Új Néplap, 2000. március (11. évfolyam, 51-76. szám)
2000-03-29 / 74. szám
8. OLDAL 2000. MÁRCIUS 29., SZERDA ^|| Figyelem a háztájira Bár Szandaszőlős Szolnok szerves része, az ott élő nyugdíjasok napi elfoglaltsága egészen másként alakul, mint belvárosi társaké. Nemcsak a családi házakat övező nagy kertek művelése köti le idejüket, hanem jó részükét a háztáji jószágok gondozása is. Patakvölgyi János, az ottani Béke Nyugdíjasklub vezetője programjuk összeállításakor ezt a tényt is figyelembe veszi. Ezért tűz napirendre például állatorvosi elő- j adást. Az állatok szeretete még kirándulásaikból is tükröződik. Erre vall például a tápiószentmárto- ni lovasbemutató megtekintése. A klub tagjai szívesen vesznek részt — főleg a fürdő- és üdülőhelyekre irányuló — kirándulásokon. Az idén távolabbra is kiruccannak. Más szervekkel összefogva ellátogatnak Erdélybe, a csíksomlyói búcsúra. ________ ■ M artonvásári meghívó 2000. július 22-én 9 órai kezdettel, tizedik alkalommal tartjuk meg a hagyományos országos nyugdíjas-találkozót, melynek célja a kulturális, népi hagyományok bemutatása. Ez évben — az eddigiektől eltérően — a fellépő együttesek közül a három leg- | jobb produkciót díjazni szeretnénk; továbbá nem kell belépődíjat fizetni. Délután 16 órai kezdettel (azaz a műsor után) nosztalgiabál lesz, amíg az idős lábak bírják erővel. A rendezvény színhelyén büfé lesz, az étkezést a jelentkező csoportoknak, egyéneknek előre meg lehet rendelni. Jelentkezési lapot lehet kérni a 22-460-126 vagy 22-460-901 telefonszámon, vagy írásban a következő címen: Ambrus István, a Dobos Károly Nyugdíjas Klub elnöke, 2462 Martonvásár, Bajcsy- Zs. u. 24. ■ Látogatás a Szent Koronához Az év elején az Országházba áthelyezett korona megtekintése 2001. augusztus 20-áig minden magyar állampolgár és határon túli magyar számára ingyenes. A plenáris ülések napjai kivételével hétköznaponként 8-tól 18 óráig, szombaton 16 óráig, vasárnap pedig 14 óráig fogadják az érdeklődőket. A látogatókat az egyórás program során idegenvezető kíséri. Országos szövetségünkben Csabai Ferencné (Klárika) segíti e program szervezését. Minden szerdán délelőtt felhívható az országos iroda a 06-1-210-0326 telefonszámon (üzenetrögzítő és fax is), illetve a 06-30-210-1142 mobiltelefonon. A látogatási időben a következő számokon lehet bejelentkezni: 4414904, 4414412, 441-4415. Faxot a 441-4801-es számon fogadnak. ____________■ A szegény embert az ág is húzza Bizonyára olvasóink közül is többen látták a tévében azokat a megdöbbentő képeket, melyek szerint a kuncsorbai özvegy Hegedűs Jó- zsefné szobájában gödröt kellett ásni, hogy a beszüremlő belvizet könnyebben ki tudják meregetni.- Félóránként (éjjel-nappal) öt-hat vödör vizet hordtunk ki onnan - magyarázza Hegedűs néni lánya. Most már nem szivárog a víz. Elnyelte az út mentén felújított árok. A vályogból épített ház fala azonban omladozó, repedezett. Azt csak szakember tudná megmondani, hogy meddig állhat még. Rendbetétele reménytelen.- Tapasztással nem oldódik meg a gondunk — mondja Hegedűs néni lánya. - Édesanyám hetvenhét éves múlt. Alig lát. A kis nyugdíja mellé vaksági támogatást kap. Én meg elvált vagyok. Huszonöt éves süketnéma fiammal és hetedikes lányommal élünk itt. Jövedelmünk a családi pótlék és az önkormányzattól kapott segély. Munka nincs, legfeljebb nyáron valami elfoglaltság. Miből építsük újjá a házat? Az időjárás enyhült, a konyhai tűzhely mégis ontja a meleget.- Az önkormányzattól már másodízben kaptunk pár mázsa fát, hogy kiszárítsuk az épületet — magyarázza tovább az asszony. — De az egész ház dohos, nyirkos levegőjű. Nem tesz ez nekünk jót. A bal oldalam annyira szúr a megfázástól, hogy nem tudtam aludni se. A gyógyszert meg ebből a kis pénzből nem lehet kiváltani. Most az életemre kértem pénzt az önkormányzattól. A jobb helyzetben lévők igyekeznek eltüntetni az árvíz okozta károkat. Hegedűs néniék képtelenek erre. Lemondóan mondja a lánya: — Hallom, hogy mások kaptak cementet, de nekünk sóder és a javítási munkára pénz is kellene. Kölcsönt meg nem kapunk, hiszen nincs állandó munkahelyünk. Helyette csak a reményt is kiölő, állandó szorongás van. Volt ágyúja, mégsem lőtt ,iHazaámlók Óhatatlanul egy régi vicc jut eszembe, amikor Nyíró László háborús élményeit meséli: amikor az angolszász bombázók Olaszországból Németországba tartva, először repültek át Magyarország felett, a légvédelmi tüzérek rádión figyelmeztették őket: „Vigyázzatok, magyar légtérben vagytok.” A válasz unott hangon: „Tudjuk.” A tüzér: „Akkor lövünk!” A válasz ismét: „Tudjuk.” Az ágyúk bömbölése után leszól a pilóta: „Több ezer méterrel lentebb robbannak a lövedékek.” Mire a tüzér: „ Tudjuk!” Nyírő László 1940. december 2-án vonult be Szolnokra, a 6. légvédelmi tüzérosztályhoz. Az is elitalakulat volt, különleges elbánásban részesültek. A karácsonyt például már otthon töltötték. A gépágyúsokhoz került, a 3. üteghez. Rövid idő után tiszti iskolára vezényelték. A háború kitörésekor Kárpátalján foglaltak tüzelőállást, majd Szolnok légvédelmére vezényelték őket. Akkor már huszonkét beosztottal félszakasz-pa- rancsnok volt. A bombázók ellen egy négy lövegből álló ágyús üteg és két, összesen nyolc lövegből álló gépágyús üteg védte Szolnokot. A légvédelmi ágyúk lőtávolsága nem egészen nyolc kilométer volt, a gépágyúké meg négy kilométer. így aztán a nyolcezer méter felett repülő bombázókban nem tettek kárt. A gépágyúkat még elsütni sem volt érdemes. Az ágyúkat hangos pöfögésük miatt „hazaárulónak” nevezett Hoffer traktorok. vontatták. A tüzelőállás változtatását így kilométerekről nyomon lehetett követni. és bombázók Nyírő László ütege a szolnoki teherpályaudvaron, egy talpfákból ácsolt emelvényen foglalt tüzelőállást. Akkor még nem jöttek a bombázók. Amikor tömegesen jöttek, betegszabadságon volt. Akkor már zászlósi rangot viselt. — 1944-ben, a légiriadó elrendelése után kimentem a Tisza-partra, a református templom elé - emlékezik.- A szandai rét felől jöttek a bombázók. Korábban is átrepültek már a város felett, de nem csináltak semmit. Akkor azonban a Járműjavító környékén elkezdték a bombázást. Olyan detonáció volt, hogy még a Verseghy gimnázium ablakai is betörtek. Nagyon megijedtem. A mellvéd mellé feküdtem, onnan számoltam a gépeket. Három kötelékben kilencven bombázó jött. Az azokat kísérő vadászokat nem számoltam. Azok parányi szúnyogoknak tűntek. Később Németországba vitték alakulatukat, s átképezték őket tízezer-tizenkétezer méter lőtá- volságú légvédelmi ágyúk kezelésére. Éleslövészet nem volt a kiképzés során — bár sokszor repültek felettük angolszász bombázók. A kiképzés után meg azt mondta az egység parancsnoka: „Minek lőjünk rájuk, ha nem bántanak bennünket?” így aztán a nagyteljesítményű lövegek is némák maradtak. A légvédelmi tüzérek saját kezdeményezésükre kerültek amerikai fogságba.- Szerfelett csodálkoztunk azon, hogy harcoló alakulat katonáit vasalt ingben, nyakkendővel láttuk - pergeti vissza az eseményeket. - Amikor meg egyikük Amerikából küldött születésnapi tortával kínált, azt mondtam, az így ellátott hadsereget nem lehet legyőzni. Nyírő László épségben hazaérkezett. A felesége már nagyon várta. Minden hadifoglyokat szállító vonatnál tudakozódott utána. Átgondolva a hallottakat, kérdem:- Ezek szerint légvédelmi tüzérként úgy vészelte át a háborút, hogy nem lőtt repülőgépre?- Egyszer, a kiképzés során Pétervásárán. Igaz, nem a gépre, hanem az általa vontatott célzsákra. ■ „Csöves" légvédelmi tüzérek. Képünk illusztráció Nyírő László egykori egyenruhában A közösségi érzés erősítéséért Bár az Alkotmánybíróság határozatát mint jogtisztelő és fegyelmezett állampolgárok tudomásul veszik, közös állásfoglalásukban kimondják: „A NYOSZ Országos Tanácsa és a Nyugdíjasok Országos Képviselete csalódottan, szomorúan fogadta az Alkotmánybíróság határozatát, amelyben az 1999. januári nyugdíjemelés mértékének csökkentésére vonatkozó törvénymódosítást — többségi határozattal — alkotmányosnak nyilvánította. Bebizonyosodott a nyugdíjas társadalom teljes kiszolgáltatottsága, védtelensége, és megingatta a nyugdíjasok jog- biztonságba vetett hitét.” Megyei nőnap Jászberényben Mindez azonban nem vette el a nyugdíjasok életkedvét, inkább erősítette közösségi érzését. Jó alapot teremtett a megyei nyugdíjas-egyesület azon törekvéséhez, hogy az idősebb korosztály minél nagyobb tömegét mozgassák meg. E cél elérésének máris több, sikeres állomása van. A szolnoki cukorgyárban rendezett pótszilveszteren például közel háromszázan vettek részt. Hely hiányában sok jelentkezőt el kellett utasítani. Szintén a megyei egyesület szervezésében rendezett megyei nyugdíjas nőnapon, Jászberényben majdnem négyszáz vendég szórakozott. Hagyó Miklós elnökségi tag szervezőmunkájának köszönhető ez. Ezen a nőnapon jászsági amatőr művészeti együttesek nívós műsora után sokáig húzták a talpalá- valót. A vendégeket részvételével megtisztelte dr. Magyar Levente, Jászberény polgármestere és dr. Kis Zoltán országgyűlési képviselő is. Műsoros est Mezőtúron A mezőtúri városi nyugdíjasklub műsoros estjén a mintegy kétszáz résztvevő között ott voltak a mezőtúri és a tiszaföldvári nyugdíjasklubok, valamint a megyei egyesület képviselői is. Gyalog Lajosné klubvezető személyes kapcsolatokat is erősítő, jó hangulatú rendezvényt könyvelhet el. Elismeréssel szólt erről a résztvevőket köszöntve dr. Sebők György, a megyei egyesület alelnöke. A Parlamentet és az állatkertet bemutató kirándulásra — a megyei egyesület kezdeményezésére — megyénkből több mint hatszáz idős korú ember jelentkezett. Intenzívebb kapcsolattartás A nyugdíjasok megyei egyesülete nemcsak vidám rendezvényekkel, hanem más módon is igyekszik szolgálni a nyugdíjasklubok jobb együttműködését. Az elnökségi tagok között a személyes kapcsolatok erősítése érdekében felosztották a klubokat. Nemcsak a klubvezetőkkel, hanem a polgármesterekkel is tartják a kapcsolatot. Bevett gyakorlattá válik az is, hogy azokon a helyeken, ahol rosszak a közlekedési lehetőségek, kihelyezett elnökségi ülést tartanak. Április 26-án például Kunszentmárton- ban kerül erre sor. FARSANGI BÁL. A szandaszőlősi nőklub műsorral egybekötött farsangi bálján több nyugdíjasklub is képviseltette magát. BEKÜLDÖTT FOTÓ Könyvtár a csomagtartón Vázlat „Mózsi” tanár úrról Erdőmérnök apja inkább a reáltudományok felé irányította volna, mégis a humán vonalhoz húzódott. Méghozzá annyira, hogy a gimnáziumi érettségin Cyörgy Lajos, a Kolozsvári Tudományegyetem irodalmi karának tanszékvezető professzora felfigyelt rá. „Gyere, fiam, az egyetemre, engem ott megtalálsz ” invitá- ciójára — hátat fordítva az erdőmérnöki hagyományoknak — Illyés Mózes egyetemi hallgató lett Kolozsváron. Akkoriban a történelem és a magyar szakot együtt nem lehetett felvenni. György professzor tanácsára kérvényt írtak ez ügyben a dékáni hivatalhoz. így aztán úttörőként az első évfolyamon négyen együtt kezdhették tanulmányaikat ezen a két szakon. A háború viharai egyenesnek induló életpályáját alaposan megforgatták. Negyvenkilencben könyvtáros lett Pécsett. Hathetes szaktanfolyam után inkább nyomásra, mint meggyőzésre Szolnokra került. A megyei könyvtár- hálózat kiépítésével bízták meg.- Kolozsvár és Pécs után igen rosszul éreztem itt magam - emlékezik. - Némi vigaszt az nyújtott, hogy szabadidőmben kiültem a Tisza-partra. El akartam tűnni innen. Azt gondoltam, létrehozom a könyvtárhálózatot, kinevelem az utódomat, és aztán megyek vissza Pécsre. Az akkor körzetinek nevezett könyvtárnak a szolnoki városháza mai házasságkötő terme adott otthont. A Szolnok Megyei Néplap 1950. június 10-i száma így ír erről: „Ünnepélyes keretek között avatták fel, illetve adták át rendeltetésének a szolnoki 10.000 kötetes körzeti könyvtárat. A hatalmas könyvtár könyveinek 40%-a szépirodalmi, 30%-a ismeretterjesztő, 30%-a pedig ideológiai munka”. A szolnoki könyvtár létrehozása után a vidékiek megszervezése következett. Nehézségeit így vázolta Illyés Mózes:- Ahová vonat nem közlekedett, oda busszal kellett kijutni, hogy a könyvtárnak helyet és vezetőt szerezzek. Akkoriban a buszok reggel csak Szolnok irányába közlekedtek, este pedig visz- sza. így aztán sokszor kénytelen voltam a falvakban aludni. A könyvtárosok kiválogatása sem ment könnyen, hiszen az instrukció szerint: „A könyvtáros a munkások közül kerüljön ki. Ahol van gépállomás, ott a traktorosok közül.”- Nem könyvtárosi, inkább szervezői munka volt ez — mérlegeli Illyés Mózes. Idővel javultak közlekedési lehetőségei. Kapott egy kezdetleges, lemezvillás motorkerékpárt. — A csomagtartóra pakoltam a könyveket, úgy hordtam ki azokat a vidéki könyvtárakba. Kisebb helyeken négy-ötszáz, a na- gyobbakon két-háromezer kötettel létrejött a megyei könyvtárhálózat. A megyei népművelési ügyvezetővel közben „kisebb feszültségek keletkeztek”, ami pályaválasztásra késztette. 1954 szeptemberében a szolnoki gépipari technikum magyar-történelem szakos tanára lett. Humán tárgyak oktatására nem a legideálisabb helyre került. Felmérte ezt Illyés Mózes is: — Tudtam, hogy ott technikusok képzése a fő feladat. Ezen belül kellett olyan módszert találnom, amellyel egy kicsit humán vonallal is „megfertőztem” a gyerekeket. Némelyik érettségi elnök elmondta, hogy szívesebben vizsgáztat a technikumban, mert történelemből sokkal összeszedettebb, jobban felépített, lényegre törőbb feleleteket kap, mint a gimnáziumban. Lehet, hogy nem olyan széles körű választ adnak a Illyés Mózes tanulók, de azt a műszaki tárgyak kemény logikájával, fegyelmezettségével rendszerezik. S ki vitatná ebben a diákok között Mózsinak becézett Illyés tanár úr szerepét, aki tudva, hogy diákjai éjfélekig műszaki rajzokkal bajlódnak, néha „haladékot adott”. Megértésével, emberi közvetlenségével tagozatvezetőként a felnőttoktatásban részt vevőkkel is el tudta fogadtatni, hogy nem csak az ész kemény logikája, hanem a humán tárgyakban tükröződő érzelmek széles skálája is vezényli a világ eseményeit. Amikor elnyerte a kiváló tanári címet, joggal mondta neki valaki: - Most már nem csak „belülről”, hanem „kívülről” is az vagy. Az oldalt írta: Simon Béla
