Új Néplap, 2000. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-23 / 69. szám

4. OLDAL SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL A 2000. MÁRCIUS 23., CSÜTÖRTÖK BBB Jászsági nőnap Meghívót kapott március 10-ére a megye településeinek több nyugdíjasklubja a Jászság fővá­rosából Jászberénybe, nőnapi ünneplésre. A csaknem három­száz vendéget a város polgár- mestere, dr. Magyar Levente meleghangú szavakkal köszön­tötte, mondván, ez az egy nap nem elegendő, az év minden napján megérdemlik a nők a tiszteletet, a szeretet, az ünnep­lést. Az egybegyűlteknek Hagyó Miklós, a megyei nyugdíjas­klubok elnökségének tagja mondott ünnepi beszédet. Ki­hangsúlyozta a nők családban betöltött szerepét, az anyaságot, az összetartást, amelyben példa­kép lehet számára jelen lévő édesanyja. A rendezvényen mű­sorral kedveskedtek a vendégek­nek, amelyben fellépett a Jász­sági Népi Együttes, elhangzott vers és mese, szerepeltek a ze­neiskola növendékei és tanárai, végül a Portelki Pávakör és Cite- razenekar tagjai s egy cimba­lomművész adtak elő szép ös­szeállítást. Ezt követően bősé­ges uzsonnával vendégelték meg a meghívottakat, ahol ehe­tett, ihatott mindenki óhaja sze­rint. A zenét a Lamour együttes szolgáltatta, amely a műsor előtt és utána táncra csábította a meg­jelentek többségét. Minden kö­szönet a rendezőknek, hiszen ráfért a nyugdíjasokra a kedves gondoskodás. Mivel csaknem minden har­madik nyugdíjas özvegyen él, az ilyen szép események emléké­vel könnyebben elviselhető a magány és az időskor is - ame­lyet nem megérni, hanem elvi­selni nehéz. _________MOLNÁR FERENCÉ, SZOLNOK Baross-bál ötödször A szolnoki Gépipari, Közle­kedési Sza,kközép- és Szakkép­ző Iskola Baross Gábor Tagin­tézményében rendezett Baross- bálja az idén is nagy sikert ara­tott. Az immár ötödik éve ismét­lődő hagyományteremtő össze­jövetelen találkoznak az iskola tanárai, diákjai, a szülők és a tá­mogató gazdálkodó szervezetek képviselői. SIMON LÁSZLÓ, SZOLNOK TAGINTÉZMÉNY-VEZETŐ Olvasóink leveleiből válo­gatunk. A kiválasztott írá­sokat - a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszte­letben tartásával - feldol­gozzuk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Az Alcsi is „külterület” Olvasom, hogy a szolnoki Csalló­köz út környékén nincs artézi vi­zük az embereknek. Mi tizen­nyolc éve lakunk az Alcsinak ne­vezett, szintén külterületi részen, és nekünk is nagy problémánk, hogy igen messzire kell eljárnunk vízért. Az itt lakó magányos, idős emberek pedig egyáltalán nem jutnak artézi vízhez, mert nem tudják az utat gyalog és teherrel megtenni. De más bajunk is van. Kértük, fessenek fel egy zebrát a bizton­ságos közlekedés érdekében. Nem sikerült elintézni. Gyereke­inknek nincs egy játszótér. A kör­nyékben nincs zöldség-gyü­mölcs bolt. Nincs egy hangulatos fagyizó, presszó, de kocsmából egy kilométeren belül öt is van. Gyógyszertárunk sincs. Az 5-ös és 5/A-s busz csak félóránként közlekedik. Eddig nem ígértek megoldást, nem kaptunk segítséget A Bulcsú útiak személyes gondja, hogy ez a picike utca a mai napig nincs leaszfaltozva, csapadékos időben nyakig járunk a sárban. De a legszomorúbb ta­lán az, hogy eddig bárhová for­dultunk kéréseinkkel, sehonnan nem ígértek megoldást, segítsé­get. Úgy gondoljuk, kívánságaink nem teljesíthetetlenek és igénye­ink sem túlzottak. Bizakodunk, hogy a mi lakóövezetünkre is odafigyel valaki, és segít gondja­ink megoldásában. ________SZAUTN1R JULIANNA, SZOLNOK V idám est karcagi zeneiskolásokkal A Karcag Zeneoktatásáért Alapítvány vidám far­sangi mulatságát a közönség az előző években is csak felső fokon illette, a mostani azonban minden várakozást felülmúlt. A zeneiskola taná­rai és növendékei ezúttal is meglepték és a szó nemes értelmében elszórakoztatták közönségüket. A gyerekek zeneta­nulásáért tenni akaró nevelők igye­kezete találkozott a lelkes szülők, vállalkozók, iskolával szimpatizáló karcagiak támogatásával. Sokan ajánlottak fel tombolatárgyakat, pénzadományt, küldtek süteményt, segítettek a büfében, az anyagbe­szerzésben, a fuvarozásban. Ilyen­kor lehet érezni, milyen sokan van­nak, akik tenni tudnak és akarnak is egy nemes ügyért. A műsorban fel­lépő tanulók, pedagógusok, hétköz­napi munkájuktól távol eső műfaj­ban is szívet-lelket gyönyörködtető produkcióval szórakoztatták a közönséget. Engedtessék meg, hogy a sok kiváló szereplő közül kettőt név szerint is kiemeljek, akik a szervezés első fázisától a kivitelezésig, a műsor­vezetéstől a sok-sok közreműködésig a legtöb­bet tették, és méltán élvezték a közönség ün­neplését: Plósz Csilla és Varga Edit tanárnőkről van szó. Akik eljöttek az estre, jól szórakoztak, akik nem, sajnálhatják - mint a helyi sajtó és a városi televízió, amelyek távol maradtak az esemény­től. Bízvást állíthatom, hogy ezek a rendezvé­nyek Karcag kulturális életének kiemelkedő ese­ményei, s megérdemelnék a nagyobb érdeklő­dést, figyelmet és megbecsülést. SÍPOS ANTAL, KARCAG AZ ALAPÍTVÁNY KURATÓRIUMÁNAK ELNÖKE A kézművesek és a biztosító kapcsolatáról Lapunk március 13-án megjelent „Áprilistól nincs kézműves kama­ra” című írásához Filvig István, a SIGNAL Biztosító Rt. vezérigaz­gatója az alábbi észrevételt tette: A SIGNAL Biztosító Rt. legna­gyobb részvényese a SIGNAL Un­fallversicherung A. G. a Német Szövetségi Köztársaságban a né­met kézműves kamarák hivatalos biztosítótársasága. Magyarorszá­gon a kézműves kamarák meg­alakulása idején a SIGNAL Bizto­sító Rt. vállalta azt, hogy az ipar­testületeken keresztül anyagi pénzeszközökkel segíti a kézmű­ves kamarák megalakulását, töb­bek között a Jász-Nagykun-Szol- nok Megyei Kézműves Kamara megalakulását is. Ennek érdeké­ben a biztosító pártoló tagként belépett a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Ipartestületbe is. A később megalakult kézmű- | vés kamarákkal a biztosító egy kedvezményes, mindössze 50 Ft/fő/hó biztosítási díjért bal­esetbiztosítási kockázatot vállalt (500 000 Ft/fő mértékig) a ka­marai tagdíjat fizető tagokra vo­natkozóan. A kézműves kama­rának ezen baleset-biztosítási szerződés alapján mindössze annyi kötelezettsége keletke­zett, hogy a kamarai tagdíj ösz- szegéből tagonként havonta 50 forintot átutaljon a biztosítónak, ezzel is szolgáltatást nyújtva tagjainak. Á biztosító külön szolgáltatás­ként vállalata azt is, hogy ugyan­ezen kedvezményes biztosítási díjért a balesetbiztosítási kocká­zatot a kamarai tagok családtag­jaira és alkalmazottaira is kiter­jeszti. A biztosító és a kézműves ka­mara a baleset-biztosítási szerző­dés aláírásakor megállapodott ab­ban, hogy közöttük a szerződés mindaddig érvényes, amíg a kéz­műves kamara által fizetett bizto­sítási díj összege a 7,5 millió fo­rintot el nem éri. Természetesen ez alatt az időtartam alatt a bizto­sító is kockázatban áll. Ez a balesetbiztosítási szer­ződés a kamarai tagok körében országosan közismert és elfoga­dott, hiszen 19 megyei kézmű­ves kamara kötött ugyanilyen vagy ehhez hasonló feltételek­kel balesetbiztosítási szerző­dést. A kézműves kamarák többsége már eleget is tett a bal­esetbiztosítási szerződésben vállalt kötelezettségének, sőt némely esetben azt meg is hosz- szabbították. A cikkben feltüntetett azon ál­lítás, mely szerint a biztosító sze­mélyes adatok rendelkezésre bo­csátását kérte volna a kézműves kamarától, nem felel meg a való­ságnak. A biztosító a kézműves kama­rától csak havi taglétszám-jelen­tést kért. A biztosító káresemény bekövetkezése esetén kérte az el­hunyt kamarai tag nevének és lakcímének közlését, hogy kárté­rítési kötelezettségének eleget tudjon tenni. Az egyesülési törvény és az alapszabály szerint működnek Több mint tizenöt évig voltam tagja a szolnoki Munkás Horgász Egyesületnek. Engem is és a hor­gásztársadalmat is foglalkoztatja- írja levelében Dézsi Zoltán szol­noki horgász -, hogy a Közép- Tisza-vidéki Horgászegyesület Szövetségéhez tartozó Munkás egyesület milyen formában mű­ködik. A tagság többsége nem kap meghívót az éves közgyűlésre. Küldöttközgyűlést is tartanak, de sem én, sem megkérdezett hor­gásztársaim nem tudják, ki és mikor választotta a testületet. Be­számolnak-e a küldöttek a tag­ságnak az általuk befizetett több millió forint felhasználásáról? A szervezett horgászversenyekről nem értesülnek, utólag hallanak a holt-tiszai haltelepítésekről. Ezek miatt - sok társammal együtt - az idén a Munkásból át­léptem a Tisza Horgászegyesület­be, de amikor a holt-tiszai enge­délyt ki akartam váltani, közöl­ték, hogy fizessek még ezernégy­száz forintot halasítás és tagdíj cí­mén, mivel a Tisza egyesületnek vagyok a tagja. Ugyanakkor ta­valy, ha valaki a Holt-Tiszára vál­tott engedélyt, annak árát nem befolyásolta, hogy hol volt tag. Kérdésemre azt a választ kap­tam, hogy a döntés a szövetség elnökéé. Megváltoztak volna a törvények? Az engedély ára el­dönthető egy személyben, s ha valaki kilép a Munkásból, pénz- büntetéssel lehet sújtani, ha van engedélye a Holt-Tiszára, ha nincs? Dézsi Zoltán kérdéseire Jánosi Imre, a Közép-Tisza-vidéki Hor­gászegyesületek Szövetségének el­nöke válaszolt:- A Munkás Horgászegyesület- mint a többi egyesület is - az egyesülési törvény és arra épülő alapszabály szerint működik. Legfelsőbb szerve a küldöttköz­gyűlés. Küldötteit (a küldöttköz­gyűléssé alakuláskor) a közgyű­lés és a különböző helyeken mű­ködő intézményi és üzemi cso­portok választották. Személycse­rénél (pl. lemondás) a küldött- közgyűlés választja az új küldöt­tet, minden harminc tag után egyet. A küldöttek névsora a Munkás egyesület Szolnok, Ady E. u. 24. számú irodájában meg­tekinthető. Az egyesület minden évben két versenyt hirdet, amit közhírei a megyei napilapon és a rádión keresztül. Az értesítés ezen mód­járól is a küldöttközgyűlés dön­tött. Mivel azonban ez nem vált be, ha az illetékes testület is úgy ítéli meg, visszatérünk a „boríté­kos rendszerre”. A holt-tiszai haltelepítés előtt három nappal a halászati fel­ügyelőséget értesítjük, amely minden alkalommal jelen van. Rajtuk kívül a felügyelőbizottság egy-egy tagja és a városi televízió ott van. Egyébként a telepítésről és az azt követő tilalmi időről mindenkor tájékoztatást adunk a sajtón, a rádión és a televízión keresztül. Az alcsiszigeti Holt-Tisza jegy­árait a horgászszövetség elnöksé­ge állapítja meg a tárgyév előtti időszakban. Pénzbüntetéssel senkit nem sújtunk. Minden egyesület csak a saját tagjait szol­gálja ki. Ez nemcsak a Munkás Hor­gász Egyesületnél van így, tehát nem büntetést, hanem tagdíjat kértek a Tisza egyesület tagjától, és azt az ezer forintot, amelyet a horgászszövetséghez tartozó egyesületek minden felnőtt tagjá­nak kivétel nélkül meg kell fizet­nie 1999/2000-re. A SZOLNOKI II. SZ. Óvodai Igazgatóság Árnyas óvodájában az idén is megtartották a „nagyszabású” farsangi mulatságot. Az ötletes jelmezek nagy sikert arattak mind a szülők, mind a gyer­mekek körében. (beküldött fotói A tömegtájékoztató eszközök ro­hamos fejlődésének fényében szemlélve a mai gyermek informá­ciós lehetőségeit, első pillanatban önkéntelenül is arra a megállapí­tásra juthatunk, hogy az írott szó napja - tehát a gyermeksajtóé is - leáldozóban van. A gyermekek többsége már csecsemőkortól kezdve ki van téve a televíziós ké­pek, számítógépek, szimbólumok zuhatagának. Ennek tudatformáló hatását szinte képtelenek vagyunk teljesen felmérni, de tudjuk, hogy annak hipnotikus közvetlensége messze túlszárnyalja minden klasszikus információközlés lehe­tőségeit. A mai gyermeket az értelemkibontako­zás kezdeteitől körülveszik a különböző technikai eszközök. Már az egészen kis gyermek is rájön, hogy ha megnyom egy gombot, kigyullad vagy kialszik a vil­lany, ha elfordítanak egy kulcsot, bein­dul az autó. Van azonban ennek az infor­Leáldozóban az írott szó napja, így a gyermeksajtó is mációs, vagy ha úgy tetszik, oktató-neve­lő folyamatnak egy olyan vonása, amely­re érdemes felfigyelni: ez pedig a komp­lexitás. A televíziós, számítógépes vagy mondjuk úgy, mozgóképi információ fő tulajdonsága, hogy szintetikus. Tehát: képet, hangot, mozgást, gondolatot és ér­zelmet egybe foglaló véginformáció, amely utólagos elemzést, az összefüggé­sek utólagos felismerését várja és feltéte­lezi - ellentétben a klasszikus informáci­ós módszerrel, amely részeket, ismerete­ket, majd összefüggéseket láttat és így képesít szintézisre, analízisre vagy annak megértésére. Ugyanez a helyzet a gyer­mekre zúduló egyéb technikai informáci­ókkal is. A gyermek a jelenségeket elő­idéző összefüggéssornak előbb a végső láncszemét ismeri meg, vagyis a gombot, amelyet meg kell nyomni, hogy valami történjen. A láncolat részeit és a köztük lévő okozati összefüggéseket csak később is­meri meg, tehetsége és érdeklődése sze­rint. És itt van az összefüggés az eddig le­írt jelenségek között. Nem vitás ugyanis, hogy egy teljesen új kultúrának vagyunk szemtanúi, amelyhez az eddigiektől elté­rő információs eszközök állnak rendelke­zésére és amely ennek megfelelő percep- ciós, befogadási metodológiát kíván és épít ki magának. Az sem vitás, hogy az új közlési és befogadási rendszer sokszoro­san hatásosabb az eddigieknél. Hiszen szemtanúi vagyunk a gyermeki ismeret­világ robbanásszerű tágulásának. De tény az is - és ez a témánk szempontjá­ból rendkívül fontos -, hogy ez az új kul­túra csak akkor fog megfelelően működ­ni, ha instrumentáriuma teljes lesz.*A képernyő csak akkor fogja felváltani a könyvet, ha képes lesz átvenni annak va­lamennyi funkcióját. Ettől a szinttől, azt hiszem, még mesz- sze vagyunk, annak ellenére, hogy gom­bamód szaporodnak a házi komputerek és egyéb audiovizuális eszközök. Ezért a napjainkban - a két információs rendszer határán - nevelkedő gyermek szellemi fejlődésének útján szakadék tátong. A szakadék egyik, mindenki számára kön­nyen elérhető oldalán van a komplex in­formációk tömege, a túloldalon pedig, látszólag elérhetetlen távolságban, az analízis, a mélyebb megértés lehetősége. A mai oktatásnak és nevelésnek fel kell ismernie, sőt, fel kell mérnie ezt a szaka­dékot, és segítenie kell, mert e nélkül a gyermek nem juthat át a túloldalra, az analízis, a mélyebb megértés birodalmá­ba, és felületes, szellemi erőfeszítéshez nem szokott, mindent készen váró fél­ember marad. Bármilyen ellentmondá­sosnak látszik, ennek a problémának a megoldására, az egyensúly megőrzésére a jelen pillanatban én nem látok más esz­közt, mint az írásbeliség, az írásbeli mű­veltség fokozottabb hangsúlyozását. Csak így lehet pótolni azt, amit az audio­vizuális informatika még nem nyújthat a tanulónak. Ebből a szemszögből szem­lélve az oktatás-nevelés hatékonyságát, rendkívüli jelentőséget tulajdonítok a gyermekirodalom megismerésének, ol­vasásának, a gyermeksajtónak, amely tartalmát és közlési módját tekintve vala­hol a középúton áll a klasszikus oktatás­nevelés szigorú zárt rendszere és az új információ látszólag rendszer nélkül vil­logó képözöne között. SAFFER VERONIKA MAGISZTER SZOLNOK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom