Új Néplap, 2000. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-18 / 65. szám

TÜKÖR 5. OLDAL IlkMH 2000. MÁRCIUS 18., SZOMBAT MEGYEI Nézőpont Félidőben Jászapátin Egymásnak adják az ország- és pártvezérek Jászapáti kapujának kilincsét. Még felsorolni is nehéz volna, hogy az elmúlt hetekben a nagypo­litika főszereplői közül hányán tették tiszteletü­ket a jászsági kisvárosban. Mondhatnánk, így természetes, hiszen választási csata dúl a településen. Ráadásul a kampány lassan finiséhez érkezik, jövő hét végén ugyanis urnák elé járulnak a polgárok. Ám hallgatva a várost néha falunak neve­ző, messziről jött szónokokat, aligha hihetjük, számukra az a leg­fontosabb, hogyan hívják majd a következő két és fél évben a tele­pülés polgármesterét. Sokkal inkább úgy tűnik, a pártokat saját erejük megméretése vezérli. Tagadhatatlan, jókor jön ez a voksolás, hiszen a kormányzati ciklus félidejéhez érkezett. így a Jászapátin zajló polgármester-vá­lasztás túlmutat a település ha­Ez a választás az erőfitogtatásra is jó alkalom tárain. Pontos képet ad arról, hogy az ellenzékben vagy ép­pen kormányon töltött két esz­tendőben mennyire kopott vagy éppen növekedett meg egy-egy párt népszerűsége. Ezt jelzi az is, hogy szinte az utolsó pillanatban a Békejobb szövetséghez csatlakozott konzervatív szervezetek fel­sorakoztak a független jelölt mögött. No, persze mondhatnánk, hogy a pártok népszerűségéről rend­szeresen készülnek közvélemény-kutatások. Az 1994-es választá­sok óta pedig a politikusok is megtanulhatták, jó komolyan venni az előrejelzéseket. Csak hát a politikai erőviszonyok változását nyomon követő felmérések eredményei nem csak hónapról hó­napra, de gyakran aszerint is változnak, mely cég végezte a közvé­lemény-kutatást. Minthogy az is tény, hogy sokan a szavazófülke magányában máshová teszik az ikszet, mint a közvélemény-kuta­tók kérdőíveit töltögetve. (Ezt bizonyítja a tavalyi székesfehérvári időközi választás, hol az MDF jelöltje a jósolt 3 százalék helyett 11 százalékot ért el.) Ugyanakkor ez a választás az erőfitogtatásra is jó alkalom. Az országban körbehordozott győzelmi trófea lendíthet az adott párt népszerűségén. így pedig valóba nem lehet csodálni, hogy szinte nem múlik el nap egy-egy pártvezető látogatása nélkül. Kérdés azonban, hogy a voksolás igazolja-e majd pártvezetők várakozásait. Jászapáti ugyanis elég kicsi város ahhoz, hogy az embereket a döntésükben, ne a pártszimpátia, hanem a jelölt sze­mélye vezérelje. így elképzelhető, hogy a részvétel sokkal többet árul majd el politikai közállapotainkról, mint a voksolás eredmé­nye. A nagy akarásnak ugyanis félő, hogy nyögés lesz a vége. A po­litika pergőtűz elveheti a polgárok kedvét a voksolástól. Csak re­mélni lehet, hogy a Jászapátin élők józan eszükre hallgatnak, és el­mennek szavazni. Számukra jóval nagyobb a tét, mint a voksokért, a győzelmi trófeáért versengő pártoknak — a városuk jövője. Már a pofon is másként csattan Jászberény A napokban az Európa Klub meghívta Lengyel László politológust, aki ha­zánk aktuális politikai helyzetéről, illetve uniós csatlakozásunk folyamatá­ról tartott előadást. Ezt megelőzően kérdeztük. — Népszerű, divatos ki­fejezéssé vált az EU- komformitás. Mit jelent ez az átlagember szá­mára?- Az embereknek meg kell szokniuk, hogy Európa nagy politikai ügyekben véleményt fog nyilvánítani Magyarországról. Amiről tegnap úgy gondoltuk, hogy az a magyar állampolgárra, vagy a kormányra, vagy az ellen­zékre tartozik, arról az elmúlt idő­szakban egyértelművé vált, hogy Európát is érinti. Ha például vala­ki arra vetemedik, hogy fajgyűlö­letből megverjen embereket, fel­gyújtsa a házukat, az korábban helyi ügynek minősült. Ma egy ilyen cselekmény európai ügynek számít. Éppen a Haider-ügy mu­tatja, hogy a politikának napi ki­hatásai vannak. Ez így lehet Ma­gyarországnál is. Emberjogi kér­désekben nem fognak tréfát is­merni. Ma a kocsmában elcsattant pofon már nem ugyanaz, mint ami tegnap volt. Ha valakit joghát­rány ér, akkor európai intézmé­nyekhez fordulhat. Ezzel együtt az európai intézmények bizonyos politikai kultúrát várnak tőlünk. Az a gyűlölködés, ami a magyar parlamentben jelenleg látható, az Európában nem megy.- Az ország megítélése - ese­tünkben a csatlakozás — nagy­ban függ az adott kormány ma­gatartásától. Ebben a tekintetben hogyan állunk?- Mint országot tekintve gaz­dasági és politikai tekintetben Európa elégedett velünk. Úgy gondolom, hogy a kormányról ldalakult kép nem nagyon jó, vi­szont az országról alko­tott vélemény kitűnő. Hál’ Istennek, hogy ez nem fordítva van. Em­lékszünk rá, volt idő, hogy Európának kitűnő véleménye volt a cseh kormányról, később pe­dig kiderült: Csehor­szág alkalmatlan az eu­rópai csatlakozásra.- A rendszerváltás óta folya­matosan négy-öt év választ el bennünket az uniós felvételtől. Most a 2002-es, 2003-as dátum a favorit. Azzal, hogy az Unióban tárgyalni kezdték a belső szerke­zet átalakítását, reálisabbnak tű­nik az új dátum?- Nem lehet egészen ponto­san megmondani, hogy mikor kerülünk be. Szerintem az unió­ban sem tudják, ráadásul nem is akarják megmondani. Az az elő­nyünk azért megvan, hogy tény­leg nagyon közel vagyunk már a csatlakozáshoz. Egy csomó do­log már most vonatkozik ránk ebben az „előcsatlakozott” for­mában. A nyugat szerintem már ma is itt van, így ilyen értelemben nem vagyunk arra utalva, hogy a na­pokat számoljuk, hogy mikor le­szünk már Európának formálisan is részei. Vihart kavart a praxisjog (Folytatás az 1. oldalról) Az önkormányzat döntése váratlanul érte dr. Barta Zsuzsannát. Az Erdélyből áttelepült doktornő három és fél éve került a községbe, előtte a Hetényi kórház belgyógyászatán, il­letve a nephrológián dolgozott, belgyógyász szakvizsgával rendelkezik.- Nem éreztem ennek a döntésnek az elő­jelét, mert eddig nem voltak nézeteltéréseim az önkormányzattal. A szerződésem február végén járt le, eszembe sem jutott, hogy nem hosszabbítják meg, az különösen nem, hogy még a lejárat előtt felmondják.- Mi lehetett ennek az oka?- Szerintem a praxistörvény. (Ugyanis azt az orvost, aki február 26-án működő praxis­ban, szerződéssel dolgozott, megilleti a pra­xisjog. Ha pedig megkapta a praxisjogot, nem mozdítható el a helyéről, csak szakmai indo­kok alapján. A szerk.) Máskülönben miért volt ilyen sürgős ez a döntés, ha március 1-jén egyébként is lejárt a szerződésem?- Az indoklás szakmai hozzá nem értést, sőt műhibát emleget.- Engem erről nem értesítettek. Azt hit­tem, olyan a viszonyunk az önkormányzattal, hogy jelzik, ha kifogások vannak a munkám ellen. Mindössze két panaszról tudok, ame­lyek a szabadságom alatti ellátást kifogásol­ták. Az önkormányzat vádjai rettenetesen za­varnak és bántanak, annál is inkább, mert nem a szakma írta le.- Ha nem születik meg ez a döntés, meddig tervezte, hogy a községben marad?- Innen szerettem volna nyugdíjba menni.- El akartuk kerülni, hogy a doktornő ná­lunk megszerezze a praxisjogot - fogalmaz­za meg a testület véleményét kertelés nélkül dr. Veres Nándor polgármester. — A képvise­lő-testület többsége úgy látja, hogy sok olyan eset történt, amikor joggal felmerül a gyanú, hogy szakmailag nem megfelelő munkát vég­zett a doktornő.- Miért nem vizsgáltatták ki ezeket az ese­teket?- Mert az orvosnő emberileg szimpatikus volt, nem akartuk fegyelmivel kezdeni, türel­mi időt adtunk neki. Arra számítottam, hogy ő is belátja hibáit. Azt is el kell mondanom, hogy nehezen elfogadható, hogy egy önkor­mányzat minden alkalmazottjáról kimond­hatja az alkalmatlanságot, a mérnökről, a vil­lanyszerelőről, de az orvosról nem. Szerin­tem itt érdekek ütköznek. Az önkormányzat­nak az az érdeke, hogy a lakosságnak minél jobb ellátást biztosítson, a háziorvosnak meg az, hogy minél nagyobb jövedelemre tegyen szert.- Az orvosi kamarának az az álláspontja, hogy a testület ezzel a döntéssel garantáltan biztosított orvosi ellátás nélkül hagyta a falut.- Ez nem így van, mert megvolt a helyettesítésre alkalmas nyugdí­jas orvosunk, aki a kamara nyomá­sára végül nem vállalta el, ezért kértük az ÁNTSZ-t a helyettesítés kijelölésére. A faluban közben aláírásgyűj­tésbe kezdtek. Az 1800 lakosú köz­ségben közel 800-an írták alá, hogy elégedettek a háziorvos tevé­kenységével, és a döntés visszavo­nását ajánlják a képviselő-testületnek. Az egyik kérdőívet Kiss Zoltánné hordta körbe:- Szerintem a falu lakosságának 80 száza­léka meg van elégedve a doktornővel. Az itt élők attól félnek, hogy orvos nélkül mara­dunk, vagy attól, hogy rosszabb szakember jön ide. Szerintem a döntés előtt a képviselők­nek meg kellett volna kérdezni a lakosságot, hogy mi akarunk-e másik orvost. Nádas Emilné, nyugdíjas orvosasszisztens, képviselő, aki a szavazáskor tartózkodott:- Nekem még mindenki nagyon jó véle­ménnyel nyilatkozott a doktornőről. Engem azok az érvek, amelyeket ellene felhoztak, nem győztek meg. A szakmai alkalmasságát pedig sem én, sem a testület nem vagyunk il­letékesek megítélni. Ha problémák voltak ve­le, azt jelezni kellett volna már korábban az orvosi kamarának. Nem értek egyet ezzel a döntéssel ma sem, és a községben is ez az ál­talános vélemény. Mezei Pál képviselő azok közé tartozott, akik igent mondtak a szerződés felmondásá­ra. Ám hajlandó megváltoztatni álláspontját:- A szavazásnál nem vezéreltek személyes indulatok, a körzetemben lévő emberek véle­ményét próbáltam érvényre juttatni. Az alá­írásgyűjtést figyelembe kell venni, mert a döntésnek szinkronban kell lenni a község akaratával. Dr. Barta Zsuzsanna a Magyar Orvosi Ka­mara megyei szervezetéhez fordult érdekei­nek védelmét kérve. Dr. Rudner Ervin, a ka­mara megyei elnöke:- Egyértelműen a praxisjog megszerzésé­nek megakadályozását látjuk az ügy mögött. A szerződés felmondásának indoklása nem állja meg a helyét. A törvény ugyanis lehető­vé teszi, hogy ha bejelentkezett az orvos a háziorvosi szakvizsgára, an­nak megszerzéséig is dolgozhat. A szakmai megítélésre vonatkozó ki­tételt pedig vissza kell utasítani, mert ezt csak a szakma ítélheti meg. A doktornőnek nem volt fe­gyelmije, etikai vétsége, ellene folyó vizsgálat, és most sincs. Az önkor­mányzat nem fordult az orvosi ka­marához ilyen jellegű panasszal. A másik probléma, hogy a törvény biztosítja a kamarának a véleményezési jogát a házior­vosokkal való szerződés megkötése, illetve felmondása előtt. Az önkormányzat nem kér­te ki a kamara véleményét. Erről faxon értesí­tettük a polgármestert, időpontot javasolva a találkozásra. A polgármester nem válaszolt a megkeresésünkre. Dr. Veres Nándor szerint a kamara által ja­vasolt időpontban, március 6-án várta a ka­mara képviselőjét, de az nem jött el. A kama­ra véleményezési jogáról az a meglátása, hogy az önkormányzat ki fogja kérni a kama­ra véleményét. Az orvosi kamara a közigazgatási hivatal­hoz fordul, és dr. Barta Zsuzsanna érdekeinek képviseletére felkérte dr. Tiborcz Attila ügyvé­det. Dr. Tiborcz Attila:- Álláspontom szerint, ha volt szakmai ki­fogás, állampolgári bejelentés az orvosnő el­len, arról kötelességük lett volna a kamarát értesíteni. Kértük a közigazgatási hivatalt, vizsgálja felül az önkormányzat döntését, hogy a törvényesség szempontjából megfelel- e. Ugyanakkor pert indítunk a szerződés fel­mondásának jogellenessége miatt. ___________________________________________PAULINA ÉVA A z erő és a szépség diadala Az Ezeregyév meséi a szolnoki Szigligetiben El lehet-e táncolni a históriát? Igen, ha van hozzá elegendő fan­tázia, és vannak táncosok, akik képesek rá. Nos, itt most megvan mindkettő: Román Sándor határ­talan képzelőereje, valamint a szolnoki Táncszínház kibővített társulatának fölényes tudása ­tokban, példa rá a háború képé­nek megindító szomorúsága. Madáchi ihletésű táncjáték ez, kemény, „rockos” kivitelben, amely akárcsak a Tragédia, a te­remtéssel indul - így kapcsolván a magyarságot az emberiség nagy családjába is -, majd az Úr és Lu­szereplők mindig korhű, pompás kosztümökben, a rendezés gaz­dagon alkalmazván a show lát­ványelemeit. De ami a legfőbb: a táncosok magával ragadó, együt­tes munkája! Igen, munkája, mert nem akármilyen fizikai erőfeszí­tések árán születik meg a varázs­A táncshow egyik emlékezetes pillanata FOTÓ; CS. I. amely létrehozza a csodát, egyet­len estén bejárhatjuk velük né­pünk, hazánk történelmének je­lentős tájait. És nem holmi nem­zetiszínűre festett, pántlikázott utazás ez - küzdelmekben tob­zódó, ám némi humort sem nél­külöző érzelmi vándorlás az egy­mást követő korokon át, a hon­foglalástól szinte napjainkig, s amelynek során felemelően mél- tóságos pillanatokban éppúgy ré­szesülünk - lásd akár a koroná­zás —, mint fájdalmas mozzana­cifer vetélkedésével folytatódik, amit aztán az első emberpár meg­jelenése követ - a jól ismert bib­liai mítosz szerint. Innen Ádám és Éva „átugorván” sok-sok száza­dot, egyszerűen a magyar históri­ába csöppen, őseink közé, hogy azután az epizódok, „mesék” so­rán más-más alakban jelenjenek meg, a Tragédiához hasonlóan. Logikus - dramaturg Morcsányi Géza -, jól követhető, történelmi ismereteinkhez nagyvonalúan igazodó táncképek sorjáznak: a lat, vállalván olykor a táncosok artistákat megszégyenítő ugráso­kat is, ami rendkívül imponáló. A táncnak sokféle mozgásesz­köze van, ami itt jólesően megál­lapítható - még egy laikus szá­mára is -, a koreográfus a magyar história megidézéséhez a magyar néptánc kincsestárából merít, on­nan építkezik a stilizáció jegyé­ben. Nem illusztrál, hanem kife­jez, a háremjelenetben például a női kiszolgáltatottságot, a díszes palástban a királyi méltóságot, a hitre térítést apácákkal oldja meg, ötletesen és kedves humorral. Es sorolhatnánk a kifejező képeket, illetve „meséket”. Felforrósodó érzelmek, sister­gő indulatok, amit Rossa László stílszerű zenéje csak fokoz. Nincs itt megállás, akárcsak a történe­lemben, mely tudjuk, küzdelmek szakadatlan folyamata, szágul- dunk, dübörgünk át a különböző korokon, hogy aztán végül meg­pihenjünk mi is, kissé fáradtan a táncosokkal együtt, akik megbé­kélvén maguk is a világgal, elte­rülvén a földön, odatelepednek, odahúzódnak Teremtőjükhöz, mint békés nyáj az ő pásztorá­hoz. A táncosok? Legszívesebben nagy betűvel írnám ide mindany- nyiuk nevét: remekelnek! Közü­lük mégis kiemelném Görög Zol­tánt, Hámor Józsefet, Horváth Mónikát, Sátori Júliát, Torma Zsoltot - mint angyalokat -, Jászka Erikát, Kárpát Attilát, Kin­ézel Józsefet, Nádas Juditot, Pál- maffy Barbarát - őket pedig mint ördögöket. Külön szólnék a táncos Román Sándorról, aki a teremtőt teremti meg groteszkes mozgással, mu­latságosan, a profanizáló paraszti folklór szellemében. Igen karak­terisztikus, férfias Ádámot hoz Vári Bertalan (akit egyébként most tüntettek ki Harangozó-díj- jal), Pintér Ágota Évájában pedig ott van a női nem minden szépsé­ge, bája, libben-lobban, szárnyal, akár egy földre szállott angyal, míg Boda János Luciferje hatal­masan ördögi. Lenyűgöző, káprázatos, retten­tően gyönyörűséges táncshow ez - kivételes művészi teljesítmény —, melynek végén méltán tör ki a siker tapsos vihara a nézőtéren. VALKÓ MIHÁLY

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom