Új Néplap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-27 / 98. szám

2000. ÁPRILIS 27., CSÜTÖRTÖK ÉRDEKE SS É G E K 3. OLDAL Klónozott kedvencek Amerikai kutatók azon fáradoz­nak, hogy már egy év múlva hal­hatatlanná tehessék állatainkat. Ez bizonyára megvigasztalja majd a négylábú kedvencüket sokáig gyászoló gazdikat. A háziállatok főleg az egye­dül élőknek jelentenek sokat: szólhatnak hozzájuk, szeretettel és odaadással gondoskodhatnak róluk, ugyanakkor a kertes ház­ban élő magányos öregeknek egy-egy jó kutya testőrként is szolgál. Az állatok klónozásához állí­tólag elég egy hat milliméteres bőrdarabka. Ebből sejtkultúrát tenyésztenek, majd ezt a génku­tatók nitrogénnel lefagyasztják mínusz 196 fokon. Azután min­den ugyanúgy történik, mint Dolly, a klónozott bárány eseté­ben: az állattól vett génanyagot beültetik egy petesejtbe. Ezt „béranya” hordja ki. Azért, hogy a kísérleteket anyagi gondok nélkül folytat­hassák, egy kaliforniai milli­omos 2,5 millió dollárt ajánlott fel. Csak annyi a kikötése: hoz­zák létre mihamarabb kedvenc Missy kutyájának az élethű má­sát... Táncoló űrhajósok Könnyen lehet, hogy hamaro­san a táncóra is az űrhajóskikép­zés része lesz. Az európai űr­program szakemberei jelenleg vizsgálják a francia táncos és ko­reográfus, Kitsou Dubois felveté­sét, mely szerint a tánc hatéko­nyan segít alkalmazkodni a súlytalanság állapotához. Du­bois ötlete 57 ezer dollárt nyert egy pályázaton, amely a művé­szet és a tudomány lehetséges együttműködéséről szólt. Nick Davey neurofiziológus úgy véli, hogy a táncosok valóban ren­delkeznek olyan különleges ké­pességgel, amellyel szélsőséges helyzetekben is képesek kont­rollálni súlypontjukat. Az első kísérletek is azt mutatták, hogy a repülés-szimuláció közben Dubois könnyedén megőrizte tájékozódó képességét a gyo­morforgató röppályákon is. A malária visszaszorításáért A malária visszaszorításának le­hetőségeiről csúcsértekezletet tartottak különböző afrikai or­szágok vezetői a nigériai Abuja városában. A résztvevők ígéretet tettek arra, hogy 2010-ig felére csök­kentik a maláriás megbetegedé­sek arányát az afrikai kontinen­sen. Ennek érdekében felszólí­tották a nemzetközi közösséget, hogy évente egy milliárd dollárt folyósítson a hatékony küzde­lem támogatására. A világon 500 millió maláriás beteget tartanak nyilván, több mint 90 százalékuk Afrikában él. A fekete kontinensen minden tizenötödik másodpercben meg­hal valaki maláriában, és az öt év alatti korosztályban 2500 gyermek veszti életét naponta ebben a betegségben. Ez az első alkalom, hogy ki­zárólag a mocsárláz néven is is­mert fertőző betegségnek szen­teltek egy csúcsértekezletet. A Nigéria és az Egészségügyi Vi­lágszervezet (WHO) által rende­zett tanácskozáson több mint húsz afrikai ország államfői vet­tek részt. Olasegan Obasanjo nigériai államfő úgy vélekedett, hogy a malária az orvostudomány el­hanyagolt területe. Hiába fi­gyelmeztettek már korábban az afrikai vezetők, hogy a ma­lária jelenti a legfőbb egészség- ügyi problémát, az AIDS meg­jelenése óta az orvosok csak ez utóbbi betegségre koncentrál­nak. A kutya szelídítette meg az embert? Megdőlni látszik az az év­százados hit, hogy az ember szelídítette meg a kutyát. A tudósok kutatásai szerint épp fordítva történt. A kutatók egészen mostanáig ab­ból indultak ki, hogy az ember és leghűségesebb barátja mintegy 14 ezer esztendeje él együtt: azóta, hogy fölhagytunk a vándorélet­móddal: megtelepedtünk és föld- j művelésbe kezdtünk. A most [ megdőlni látszó elmélet szerint a [ kutya azért szegődött mellénk, I mert melegedett a tűz körül, őriz- j te-védte a családot és segített a va­dászatban. Ezt régészeti leletek­kel támasztották alá: az első egy­értelműen azonosítható kutya­csontok ugyanis 14 ezer eszten­dővel ezelőttről származnak. Csakhogy a négylábúak leg­frissebb genetikai vizsgálatai azt mutatják ki, hogy a kutya őse már jóval megelőzve a 90 és 120 ezer év közöttire tehető modern Homo sapiens megjelenését, 135 esztendővel ezelőtt élt, és éppen­séggel az ő megjelenésük vezet­hetett ahhoz, hogy az ember fel­hagyjon korábbi vad életmódjá­val, és megtelepedjék, állandó la­kóhelyet válasszon magának. Az őskutya volt az, amely rászoktat­ta az embert használati tárgyai­nak a megőrzésére (az ősember még eldobta alkalmi szerszáma­it), saját területe, „birtoka” hatá­rainak a kijelölésére és megvédé­sére. így tehát négylábú baráta­inknak köszönhető, hogy kiala­kultak mai életmódunk alapjai, vagyis megszelídültünk. A tudomány úgy tartja, hogy az emberiség bölcsője Afrika, s az élet innen terjedt tovább - úgy 90 ezer évvel ezelőtt - Elő-Ázsiába, majd 40 ezer esztendeje Európá­ba. A barlangfestészet 12-20 ezer éve érte el csúcspontját, és ebből az időből származnak azok a bi­zonyos csontok, de egy franciaor­szági barlangban több mint 25 ezer esztendős ebmancs-lenyo- matot sikerült fölfedezni. A fontosabb tenyészfajták: a vadász-, az őrző és a védőkutyák. A modern fajtákról egyébként a tizenharmadik század óta beszél­hetünk. Mindez elsősorban azért érde­kes, mert a kutatók becslése sze­rint az ember és a kutya génállo­mányának 90-95 százaléka szinte teljesen azonos, és a négylábúak esetében a betegségek egyötödé­nél olyan örökletességről van szó, amelyért egyértelműen valami­lyen génhiba tehető felelőssé. Ha pedig kizárjuk a „túltenyésztést”, a pedigré fontossága miatti belter­jességet, hűséges társunk abban is segítségünkre lehet, hogy az orvostudomány eddig nem gyó­gyítható betegségeket is eredmé­nyesen kezelhessen. Kipusztulhatnak az elefántok Alig több, mint két éve, hogy Af­rikában részlegesen feloldották az elefántcsont-kereskedelem ad­dig teljes tilalmát. Most az ENSZ keretében mű­ködő Környezetvédelmi Kutatá­sok Intézete (angol rövidítéssel: E1A) Londonban nyilvánosságra hozott egy tanulmányt arról, mi történt a derék ormányosokkal azóta. Sajnos, az eredmény ri­asztó. Az előzmények még szomo­rúbbak. A nyolcvanas években vadorzók a felére csökkentették a fekete kontinens elefántjainak számát. Az évtized elején ez a szám 1,3 millió, a végén valamivel több, mint 60Q ezer volt. Az EIA akkor figyelmeztette a világszervezet il­letékeseit: kipusztulnak ezek az értékes állatok. Ezért ENSZ-dön- tés született a „fehér arany”, az elefántcsont kereskedelmének teljes tilalmáról. Mivel egyes helyeken arra hi­vatkoztak, hogy a nagy testű álla­tok tönkreteszik a parasztok ter­mését, 1997 végén megengedték, hogy Zimbabwe, Tanzánia és Zambia korlátozott mennyiségű elefántcsontot exportálhasson. Csakhogy a részleges legalizálást messze túlszárnyalta az illegális mészárlásból származó zsák­mány. Tavaly szakértők szerint mint­egy három és fél tonna elefánt- csont érkezett Európába hamis feliratú zárt konténerekben, ha­jók gyomrában, kamionok mé­lyén. Az EIA követelésére Zimbab­wében légi-megfigyelést tartottak és 1300 elefánt-tetemet, 27 tonna elefántcsontot regisztráltak. A vevők közül egyre nagyobb szerepet játszik Kína. A világ leg­népesebb országába 1998 novem­berében 1,6 tonna, 1999 januárjá­ban már két tonna és azóta több mint négy tonna elefántcsont ér­kezett. Az EIA ezek után drámai köz­leményt adott ki: „sokasodnak annak a jelei, hogy az elefánt, ha nem kap teljes védelmet, eltűnhet a Föld színéről.” Etessen cápát a Bahamákon! Perry Johnson a Bahama szigete­ken gyengéd simogatással hip­notizálja a 2,4 méteres karibi cá­pát és óvatosan emeli ki a társai közül az óceán fenekéről. A für- dőzőket annyira rémisztő hát­uszonyánál ragadja meg és irá­nyítja a 315 kilogrammos állatot a csak búvárfelszereléssel védett turisták elé, akik megtapintják a farkát. Amikor már mindegyik turista eleget fogdosta a cápát, akkor Johnson elengedi az orrát és újra úszni engedi a vízben. A cápaszakértő ezután egy na­gyobb állattal kezd foglalkozni. Haldarabot vesz elő, amelyet matadorként lenget meg a cápa előtt. Az állat kinyitja a száját, behunyja a szemét és úgy várja a falatot, amelyet nagy élvezettel fogyaszt el. Több mint 25 ezer turista fizet be évente arra, hogy együtt úsz­hasson a vad cápákkal a Bahama­szigeteken. Egy lemerülés 35 per­cig tart és ezalatt Johnson még négy cápát hipnotizál és féltucat­nyit etet. A 45 éves nassaui szü­letésű Perry Johnson a Xanadu Undersea Adventures cég fő cá­paetetője és 10 kilogramm súlyú speciális acélruhát visel arra az eshetőségre felkészülve, hogy va­lamelyik cápa túlságosan is ele­ven lesz. A cápákhoz való leme­rülés azért vált népszerűvé az egész világon, mert sokat mutat­ják a cápákat a televízióban, álta­lában is nő a kalandos turizmus és a korszerű könnyűbúvár fel­szerelés szinte teljesen egyszerű­vé vált. Dél-Afrikában és Ausztrá­liában a turisták acélketrecek bel­sejéből szemlélik a nagy fehér cá­pákat, együtt úsznak a pörölycá­pákkal a Galapagos szigetek kö­rül és könnyűbúvár légzőcső se­gítségével követik a 12 méteres ártalmatlan bálnacápákat Hawaii szigetén. Egyelőre senki sem sé­rült meg a cápaturisták közül. Különös módon azonban a szak­értők a cápák biztonsága miatt aggódnak és attól tartanak, hogy a turisták károsan befolyásolhat­ják a cápák viselkedését. Johnson több mint 800 alka­lommal merült le a cápákhoz az elmúlt nyolc év folyamán és an­nak az új bahamai iparágnak az úttörője, amely egyre több pénzt hoz a szigeteknek. Acélkesztyűjé­vel hipnotizálja a cápákat. Jólle­het a folyamat mechanizmusa pontosan nem ismert, az biztos, hogy az állatok orrán elektromág­neses érzékelők helyezkednek el. Az etetés vonzza a cápákat, ame­lyek korábban csak ritkábban je­lentek meg. így a lemerüléssel a turisták olyan cápaattrakcióhoz jutottak, amely akár 10 évvel ezelőtt még elképzelhetetlen volt. A HALÁLOS REAKTOR. A csernobili atomreaktor 4. reaktora. A szarkofág emlékeztet a világ eddigi legsúlyosabb atom katasztrófájára, melynek április 26-án volt a tizennegyedik évforulÓja._________________________________________________________FOTÓ: FEB-REUTEH» Kambüszész homoksírja? Egyiptomi régészek El-Bahr El Asszám helység közelé­ben több mint 2000 éves bronz kardokat, nyílhegye­ket, vaskéseket, pajzsokat, ezüst karpereceket találtak. Bár még óvatosak, lehetsé­gesnek tartják, hogy azok­nak a katonáknak és felsze­reléseiknek maradványait lelték meg, akik i.e. 524- ben tűntek el a Sziva-oázis felé tartó útjukon. A hadsereg történetét Hérodo­tosz írta meg mintegy 80 évvel a tragédia után. II. Kambüszész perzsa király seregével legyőzte a peluszioszi csatában III. Pszam- metikosz fáraót, majd Thébához érve a had ketté vált. Az egyik fe­le dél felé ment, hogy meghódít­sa az etiópokat, a másik, 50 ezer válogatott harcossal a nyugati si­vatagban elterülő Szíva oázishoz indult. 800 kilométert kellett megtenniük igen mostoha körül­mények között. Hét napi menete­lés után a sereget kitevő görögök, egyiptomiak, különböző helyek­ről toborzott zsoldosok elérték az El-Karga oázist, majd észak felé indultak tovább. Amikor azon­ban már félúton voltak, erős szél­vihar kerekedett és a homokörvé­nyek eltemették őket. így tűntek el a környéken élő ammoniták szerint. A homoksírba zárt had­sereg megtalálása régészek nem­zedékeinek álma volt. Az olaszok három expedíciót is szerveztek a nyugati sivatagba, de nem talál­tak semmit. Figyelembe véve azonban az akkori körülménye­ket, a katonák rendelkezésére ál­ló vízkészletet, az utánpótlás le­hetőségének hiányát, a terület jellemzőit, és az éghajlati viszo­nyokat, meg vannak győződve arról, hogy Hérodotosz által leír­tak megállják a helyüket. Értéke­lésük szerint az történhetett, hogy miután elfogyott a vizük, á rövidebb, de veszélyesebb utál választották a nagy dűnéken ke­resztül, hogy hamarabb elérjék az oázist. De jött a szélvihar, amely kiszárítja a testet, elködö­síti az agyat és ez lett a végük. A Sziva-oázis az ókorban az i.e. 1490-ben alapított jósdájáról volt híres. A legenda szerint Kam­büszész azért akarta az oázist el­foglalni és a jósdát lerombolni, mert a jós megjövendölte közeli halálát. De bizonyára volt más oka is: a kereskedelmi szempont­ok. Az ammoniták ugyanis élérik kereskedelmet folytattak egy ma már kipusztult, nagy gyógyító tu­lajdonságokkal felruházott nö­vénnyel. Ha valóban Kambü­szész seregének maradványairól hordta le a szeszélyes szél a ho­mokot, ez lehet az évszázad egyik legnagyobb régészeti felfe­dezése. Az egyiptomi műemlék­bizottság mindenesetre sürgősen odaküldött egy régészcsapatot, mielőtt a szél újra átformálja a tá­jat és újra eltemeti a perzsa király fegyvereit. _____________ ■ V ÁLTOZÓ HOLD. A Galileo által továbbított kép a Jupiter egyik holdjáról az Amaltheáról. A képen ugyanennek a holdnak két felvétele látható. A baloldali felvétel augusztusban készült, míg a jobboldali múlt év novemberében. A képeken jelentős különbség látható a holdon. fotó: feb-reuters Új selyemmajmok Brazília amazonasi őserdejében élő két, eddig ismeretlen majom­fajtát azonosított a közelmúltban Marc van Roosmalen biológus. A száguinok — selyemmajmok — felettébb apró növésűek. A Ma- naustól, Amazonas brazíliai ál­lam fővárosától közel háromszáz kilométerre talált két majomfajtá­ra eddig talán épp méretük miatt nem bukkantak rá zoológusok. Az állatok igen kicsinyek: 15-20 cm magasra nőnek csupán és sú­lyuk sem több 350-450 gramm­nál. A tudós beszámol arról, hogy a két fajta közül az első, a Callith- rix manicorensis 1996-ban került a kutatókhoz az Aripuana folyó partján. Az állat szőrének egy ré­sze fehér, egy része pedig szürke. A másik fajtából egy nőstényt fogtak el az Acari folyó partján, ezért Callithrix acariensisnek ke­resztelték el: hófehér szőre van és fekete farka. Roosmalen egyébként már ti­zenkét éve él Manausban, az ő nevéhez fűződik egy harmadik törpe selyemmajom-fajta, a Cal­lithrix humeles leírása is, ez az állat szintén az Aripuana folyó- nál él, és koromfekete. A bioló­gus további fajták bemutatására készül, több tudóstársával együtt. Brazíliában él a Földön isme­retes 240 majomfajta közül 79, a majomnépesség sokszínűsége te­kintetében Zaire követi, 45 fajtá­val.

Next

/
Oldalképek
Tartalom