Új Néplap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-25 / 96. szám

Hfl 2000. ÁPRILIS 25., KEDD 9. OLDAL Nagy László-napok Immár hagyományosan egyhetes rendezvénysorozattal emlékez­tek neves helyi szülöttükre, a névadó tanár-tudósra a kunhe- gyesi Nagy László Gimnázium Híradástechnikai Szakközépisko­la és Kollégium pedagógusai, di­ákjai. A rendezvényeken részt vettek a mezőgazdasági szak­munkásképző és a Kossuth isko­la tanulói is. Az idén például volt vetélkedő kilencedikeseknek Nagy László életéről és munkásságáról, szava­lóverseny több korosztálynak, azután matematikai-logikai rejt­vényverseny nappali és levelezős hallgatóknak. Nem hiányzott a természettudományi vetélkedő, és előadás hangzott el a magyar nyelv hete alkalmából dr. Ke­mény Gábor kandidátustól a rek­lámszövegekről. Volt esszéíró­pályázat Nagy Lászlóról, itt Orsó Irén 10. a-s és Viraszkó Anita 9. b- s jeleskedett. Tartottak pályaori­entációs napokat, illetve sportve­télkedőket is. Ezúttal sem hiá­nyoztak az öregdiákok, mert azo­kat a hajdan itt érettségiző fiúkat, lányokat hívták vissza kötetlen elbeszélgetésre, akik ma valame­lyik jeles főiskola, egyetem kivá­lóságai. A mintegy húsz megjelent kö­zött akadtak debreceni, sárospa­taki, győri, budapesti, egri, sop­roni egyetemi, főiskolai hallga­tók. Kedves, kötetlen szavakkal ecsetelték, hogy emberségben, szakmai tudásban mi mindent köszönhetnek ennek az iskolá­nak, hogy most eredményesen végezhetik, folytathatják felsőfo­kú tanulmányaikat. Millenniumi versenyek Kunhegyes önkormányzata a millenniumi ünnepségsorozat egyik fontos eseményeként több korosztálynak szavalóversenyt és rajzpályázatot hirdetett. Renge­teg volt az érdeklődő, induló a versmondók közül, hiszen végül 115-en vették a bátorságot, hogy kiálljanak a zsűri elé. Öt korcso­portban mérték össze felkészült­ségüket a kis- és nagydiákok, és a döntőbe huszonnyolcán kerül­tek. Korcsoportjuk győztesei: 1— 2. osztály: Tóth Róbert, 3-4. osz­tály: Király Barbara, 5-6. osz­tály: Zabolni Margit Eszter, 7-8. osztály: Szekrényes Máté, közép- iskolásoknál: Sigulinszky Ágnes. A sok támogatónak köszönhető­en a második és harmadik helye­zettek is kaptak az oklevélen kí­vül vásárlási utalványt, sőt min­den döntős értékes könyvjuta­lomban részesült. A rajzpályázat is eredményes volt, hiszen arra összesen 51 al­kotás érkezett, amelyek közül 38- at kiállítottak. Négy korcsoport­ban hirdettek eredményt. Az óvodások közül Máté Csaba vég­zett az élen, az alsósoknál a ne­gyedikes Szabó Gergely nyert, a felsősöknél a hatodikos Szanyi László. A felnőtteknél Vígh Csaba al­kotását ítélte a zsűri a legjobb­nak. A helyezettek oklevelet, vá­sárlási utalványt, a különdíjasok könyvjutalmat kaptak. A nagy­szabású rendezvényt támogatta a Bánfa Kft., Herbály Imre, a Mirhó Kisfoki Vízgazdálkodási Társu­lat, a Sanavita Bt., a Szalai könyv­kiadó, továbbá a helyi oktatási in­tézmények. A sikerben jelentős a szerepük a felkészítő nevelők­nek, tanároknak is. Születésnapra készülődtek A gátőrházak megyeszerte arról híresek, hogy az udvaruk kar­bantartott, az oszlopok fehérre meszeltek, a fű takarosra borot­válva. Nincsen ez másképpen Mikola Sándoréknál sem Bánhal­mán. A családfő ezekben az árvi­zes napokban, hetekben a csator­nákat, zsilipeket ellenőrzi. A te­rületét motorral naponta körbe­járja, és mindent megvizsgál. A párja, Ibolya is nagy-nagy munkába kezdett. Egy napra sza­badságot vett ki, egyébként bolti eladó. A rövid kis szünetre azért volt szüksége, hogy otthon sü- rögjön-forogjon az asztal meg a gáztűzhely körül. Nem másért, mert a család egy szem lánya, And­rea éppen akkor volt tizenöt éves. A hölgy Szolnokon tanul a Tiszaparti- ban. Az ünnepelt születésnapi va­csorájára meghív­ták a rokonokat is. A torta elkészült, középen a 15-ös szám jelezte az életkort. Várták a keresztszülőket, unokatestvéreket is a gátőrházba, egyfajta eszem- iszomra. Termé­szetesen estére, mikorra a családfő is hazaér a csator­na- meg a zsilipvi­zitről. Mert ünnep­lés ide, vacsora oda, neki ezekben a vészterhes na­pokban egy pilla­natra sem szabad megfeledkezni ar­ról, hogy hiába kö­zeleg a május, az árkok, a csator­nák, a föld dugig tele vannak vízzel. A bánhalmi gátőrházban készül a születésnapi vacsora Tenger veszi körbe Üres házak A falut a hullámveréstől homokzsákok garmadája védi Tiszaroff még ennyire aligha szenvedett a víz szorításától. Több száz civil, katona szorgos­kodott a gátakon, sőt az iskolások is homokzsákokat töltöttek a gá­tak mellett. Adódott gátközeli porta, ahol a kerekes kút egysze­rűen kiöntött, olyan talajvíznyo­más van az irdatlan víztömegtől. A komp is több emelet magas­ságban lebeg a tenger tetején, a mellette lévő csárdából pedig mindössze a nádtető hegye nézi ezt a szokatlan vízi világot, ame­lyik most már hetek óta szoron­gatja a festői környezetben lévő apró települést. Kitartanak az em­berek, és a védekezők remény­kednek abban, hogy a gátak is ezt teszik, hiszen Roffnál erősnek íté­lik a töltéseket. Igaz, a település­től lefelé és felfelé már jobban kell figyelni, hiszen a XIX. században kétszer is kiszabadult a Tisza. A hetvenes és a nyolcvanas évek­ben, az ezernyolcszázas eszten­dőkben úgy nekirohant a Nagy­kunságnak, hogy Kunhegyesen a református nagytemplom hátsó részéig jutott, Karcagon pedig a főtéri templom falában ma is egy jelzés mutatja, akkoriban addig vízben állt a nagykunok fővárosa. A temérdek homokzsák, a renge­teg segítő, a technika, az emberi erő és figyelem talán a legjobb biztosítékai annak, hogy a harma­dik gátszakadás csak a közmon­Nagy siker volt dásban és a magyar igazságban valósul meg, de itt a gátaknál - nem. Kindernay Dóra táncos Hozzáértők sokszor elmondják, kis hazánkban még véletlenül sem beszélhetünk lakáshiányról, hiszen országszerte adódik annyi épület, amennyiben bőségesen elférne a mintegy tízmillió ma­gyar. Ez így igaz, csak az állítás- | bán akad egy bökkenő: ezek az otthonok egyrészt olyan aprófal­vakban, kistelepüléseken van­nak, amelyek környékén nem biztos, hogy munkaalkalom adó­dik, netalántán el lehetne helyez­kedni. így aki a Kunságba költö- | zik, általában vagy nyugdíjas, vagy olyan vállalkozó, aki onnan is tudja irányítani, szervezni pénzügyi, anyagi természetű dol­gait. Tiszagyendánál maradva, ott most 1 ezer 198 lélek él, legalább is ennyi volt az utolsó népszám­láláskor. Lakóház 514 található, és ide is illik az állítás: korosod­nak, öregednek a lakói. Ami még meghökkentőbb, 52 ház üres. Ki­haltak a gazdái, ezek az épületek vagy eladók, vagy az örökösök még várnak. Gyendán vettek már házat né­metek, osztrákok, városlakók Szolnokról, Budapestről, Kunhe­gyesről. Azt mondják, félmillió­ért már olyan lakást kínálnak, amelyikbe a vizet is bevezették. A felvételünkön látható cserépte­tős épület 350 ezerért kelt el. Egyébként a hozzá tartozó porta 1 ezer 200 négyszögöl, amit erre­felé kis magyar holdnak nevez­nek. Jönnek-e a romák? Kunhegyesen a Kossuth iskola Iskolapol­gárokért alapítványa immár harmadik al­kalommal rendezte meg hagyományos, vacsorával egybekötött alapítványi bálját a művelődési központ színháztermében. Noha a vacsora ezerötszáz forintba került, mégis kétszázan váltottak jegyet, szóra­koztak, ettek, ittak, és akár hajnali kettőig is táncolhattak az Origó együttes zenéjére. Közben a nézőtéren terített asztalok mel­lől a jelenlévők nézhették a színpadi mű­sort is, amelyet lapcsaládunk is támoga­tott. Többek között Nász Ildikó betanításában felléptek az iskola hip-hop táncosai, továb­bá Csombor Roland manöken, Kindernay Dóra táncos, Csótó Klári szépségkirálynÓ, illetve Mezei Eszter és Új Bianka fitneszgya- korlatainak is tapsolhatott a szépszámú , publikum. Egy érdekesség: a műsort követően so­kan voltak kíváncsiak a csinos szereplőkre. Többek között a közel 80 éves G. Lajos bá­csi, aki a büfé körül kérdezgette a műsorve­zetőt:- Fáin fehércselédeket hoztak! A táncos ki? Azután sorban jöttek a szereplők, töb­bek között Csótó Klári is. A konferanszié kérdezte:- Szép ez a lány, Lajos bácsi? Az öreg hümmögött, a fejét rázta.- Nem.- Hát akkor milyen?- Szíp! Szóval nem szép, hanem csak úgy kuno­sán, szép. Még csak annyit, hogy a levoná­sok utáni tiszta bevétel mintegy kétszáz­ezer forint volt, amelyet nyári táborok, gyermekprogramok, sport- és kulturális ve­télkedők, illetve horgászverseny támogatá­sára, segítésére fordítanak. Az estet színesí­tő rövid kultúrverseny sikerére jellemző, hogy közel százan voltak, akik nem vettek Csombor Roland manöken vacsorajegyet, csak a divatbemutatót, a szépségkirálynőt, illetve a fitneszgyakorla- tokat akarták megnézni. Hetek óta az a hír járja Kunhe­gyesen, hogy miért ad a város el­ső embere telkeket arra a célra, hogy a környékbeli cigányok itt telepedjenek le. A kérdezett ter­mészetesen nem más, mint maga Kontra József, a polgármester.- Fogalmam sincs, honnan, kitől, kiktől ered a hír, de elöljá­róban annyit, szó sincs máshon­nan érkezett, eddig máshol lakó cigány családok letelepítéséről. Az igaz, az önkormányzat ren­delkezik összesen tizenhárom te­lekkel. De ezeknek az odaítélése még véletlenül sem a polgármes­tert illeti, hanem erről a képvise­lő-testület dönt, hogy kik az azokra érdemes vevők. A telekre legkésőbb április végéig be kell nyújtani az igényeket, a testületi döntés május 15-ig mindenkép­pen megszületik. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János, Lódi Lili

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom