Új Néplap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-05 / 80. szám
2000. ÁPRILIS 5., SZERDA KÖRKÉP 9. OLDAL M EGYE „Apám nem akarta, hogy festő legyek” Ma nyílik a szolnoki Damjanich múzeumban két nagybányai művész, Dudás Gyula és Tőrös Gábor kiállítása. Dudás Gyulát arra kértük, beszéljen munkájáról és a mai nagybányai művészetről. — Már igen fiatalon vonzott a képzőművészet, de apám, aki kőműves volt, ragaszkodott hozzá, hogy legyen valami „komoly” megélhetésem, ezért tanítóképzőt végeztem, és két évig tanítós- kodtam is. Akkoriban a művészi ambícióimat inkább csak az iskolai eszközök készítésében, rajzoNévjegy: Neve: Dudás Gyula Születési helye, ideje: Maroshéviz, 1929 Lakóhelye: Nagybánya Foglalkozása: festőművész lásában, festésében éltem ki. Egy barátom azonban rábeszélt, hogy jelentkezzek a kolozsvári képző- művészeti főiskolára. Apámnak csak akkor mertem beszélni erről, amikor értesítettek a felvételről. Ő éppen jó hangulatban volt, beleegyezett, de azzal a föltétellel, hogy ösztöndíjat kapjak, és nyaranta mellette dolgozzam napszámosként. így végeztem el a főiskolát 1953 és '58 között.- Hogyan került Nagybányára?- A főiskola elvégzése után három hely között lehetett választani, és én, főleg a hagyományok miatt, Nagybányát választottam. A kolozsvári nagyvárosi, zajos, mozgalmas élet után az akkori Nagybánya még csendes kisvárosnak tűnt. Tanítottam a zenei és képzőművészeti líceumban, és közben festettem a művésztelepen. A tanítás mellett a festésre kevesebb idő maradt, némi öniróniával vasárnapi festőknek neveztük magunkat, ugyanakkor a fix fizetés függetlenséget adott, nem kellett a megélhetésért „vonalas” képeket festenünk.- Milyen wlt az élet az akkori Nagybányán?- Akkoriban még nem volt román-magyar ellentét. Sok román tudott magyarul. A beszélgetések általában azon a nyelven folytatódtak, amelyiken valaki elkezdte. Nekem románul is kellett ______________________Z»OUX>S QYÖROY Balkezes Történt egyszer, egy házibuli alkalmával, mikor már a hangulat enyhe alkoholnirvánába torkollott, és már sikeresen megfejtették a Cutty Sark whisky titkát, a társaság arra kapacitálta Évikét, ugyan jósoljon már nekik. Mert Évike gyermekkorában egy valódi boszorkánytól tanulta ki a mesterség fortélyait, a kártyavetést, tenyérjóslást, ám mindezt ügyesen álcázta, mert Pill Elemér egyszer sem látta még seprűnyélen szlalomozni, úgy a hatodik emelet magasságában. A szemei viszont... Azokban volt valami tüzesen varázslatos, hogy ne mondjam, boszorkányos, mintha közben Santana-futamok rebbennének az éterben. S ha valakire ráemelte tekintetét, az a fáma szerint egy komplett EKG- és ultrahangos vizsgálattal felért, több-kevesebb pontossággal diagnosztizálta az illető testi-lelki nyavalyáit. Ezért érezte magát pőrén Pill Elemér, pedig hát nem volt babonás, mert rendelkezett marxizmus-leninizmus középfokú bizonyítvánnyal. De mint az emberek túlnyomó része, ő is hajlott kissé a misztikumra, hiszen talán ez az egyetlen esély arra, hogy valamit kifürkésszen bizonytalan jövőjéről. Ezért ódzkodva bár, de beleejtette tenyerét Évike kezébe. S Évike beszélni kezdett, Pill Elemér pedig hitt neki, mert tenyere - amilyent Évike még nem látott - arról vallott, hogy ő különleges, hovatovább meg nem értett ember, s ezt ki nem hiszi el magáról szívesen? No meg hogy kilencven évig él? S Pill Elemér már látta magát mamuszban csoszogni, amint katéterekbe gabalyodva üldözi a nővérkét, valamikor 2040-ben. Ezzel a boldog tudattal, valamint azzal hajtotta álomra fejét, hogy megtudja a következő választási ciklus eredményét. De felvirradt a macskajajos másnap, Pill Elemér pedig kókadtan botorkált az ásványvíz felé, és egyáltalán nem érezte úgy, hogy megéri a kilencvenet. Csak a sötét sejtelem motoszkált benne, hogy tán Évike azért nem látott még ilyen tenyeret, mert Elemér balkezes lévén nem a jobbot nyújtotta. Mert mi van akkor, ha a balog ember tenyere pont a visszáját mutatja? tanítanom a líceumban, és néha előfordult, hogy gondot okozott egy-egy szakkifejezés, olyankor a román tanítványaim szóltak, hogy „Tessék csak magyarul mondani, megértjük!” Később, a Ceausescu-korszakban ez megváltozott. Én az általános dolgokat románul mondtam el, az egyéni foglalkozásokon viszont mindenkivel a saját nyelvén beszéltem. Egyszer egy román tanítványom odaszólt nekem, amikor magyarul beszéltem valakivel, hogy „Tessék úgy mondani, hogy én is értsem!” Akkor elrendeztem ezt a dolgot, megmondtam, hogy mindenkivel az anyanyelvén beszélek, és ebbe nem engedek beleszólást. Ez így is volt egészen a nyugdíjazásomig, 1990-ig.- Mit jelentett önnek a nagybányai hagyomány?- Először inkább gondot okozott. A hagyomány igen erősen élt a közönségben, minden újat ahhoz mértek az emberek, nehéz volt beilleszkedni, különösen nekünk, akik nem helybeliek voltunk. Azt is nehéz volt elfogadtatni, hogy a hagyományt meg kell újítani, nem lehet örökké úgy festeni, ahogy a század elején festettek az ottani művésztelepen. A hagyomány az értékeivel nyomasztott is, én például csak vagy öt éve merem lefesteni azokat az utcákat, házakat, amelyeket előttem járó nagy mesterek festettek. Ugyanakkor az ambíciót is növelte bennünk, hiszen naponta szembesültünk azzal a ténnyel, hogy a modern magyar piktúra Nagybányán született meg, és nekünk ott kell tovább dolgoznunk. B.A. Chip kerül a kutyákba? Ha baj van, sokat segít az eb- és gazdaazonosító A gazdátlan kutya mindig gyanús. Sok mindent próbáltak már a hozzáértők — mert nem mindegy, hogy mennyi idő alatt lehet azonosítani egy kutyát vagy a gazdáját. Most a mikrochip az új ötlet.- A tárcánál azt fontolgatják, hogy szigorítanák az ebtartás feltételeit. Milyen jellegű változtatásokra készülnek? Németh Antal, a Földművelés- ügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Állat-egészségügyi és Élelmiszer-egészségügyi Főosztályának vezetője: — Az utóbbi időben történt sajnálatos kutyaharapásos esetek vetették fel ennek a kezdeményezésnek az időszerűségét. Ezért a tárcánál valóban gondolkodtunk egy jobban azonosítható, biztonságosabban követhető rendszernek a kiépítésében. Ez tulajdonképpen egy chipazonosítási rendszer, amit nyilvánvalóan egy országos számítógépes hálózat tesz teljessé. Ennek a rendszernek a keretében tökéletesen lehetne azonosítani úgy a kóbor ebeket, mint a gazdáikat. Azonkívül pedig egyéb járványügyi esetekben is pontos információkat és a tulajdonos pontos regisztrálását tudnánk lehetővé tenni. Tenyésztői oldalról is sok lehetőséget kínál egy ilyen rendszer.- Eddig viszonylag teljes volt a nyilvántartás. A gondok azért nem is erről az oldalról jelentkeztek. Az csupán részletkérdésnek tekinthető, hogy most papíron vannak-e ezek az adatok, vagy a kutya fülébe beültetett chipen... — Számos esetben nem tudtuk azonosítani a tulajdonost, és éppen ezért a kutyaharapások esetében megfigyelésre voltunk kötelezettek, mert a megfelelő járványügyi és humán-egészségügyi védelmet csak így tudtuk biztosítani. Tehát azért ebben voltak komoly hiányosságok! — De a tulajdonos ugyanakkor még mindig nem megfogható.- De, egyértelműen! Tudniillik ehhez egy azonosító készülék is jár, tehát ha minden állatorvos el van látva ilyennel, akkor a beültetett chipből egyértelműen azonosítani lehet szinte azonnal a tulajdonost. Ez persze komoly költségkihatású...- Ez azt jelenti, hogy maguknak a gazdáknak is állniuk kell a költségekből valamennyit, ez nem csak központi pénzekből származik? — Igen, mert azért nem jelentéktelen nagyságrendű pénzről van szó ebben az esetben.- Az egész rendszer kiépítése körülbelül mibe kerülhetne? — Jóslásokba meg nagyságrendbe nem kívánok belemenni. A jelenlegi rendszernél léptékekkel magasabb összegekről van szó.- De mégis, milliárdos összegekről?- Hát, itt lehet, hogy nem milliárdos, de százmilliónál jóval magasabb költségről van szó.- A gazdák szervezeteivel konzultáltak már?- A tenyésztői és a különböző állatvédelmi szervezetek részéről is volt már ez irányban konzultáció, és ők nagyon pozitívnak értékelik, ha egy ilyen jellegű kezdeményezés, rendeletalkotási folyamat elindul az FVM- ben.- Mikorra várható ennek a törvénynek vagy törvénymódosításnak a megszületése, illetve a chipek mikor kerülhetnek a kutyák bőre alá?- Legfeljebb hónapokban lehetne beszélni... Természetesen attól függ, hogy a megfelelő jogalkotási folyamatra a feladatot mi a minisztériumon belül egyértelműen megkapjuk. _______________________SZARVAS GYŐROY Momentum Életünknek sok fontos momentuma van. De csak egyetlen egy ajándékoz meg bennünket havonta 45 perccel. Momentum: a Pannon GSM új tarifacsomagja, mellyel havonta 45 percig* ingyen beszélgethet barátaival, ismerőseivel, függetlenül attól, hogy csúcsidőben vagy csúcsidőn kívül, hogy mobil vagy vezetékes belföldi számon hívja őket Pannon GSM telefonjáról. Mi van a 45 percen túl? Bruttó 12,50 forintos hétvégi percdíj, kedvező hangposta-hívás percdíj, valamint havidíj-mentes Hangposta, Hívásvárakoztatás, Hívástartás, Hívásátirányítás, Hívófél-azonosítás és PannonHívó szolgáltatás. A Momentum tarifacsomag egyszeri csatlakozási díja most csak bruttó 6 000 Ft, míg havi előfizetési díja mindössze bruttó 3 625 Ft. A jelenleg más tarifacsomaggal rendelkező Pannon GSM előfizetők természetesen díjmentesen térhetnek át a Momentum tarifacsomagra. A tarifacsomag-váltáshoz kérjük, hívja mobiltelefonjáról díjmentesen a 1741 -es telefonszámot! A részleteket megismerheti területi képviseletünkön (Szolnok, Kossuth L. út 9.) vagy az önhöz legközelebbi hivatalos viszonteladónknál. ‘Minden hónapban az első 45 perc belföldi beszédhívás díjmentes. A Momentum tarifacsomag kedvezménye nem vonatkozik a Pannon GSM szolgáltatási területén belül díjmentesen hívható számokra (104,105,107,112,143,173,1741, és a 06 80-as számok), a Pontos idő, a Számlainformáció és a Pannon InfoLine szolgáltatások használati díjára, valamint fax- és adathívásokra. Ajánlatunk visszavonásig érvényes és az árak az áfát tartalmazzák. Pannon GSM nonstop ügyfélszolgálat: 06 20 920 0200. www.pannongsm.hu PANNON QSM
