Új Néplap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
2000-01-07 / 5. szám
2000. január 7., péntek Körkép 9. oldal Max. nulla? Sőt! 2000-ben mínusz nulla! A Westel 900-nál ez is lehetséges. Egyre kevesebbért egyre többet kínálunk. Számoljon velünk! Minden díjcsomagban csökkentettük a havidíjat. Havonta több száz. akár 3000 forintos megtakarítással csoportos kedvezményt kínálunk*, és mostantól új, másodpercalapú Számlázás**, a ketyeg. Érdemes lesz mihamarabb beszerezni egy jó mobilt, nehogy lecsússzon róla... MAGYARORSZÁG PIACVEZETŐ MOBILSZOLGÁLTATÓJA * A kedvezmény összevontan értendő az egy számlán lévő előfizetésekre, amelynek mértéke nem haladhatja meg az adott hónapban számlázott forgalmi díjak összegét. ** Ha 3 másodpercen belül megszakítja a hívást, a beszélgetés díjmentes. A 3 mp-nél hosszabb. de 30 mp-nél rővidebb hívások esetén 30 mp-et számlázunk. A harmincadik mp után a díjszámítás másodperc alapú. További fettételek és információ: 1230 (csak a Westel 900 hálózatából hívható - díjmentesen). 265-9210. ill. az üzletekben. www.westel900.hu A KAPCSOLAT A ház, a fedél, megóv, és biztonságot nyújt egyén vagy család számára egyaránt. A házigazda, miután évtizedek munkájával otthont teremtett, bizonyos előjogokkal rendelkezik saját lakásában. A vendégnek pedig nem illik visszaélnie vendégjogával. Mindezek a közhelynek tűnő kijelentések immár sokadjára veszítik értelmüket és nyernek egészen újat a természet szeszélye folytán. Mert az időjárás nem ismer illemszabályokat, és a belvíz az utóbbi hetekben egyre több házban volt félelmet keltő, váratlan vendég. December tizenharmadika — bár nem péntekre esett — szerencsétlen nap volt Jászkaraje- nő életében. A megye többi településével együtt e községnek is bőven kijutott az égi áldások minden formájából, így elég volt egy kiadós olvadás, és Kara — ahogyan a helyiek hívják — jelentős része a belvíz fogságába került. — Lassan három hete, hogy éjjel-nappal dolgozunk — mondta Nagy Béla, aki társával, Bajzáth Lászlóval egy szivattyút kezelve próbálta menteni a menthetőt. — Árkot ástunk, szivattyúztunk, és minden centiméterért keserves harcot vívtunk a vízzel, amely rövid idő alatt jó néhány utcát elborított és házat körbevett. Most látványos a javulás, de ez minden erőfeszítésünk ellenére elsősorban a hidegnek, a fagynak köszönhető. A hatalmas jégfelületek viszont így is vészjóslóak... Vígh Istvánná és férje házában karácsony másnapján „tette tiszteletét” a belvíz. — Este későn jöttünk haza a gyerekektől. Már éppen lefekvéshez készülődtünk, amikor a férjem a hálószoba közepén bokáig érő vízbe lépett. Később kiderült, a betonpadlón keresztül Az abádszalóki idősek otthonában Reménykedve köszöntik a millenniumot Az abádszalóki idősek otthonában mindenki nagy reményekkel várta az új, millenniumi esztendőt, aminek vélhetően első tavaszi „meglepetése” lesz, hogy bővülni fog az otthon új szociális helyiségekkel, ami azt is jelenti, hogy bővülhet a bentlakásos gondozottak száma. Ok jelenleg tizenegyen élvezhetik a gondoskodást. Füleki Istvánná, az otthon vezetője látogatásunkkor elmondta, hogy a belvíz, a sok csapadék okozta problémák miatt tolódik ki tavaszra az otthon új szárnyának az avatása. Pedig jó lett volna, ha télvíz idején sor kerülhetett volna erre, mert a vezetőnő arról is beszélt, hogy az év végi hidegek és ünnepek táján rohamosan megnő az otthonba vágyók száma. Jelenleg tízen várnak hivatalosan arra, hogy bekerüljenek, amin nem is lehet csodálkozni, mert Abádszalók harmadik éve üzemelő intézménye valóban kulturált körülmények között nyújt biztonságot az idős embereknek, akikkel a tágas társalgóban találkoztunk. Köztük volt a hetvenkilenc esztendős Majorszki Andrásáé, Annuska néni is, aki mindennapos vendégként szeretne ide bejutni. Könnyeivel küszködve mondta, hogy lányaitól elhidegült, és úgy gondolja, itt megtalálná azt, amire vágyik: szeretetet és nyugalmat. Patkó Istvánná, a nyolcvanöt éves Etelka néni, aki tősgyökeres otthonlakó, is ezt a bensőséges nyugalmat dicséri.- Nekem sohasem volt gyerekem, s amikor a férjem halála után egyedül maradtam, itt találtam meg az én családomat — említi. Szobatársa, Endrédi Józsefné, a hatvanöt éves Mancika néni is úgymond fogadott lányaként mesél arról, hogy miután elvesztette egyetlen fiát, nem maradt egyedül, hiszen Etelka nénit anyjaként is tiszteli. A rangidős, kilencvenkét esztendős Képes Sándor bácsit a szive húzta vissza Abádszalókra. — Tudja, amikor 1993-ban, hatvanhárom közösen átélt esztendő után meghalt a feleségem, fiaimnál próbálkoztam enyhíteni a fájdalmamat. Meg is kaptam tőlük én minden szeretetet, de nekem idegen volt a nagyváros forgataga, s visszavágytam a szülőfalumba. Jól érzem magam az otthonban, hiszen itt nem csak kötelességből törődnek velünk. Szerencsére a gyerekek is sűrűn meglátogatnak. Jöhetnek hosszú időre is, ha kell, mert az én házam berendezve várja őket a községben. Az idős emberek nehezen bírhatok szóra, ám ha az ember megtalálja velük a tiszteletteljes közös fonalat, akkor emberi sorsokat hoz a legőszintébb közelségbe a nyíltság. Elgondolkodtatna talán mindenkit az, hogy a legmeghittebb, legkulturáltabb körülmény, a legszívbőljövőbb szakmai gondoskodás sem pótolhatja azt a szeretetet, amit egy család adhat. Különösen fájdalmas ez az észrevétel akkor, amikor ezek a panaszok úgy törnek fel a megfáradt öreg lelkek mélyéről, hogy élnek még olyanok, akik ezt az otthonon kívül, családtagként nyújthatnák, de nem teszik. Erre a „titokra” próbált rávezetni a nyolcvan esztendős Juhász János bácsi, amikor megkérdezte, hogy tudom-e, miért mondják azt, hogy az idős ember újra gyerekké válik. Már csak udvariasságból is „nem” volt a válaszom, amikor elkezdte történetét. — Tudja, az édesanya, amikor megszüli gyermekét, fürdetés után, amikor törölgeti a csöppségét, össze-vissza puszilgatja annak még a popsiját is, hogy „így egyem meg, úgy egyem meg azt a formás kis fenekedet”. Ez az egyszeri asszony azonban megöregedett, rászorult arra, hogy a lánya fürdesse, aki azonban nem viszonozta a gyerekként kapott szeretetet, mert vizes törülközővel jól elverte a magatehetetlen édesanyja fenekét, hogy többet ne adjon „okot” a fürdetésre. A történet hallatán némi magyarázatra vártam, hiszen én a boldog gyermekkor jegyében vártam a csattanót, ami azért így is hatásos volt. Lelkem rajta, de én az öreg hanghordozásából és szemének furcsa, szomorú csillogásából azt véltem kivenni, hogy János bácsinak valahonnan ismerős ez az egyszeri asszony. Rá is kérdeztem, a válasz azonban nem oszlatta el kételyeimet, hiszen így szólt: — Nem, nem, dehogy, csak úgy el kívántam mesélni... A zárókérdés a tanmese után azonban a többiektől kapta meg a választ, hiszen a tagok egyöntetű véleménye az volt, hogy az otthonban nagyon sok szeretetet kapnak, jó a koszt és az ellátás, és fürdetéskor sem érzik, hogy ők bizony felesleges nyűgként szorulnak rá a gondoskodásra második gyermekkoruk idején. —pm— Kalmár Jenő vályogházát ma már szinte csak a „szentlélek” tartja egyben. Odabent vödörszámra lehetett lapátolni a vizet. fotó: b. j. Hátul, a melléképületben két hízóm is napokig vízben állt. A fagy átmenetileg megkönnyítette a dolgunkat, a polgármesteri hivatal embereinek segítségével szárazra került a házunk. ReKi az úr a házban? ménykedem is, hátha ennyivel megússzuk, bár megszakításokkal idestova egy éve tart már ez az áldatlan idő. A kertben lassan minden gyümölcsfánk, szőlőnk kipusztul, a föld semmit sem terem. Ennyi erővel egy tizedik emeleti panellakásban is élhetnénk... Kalmár Jenő egyedül lakik kicsiny vályogházában. Az átázott épületet ma már szinte csak a „szentlélek” tartja egyben. — Napokkal ezelőtt öntött el a víz házastól, kertestől. Az összes helyiségben bokáig jártam benne. Reggelenként az első dolgom az volt, hogy vödröt fogjak, és kihordjam, ami éjjel összegyűlt. Elég haladatlan munka volt, egy darabig úgy nézett ki, az utolsó cseppig visszaszivárog. Aztán lassanként csak fogyni kezdett, de négy vödör még ma délelőtt is megtelt. Mit mondjak, elég elkeserítő a helyzet. A házam vályog, jó alapja sincsen. Itt-ott már a repedések is megjelentek. Ki tudja, meddig tart ki? Másban nem, már csak a jó Istenben bízhatok... Bugány János is feltört a talajba szivárgott hóié. Azon az éjszakán hajnalig legalább három hektoliternyi vizet hordtunk ki vödrönként. Bár a házunk vályog, a falak még bírják. Egyelőre „csupán” az elázott szoba fala dobta le a vakolatot. Balva József akár szerencsésnek is mondhatná magát, hiszen az ő háza téglából épült. Amikor azonban épülete két hétig közel félméteres vízben áll, bármely ingatlantulajdonos joggal aggódhat, még ha egy erődítmény falai veszik is körül. — Nemrégen még térdig érő „kacsaúsztató” állt a portámon.
