Új Néplap, 2000. február (11. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-09 / 33. szám

6. OLDAL TÜKÖR 2000. Február 9., szerda A szőke Tisza fekete napjai három üzlet is rendelkezik bősé­ges zacskósvíz-készlettel. A vízért sorban állók közt nem volt össze­tűzés, és pánikhangulat sem ta­pasztalható a településen. Mátrahegyi Tamásné újszászi jegyző szavaiból kiderült: a vízki­vétel itt is problémamentes, még sorban állás sem jellemző a két, elosztócsövekkel felszerelt, fúrott kút környékén. A lakosság és az intézményvezetők tájékoztatása megtörtént, és folyamatosan zaj­lik, amennyiben új információról adhatnak hírt a város vezetői. Az intézményhálózat működése vár­hatóan zavartalan lesz, a konyhá­kon azonban jobbára csak egytál­ételeket készítenek a kritikus idő­szakban. Az üzletek egy része és az önkormányzat is rendelkezik elegendő zacskósvíz-készlettel, ám ezeket takarékosságból egy­előre csak a legszükségesebb ese­A szolnoki Tisza-hídon és a parti sétányon emberek százai figyelték aggódva a folyón levonuló szennyáradatot (Folytatás az 1. oldalról) Nagy István, a Kötivízig igazgató­ja tájékoztatójában elmondta, hogy a Tiszán levonuló cianid- szennyeződés a Tisza-tavon nem jutott el az oldaltározókba. Ezek­ben az élővilág gyakorlatilag érin­tetlenül megmaradt, az élő me­der, illetve az alsó és felső szakasz ökoszisztémája pedig várhatóan gyorsan regenerálható. A folyó középső szakaszán ugyancsak nem megy ki a holtágakba a szennyezett víz. Sikeresek voltak a kiskörei tározóban végrehajtott vízkeverési műveletek, mert a szennyezett víz felhígult és ho­mogénebb lett. Beszámolt arról is, hogy a szennycsóvát bódult, elpusztult haláradat követte. Az elhullott halak hétfő éjjel 11 óra­kor érték el a kiskörei vízlépcsőt, azonban ekkor olyan köd és víz­sebesség volt, ami miatt tilos volt a vízen dolgozni. Ez a haltömeg ma hajnalban haladt át Szolno­kon. Nagyon sok haltetem kivető­dött a partra a tározónál, ennek a begyűjtése tegnap elkezdődött. Azonban arra számítani kell, hogy a rengeteg elpusztult állattól nem lehet megtisztítani a folyót teljes mértékben annak magyar- országi szakaszán, sőt a későbbi­ek során is találkozhatunk majd a mostani cianidszennyezés miatt elpusztult halakkal. A sajtótájékoztató végén Ka­posvári Kázmér, a Szolnoki Víz- és Csatornaművek Koncessziós Rt. elnök-vezérigazgatója megerő­sítette, hogy a fő szennyezőhul­lám levonulása hat-nyolc órán be­lül megtörténik. Szolnokot ez szerda hajnal 2 és 6 óra között érintette. Mint hangsúlyozta, a szennyeződés mértéke a levonu­láskor nem fogja meghaladni a 3 milligramm/liter értéket, és eb­ben az időszakban a vízmű nem vesz ki nyersvizet a Tiszából. A vezérigazgató szerint a levonuló szennyezett víz ma délutánra éri el az 1 milligramm/ liter értéket. Nem volt szándékosság Lapunk munkatársának sikerült telefonon elérnie Nagybánya al­polgármesterét, Szaniszló Józse­fet. Mint ismeretes, nagybányai székhelyű az a cég, ahonnan a ci­ánszennyeződés bekerült előbb a Zazarba, majd a Láposba, innen pedig a Szamoson keresztül a Ti­szába. Az elsőként lapunknak nyilat­kozó alpolgármester elmondta, végtelenül sajnálja a történteket, és mély szomorúság tölti el, ami­ért is Szolnokon, Nagybánya test­vérvárosában ilyen lehetetlen helyzetet idézett elő a szennyező­dés. Maga is folyamatosan követi a magyarországi híreket, és min­denről pontos, friss információk­kal rendelkezik. A baleset körülményeiről az al­polgármestertől megtudtuk, a ro­mán-ausztrál vegyes tulajdonú cég a legújabb ausztrál technoló­giát használja. A vállalkozás a ko­rábbi ércbányászatból keletkezett meddőhányókat újra átmossa a bennük lévő, még hasznosítható színesfémek kinyerése érdeké­ben. Tudomása szerint ezekből a meddőhányókból 8 tonna ara­nyat, 52 tonna ezüstöt, és egyéb fémeket nyerhetnek még ki. A szennyeződés úgy került a folyó­vizekbe, hogy a ciánt — amit egyébként a zárt technológiában újrahasznosítanak a kinyerés so­rán - ülepítő hatalmas medence töltésén a rendkívül kemény téli időjárás hatására törésvonal kelet­kezett, amit az olvadás kimosott, így a gát megcsúszott. Az alpol­gármester hangsúlyozta: meg van győződve arról, hogy nem volt szándékosság az ügyben. A válla­lat - amelyet tudomása szerint az ősszel láttak el olyan menetrend­del, ami a környezetvédelmi teen­dőket meghatározza — tevékeny­ségét leállították, és a mellesleg nem is Nagybányán, hanem a tő­le pár kilométerre levő Hagymás- Iáposon történt baleset körülmé­nyeit kormányszinten vizsgálják. Azt is megtudhattuk Szaniszló Jó­zseftől, hogy felveszi a kapcsola­tot Szolnok vezetőivel, és meghív­ja őket, a helyszínen szerezzenek tapasztalatokat a körülmények­ről. Egy kis adalék a tisztánlátás vé­gett: az alpolgármester szerint Nagybánya Európa harmadik leg­szennyezettebb városa, és arra a kérdésünkre, hogy hogyan néz­het ki a városon átfolyó Zazar, amibe belezúdult a százezer köb­méternyi ipari víz, a következőket válaszolta: ilyen szennycsatornát maga még nem látott... Nehéz napok elé néznek Tószegen is Az ivóvízellátás terén a megye- székhelyhez hasonló helyzetben van hat település. Ezek közül né­hány helyen az óvintézkedésekről érdeklődtünk. Bodács István, Rákóczifalva polgármestere elmondta: a köz­ségben is összehívták az intézmé­nyek vezetőit, hogy megvitassák a legfontosabb teendőket. Az egyik legnehezebb feladatot a több mint 600 személy étkezését biztosító főzőkonyha biztonságos vízellátá­sa jelentette. — Szerencsére a zacskósvíz-el- látás rendszere jelesre vizsgázott, hiszen a konyha igen gyorsan hozzájutott a szükséges tartalé­kokhoz — hangsúlyozta a vezető. Az intézmények várhatóan — kellő elővigyázatosság mellett — tovább működhetnek, egyedül a bölcsődés gyermekek szüleit kér­ték meg arra, hogy a kicsiket, ha van rá mód, lehetőleg tartsák ott­hon néhány napra. Rákóczifalva egyetlen artézi kútjára több kifolyót szereltek, és A Zagyván úszkáló hattyút többen igyekeztek „figyelmeztetni”, hogy ne ússzon a Tisza irányába Minden halfajt pusztulás fenyeget Közép-Kelet-Európa történetének eddigi legnagyobb mértékű halpusztulását okozza a Tiszán átvonuló ciánszennyeződés — vélekedett Pintér Károly, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Vadgazdálkodási és Halászati Főosztályának ve­zetője. A szakember elmondta: a jelenlegi természeti katasztró­fát leszámítva Magyarország - és egyben Közép-Kelet-Európa — legnagyobb halpusztulása az 1991-es balatoni tömeges an­golnapusztulás volt. Az akkori szennyeződés azonban csupán egy fajra korlátozódott, míg a Romániából érkező ciántartalmú Tisza és Szamos az egész ökoszisztémát károsítja. A főosztály- vezető rámutatott: míg az első napokban a halpusztulás csak néhány fajt érintett, mostanra bizonyossá vált, hogy az összes halfajt, köztük a védett fajokat is veszély fenyegeti. A halpusztu­lás pontos mértékének felméréséhez a szennyeződés levonu­lásától számítva legalább 2-3 hónap szükséges, ám annak nagyságrendje biztosan eléri majd a több ezer tonnát - állapí­totta meg Pintér Károly. ■________________PERCZE MIKLÓS __________________ T úl az Óperen cián Próbálom korlátok közé szorítani felháboro­dásomat, de nem sikerül! Hogy is sikerülhet­ne, hiszen az életről van szó! Az életről, amit magában hordoz, amit létével évszázadok, évezredek óta ne­künk adott, itatva állatainkat, kifeszítve a halászaink hálóit, fűzfavesszőt adva kosarainkhoz, hűs habokkal és madárcsicser­géssel gondűzővé téve pihenésünket. Igen, a szeszélyesen csá­bos szőke hölgyről, a Tiszáról mesélek, amely, vagy talán aki soha nem csalt meg bennünket addig, ameddig hűek voltunk hozzá, addig, ameddig nem háborgattuk meg a maga által meg­szabott, s drákói szigorral védett törvényeit. Ha arra tereltük, amerre nem szeretett volna menni, ha elvettük tőle, ami neki járt, akkor büntetett! Kártyavárként lerombolva korlátáinkat, ha kell, töltéseinken is átlépve szerezte vissza jussát. A jó szülő fe­lelősségével, mert tudta: csak úgy tud életet adni, ha maga is életben marad! Halainak, madarainak, tündérrózsásan szép fló­rájának, az általa öntözött mezőnek, a szivárgók és búvópatak­ok mesevilágának, s nekünk, embereknek! A monda szerint azért lett ilyen kanyargós, mert a szegény ember éhes szamara élelem után kutatva girbén-gurbán húzta meg az utána kötött ekével a medret, amit aztán a jó Isten vízzel töltött meg. Hogy a partokon generációk élhessenek meg a víz kincseiből. Ebbe csepegtetett mostanság mérget a felelőtlenség, haraggá szítva az én indulataimat is. Látom azt a kutyás gazdát, aki ökölbe szorított kézzel, szemében értetlenséggel nézte végig hűséges négylábú társa haláltusáját. Látom a gátőrháznál azt az őzikét, amelynek nem csak a szomját, hanem az életét is (ki) ol­totta a gyalázatos felelőtlenség. Hallom a síró horgászt, s mind­azokat, akik a vergődő kopoltyúsok, a tonnányi haltetem és a madáráldozatok láttán dupla adag ciánt kívánnak a folyó kétlá­bú gyilkosainak. Tudom, észvesztő a fájdalmuk, tehetetlen a dühük, s azt is, hogy az elkeseredettség, reményt vesztett hitük teszi ilyen kegyetlenné az ítéletüket. Olyan bíróság ez, amely­nek ítélőszéke tagjaiból a látvány oltotta ki a bűnbocsánatot. Lehet-e csodálkozni az indulatokon, ha a szakértői jóslatok sze­rint is jó húsz év kell ahhoz, hogy a Tisza visszaszerezze sze­szélyesen csábos szőkeségét, mert ékszerdobozából valakik ki­lopták a flóráját és faunáját tápláló hitet. Ülök a folyóparton, s nézem, hogy úszik lefelé a szenny, amiben még vergődik az élet, bízva abban, hogy nem hagyja cserben az őt éltető Tisza. Csalatkozni talán nem is marad ide­je, hiszen hitét gyorsan megöli a cianid. Kár, hogy nem tudom elmondani nekik, hogy a Tisza hű maradt hozzájuk, próbálta megmenteni szeretett gyermekeit, de nem tudta, mert becsap­ták. A hátba támadott „édesanya” most fájdalmas keserűséggel vezeti le a mérgét, s mint túlélő, összeszorított fogakkal foga­dalmat tesz: csak akkor szül új életet, ha nem öljük meg azt, amit ő nekünk jó szívvel adott! Halat, vadat, s mi jó falat, a pi­hentető hűs habokat, a fákat, a virágokat, s a napfényt, amit a héten elzárt előlünk az emberi sötétség ma még névtelen, bün­tetlen hercege... A város egyik óvodájában a gyerekek lavórban, fertőtlenítős vízben mosnak kezet, miután a csapokat elzárták tekben és mennyiségben osztják ki. Papp István, Tószeg polgár- mestere úgy vélte: az utóbbi bő két esztendőben alig akadt termé­szeti katasztrófa, amely elkerülte volna a települést. A cianidszennyezés megdöb­bentő következményeit fájó szív­vel kísérik figyelemmel a folyó minden szeszélyét ismerő és megbocsátó helybeliek is. A tele­pülés négy artézi kútja mellett laj­tos kocsikból is képesek ellátni a szükséges vízmennyiséggel a la­kosságot. A település azonban nehéz na­pok elé néz, hiszen a Tisza lassú áradása miatt el kellett torlaszol­niuk a Tószeget keresztülszelő, úgynevezett közös főcsatornát. Itt ugyanis 450 centiméteres tiszai vízállás felett a folyóból a község felé áramlik a víz, amely így cián- szennyezéssel veszélyeztetné a környék menteden területeit, sőt akár a kerteket is. A homokzsákokból épült tor­lasz mindezt megakadályozza, ám eközben elzárja a településről kivezetendő, jelentős mennyisé­gű belvíz útját is.- Mindez néhány napig nem okozhat nagyobb problémát, mi­vel addig csupán a csónakázótó töltődik fel az összegyűlt belvíz­zel. Ezután viszont minden a ci­ánszennyezés levonulásának se­bességétől függ, hiszen nekünk a lehető leggyorsabban meg kellene szüntetnünk a csatornán épített torlaszokat ahhoz, hogy a belvíz lefolyását a Tisza felé idejében biztosíthassuk - vázolta a telepü­lés szorongatott helyzetét a pol­gármester. Különleges rendőri szolgálat A rendőrség a kialakult helyzetre való tekintettel speciális szolgála­tot lát el a megye Tisza menti te­lepülésein - tájékoztatta lapunkat Lengyel György alezredes, a me­gyei rendőr-főkapitányság sajtó­főnöke. Bár ez idáig semmi olyan nem történt a szolnoki, illetve a más helységek ivóvíznyerő helye­in, amely aggodalomra adhatott volna okot, a rendőrség mégis fo­kozott járőrszolgálatot lát el az említett, sokak által látogatott he­lyek környékén. A tapasztalat az, hogy az artézi vízért esetlegesen sorban álló emberek higgadtak, türelmesek egymással, rendbon­tásnak nyoma sincs. Ugyanígy se­gítenek a rendőrök abban, hogy Szolnokon a Puskás körúton üzembe helyezett ivóvízzacskó- zó üzem zavartalanul működhes­sen. Mivel a Tiszán halászati és a horgászati tilalom van érvényben, a folyó mentén is járőrszolgálatot látnak el annak érdekében, hogy a legkisebb esélye legyen annak, hogy bárki is halat fogjon ki a víz­ből. Lengyel György elmondta: a rendőrség a vízszennyeződésből adódó rendkívüli feladatait a ve­szély elmúltáig folyamatosan el­látja. Az összeállítást készítette: Baranyi György, Bugány János, Tóth András, Horváth Győző. Fotó: Csabai István.

Next

/
Oldalképek
Tartalom