Új Néplap, 2000. március (11. évfolyam, 51-76. szám)
2000-03-25 / 71. szám
2000. MÁRCIUS 25., SZOMBAT 5. OLDAL MEGYEI TÜKÖR NÉEŐPONT ______________jArvás ZSUZSA____________ S zép volt, Tanár Úr! A tanár úr jól feladta a leckét. Először csak történelemből. Aztán meg leckét adott törődésből, emberségből, érzésekből, és sok egyébből is. Pedig azt mondják, a tanár úr még igen fiatal ember. De úgy látszik, ilyen esetekben az életkor a legkevésbé sem számít. Azt is mondják, nem is úgy néz ki, mint egy tanárember. Kiegyensúlyozott, sportos, divatosan öltözik. De ez sem számít, mert - bár sokan szeretnék, ha a ruha tenné az embert - tudjuk jól, szerencsére mégsem (csak) az teszi. Szóval a tanár úr együtt tanult a kis csapattal a történelemversenyre. A nagy napon elkísérte őket, és együtt izgult velük. Az erőpróba után pedig gyorsan egy-egy csokit csúsztatott a markukba. — Még nem is nyertünk — mondta csodálkozva az egyik lány.- Ez csak a részvételért van - válaszolta a tanár úr. Az eredményhirdetésen hamarosan kiderült, épp csak lecsúsztak a képzeletbeli dobogó legfelső fokáról. A gyerekek szomorkodtak egy kicsit, a tanár úr viszont majdnem ugrott egy nagyot örömében, aztán gyorsan meghívott mindenkit egy süteményre. A tavaszi szél hordott havat az arcukba és lebegő kabátszárnyaik alá azon a márciusi szombaton. Nem bánták. Az ünneplőblúzokról már a közeli cukrászdában tűntek el gyorsan a hópelyhek. Belátták, a ragyogó tekintetekkel még ők sem kelhetnek versenyre. A parányi asztal és az öt szelet sütemény fölött öt fej összehajolt. Valójában azt akarták megvitatni, min is „csúsztak el”, de végül a tárgyilagos elemzés jókedvű beszélgetésre sikeredett. Aztán ki-ki hazaindult a márciusi hózuha- tagban. — Képzeljétek, Karcsi bácsi a verseny után megvendégelt bennünket süteménnyel - újságolta csillogó szemmel az egyik kislány a harmadik emelet tizenkettőben, s csak mondta- mondta a magáét. Negyedóra múlva végre azt is megtudta a családja: másodikok lettek. A szülők összenéztek. A férfi szólalt meg először: — Jól feladta ez a Karcsi bácsi a leckét. S nem csak történelemből...- Hát igen - sóhajtott az asszony egy jó nagyot, miközben csupa patetikus dolog jutott az eszébe, olyan, mint önzetlenség, szeretet, példamutatás, összetart(oz)ás. A tanár úr most tettekkel bizonyított olyan lényeges, és még(is) létező dolgokat, amelyre sokaknak szóban sem telik. Egy biztos, a gyerekek soha nem felejtik el azt a napot, amikor Karcsi bácsival együtt „süteményeztek.” De nem a sütemény miatt... Kívánom neki, addig tanítson, míg tényleg bácsi lesz. Nagyon-nagyon öreg bácsi. Az ilyen embernek a katedrán a helye. Még akkor is, ha a pedagógusfizetésből süteményre nem nagyon futja...- Szép volt, Tanár Úr! - mondta a férfi hangosan a harmadik emelet tizenkettőben, s jobb kezét önkéntelenül előrenyújtotta, mintha kezet fogna valakivel. Gyorsan szétnézett, látja-e valaki, majd az erkélyre osont, s megnyugodva-felzaklatva rágyújtott egy cigarettára... Az ilyen embernek a katedrán a helye A falu ragaszkodik a doktornőhöz (Folytatás az 1. oldalról) Mint megtudtuk, a városi szervezet a MOK-kal egyeztetve arra az álláspontra jutott, hogy a szerződésbontásnál a kamara szeretett volna élni törvény adta véleményezési jogával, amire nem kapott lehetőséget az önkormányzattól. Véleményük szerint a doktornő ellen alapos kifogás nem merülhet fel, mert nem volt és nincs etikai ügye, szakmai kifogás, vétség nem merült fel a munkája ellen. A hozzászólók között volt dr. Pravda Erzsébet, a jegyzők országos szövetségének területi illetékese is, aki többek között javasolta, hogy nyílt testületi ülést tartsanak a doktornő ügyéről, amelyen a csataszögi képviselők is részt vehetnek. Dr. Veres Nándor nagykörűi polgármester válaszában hangsúlyozta, hogy a testület a lakosság érdekében cselekszik. A közösség érdekeit figyelembe véve kényelmetlen ügyeket is fel kell vállalni. Elmondta, hogy a doktornő ügyében a döntés előtt háromszor is egyeztetett a képviselőkkel. A testület előtt két írásbeli feljelentés van az orvosnő ellen, amelyeket ki fognak vizsgálni. Elismerte, hogy a községből érkező jelzésekkel (közel 900 aláírás gyűlt össze dr. Barta Zsuzsanna mellett) foglalkozni kell, és kijelentette, hogy nem fog a végsőkig harcolni a doktornő felmentéséért. Hozzátette: nem látja akadályát annak, hogy a testület megváltoztassa a döntését, ha a községben élők többségének ez az akarata, bár megjegyezte, hogy az orvosi munka megítélésénél a kisebbség véleményét is figye- | lembe kell venni. A fórumon felmerült, hogy a képviselői-testület alkalmatlannak tartja'a jegyzőt, a művelődési ház és az iskola igazgatóját is feladata elvégzésére. A hozzászólók között többen úgy vélték, mintha egyfajta tisztogatás folyna a községben. A polgármester arra hivatkozott, hogy bár a község az utóbbi években sokat fejlődött, nagy beruházásokat valósított meg, de ez csak alap a továbblépéshez. Ahhoz, hogy tovább fejlődjenek, a j vezető posztokon alkalmas sze- [ mélyek szükségeltetnek. A legnagyobb vihart kavaró ügy, dr. Barta Zsuzsanna ügye a fórumon azzal zárult, hogy a polgármester elmondta: június 30-ig meghosszabbították a doktornővel az együttműködést, tehát az orvosnő addig biztosan rendel a j községben. Ez idő alatt az önkormányzat kivizsgáltatja az ellene érkezett panaszokat, és a képvi- i selő-testület újból dönt majd az ügyben. A fórumon sokan hozzászóltak az orvosnő munkáját, emberségét, hozzáállását méltatva. Egyetlenegy hozzászóló kritizálta a doktornő tevékenységét, illetve állt ki a képviselő-testület döntése mellett. _________________________Mt I A míg iskola, orvos van, falu is lesz Gazdálkodásból igyekeznek megélni a tomajiak fotó: m. j. Tomajmonostora a megyében elsőként kapta meg március 11-én a millenniumi zászlót. Minden bizonnyal azért, mert 1946. március 1. óta önálló község. Addig hívták Tomaj- pusztának, Derzs-Tomajnak. A kerület országgyűlési képviselője, Varga Mihály államtitkár adta át a lobogót, és a szombat délután kettőkor kezdődő ünnepség vasárnap hajnali ötkor fejeződött be. Azóta ismét dolgos hétköznapok, hétvégék köszöntöttek az ott élő 850 lélekre, tele gonddal, bajjal, örömmel, tennivalóval. A pénztelenség errefelé a legnagyobb úr. Ez nem látszik meg a határon, mert ahol nem fodrozódik a víz, megműveltek a táblák. A házak már jobban mutatják a 27 százalékos munkanélküliség nyomait: akadnak olyanok, amelyekre ráférne egy alaposabb tatarozás. A 340 lakóépület közül sok az eladó. Már 400 ezerért is kínálnak házat, jókora portával. Hogy mitől szabadulnának meg az itt élők, azt legjobban a főutcai hirdetőtábla bizonyítja. Lehet itt, kérem, venni burgonyát, gyepszénát, vegyes virágmézet, házat 730 ezerért, 600 négyszögöles telekkel (víz, villany van), azután íratni előnevelt csirkét, kacsát. Szóval a hirdetőoszlop is jelzi, hogy itt az állattenyésztés, a növénytermesztés a legfontosabb tevékenység. Igen ám, de vannak családok, akiknek egy dunántúli cég 5- 700 ezerrel tartozik a héj nélküli tökmagért. Hat hónap óta. Aztán másnak másért nem fizettek még teljesen. Fazekas Jánosné ezt mondja:- Volt olyan időszak, amikor 1,3 millió volt a felvásárló tartozása, hiszen a 18 tehén sokat tejelt. Azóta ez rendeződött, de két éve leadtunk húsz hízót, 476 ezerért. Ezt a pénzt azóta is hiába várjuk, mert a céget már felszámolták.- Megéri1- Nézze, két gyereket taníttatunk: az egyik egyetemista, a másik középiskolás. Sokba kerülnek.- Vállalják a gazdálkodást?- A demokrácia ezen a téren zsákbamacskát hozott. Legalábbis eddig. Teljesen kiszolgáltatottak lettünk, a terméket el kell adni, mert sok helye van a pénznek. Aztán vagy fizetnek vagy nem, ezen jó lenne változtatni. Szóval rengeteg a bizonytalanság. Egyébként van vagy tizennyolc-húsz to- maji gazda, aki átdolgozta a múlt évet, és fut a pénze után. Hogy másról is essék szó, 104 diák koptatja a padokat az ottani suliban: helyből, Újszentgyörgyről. Angolt tanulnak, meg informatikát, és a tizenegy mostani nyolcadikos kivétel nélkül tovább szeretne tanulni. Tóth Imre matematika-fizika-technika szakos tanár 31 éve pallérozza őket. Ő így látja az itt lakók helyzetét:- Addig biztos él, fennmarad a falu, amíg az önkormányzat az alapvető intézményeket fenn tudja tartani. így az iskolát, az óvodát, az orvosi rendelőt. Ez már most is úgy megy, hogy rengeteget pályáznak, mert a pénz rettentően kevés. Én azt tapasztalom, amióta nincs téesz - mert az itt jó volt -, azután Kunhegyesen is megszűntek az üzemek vagy takaréklángon teszik a dolgukat, kevés a munka. Ez, meg a szegénység nyomon követhető. Sajnos, ebből következik, hogy a fiatalok nem maradnak, hanem jórészt máshol próbálnak szerencsét. Pedig van kultúrház, tízezer kötetes könyvtár 180 beiratkozott olvasóval, azután három üzlet is. Nagy Sándomééké a legnagyobb, ahol a táskától kezdve az ennivalóig, a kerékpárbelsőig mindent lehet venni. A forgalom változó, a kenyér fogy, a tejet, túrót inkább háztól viszik, a hús és a szalonna sem nyerő, mert aki tud, hízót vág. Visszatérve az itt élőkre, orvos is van: naponta rendel a doktor úr, hétvégéken ügyeletet tartanak. Általában a rendelésen 30 beteg keresi fel az orvost. A település költségvetése 87 millió, és ez csak úgy-ahogy elég. Éppen ezért pályáznak és pályáznak, nincs mit tenniük, hogy valahonnan csurranjon, cseppenjen. Huszonkét éve egész oldalas riport jelent meg Dohányos Tomajmonostora címmel. Azóta a dohánytermelés nagyjából eltűnt a faluból. Sajnos pénz, szóval dohány sem nagyon akad, hiszen a legszorgalmasab- baknak szinte kivétel nélkül tartoznak, miközben az áruikat átvették, értékesítették. Zászlójuk viszont már van az ittenieknek. Meg talán még hitük is ahhoz, hogy folytassák. Mert Tomajmonostorán ezt lehet csinálni. Földet művelni, tehenet tartani, disznót hizlalni, héj nélküli tökmagot termelni. Természetesen a kereseteken, nyugdíjakon kívül. Amelyek sehol sem emelkednek a csillagos égig, főleg errefelé... D. SZABÓ MIKLÓS Érzékeltetni kell a természet csodáját Ma délelőtt nyílik meg a Szolnoki Galériában az év végén nyolcvanadik születésnapját ünneplő Baranyó Sándor festőművész gyűjteményes kiállítása. Ebből az alkalomból arra kértük a mestert, hogy beszéljen pályájáról, művészetéről.- Nem úgy indultam, hogy valami művészi világlátásom lett volna. Egyszerűen rajzoltam, festettem már gyerekkoromban, és ennek során különböző fölfedezéseket tettem önmagam számára. Például azt, hogy ha az ember égboltot fest, hogyan kell érzékeltetni, hogy az gömbszerű. Amikor ez először sikerült, végigrohantam a Tisza-gáton, és forrt bennem az öröm, hogy lám, sikerült az világegyetem illúzióját a papír síkján érzékeltetni. Az első időben az alapok elsajátítása jelentette a döntő momentumokat, a tér érzékeltetése a vászon vagy a papír síkján. Egész művészi neveltetésem a sajátos európai művészetben gyökerezett. Minden földrésznek van sajátos művészeti arculata. Az európait a görögök határozták meg, azzal, hogy fölkeltették a tér, illetve a mozgás illúzióját, például a Diszkoszvető szobrával vagy a Laokoón-csoporttal. Az inkák vagy az indiaiak művészete más utakon járt. Másik nagy sikerélményem az volt, hogy a húgomat profilból megrajzoltam úgy, hogy hasonlított hozzá. Ez is örömet okozott. Az embernek nem volt művészeti A művész műtermében elképzelése, csinálta úgy, ahogy a mestere tanította, vagy ahogy a közvélemény elvárta: ha az emberek látnak egy portrét, azt igénylik tőle, hogy hasonlítson, és még művészi is legyen. Arany ezt úgy fogalmazza meg a Vojtina arc poeticájában, hogy „Önmagánál szebb, csodás természet/ egy szóval művészet.”. Lemásolni a természetet, ez önmagában nem elég, annak a csodáját is érzékeltetni kell. És a csodát úgy kell megmutatni, hogy az a te megfogalmazásodban jelenjen meg. Ez a művészeti alapelv alakult ki bennem a hatvan év alatt, de nem ezzel indultam. Az ember nagyon sok buktatón, próbálkozáson át jut el valahová, és hányszor előfordul, hogy az ember már-már eljut a kilátástalanság érzéséhez, de ha még ilyenkor is csinálja, abból lesz valami. Egy nagy konfliktusról van szó, amit kezdetben még megfogalmazni sem nagyon tud az ember, csak érzi, hogy amit csinált, az még nem igazi. De hogy mi által válik igazivá? Hát ehhez kell a sok próbálkozás, ádáz küzdelem, amelynek során esetleg fölvetődik benned, hogy „csináljam én ezt?” Az igazi művészek tudomásul veszik, hogy el kell menni az ilyen kilátástalanságig. Az önmagunkkal való elégedetlenség a motorja mindenfajta szellemi tevékenységnek. Mihelyt megelégszel valamivel, abban a pillanatban már megtorpantál, és leszálló ágba kerülsz. Ám a vesztes csatáknak is van tanulsága, és a tanulságok lassanként összegyűlnek. A művészt szüntelenül hajtja valami, hogy neki ezt csinálni kell, nem is tudja, hogy miért. Óriási szerepe van a tanulásnak. Az ember szembesül azokkal az értékekkel, amelyeket az elődei hagytak örökbe. Mindez a saját tapasztalatokkal együtt beépül az ítélőrendszeredbe, de ugyanazt nem csinálhatod, mint az elődök, mert epigonná válsz. Egy keskeny úton lehet haladni, és ezen kell megtalálni a helyes irányt. Ehhez a tehetség, a tanultság és a vérmérséklet alapján juthatsz el. Általuk találhatod meg az ösvényt, amelyen a te utad vezet. Holló Lászlóval többször is volt alkalmam beszélgetni, és egy alkalommal emlékeztetett arra, hogy minden nagy művésznek volt sajátos színskálája. És való bán, ha a legnagyobbakat né zük, mindegyiknek összetéveszthetetlen színei vannak. Ezt a színskálát is meg kell találni, és úgy megfesteni a természetet, hogy abban a te színvilágod is benne legyen. Az ember nem határozhatja el, hogy milyenek legyenek a színei, ez az érzelmi töltéstől függ. A kiállítás mindig gyónásnak számít, az ember gátlástalanul megmutatja önmagát. Réti István, a kiváló magyar festőművész nagyon bölcsen mondta, hogy a műnek hármas tagozódása van: az első, hogy a művész fölvázolja, a második, hogy fejleszti ezt a vázlatot, befejezve azonban csak a néző szívében lesz. BISTEY ANDRÁS
