Új Néplap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-01 / 77. szám

MMH 2000. ÁPRILIS 1., SZOMBAT MEGYEI TÜKÖR 5. OLDAL NÉZŐPONT Postás nindzsák A napokban látott napvilágot az a hír, hogy a postások, pontosabban a kézbesítők önvédel­mi kiképzésben részesülnek. Legjobb infor­mációim szerint ilyen még nem volt, leg­alábbis egyetlen postás ismerősöm sem szá­molt be arról, hogy karateismeretekre tett szert. Hogyha ez megtörténik, akkor ez lesz az első lépés annak érdekében, hogy támadás esetén valahogy legalább életüket menthetik. Persze igen furán mutathatnak majd, amint zöld-fekete T7 ;*7 t, _ • ruhában, hátukon a zöld Van akinek a havi táskával> karatemozdu. fizetése brutto 35 ezer forint latokkal védik a rájuk bí­zott értéket. Netán igazi nindzsaharcosként ütött-kopott biciklijükön (az újat ugyanis ellopnák, míg félrefordulnak) tesznek hasonló akrobatikus mutatványokat. De félre a tréfát, hiszen komoly munkát végeznek: ha fúj, ha esik, ha süt, ők csak hordják a leveleket meg a pénzt. Ez utób­bival kapcsolatban szomorúan megjegyzem: a napokban biz­tonsági főnökük még tippet is adott a leendő rablóknak, akik legalább 700-800 ezer forintos zsákmányra számíthatnak, ha egy postást nyugdíjfizetés idején kirabolnak. Felelősség magával a pénzzel bánni, kifizetni és beszedni - például a tv-díjat -, s mindezt nevetségesen alacsony bérért. Én ugyanis elszörnyülködtem, mikor megtudtam, hogy a kéz­besítő, aki több százezer forinttal bánik naponta, egy hónap­ra még az éhen háláshoz sem kap elég jövedelmet. Vannak, akiknek egyhavi fizetésük bruttó 35 ezer forint! Aki már tíz éve teker, talán nettó vihet haza ennyi pénzt. Persze, mond­hatnánk, biztos kapnak borravalót. Kapni biztos kapnak, csakhogy egy szervezetnél nem célszerű erre építeni a java­dalmazást. Mindezek után csodálom, hogy van még olyan ember, aki mindezt vállalja. Felelősség, kiszolgáltatottság - merthogy a körzetben olyan utcák is lehetnek, ahol a bűn(öző) tanyá­zik - éhbérért, mindenféle védelmi eszköz nélkül, egy szál zöld pólóban. Ma egy páncélautót műholdról követnek, rá­diótelefonnal szaladgál lassan minden magyar állampolgár, ezzel szemben a kézbesítőről legfeljebb akkor derül ki, hogy támadás érte, ha délután nem érkezik meg leszámolni. Mindesetre, amíg az ezredforduló technikája meg nem érke­zik a Magyar Postához, addig legfeljebb felszerelik őket gáz- spray-vel, és kiképezik őket „gépesített postás nindzsa kéz­besítőknek”. Egy „nem létező” szakma mestere Az ország legfiatalabb tűzikovácsa Szolnok Török István ugyancsak elhűlt, amikor a kamara ügyintézője kiderítette: egy nem létező szakma mestere. Először arra gon­dolt, hogy harminc éve kiállított szak­munkás-bizonyítványát egyszerűen a kukába dobja, aztán mégis műhelye fa­lára tűzte. Azóta ott hirdeti az oklevél a kuncsaftoknak, igazi kovácshoz nyitot­tak be. Azt azonban csak a bennfentesek tudják, hogy a 48 esztendős szolnoki mester az ország legfiatalabb kovácsa. Háromféle kovács létezik: az ipari, a mező- gazdasági és a míves dísztárgyakat készítő tűzikovács - magyarázza Török István. Ő maga 1966-ban, mikor elkezdte inaséveit, mezőgazdasági kovácsnak tanult, de csak kényszerből. Legszívesebben ugyanis moz­donyszerelő lett volna. A család kilencedik, legkisebb gyermekeként azonban nem te­hette meg, hogy Budapestre megy tanulni, így maradt a családi otthonban Füzesgyarmaton. Abban az időben még kemények vol­tak a tanulóévek, inasként kezdetben napi tíz órát is dol­gozott. Az idős sza­kik sem sokat ma­gyaráztak a tanu­lóknak, de akit ér­dekelt a mesterség, az elleshette a fogá­sokat. így volt ez­zel Török István is, így máig emlékszik arra, amikor először engedték meg, hogy patkolás előtt megfaragja egy ló patáját. Harmadéves inas volt már, így azt elleste, hogyan is kell csinálni, ám hogy meddig le­het faragni a patát, arról fogalma sem volt. Faragta is, míg ki nem serkent az állat vére. Bár komoly baj nem történt, a ló nem sán­tult le, de a mestertől a szidás mellett egy pofon is kijárt. Török István, ha néha saját kárán is okulva, kitanulta a mesterséget, és 1969- ben szabadult. A kovácsságot azonban nem sokáig művelte, csakhamar szakmát váltott, a honvédségnél lett szerelő. Az üllő csengé­sét azonban nem tudta elfeledni, így ami­kor házát építgette, eldöntötte, egy kis mű­helyt is felhúz az udvarban, ahol csak úgy saját kedvére kovácsolgathat. A kézügyes­ségének azonban csakhamar híre ment, így mind többen keresték meg, és kérték, ké­szítsen nekik is kovácsoltvas kerítést, er­kélyrácsot, lámpákat, gyertyatartókat. Sőt volt, akinek bútort, dohányzóasztalt díszes székkel formált meg a vasból. így a hobbi­ból lassan a család egyik megélhetési forrá­sa lett. Az időközben rokkantnyugdíjassá lett férfi ugyanis kiváltotta az iparenge­délyt, bár a legnagyobb bánatára a vállalko­zói igazolványában a fém-felületkezeléstől a dísztárgykészítésig minden szerepel, csak az a szó nem, hogy kovács. A kamara ügy­intézője a számítógépes adattárban ugyanis ilyen mesterséget nem talált. Márpedig ami abban nem szerepel, az nincs is. Mindezen ma már nem csodálkozik, legfeljebb csak mosolyog Török István. Azóta már tudja, hogy kihaló szakmát művel. Úgy tudja, hogy a megyében szinte egyedül van. Akad ugyan egy-két öreg mester, ám azok ma • már ritkán tartják tűzbe a vasat. Az ország­ban sincsenek sokan díszkovácsok, ezt bi­zonyítja az is, hogy 48 évesen a legfiata­labb mesterek között van. Bár Török István nem panaszkodik, nincs híján a megrende­lésnek, ám legnagyobb álma, hogy egyszer a megyeszékhely valamely közterét díszít­hetik munkái. A fővárosban már van egy­két utca - néhány nagyvállalat támogatásá­nak köszönhetően -, melyeket kovácsolt­vas kandeláberek ékesítenek. A mester szerint a míves padok Szolnok parkjait is hangulatosabbá tehetnék, és nem is kerül­ne sokkal többe, mint a mostaniak. A szép­re pedig talán a város lakói is jobban vi­gyáznának _________________TELEKI JÓZSEF S zemet gyönyörködtető asztal és székek fotó. b. j. Iskolagond: Építem? Felújítani? A kistelepülések nem mondanak le az oktatási intézményükről JÁSZBERÉNY Minden azzal kezdődött, hogy tavaly nyáron életve­szélyessé vált egy öt tanter­mes iskolaépület Jászbe­rényben. Mostanra odáig ju­tott az ügy, hogy egy 24 tan­termes, új iskolacentrum létrehozásának lehetőségét mérlegelik a városatyák. Az iskolaépítés gondolatára ve­gyesen reagáltak Berény- ben, a megvalósítás lehető­ségeit tárgyalva pedig az ér­dekek élesen ütköznek. Mindeközben a lerobbant tantermek kiváltása tovább­ra sem megoldott... A Belvárosi Általános Iskolában - mint arról a közelmúltban írtunk - a tantermek nincsenek túl jó ál­lapotban. Vizesesek, salétromo- sak a falak, sőt tavaly nyáron élet- veszélyessé vált egy öt tantermes épület. Azóta ezt már le is bontot­ták. Múlt év decemberében úgy döntött az önkormányzat, hogy tanulmányt dolgoz ki március 31- ig az öt tanterem helyén építendő iskolaszámy kivitelezésére, vala­mint mérlegeli a széttagolt, össze­sen hét épületben működő intéz­mény centralizálásának, egy épü­letbe költöztetésének lehetőségét. A munka összegzésére e hé­ten, kedden délután összevont ülést tartott az önkormányzat ok­tatási, gazdasági és városfejleszté­si bizottsága. Itt Nagy András, az oktatási bizottság elnöke már fel­vezetőjében leszögezte: a belvá­rosi iskola egy épületbe vonása a jelenlegi főépület kibővítésével nem oldható meg. Legalább 24 tantermes iskolát kellene építeni ahhoz, hogy a belvárosiba járó gyermekeket el tudják helyezni. Ehhez viszont az érvényes sza­bályzók szerint 1,4 hektáros terü­lettel kell rendelkezni. A főépület jelenlegi helyén, a Bercsényi úton ez még úgy sem oldható meg, hogy az iskola területét a szom­szédos telkekkel kibővítenék. Is­kolacentrumot így ezen a helyen nem tudtak volna kialakítani. Az eredeti elképzelés szerint a lebon­tott iskolaszárny helyén felépítet­tek volna egy hat tantermes épü­letet. A 90 millióba kerülő beru­házás nem oldotta volna meg a Belvárosi Általános Iskola gondja­it, viszont a széttagoltság csök­kenhetne, két iskolaépületben ta­nulhattak volna a gyermekek. Persze a régi épületeket folyama­tosan javítgatni kellene. Ezen a bizottsági ülésen vetette fel először a nyilvánosság előtt dr. Magyar Levente polgármester, hogy nem a régi, lerobbant iskola- épületek toldozásán-foldozásán kell gondolkodni. A problémán felülemelkedve egy új helyen, egy teljesen új, 24 tantermes, megfe­lelő tornateremmel, kiegészítő lé­tesítményekkel ellátott általános iskola létrehozásán kell dolgozni. „Az épületproblémát át kell lépni, és a XXI. századnak kell iskolát építeni” - fogalmazott a város el­ségvetése rendelkezik akkora tar­talékkal, hogy mindezt végigvi­gye, e helyütt pályázati lehetősé­gekre és példaként a meglévő Emász-részvényekre utalt. A városfejlesztés horizontján megjelenő, XXI. századi követel­ményeknek megfelelő iskolaépí­tés gondolata alaposan meglepte a résztvevőket. Egy nappal koráb­ban a helyi tévében még arról be­szélt az oktatási bizottság elnöke, illetve a gazdasági bizottság egyik tagja, hogy semmi realitása nincs egy külterületi - máshol ugyanis nemigen van 1,4 hektáros területe a városnak - iskola építésének, de a tanulócsoportok időleges át­helyezésének sem. Végül az öszevont bizottsági ülésen úgy döntöttek, hogy az eredeti előter­jesztést az enyészetnek adják át. A rohammunkával elkészült új előterjesztés másnap délután már egy 2004. augusztus 31-i átadás­sal számoló, 24 tantermes, kor­szerű iskola előkészítésének indí­tását célozta meg. A döntést vi­szont az előkészítetlenség miatt mintegy ötperces tárgyalás után két héttel elnapolta a képviselő- testület. Az új előterjesztés 24 tantermes, korszerű iskola előkészítésének indítását célozta meg ső embere. Csak így tudja biztosí­tani a 2003-tól érvénybe lépő mi­nimumfeltételeket Jászberény a Belvárosi Általános Iskolában, il­letve csak így tudnak megfelelő környezetet biztosítani a diákok­nak. Amíg fel nem épül az új in­tézmény, addig - ideiglenes meg­oldásként - néhány tanulócso­portot át lehet helyezni az önkor­mányzat másik iskolájának üre­sen álló tantermeibe. A polgár- mester szerint Jászberény költ­A bizottsági ülésen vetődött fel az is, hogy meg kellene kérdezni a Jászberény vonzáskörzetében lévő kistelepülések önkormány­zatait, milyen módon tudnák tá­mogatni, ha egyáltalán támogat­nák az iskola építését. Igaz, a Jászberényben születettek száma az elmúlt években csökkent, a vá­ros iskoláiban mégis növekedett a tanulólétszám a bejáró diákok miatt. A környező településekről több mint kétszáz kisdiák indul útnak nap mint nap Jászberény­be. Felvetődött, hogy esetleg a be- | járást intézményessé lehetne ten­ni, akár a felső tagozatok ottani megszüntetésével. Lapunk megkérdezett néhány települést ezzel kapcsolatban. „A környező települések elsorvasztá- j sára irányuló célzás” - vélekedett az ötletről Fodor István Ferenc, Jászjákóhalma polgármestere. „Sok mindent meg lehet szüntet­ni egy településen, de az óvoda és iskola nem ilyen. Ha egy faluból eltűnik az iskola, az a település j halálra van ítélve. Amíg egy fillére is lesz községünknek, addig nem gondolunk a bezárásra” — sző- j gezte le Perez László, Pusztamo­nostor polgármestere. Alattyán el­ső embere, Koczkás Gábor, Jász­telek választott vezetője, Kisbako- nyi Zoltánná, valamint Jászfelső- szentgyörgy polgármestere, Mén­kű Miklós sem tartotta valószínű­nek, hogy támogatnák települése­ik az elképzelést. A 30-40 éves távlatokat ost­romló terv célját, fontosságát úgy tűnik, Jászberényben nem na­gyon kérdőjelezik meg. Mind­eközben a most iskolába járók helyzete mit sem változott. A szülők időhúzásnak és jó politikai fogásnak értékelik a tör­ténteket. Bóta Éva, a szülői mun­kaközösség elnökségi tagja rá­mutatott: kedd délutánig arról volt szó, hogy rendbe teszik az iskolát, most ez lekerült a napi­rendről. Mi történik, ha 2002- ben egy új önkormányzati testü­let már nem érzi annyira fontos­nak az új iskola építését? - tette fel a kérdést. Minden fórumot felhasználnak azért, hangsúlyoz­ta, hogy tegyék végre rendbe azokat az iskolákat, melyekre az elmúlt évtizedben alig költöttek valamit. BANKA CSABA „Régiós” oktatás — tervek és elképzelések Mezőtúr Új főigazgatót választottak március 1-jén a TSF Mező- gazdasági Karának vezetői székébe. Dr. Gulyás László megbízott főigazgatót dr. Vermes Pál fő iskolai tanár követte. Dr. Vermes Pál Kalocsáról került Mezőtúrra 1974-ben, két évvel később a főiskola tanüzemében kezdett dolgozni egészen 1987- ig. Kinevezett oktatóként, majd főigazgató-helyettesként a kar kutatási kapcsolataival és ügyei­vel foglalkozott. A közelmúltban sikeresen pályázott a meghirde­tett főigazgatói posztra. Mint el­mondta, számít a dolgozói körre, hiszen sikeres munkát csak együtt végezhetnek. Véleménye szerint az integráció jótékony ha­tással lesz az iskola működésére. Az ország felsőoktatási intézmé­nyei között egyedülállóan egy di­rekt regionális főiskolát hoztak létre, mely a dél-magyar­országi főiskolákat fogja össze, ebből a mezőtúri kar az egyedüli, amely megyénkben van. Fontos, hogy az országban elfo­gadják a frissen alakult oktatási intézményt, le­gyen rangja mind a főis­kolának mind a karok­nak, így természetesen a mezőtúrinak is — hangsú­lyozta. Itt idén eddig mintegy 2300 jelentkezést regisztráltak a két szakra. Mindez azt bizonyítja, hogy a főiskolai kar országos is­mertséggel rendelkezik. A következő tanévtől tervez­ték a tájgazdálkodási mérnök képzés beindítását, amely az or­szágban egyedülállóan csak itt működne, azonban a minisztéri­um államilag finanszírozott szak­ként nem támogatta a kezdemé­nyezést. Dr. Vermes Pál szerint talán a pótvizsgaidőszakra meg­kaphatják az engedélyt, és utólag meghirdethetik a felvételit. Fej­lesztési céljaik között említette, hogy az akkreditált iskolarend­szerű felsőfokú oktatásban to­vábbi OKJ-képzések is megvaló­suljanak, illetve posztgraduális képzésre is legyen lehetőségük a Név: Dr. Vermes Pál Születési idő, hely: 1942, Kalocsa Végzettség: Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki, majd Gazdasági Mér­nöki Kara Tudományos fokozata: Egyetemi doktor (1986) Ph. D. fokozat (1998) Főiskolai tanár (1999) Foglalkozása: Tessedik Sámuel Főis­kola Mezőgazdasági Főiskolai Karának főigazgatója hallgatóknak. Távlaü elképzelés­ként új szakok indítását tervezik: a már meglevő mezőgazdasági gépész mellett gépészmérnöld, logisztikai mérnöki, illetve agrár- marketing és gazdasági informa­tikus szakokat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom