Új Néplap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-05 / 80. szám

2000. ÁPRILIS 5., SZERDA KÖRKÉP 9. OLDAL M EGYE „Apám nem akarta, hogy festő legyek” Ma nyílik a szolnoki Dam­janich múzeumban két nagybányai művész, Dudás Gyula és Tőrös Gábor kiállí­tása. Dudás Gyulát arra kértük, beszéljen munkájá­ról és a mai nagybányai művészetről. — Már igen fiatalon vonzott a képzőművészet, de apám, aki kő­műves volt, ragaszkodott hozzá, hogy legyen valami „komoly” megélhetésem, ezért tanítókép­zőt végeztem, és két évig tanítós- kodtam is. Akkoriban a művészi ambícióimat inkább csak az isko­lai eszközök készítésében, rajzo­Névjegy: Neve: Dudás Gyula Születési helye, ideje: Maroshéviz, 1929 Lakóhelye: Nagybánya Foglalkozása: festőművész lásában, festésében éltem ki. Egy barátom azonban rábeszélt, hogy jelentkezzek a kolozsvári képző- művészeti főiskolára. Apámnak csak akkor mertem beszélni er­ről, amikor értesítettek a felvétel­ről. Ő éppen jó hangulatban volt, beleegyezett, de azzal a föltétel­lel, hogy ösztöndíjat kapjak, és nyaranta mellette dolgozzam napszámosként. így végeztem el a főiskolát 1953 és '58 között.- Hogyan került Nagybányá­ra?- A főiskola elvégzése után három hely között lehetett vá­lasztani, és én, főleg a hagyomá­nyok miatt, Nagybányát válasz­tottam. A kolozsvári nagyvárosi, zajos, mozgalmas élet után az akkori Nagybánya még csendes kisvárosnak tűnt. Tanítottam a zenei és képzőművészeti líceum­ban, és közben festettem a mű­vésztelepen. A tanítás mellett a festésre kevesebb idő maradt, né­mi öniróniával vasárnapi festők­nek neveztük magunkat, ugyan­akkor a fix fizetés függetlenséget adott, nem kellett a megélheté­sért „vonalas” képeket festenünk.- Milyen wlt az élet az akkori Nagybányán?- Akkoriban még nem volt ro­mán-magyar ellentét. Sok ro­mán tudott magyarul. A beszél­getések általában azon a nyelven folytatódtak, amelyiken valaki el­kezdte. Nekem románul is kellett ______________________Z»OUX>S QYÖROY Balkezes Történt egyszer, egy házibuli alkalmával, mi­kor már a hangulat enyhe alkoholnirvánába torkollott, és már sikeresen megfejtették a Cutty Sark whisky titkát, a társaság arra ka­pacitálta Évikét, ugyan jósoljon már nekik. Mert Évike gyermekkorában egy valódi bo­szorkánytól tanulta ki a mesterség fortélyait, a kártyavetést, te­nyérjóslást, ám mindezt ügyesen álcázta, mert Pill Elemér egy­szer sem látta még seprűnyélen szlalomozni, úgy a hatodik emelet magasságában. A szemei viszont... Azokban volt valami tüzesen varázslatos, hogy ne mondjam, boszorkányos, mintha közben Santana-futamok rebbennének az éterben. S ha valaki­re ráemelte tekintetét, az a fáma szerint egy komplett EKG- és ultrahangos vizsgálattal felért, több-kevesebb pontossággal di­agnosztizálta az illető testi-lelki nyavalyáit. Ezért érezte magát pőrén Pill Elemér, pedig hát nem volt ba­bonás, mert rendelkezett marxizmus-leninizmus középfokú bi­zonyítvánnyal. De mint az emberek túlnyomó része, ő is haj­lott kissé a misztikumra, hiszen talán ez az egyetlen esély arra, hogy valamit kifürkésszen bizonytalan jövőjéről. Ezért ódzkod­va bár, de beleejtette tenyerét Évike kezébe. S Évike beszélni kezdett, Pill Elemér pedig hitt neki, mert tenyere - amilyent Évike még nem látott - arról vallott, hogy ő különleges, hova­tovább meg nem értett ember, s ezt ki nem hiszi el magáról szí­vesen? No meg hogy kilencven évig él? S Pill Elemér már látta magát mamuszban csoszogni, amint katéterekbe gabalyodva üldözi a nővérkét, valamikor 2040-ben. Ezzel a boldog tudattal, valamint azzal hajtotta álomra fejét, hogy megtudja a követke­ző választási ciklus eredményét. De felvirradt a macskajajos másnap, Pill Elemér pedig kó­kadtan botorkált az ásványvíz felé, és egyáltalán nem érezte úgy, hogy megéri a kilencvenet. Csak a sötét sejtelem motosz­kált benne, hogy tán Évike azért nem látott még ilyen tenyeret, mert Elemér balkezes lévén nem a jobbot nyújtotta. Mert mi van akkor, ha a balog ember tenyere pont a visszá­ját mutatja? tanítanom a líceumban, és néha előfordult, hogy gondot okozott egy-egy szakkifejezés, olyankor a román tanítványaim szóltak, hogy „Tessék csak magyarul mondani, megértjük!” Később, a Ceausescu-korszakban ez meg­változott. Én az általános dolgo­kat románul mondtam el, az egyéni foglalkozásokon viszont mindenkivel a saját nyelvén be­széltem. Egyszer egy román ta­nítványom odaszólt nekem, ami­kor magyarul beszéltem valaki­vel, hogy „Tessék úgy mondani, hogy én is értsem!” Akkor elren­deztem ezt a dolgot, megmond­tam, hogy mindenkivel az anya­nyelvén beszélek, és ebbe nem engedek beleszólást. Ez így is volt egészen a nyugdíjazásomig, 1990-ig.- Mit jelentett önnek a nagy­bányai hagyomány?- Először inkább gondot oko­zott. A hagyomány igen erősen élt a közönségben, minden újat ahhoz mértek az emberek, nehéz volt beilleszkedni, különösen ne­künk, akik nem helybeliek vol­tunk. Azt is nehéz volt elfogad­tatni, hogy a hagyományt meg kell újítani, nem lehet örökké úgy festeni, ahogy a század ele­jén festettek az ottani művészte­lepen. A hagyomány az értékei­vel nyomasztott is, én például csak vagy öt éve merem lefesteni azokat az utcákat, házakat, ame­lyeket előttem járó nagy meste­rek festettek. Ugyanakkor az am­bíciót is növelte bennünk, hiszen naponta szembesültünk azzal a ténnyel, hogy a modern magyar piktúra Nagybányán született meg, és nekünk ott kell tovább dolgoznunk. B.A. Chip kerül a kutyákba? Ha baj van, sokat segít az eb- és gazdaazonosító A gazdátlan kutya mindig gyanús. Sok mindent pró­báltak már a hozzáértők — mert nem mindegy, hogy mennyi idő alatt lehet azo­nosítani egy kutyát vagy a gazdáját. Most a mikrochip az új ötlet.- A tárcánál azt fontolgatják, hogy szigorítanák az ebtartás fel­tételeit. Milyen jellegű változtatá­sokra készülnek? Németh Antal, a Földművelés- ügyi és Vidékfejlesztési Minisz­térium Állat-egészségügyi és Élelmiszer-egészségügyi Főosz­tályának vezetője: — Az utóbbi időben történt sajnálatos kutyaharapásos esetek vetették fel ennek a kezdemé­nyezésnek az időszerűségét. Ezért a tárcánál valóban gondol­kodtunk egy jobban azonosítha­tó, biztonságosabban követhető rendszernek a kiépítésében. Ez tulajdonképpen egy chipazono­sítási rendszer, amit nyilvánvaló­an egy országos számítógépes hálózat tesz teljessé. Ennek a rendszernek a keretében tökéle­tesen lehetne azonosítani úgy a kóbor ebeket, mint a gazdáikat. Azonkívül pedig egyéb járvány­ügyi esetekben is pontos infor­mációkat és a tulajdonos pontos regisztrálását tudnánk lehetővé tenni. Tenyésztői oldalról is sok lehetőséget kínál egy ilyen rend­szer.- Eddig viszonylag teljes volt a nyilvántartás. A gondok azért nem is erről az oldalról jelentkez­tek. Az csupán részletkérdésnek tekinthető, hogy most papíron vannak-e ezek az adatok, vagy a kutya fülébe beültetett chipen... — Számos esetben nem tudtuk azonosítani a tulajdonost, és ép­pen ezért a kutyaharapások ese­tében megfigyelésre voltunk kö­telezettek, mert a megfelelő jár­ványügyi és humán-egészség­ügyi védelmet csak így tudtuk biztosítani. Tehát azért ebben voltak komoly hiányosságok! — De a tulajdonos ugyanakkor még mindig nem megfogható.- De, egyértelműen! Tudniil­lik ehhez egy azonosító készülék is jár, tehát ha minden állatorvos el van látva ilyennel, akkor a be­ültetett chipből egyértelműen azonosítani lehet szinte azonnal a tulajdonost. Ez persze komoly költségkihatású...- Ez azt jelenti, hogy maguk­nak a gazdáknak is állniuk kell a költségekből valamennyit, ez nem csak központi pénzekből származik? — Igen, mert azért nem jelen­téktelen nagyságrendű pénzről van szó ebben az esetben.- Az egész rendszer kiépítése körülbelül mibe kerülhetne? — Jóslásokba meg nagyság­rendbe nem kívánok belemenni. A jelenlegi rendszernél léptékek­kel magasabb összegekről van szó.- De mégis, milliárdos össze­gekről?- Hát, itt lehet, hogy nem mil­liárdos, de százmilliónál jóval magasabb költségről van szó.- A gazdák szervezeteivel kon­zultáltak már?- A tenyésztői és a különböző állatvédelmi szervezetek részé­ről is volt már ez irányban kon­zultáció, és ők nagyon pozitív­nak értékelik, ha egy ilyen jelle­gű kezdeményezés, rendeletal­kotási folyamat elindul az FVM- ben.- Mikorra várható ennek a törvénynek vagy törvénymódosí­tásnak a megszületése, illetve a chipek mikor kerülhetnek a ku­tyák bőre alá?- Legfeljebb hónapokban le­hetne beszélni... Természetesen attól függ, hogy a megfelelő jog­alkotási folyamatra a feladatot mi a minisztériumon belül egyértel­műen megkapjuk. _______________________SZARVAS GYŐROY Momentum Életünknek sok fontos momentuma van. De csak egyetlen egy ajándékoz meg bennünket havonta 45 perccel. Momentum: a Pannon GSM új tarifacsomagja, mellyel havonta 45 percig* ingyen beszélgethet barátaival, ismerőse­ivel, függetlenül attól, hogy csúcsidőben vagy csúcsidőn kívül, hogy mobil vagy vezetékes belföldi számon hívja őket Pannon GSM telefonjáról. Mi van a 45 percen túl? Bruttó 12,50 forintos hétvégi percdíj, kedvező hangposta-hívás percdíj, valamint havidíj-mentes Hangposta, Hívásvárakoztatás, Hívástartás, Hívásátirányítás, Hívófél-azonosítás és PannonHívó szolgáltatás. A Momentum tarifacsomag egyszeri csatlakozási díja most csak bruttó 6 000 Ft, míg havi előfizetési díja mindössze bruttó 3 625 Ft. A jelenleg más tarifacsomaggal rendelkező Pannon GSM előfizetők természetesen díjmentesen térhetnek át a Momentum tarifacsomagra. A tarifacsomag-váltáshoz kérjük, hívja mobiltelefonjáról díjmentesen a 1741 -es telefonszámot! A részleteket megismerheti területi képviseletünkön (Szolnok, Kossuth L. út 9.) vagy az önhöz legközelebbi hivatalos viszonteladónknál. ‘Minden hónap­ban az első 45 perc belföldi beszédhívás díjmentes. A Momentum tarifacsomag kedvezménye nem vonatkozik a Pannon GSM szolgáltatási területén belül díjmentesen hívható számokra (104,105,107,112,143,173,1741, és a 06 80-as számok), a Pontos idő, a Számlainformáció és a Pannon InfoLine szolgáltatások használati díjára, valamint fax- és adathívásokra. Ajánlatunk visszavonásig érvényes és az árak az áfát tartalmazzák. Pannon GSM nonstop ügyfélszolgálat: 06 20 920 0200. www.pannongsm.hu PANNON QSM

Next

/
Oldalképek
Tartalom