Új Néplap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
2000-01-08 / 6. szám
2000. január 8., szombat Megyei Körkép 5. oldal V Szépek és őszülők Nézőpont Az 1990-es években úgy tűnt, aki elmúlt 35 éves, legjobban teszi, ha elássa magát. Mert a sikeres férfi fiatal, sportos, márkás öltönyben süpped a márkás autóba, mobiltelefonja, laptopja, házimozija egy vagyont ér. De ha mégsem fiatal, akkor az „asszisztense” holtbiztos, hogy istennő alakú, és Diort csomagol a bőröndbe a dubai nyaralásra. A sikeres nő is szép és fiatal, és legalább negyven hófehér foggal neveti ki a világot. Önálló, öntudatos és önellátó. De ha mégsem szép, segít a plasztikai sebész. Meg a szalonok, a diéta és a férfiszidalmazó, emancipált hölgyek baráti összejövetele. Ha fiatalsága minden erénye, mert bizonyítványra, hat számjegyű keresetre önerőből nem futja, akkor sincs baj, hisz szép számmal akadnak férfiak, akik minden pénzt megadnának (s meg is adnak) egy kis szép fiatalságért. Az 1990-es években úgy tűnt, jó állásra csak az számíthat, aki minimum egyetemi diplomával, két nyelvvizsgával, ötéves vezetői gyakorlattal rendelkezik, és még nem múlt el 35 éves. Legalábbis az álláshirdetésekből ez derült ki. Csak azt nem értettük, honnan mégis az a tengernyi huszonéves a cégeknél, a tőzsdén, a partikon, a médiában és általuk hírelve. Aztán rájöttünk, ők a szépek. Meg a tehetős pártfogóval vagy politikus rokonnal rendelkezők. Immár 2000-ret írunk. Talán változik a világ. Mert jó lenne, ha a negyvenen felüliek és a nyugdíjasok is otthon érezhetnék magukat benne. Meg a szegényebbek, a busszal közlekedők, a visszahúzódók, a ducik, a sokgyerekesek. Jó lenne, ha az őszülő hajú embernek nem kellene mindenáron fiatalnak látszódni, két számmal kisebb ruhát hordani, divatos, ámde csacska magazinokat olvasni a „szint” tartásához, konditeremben erőn felül izzadni, fiatal barátnőt tartani, rúgni a bőrt és emelgetni a söröskriglit. Jó lenne, ha a huszonéves ifjú titánok nem várnák annyira a negy- ven-egynehány éves főnök nyugdíjazását, illetve „kihalását”. Mert nemsokára ők is negyvenéves, fiatalos „matuzsálemek” lesznek, akiket az utókor könyörtelenül le akar írni. Jó lenne, ha a kétezerrel kezdődő esztendőkben az őszülő hajú ember is méltósággal viselhetné korát. A szaktudását, tapasztalatát pedig elismernék, megfizetnék. Mert milyen is lenne a világ a megbízható munkaerő nélkül, akire mindig lehet számítáni, mert mindent megtalál, elintéz, mert a gyerekei már felnőttek, mert soha nem volt táppénzen, ráadásul aranyszíve van? Ha békésen megférnek egymás mellett a generációk, sosem kell megtudnunk. Utópia? Meglehet. De megesett már, hogy egynémely utópia valósággá vált, még ha nem túl gyakran is. Különben is, pontosan ezer kétezerrel kezdődő esztendő van minderre. Csak ki ne fussunk az időből... I J_CV'UC*.— ----^ V asgyűjtőből vasboltos Mi mást tehetett volna Kocsis István 1950-ben, tizenegy évesen Jász- karajenőn? Lelkesen fújta a többiekkel: „Gyújtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded!” Hogy védte-e, az egy dolog, de abban az időben jaj volt a lyukas vedernek, sparheltnek, rozsdás bilinek, horpadt kályhacsőnek, mert az ismétlődő gyűjtésekkor az iskolások könyörtelenül betaligázták a gyűjtőhelyre. Arra is adódott példa, hogy az egyik túlbuzgó nebuló nagyszülei házának a rézkilincseit szerelte le, mert akkoriban a sárgarézért hat forintot adtak kilónként, ami óriási ösz- szegnek számított. Van itt minden, csak vevő legyen elég. Kocsis István az üzletében. fotó: b. j. Tiszafüredi iszapbirkózás Szóval Kocsis István is vasgyűjtőként kezdte valamikor a kilencszázas esztendők derekán, és 1993 óta vasboltja van, két alkalmazottal. Ez így leírva roppant egyszerű, de a valóságban nehéz, túlontúl nehéz sorsot mértek rá. Kereskedőtanuló lett, 1956-ban végzett, és vagy huszonöt esztendőt lehúzott az áfésznál. Végigjárta a ranglétrát, a legalsótól haladt fölfelé. 1967-ben megnősült, született két csodálatos fiuk. Igen ám, de a gyógyíthatatlan kór 1975- ben hirtelen magával vitte ifjú asszonyát. Itt maradt egy hatéves meg egy kétéves kislegénnyel. Szó ami szó, segítettek a nagyszülők is, de hát egy férfiember két kicsivel — fél ember. Megnő■ sült, és ma is együtt élnek a párjával. A fiúk közben felnőttek, az egyik orvos lett, a másik gyógyszerész, és ha igazak a híreké augusztus végén lagzi lesz. A feleségének is volt egy lánya: felnevelték, férjhez ment, és oda már két unoka is érkezett. Eggyel túl a hatvanon hogyan tovább? Noha ezen az üzleten nincs nagy haszon, hiszen efféléből még akad a kis településen, azért csinálja tovább. Mindaddig, amíg bírja. Azután olvasni is nagyon szeret, többféle napilapot, újságot „kivégez” naponta. A fő célja, hogy a gyerekeket felnevelje, már megvalósult. Miért ne valósulhatna meg még pár évtized? Nem igaz? D. Szabó Miklós Tiszafüreden nem ért véget az ön- kormányzati választás kampánya. A megismételt polgármester-választás miatt több mint egy évvel ezelőtt fellobbant indulatok a mai napig nem csitultak. A képviselők nem bíznak a város első emberében, a polgármester pedig a közgyűlésben helyet foglalókban. így nem csoda, ha a tiszafüredi képviselők tavaly gyakrabban tanácskoztak, mint a parlament. Csaknem harminc önkormányzati ülés, számtalan per és vizsgálat - ez az egyéves mérlege a képviselő- testület és a polgármester iszapbirkózásának. Tizennégy hónap alatt nem sikerült alpolgármestert választani. Az elmúlt évben megtelepült néhány vállalkozás a városban, ám a munkanélküliségi ráta a megyében még mindig itt a legmagasabb, húsz százalék fölötti. Az önkormányzat anyagi helyzetét javító iskolaátszervezés, ha akadozva is, de megtörtént. Az idei adórendelet viszont nem született meg. A költségvetés hiánya - egyes számítások szerint — elérheti a 360 millió forintot, ami csődbe is sodorhatja a települést. Pedig nem volt ez mindig így. A Központi Statisztikai Hivatal az 1970-es években még Tiszafüredet találta a megye legdinamikusabban fejlődő városának, lekörözve Szolnokot, Martfűt, Jászberényt. Ki hinné, hogy akkor is az az ember állt a város élén, aki ma, Rente Ferenc. Az élő múlt Pont ez a baj — véli a városi közgyűlés szocialista frakciójának vezetője. Bódi György szerint eljárt az idő az 1969 óta — mindössze négy év szünettel — Tiszafüredet irányító Rente Ferenc felett. Tanácselnökként ugyanis „kijáró” politikus volt, így megszokta, ha el akar intézni valamit, akkor bemegy a központba, és az asztalra csap, vagy vendégül látja az illetékeseket. Ez akkor működött, de ma pályázatokat kellene írni ahhoz, hogy pénzt szerezzen a város — magyarázza Bódi György. Ha más szempontból is, de szintén a régi beidegződéseket emlegeti a város vezetőjének stílusa kapcsán a közgyűlés polgári koalíciójának (Fidesz-MDF-FKGP-Vetisz) egyik képviselője. Balázs László szerint a polgármester kijelentéseiből arra lehet következtetni, hogy sajátosan értelmezi a demokráciát. „Többször hangoztatta, a képviselő-testületi határozatok nem kötelezőek, csak ajánlások, amit vagy megfogad, vagy nem a polgármester. De arra is felhívta a figyelmünket, hogy azt nem tudja képviselni, amivel nem ért egyet” — idézi a városvezető szavait Balázs László. A polgármester mosolyog és csodálkozik. Már csak azért is, mert Rente Ferenc szerint olyan soha nem hangzott el, amit Balázs László állít. Azt sem érti, miért nem tudják bírálói, a pályázatokhoz önerő is kell. A városnak pedig jelenlegi anyagi helyzetében a néhány százalékos részesedést is szinte lehetetlen előteremteni. Ráadásul idén az önkormányzat konyhájára százmillió forintot hozó, önhibáján kívül hátrányos helyzetű települések többlettámogatására sem tarthatnánk igényt, ha fejlesztésekre is áldoznának a költségvetésben. Mindezek a gondok ellenére a városhoz tartozó Ti- szaszőlősön kútépítésre 2,4 millió forint támogatást szerzett. — Sok képviselő egy év után sem érti meg, hogy csupán azokkal az ügyekkel kell foglalkozniuk, amik a közgyűlésre tartoznak - mondja Rente Ferenc. - A polgármesternek végre kell hajtania a képviselő- testület határozatait, de azt is tudomásul kell venni, hogy az önkormányzatnak van polgármestere, és nem a közgyűlésnek. Az MSZP-frakció vezetője szerint azonban az a gond, hogy a város vezetése nem tett meg mindent a fejlesztésekhez szükséges önerő előteremtéséért. A hátrányos helyzetű településként kapott pénz úgy úszott el, hogy idén a tavalyinál is nagyobb lesz a hiány. A függetlenként képviselővé választott Oláh István viszont a rossz jogszabá-ly- okban, pontosabban választási törvényben látja a legnagyobb gondot. A polgármester ellen leginkább ágálok két választáson is megbuktak az egyéni körzetekben. /Pártlistákról mégis minden alkalommal képviselők lettek. Ezt nem lenne szabad megengednie a jogszabályoknak, de azt sem, hogy intézményvezetők üljenek a közgyűlésben — érvel a polgármester táborát erősítő független képviselő (Bódi György, dr. Szabó Ottó és Kelemen Sándor intézményvezetőként lett ^ MSZP képviselő — a szerző). Balázs László szerint képviselőtársa éppen any- nyira sajátosan értelmezi a demokráciát, mint a polgármester. A polgári szövetség képviselői ugyan tényleg listáról jutottak a testületbe, de a választásokon csupán néhány szavazattal szereztek kevesebbet az egyéni kerületek győzteseinél. A választási rendszernek pedig pont az a lényege, hogy azok sem maradnak képviselet nélkül, akik másképp gondolkodnak. A népszerűség „átka” Tény, hogy Rente Ferenc tanácselnöksége alatt lett községből várossá Tiszafüred. Az 1970-es években sorra létesültek a nagy vállalatok a településen. A daru- és hajógyár, alumíniumáru-gyár nem csak a településen, de a környékén élőknek is megélhetést biztosított. A Tisza- tónak köszönhetően pedig minden nagyobb infrastrukturális beruházás, reklám nélkül is folyamatosan nőtt az idegenforgalom. Úgy tűnt, itt lesz az igazi földi paradicsom. A rendszerváltás után azonban mindez Bábel tornyának bizonyult, és összedőlt. Bódi György úgy látja, a nagy szocialista iparvállalatok nem voltak nyereségesek, így törvényszerű volt a csődjük. Rente Ferenc is elismeri. hogy elkerülhetetlenek voltak az üzembezárások. A KGST megszűnésével és a Szovjetunió felbomlásával elvesztették piacukat a gyárak. Az 1990-1994 között óriásira szökő munkanélküliség azonban Rente Ferenc malmára hajtotta a vizet. A rendszerváltás forgószele ugyanis 1990-ben kiröpítette városvezetői székéből az addigi tanácselnököt. Az akkori jogszabályok szerint a képviselők választottak polgármestert. A tisztségért ugyan ringbe szállt Rente is, ám a pártok mást támogattak, így alulmaradt. Négy évvel később a szavazók kezében volt a döntés. A polgárok pedig, talán az 1970-es évekhez hasonló fellendülésben bízva, Rente Ferenc mellé álltak. Az egykori tanácselnök a voksok- nak több mint nyolcvan százalékát szerezte meg. Akkor, 1994-ben a képviselő-testületben is többségbe kerültek a „rentisták”. Némileg fordult a kocka 1998-ra. A polgár- mester számítása szerint ma a 18 képviselő közül csupán hatnak (a 3 független és a 3 SZDSZ-es) szavazatára számíthat. Ugyanakkor Rente 1998 októberében kétszer is megnyerte a polgármester-választást. Sőt, még támogatóinak számát is sikerült növelnie. Az első alkalommal a szavazatok 38 százalékát, míg a bíróság által kimondott kampánycsendsértés miatt megismételt választáson a voksok 55 százalékát kapta. Az MSZP polgármesterjelöltjeként 1994-ben és 1998-ban is induló Bódi György szerint Rente Ferenc népszerűsége annak köszönhető, hogy közvélemény - mint általában mindenütt — nem racionális. Az önkormányzat nehéz anyagi helyzetének egyik oka, hogy 1994-1998 között a képviselő-testületben hiába volt többségben a polgármester tábora, elmaradtak az olyan takarékossági intézkedések, mint az intézményhálózat átszervezése. Mindeközben bizonyos területekre úgy folyt a pénz, mint az 1970-es, 1980-as években. A Halas napok például évről évre 5-10 millió forintot emésztettek fel. A szociális segélyezés is inkább szimpátia, mint a rászorultság alapján történt. A polgármester konfliktuskerülő magatartása miatt ugyanis minden mást háttérbe szorítottak a szociális szempontok. Ez a közvélemény szemében szimpatikus, ám a város szemszögéből nem mindig hasznos — véli Bódi. Oláh István szerint ennél egyszerűbb a polgármester népszerűségének magyarázata. Rente Ferenc tiszta ember maradt. Még a rendszerváltás sodrában sem tudtak rákenni semmit. A székbe kapaszkodva A polgármester népszerűsége eddig kevés volt ahhoz, hogy a képviselő-testületben támogatói többségbe kerüljenek. A választás utáni koalíciós tárgyalások zátonyra futottak, bár a képviselő-testületben többséget szerzett MSZP- SZDSZ szövetség (hét szocialista és három szabaddemokrata képviselő) felajánlotta támogatását a polgármesternek. A szocialisták a koalíció feltételéül szabták az ön- kormányzat azonnali helyzetértékelését, a polgármesteri hivatal működésének közös áttekintését, a térségi kapcsolatok újragondolását. Mindezek mellé egy alpolgármestert kértek. Bódi György szerint azonban a polgármester lesöpörte az asztalról az ajánlatukat.- Szó sincs erről. Csupán személyi kérdésekben nem tudtak megegyezni, pontosabban az alpolgármesterben - állítja Rente Ferenc. E tisztséget ugyanis Bódi György szerette volna betölteni, ám a polgármester úgy ítélte meg, a szocialista frakcióvezetővel nem tudna sikeresen együtt dolgozni. Bódi György viszont tagadja a személyes ambíciókat. Állítása szerint amikor kiderült, intézményvezetőként nem lehet alpolgármester — és ez már 1998 novemberében tisztázódott -, a szocialisták letettek erről a szándékról. Az MSZP farkcióvezetője azonban úgy véli, a közgyűlési csatározások sajnos a következő választásokig is eltarthatnak. A hódmezővásárhelyi eset ugyanis bizonyította, hogy a polgármestert gyakorlatilag lehetetlen felmenteni. A képviselő-testület feloszlatásának sincs értelme. Rente Ferenc valószínűleg újból megnyerné a polgármester-választást, és a közgyűlésben is hasonló arányok alakulnának ki. Ha pedig mégis többségbe kerülne a „Rente-párt”, akkor pár pillanatnyi béke teremtődne, ám hosszú távon csak vesztene a város - magyarázza Bódi György. Nem csak a képviselők többsége nem kíván önként felállni székéből, a folyamatos támadások ellenére a polgármester sem gondol a lemondásra. Sőt, Rente Ferenc két, összességében hétmilliárd forintos óriás beruházás tervét dédelgeti. Ha reményei valóra válnak, akkor a megyében elsők között Tiszafüreden létesülhet regionális hulladéklerakó, és az országban is egyedülállóan itt lehet száz- százalékos a csatornázottság. Mindezek talán ismét a statisztikák élére röpíthetik a Tisza-tó fővárosát. A nagy ugrásig azonban marad az iszapbirkózás. Teleki József Perben, haragban Tiszafüreden bírósági verdikttel indult az önkormányzati ciklus. Kampánycsendsér- tésre hivatkozva a polgármester-választás eredményét érvénytelenítette a törvényszék. A megismételt választás után még fél év sem telt el, ismét peres ügye akadt a polgármesternek. Rente Ferenc az iskolaátszervezésekről egy levélben tájékoztatta a város lakóit. A képviselők úgy ítélték meg, hogy úgy állított tényeket, hogy még számos kérdésben nem született döntés a képviselő-testületben, így fegyelmi eljárást kezdeményeztek. A vizsgálat elmarasztalással zárult, Rente Ferenc azonban a határozatot megtámadta a törvényszéken, mondván, csak a polgárok véleményét kérte ki. Egy másik fegyelmivel kapcsolatban is a munkaügyi bíróságon keresi igazát a város első embere. Az iskolaátszervezések jó néhány teendőt róttak a polgármesterre. A képviselők azonban úgy találták, hogy ezeknek a feladatoknak nem tett eleget határidőre Rente Ferenc, ezért Fizetésmegvonással és újabb fegyelmivel büntették. A polgármester szerint a határidőket nem is lehetett volna betartani, ezért jogorvoslattal élt. A nyár elején tíz képviselő a helyi kábeltelevízióban sugárzott interjúja miatt fogta perbe Rente Ferencet. A képviselők beadványukban másfél oldalon sorolták a polgármester általuk becsületsértésnek, rágalmazásnak tartott kijelentéseit. Döntés ugyan még egyik perben sem született, de időközben újabb eljárás indult a polgármester ellen. Ezúttal a Halas napok pénzügyeit szeretnék tisztázni a képviselők. A tiszafüredi városházán mintha még nem ért volna véget a választási kampány fotó: cs. i. A tiszafüredi önkormányzat képviselő-testületének összetétele pártállás szerint: 7 képviselő Fidesz-MDF-FKGP-Vetisz koalíció . 5 képviselő SZDSZ 3 képviselő független 3 képviselő
