem fenyőt, szomorúfüzet. Amelynek lehajlanak az ágai, cirógat­ják a hantokat, és ha fúj a szél, integetnek, hajlonga- nak, zizegnek a levelek. Talán titkos üzeneteket közvetítenek a kis gazdá­nak. Hiszen a szomorúfűz is a szülői kertből való. Re­ménykednek, hátha ez nem kell már senkinek, nem áll útjában egyetlen baltának sem. Ott, azon a helyen, amelyet röviden az elmúlás kertjének neve­zünk... FOTÓ: BUGÁNY __________________D. SZABÓ MIKLÓS 1 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom