Új Néplap, 2000. február (11. évfolyam, 26-50. szám)
2000-02-03 / 28. szám
4. OLDAL A POSTÁJÁBÓL 2000. Február 3., csütörtök '^||| SZERKESZTOSEG Legyen vagy ne legyen? Gyermekkoromban szívesen játszottam katonásdit, és nagyon szerettem a történelmet is, mert elődeink nagy győzelmei büszkévé tettek. A régi időkben egy valamirevaló leány csak olyan fiúhoz ment férjhez, aki kitöltötte a katonaidejét. A házasodás feltétele a fiúknál szintén az volt, hogy katonaviselt legyen. Az én időmben nemigen akadt olyan fiatalember, aki fizikai állapotát tekintve ne ütötte volna meg a mércét, pedig a háborús nyomorúság okot adhatott volna erre. Erőtlen, satnya, alultáplált, testileg-lelkileg alkalmatlan ifjút nem is ismertem környezetemben. A katonaságot „kijátszani” szégyen volt, pedig akkor nem kilenc hónap szolgálatot jelentett. A mai fiatalok állóképessége és lelki egészsége siralmas. Kis túlzással azt is mondhatom, rosszabb, mint egy vesztes csatából hazatérőké. Sok közöttük a házas is, többségüknek már gyermeke is van. Ma választhat az ifjú, hogy fegyvert fog, avagy polgári szolgálatos lesz. Maholnap pedig meglehet, hogy már ez sem így lesz, mert most éppen arról folyik a vita, hogy ne sorkatonai, hanem önkéntes, illetve hivatásos legyen a magyar hadsereg. En meg nem tudom mondani, mi volna jobb: ha maradna a sorkatonai szolgálat, vagy ha önkéntesekből és hivatásosokból állna a hadsereg. Ezt döntsék el a szakértők. A sorozás mellett szólna az, hogy a fiatal fegyelmet, kitartást, kötelességet tanulhat. Ellene szól viszont személyes katonai élményeim, amitől a mai napig sem szabadultam meg, pedig igen régi, 1941 őszéhez kötődik. (Igaz az is, nem akármilyen idők voltak azok!) Ezekben a viharos esztendőkben a testi felkészítésemmel vajmi keveset törődtek, annál többet a lelkivel — s a hadbíróság állandó emlegetésével. Mi, frissen bevonult kiskatonák aláaknázott utakon jutottunk el a Donhoz. Nem volt egyszerű beletörődni a sorsba, látva a sok borzalmat. Én élve megúsztam. De sokan vesztek ott el. Kalandos körülmények között haza is vergődtem valahogy. De sem akkor, sem később, amikor szelídültek az élmények, egy percig sem éreztem hősnek magam. M. J., SZOLNOK A körülményeken kell változtatni Olvastam a lapban, hogy a megyei gyámhivatal vizsgálatot indít a szülők, illetve a helyi gyermek- védelmi szervek ellen, hogy tisztázza, a szülőkön kívül terhel-e még valakit (és ha igen, kit és milyen mértékben) felelősség a ti- szabői tragikus gyermeksérülés miatt. Ahhoz, hogy a vizsgálódó az ügyben tisztábban lásson, itt kellene élnie a településünkön, hogy legyen összehasonlítási alapja, mi a különbség Tiszabő és Szolnok között. Igaz, hogy a törvények és rendeletek egyformán vonatkoznak községre és városra, mégis úgy gondolom, hogy a községi és a városi gyámhivatal között óriási különbség van. Más szempontok befolyásolják a veszélyeztetettséget Szolnok városában, mint Tiszabőn vagy a közeli településen, Fegyverneken. Tiszabő lakosságának 85-90 százaléka jóval a létminimum alatt él. Az érintett szülők 1999 őszén megpróbáltak elszakadni a szülői háztól, de pénzükből csak „olyan” lakásra futotta... Nemcsak a szülők a felelősek a patkányinvázióért, hanem a település egész lakossága. Főleg azok, akik intenzív állattartással foglalkoznak. Vannak közöttük olyan személyek is, akik a felgyülemlett istállótrágyát évekig nem hordják el az udvarukról. De van olyan is, aki rideg szarvasmarhatartással foglalkozik. Ezek az állattartók sajnos a település központjában tevékenykednek. Patkányirtásra nem fordítanak egy fillért sem. Lakóhelyünkön fűrészüzem is működik, ahol szaporodik a fűrészpor. A falutól 150-200 méterre, a szarvasmarhatelep mellett, hatalmas trágyadomb van. Kérdezem én, ki a felelős az elszaporodott patkányokért? Az önkormányzat? A helyi gyámhivatal? Nem, kérem, hanem azok a gazdálkodók is, akik a gondatlanságukkal nagyban hozzájárulhattak az elfertőzéshez. Az önkormányzat, azért, hogy a patkányok és más rágcsálók ne szaporodjanak el, több alkalommal is fordult a tiszti főorvoshoz és más szakhatósághoz segítségért, de ők sem tudták a gazdálkodókat rávenni a megfelelő hozzáállásra. A kiszabott büntetés kifizetése után maradt minden a régiben. Ne felelősök keresése legyen a cél, hanem a fertőzőgócok megszüntetéséhez kapjon hathatós anyagi és erkölcsi segítséget az önkormányzat, hogy egy ilyen tragédia ne ismétlődhessen meg. Bízom abban, hogy a gyámhivatalnak nem az a szándéka, hogy a gyerekeket és a szülőket egymástól elszakítsa, amikor együtt is élhetnek. Jelenleg negyvenkét veszélyeztetett gyerek van a községben, de ha az itt lakók szociális helyzetét és lakáskörülményeiket vizsgáljuk, akkor a veszélyeztetettek száma eléri (841 gyerekre vetítve) a 60 százalékot is. NAGY RUDOLF, TISZABŐ A LUNGO DROM ÉRDEKVÉDELMI CIGÁNYSZERVEZET TAGSZERVEZETÉNEK ELNÖKE Búcsúztató a vendégfogadóban Rangos esemény színhelye volt a szolnoki MÁV-uszoda vendégfogadója. A Járműjavító életében hagyomány, hogy a több évtizedes munka után nyugdíjba vonuló munkatársaktól ünnepélyes keretek között búcsúznak el. A gyáregység vezetői és a munkatársak ezúttal Szabó Ferenctől (képünkön a sorban a második), a kocsijavító gyáregység belső szerelőjétől búcsúztak nyugdíjba vonulása alkalmából az ebéddel egybekötött, zenés összejövetelen. Az ünnepeltet üzemvezetője köszöntötte, méltatva munkásságát, szakmai hozzáértését. A vidám, jó hangulatú találkozón a munkatársak, kollégák felidézték a nehéz munkával töltött évek emlékezetes eseményeit is — és természetesen nem maradt el a közös éneklés és a tánc sem. Ki választ elnököt? Olvasóink leveleiből válogatunk. A kiválasztott írásokat - a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - feldolgozzuk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Változatlanul nem csak engem, másokat is foglalkoztat, ki választ köztársasági elnököt. Sokan szeretnénk, ha az első közjogi méltóságot a nép választhatná. Köztársasági elnökünk is a népszavazás mellett van. Úgy tudom, a kormány a parlament mellett döntene. Egy időben gyakran hallhattunk pártvéleményeket, hogy népszavazás kell, de erről ma már szó sincs. Nem lenne szerencsés ugyanis, ha ebből politikai vihar kerekedne. A külföldnek rólunk alkotott képét bizonyára nagyban befolyásolja az is, hogy ebben a kérdésben hogyan döntünk. Aki ma odafigyel a politikára, akár arra a következtetésre is juthat, hogy a koalíciós kormányban a kisebbik párt maga alá akarja gyűrni a nagyobbi- kat. Csak remélhetem, hogy még időben megismerjük az elnökjelölteket, és ez év nyarán bebizonyíthatjuk, népünk felelősen tud választani. ________________SZŰCS KÁLMÁN, JÁSZBERÉNY Disznóság! Ami mostanában a paraszttal történik, az már több mint disznóság. Nem fizetnek a tejért 6 hónapra, a sertésekért 60 napra, sokan a nyáron aratott búzáért még most sem kapták meg a pénzüket. De így van ez a kukoricával, napraforgóval, és sorolhatnám hosszan. Tavaly a nagy súlyú, illetve vízidisznók felvásárlási árát a Földművelésügyi Minisztérium 193 forint alapárban határozta meg, de törvényben nem adta a vágóhidak és felvásárlók tudtára. Mert mi történik? Átveszik ugyan a sertést 193- ért, de járlatlevélért, állatorvosi vizsgálatért, krotáriáért, mérlegről lehajtásért levonnak az átvételi árból, plusz még leszámolnak a súlyból 5-6 kilót. Török- szentmiklósról Zalaegerszegre sertésenként 3500 forint szállítási költséget terhelnek a gazdálkodóra. Kérdezem: ki gondolja komolyan, hogy megvalósult a beharangozott, de soha nem ellenőrzött 193 forintos felvásárlási ár? Ma egy átvevő teljesen szabad kezet kap. Úgy veszi a disznót, a hízómarhát, a birkát, a csirkét, ahogy akarja. Nem fogja semmilyen törvény vagy szabály. Jót nevet a markába. Hatvan nap múlva kifizeti (ha egyáltalán kifizeti) a parasztnak, ami jár, addig akár be is teheti a milliókat a bankba, kamatozni. Ki ellenőrzi a bizonylati fegyelmet? Hol működik az „adó- rendőrség”? Milyen biztosítéka van a termelőnek arra, hogy a pénzét időben megkapja? A késedelmes fizetésért neki miért nem jár kamat? Az ország két részre szakadt. Van gazdagság és szegénység. Ez utóbbi a magyar parasztot nagyon, de nagyon sújtja. Becsaptak bennünket. De hiába kesergek én ezen, hisz nagyon is igaz az a mondás: A kutyaugatás nem hallik az égig. BORBÉLY SÁNDOR, TŐRŐKSZENTMIKLÓB Kevesebb a bérük, mint a vasutasoknak Sok kritikát hallottam az utóbbi időben a kórházi állapotokról és az egészségügy dolgozóiról, így érthető, hogy szorongva léptem át a kórház kapuját. Azonban rendkívül kellemes csalódás ért. Rögtön átestem a szükséges vizsgálatokon, és mire megkaptam helyemet a kijelölt kórteremben (ahol tíz napot töltöttem), a leletek is készen voltak. A híresztelésekkel szemben a gyógyítás mindennap késő estig teljes üzemben folyt, s aki éjjel érkezett, azt is azonnal és nagy gondossággal ellátták. Az orvosok és az ápolószemélyzet nagy lelkiismeretességgel dolgozott. Nem volt nap, hogy ne éreztük volna betegtársaimmal együtt a törődést, a figyelmességet. Ekkor értettem meg, milyen sajnálatos is, hogy e nagy tudású, de mégis életfogytig tanuló, életet mentő szakorvosok kevesebb bért kapnak, mint mondjuk - a vasutasok. Tisztelettel javaslom figyelmébe a Magyar Köztársaság kormányának és az országgyűlésnek ezen egyszerű tényt! _________________________K-Á., ÚJSZÁSZ T oleranciát és szolidaritást várnak a vasutasok A napilapok és az elektronikus média nap mint nap figyelemmel kíséri a vasutas-szakszervezetek és a MÁV Rt. vezérigazgatósága között kialakult feszült helyzetet, beszámolnak a tárgyalások állásáról - és a sztrájkról. Mint ahogyan a nevében is benne van, a Magyar Államvasutak állami monopólium, amelynek feladata a szolgáltatás. A szolgáltatást az állam rendeli meg, és ő is finanszírozza (ha finanszírozza). És szerintem itt van a probléma, mert nemigen akarja, ezért valóban veszteséget termel a vasút, amit természetszerűleg szintén az államnak kell megfizetnie. S ez utóbbi nem jóindulat kérdése, hanem kötelessége. A 6 százalékos inflációról senki nem hiheti, hogy valóság lesz. A 8 és fél százalékos béremelés sem az, mert mire a dolgozó kézhez kapja, 5 sem marad belőle. A sztrájkjog a Munka törvénykönyvében szabályozott. Mindenkinek megvan rá a lehetősége, csak éppen nem mindenki él vele. Elvárható azonban, hogy szolidárisak és toleránsak legyünk azokkal, akik ezt megteszik. Ez idő szerint a vasutasokkal. Csak így remélheti bárki is, hogy fordított esetben a vasutasok is szolidárisak lesznek. Én csak remélni tudom, hogy kompromisszum születik minél hamarabb. Ugyanis a közfelfogással ellentétben: a vasutas sem azért sztrájkol, mert ő azt szereti! __________________________Ó. E., SZOLNOK „ Utazásaim legérdekesebb élményei” címmel tartott nagy sikerű előadást a közelmúltban Tamási József atya, martfűi plébános a Szak- szervezetek Megyei Könyvtára és az Utazók Klubja szervezésében a szolnoki Szapáry úti könyvtárban. A személyes élményekkel színesített úti beszámoló többek között India, Izland, Izrael és Finnország tájait mutatta be. Az előadó az adott országokra jellemző tárgyi emlékeket is elhozta magával, gazdagítván ezzel is az a érdekfeszítő, élménydús előadást.________________jbeküldött fotói A ranylakodalmát ülte a fegyverneki Deák István és felesége, Sági Borbála. A jeles családi eseményen sok szeretettel köszöntötték a ju- biláló házaspárt három leánya és három veje, hét leányunokája és az unokák barátai.___ [beküldött fotói
